Aranyi Borsi Edit: Barka és az odúlakó (részlet)

Aranyi Borsi Edit: Barka és az odúlakó (részlet)

A VII. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga

*

Első fejezet
Valaki fondorkodik…

– Valaki fondorkodik – nyitotta meg Ődisznósága Delej Tóni a Harmincnegyedik Gyűléssel Egybekötött Királyi Összeröffenést.

Pompás fejdísze csak úgy ragyogott a napsütésben. Olyan volt, akár egy látomás, ahogy irdatlan trónusán pöffeszkedett. Nem volt még egy ilyen bámulatot keltő állat az erdőben azóta, hogy a szarvasokat kiűzte, saját magát pedig egy szarvasbika levetett agancsával megkoronázta.

Az erdőlakók pisszenni sem mertek. Néhányan ugyan egymásra sandítottak, hátha le tudnak a többiek arcáról olvasni valamit, a legtöbben azonban nyakukat behúzva lapítottak. Mindegyikük csak remélni merte, hogy nem ő az a bizonyos fondorkodó – jelentsen is ez bármit –, akiről királyuk beszél.

Delej Tónit ezúttal is elkísérte két bizalmasa. Szömörce, a szarka, akinek fő feladata a szarvasagancs rendben tartása volt, ura vállán ült. Időnkét legyintett párat szárnyával, ha úgy vélte, túl sok por szállt a királyi fejdíszre. Hektor, a király testvére, a trón mellett állt vigyázzban és szúrós tekintetével a tisztáson feszengő állatokat méregette.

Tóni nehézkesen kikecmergett a trónjából, és átcammogott az erdei pulpitushoz, mint mindig, amikor fontos mondanivalója akadt. Szömörce és Hektor fontoskodva követte.

– Valaki fondorkodik – ismételte meg újra félelmetes kijelentését, miután elfoglalta helyét a szószék mögött.

Az állatok rendre kezdtek sápadozni. Fondorkodni, ízlelgették gondolatban a szót, fondorkodni, fondorkodni. Minél többször mondták ki magukban, annál apróbbra zsugorodtak a félelemtől.

A tisztáson egyre sűrűbb lett a csend. Tóni a tömeget pásztázta. Tekintélyes koronájának súlya alatt nyaka megfeszült, szeme pedig kissé kidülledt, amitől csak még ijesztőbb volt az ábrázata.

– Egy ideje – mondta – különös dolgok történnek az erdőben, és meggyőződésem, hogy valakinek a gonosz mesterkedése áll a háttérben. És ez a valaki, aki magát fölöttébb leleményesnek képzeli, azt hiszi, hogy túljárhat a királya eszén. Ráadásul a gyanúmat még inkább erősíti a tény, hogy az, akiről beszélek, nem jelent meg a gyűlésen. Nos – nézett körbe –, ki az, aki nincs itt?

A fejek óvatosan ágaskodni és forgolódni kezdtek, az addig behúzott nyakak kétszeresére nyúltak. De az állatok nem jöttek rá semmire. Mindenki látta az ismerőseit, szomszédjait valahol a közelben ácsorogni, el nem tudták képzelni, kire gondolhat Tóni. Minden esetre, a feszült hangulat kissé felengedett, most, hogy a jelenlévők tudták, nem köztük van az a becstelen, aki állítólag királyuk ellen vétett.

– Sebaj! – csapott a pulpitusra Delej Tóni, a tanácstalan arcok láttán. – Majd mindjárt rájöttök. Hogy is volt, amikor a patak felduzzadt? – röffent rá az egyik hódra.

A hód ijedten kihúzta magát és előlépett.

– Igen, igen! Ööö, hát az úgy volt, hogy a patak felduzzadt! – felelte kurtán, és rögvest visszatolatott a helyére.

– Hohó! Állj csak meg! – kiáltott rá a király. – Pontosabban!

– Felduzzadt a patak, mert útjába termett egy gát. Már majdnem elvitte a házamat, de akkor a kis tündér ott termett és segített.

– Aha, szóval ott termett? És az hogy is volt, amikor a teljes mogyorókészletedet elnyelte a fa odva? – nézett Tóni immár a mókusra.

– Hogy, hogy nem, egyetlen éjszaka alatt annyit korhadt a fa odva, hogy az egész évi termésemet beszippantotta.

– És aztán?

– Megjelent a tündér, és mire észbe kaptam, már be is foltozta a lyukat.

– Érdekes! – mondta Tóni. – Mondjátok csak, nektek nem furcsa, hogy sosem kell értesíteni? Hogy mindig elsőként van ott mindenhol?

Most újra körülnéztek az állatok. A tündér valóban nem volt sehol. Hamar rájöttek, hogy eddig róla beszélt a király.

– De hát mégiscsak tündérről van szó – szólalt meg egy fülesbagoly. – Neki kifinomult érzékei vannak az ilyesmire, azért van mindig ott, ahol baj van.

Az állatok egyetértőn bólogattak.

– Micsoda?! – horkant fel Delej Tóni. – Hogy merészelsz te engem kioktatni? – Zaklatottságában a testvérére nézett. – Hektor! Vedd át a szót! Elfáradtam ettől az értetlenségtől. Téged pedig – csapott le mennydörgő ordítással a bagolyra – egy hétre láncra verlek a mocsárban.

Hektor büszkén vette át a szót.

– A gyengébbek kedvéért elmagyarázom. Királyotok úgy gondolja, hogy magát a bajt is a tündér okozza, csakis azért, hogy varázserejét bevethesse.

Az állatok halk pusmogásba kezdtek.

– Történt-e még ezen kívül más is, amiről tudnunk kellene? – nézett körbe Hektor. – Figyelmeztetlek titeket, ha valamit elhallgattok uratok elől, szörnyen meglakoltok!

– Én! – jelentkezett rémülten az egyik nyúlasszonyság. – Most, hogy így mondod, tegnap történt valami furcsaság.

– Nocsak! – nézett érdeklődve Hektor. Az állatok is kíváncsian fordultak felé.

– Tegnap reggel kint felejtettem egy marék frissen szedett lóherét az üregünk előtt. Csak este jutott eszembe, hogy egész nap a tűző napon hevert. Biztos voltam benne, hogy lőttek a lóhere vacsorának. De mit láttam, amikor kimentem? Semmi baja nem lett. Mintha csak abban a pillanatban téptem volna le.

– Ó – ámult a sokadalom.

– És az íze milyen volt? – kérdezte Hektor. Tóni is meredten figyelt, sértődöttségéből felocsúdva, immár a trónusáról, ahová időközben sikerült visszaszuszakolnia roppant alfelét.

– Zamatos és friss! – kiáltották a nyuszikák kórusban édesanyjuk mellől, mire Hektor bosszúsan rájuk villantotta tekintetét. A nyuszik riadtan szétrebbentek, és anyjuk háta mögé bújtak.

– Azt akarták mondani, hogy… természetellenes! – javította ki ijedten a porontyait nyúlanyuka. – Hiszen hogyan is lehetne valami egy napos aszalódás után is friss és zamatos, hacsak nem valami furfang van a dologban.

– Látjátok, épp erről beszélek – nyugtázta Hektor önelégült mosollyal. – Mi ez, ha nem varázslat?! És tudod mit? Fogadni mernék, hogy nem is felejtetted te el azt a lóherét, hanem igézet áldozata lettél! És jól tudjátok, hogy minden igézet amellett, hogy veszélyes, szigorúan tilos is ebben az erdőben. És mi nem akarhatjuk, hogy holmi jöttment tündérek tönkretegyék az erdei idillünket. Vagy talán ezt akarjuk?

Az állatok mindezidáig hökkenten figyeltek. Ugyan nem teljesen értették miért is lenne veszélyes, de okulva a bagoly esetéből, eszük ágában sem volt ellenkezni.

– Nem, nem akarjuk! – kezdték kiáltozni.

– Helyes! Akkor hát királyotok, Ődisznósága utasítására megparancsolom, hogy figyeljetek, semminemű tündéri segítséget el ne fogadjatok, és bármilyen aprócska furcsaságot is észleltek, rögtön szóljatok! És most egyetek, igyatok, de előtte hálálkodjatok uratoknak, Őkirályi Fenség Delej Tóninak.

Az állatok fennhangon énekelték erdejük himnuszát, a Fényességes sörtevad-at, majd a tisztás szélén felállított rönkök mellé telepedtek, és kanalazni kezdték a kiadagolt ünnepi moslékot.

*

Második fejezet
A tündér lebukik

Barka igazi, hamisítatlan jó tündér volt. Legalábbis egészen addig azt hitte, ameddig fel nem világosították az ellenkezőjéről. Némelyek ugyanis nem voltak megelégedve a küllemével. Tündér létére – mint mondták – nem elég kecses a tartása, nem elég légies a mozgása.

– Tudniillik nem láttatok még tündérmagoncot – nyakaskodott a tündérke, és remélte, hogy ezzel rövidre is zárta külseje ügyét.

Ó, pedig nem rosszindulatból mondták neki ezeket! Csupán aggódó törődésből. Hátha megfontolja, és sikerül mihamarabb beilleszkednie az erdőközösségbe. Mert hát egy tündértől joggal elvárható – még ha az történetesen ifjonc is –, hogy kifinomultabbnak mutatkozzék. De ez! (És ezt már csak egymás közt, a tündér jelenlétét mellőzve vitatták meg.) Ez olyan kis idomtalan! Szegénykém, olyan kis darabos! Majdhogynem esetlen! És milyen oktondiságra vall, hogy figyelembe sem veszi a tanácsokat! Legalább fésülködne meg néha. És az ördögbe is! Időnként a csizmájáról is levakarhatná a sarat.

Barkában azelőtt fel sem merült, hogy ha valamit kifogásolnak majd benne, az épp a külseje lesz. Honnan is tudhatta volna, hiszen ez idáig soha egyetlen földi lénnyel sem találkozott.

Mindazonáltal az erdőlakók többségének nem volt semmilyen ellenvetése a tündér kinézetét illetően. Ott volt mindjárt Nyakigláb, a fakopáncs, aki igencsak együtt tudott érezni Barkával – hiszen szokatlanul hosszú lábával, és gatyaszerűen lógó combtollazatával jómaga is folyton a piszkálódók kereszttüzében állt. Akadtak olyanok is, akik szerint a tündér báját éppen a különcsége adta. Például Ficsúr, a nyúl, aki azzal keltett közfelháborodást bizonyos körökben, hogy egyenesen sikkesnek titulálta a tündért formabontó megjelenése miatt.

Barkát teljesen összezavarta ez az ügy. Hol megfontolandó jó tanácsnak tartotta az effajta kioktatást, hol pedig túlzásnak, fölényeskedő népek mondvacsinált ügyének. Ezért is döntött végül úgy, hogy egy számára sokkal fontosabb dologra kezd összpontosítani: a tündérközösség kiváltságos tagjává válni. Ehhez pedig mindenekelőtt jótetteket vártak tőle.

Egy szokványos helyen ezzel nem is lett volna gond. Ám mit tegyen egy tettvágytól buzgó jó tündér ott, ahol látszólag semmi igazi tündérerőt igénylő feladat nem adódik?

Semmi. Soha.

Még a Vészösvényen sem, ahol Barka épp szokásos reggeli őrjáratát rótta. Hajnalban iszonyú fejfájással ébredt, tarkóján méretes dudorral és azzal a rémisztő megállapítással, hogy bizony sejtelme sincs, mi történhetett vele. Ahogy arról sem, hogy hogyan került haza a Tündérlakba.

Egész délelőtti bolyongása során csupán annyit sikerült felidéznie, hogy tervezett valamit aznapra, de hogy mit, arról sejtelme sem volt.

Ahogy közeledett az ebédidő, az aprócska béka egyre türelmetlenebbül vartyogott a hasában.

– Csitt! Mindjárt ehetsz! – fegyelmezte a tündér. Igaz, neki nem sok étvágya volt. A pukli még mindig szörnyen sajgott a fején, a nektárreggelit is csak úgy ímmel-ámmal sikerült elfogyasztania. Pedig ha volt valami, amit igazán szeretett, az az édes-illatos csengővirág-nektár volt.

Girbegurba varázsvesszejével sietve arrébbtessékelt még néhány pöttyöt egy légyölő galóca kalapján, és elhatározta, hogy élelem után néz.

Hirtelenjében furcsa érzése támadt. Mintha valaki figyelné. Aztán ág reccsent fölötte, és egy titokzatos, vörös szempár meredt rá az árnyékos lombkoronából.

– Láttam ám, hogy mit csináltál – szólalt meg a rejtélyes alak.

– Matilda, hát te vagy az! – kiáltott Barka megkönnyebbülten, amint felismerte a fülesbaglyot. Aztán szégyenkezve lehajtotta fejét.

– Kérlek, ne szólj erről senkinek. Jól tudom, hogy tilos a varázslat, de ha nem gyakorolok, fejlődni sem tudok.

– Pedig most tényleg óvatosabbnak kellene lenned – mondta a bagoly kissé dorgáló hangon. – Épp a gyűlésről jövök, mondhatom felháborodottan. A férjemet Ingoványosba hurcolták, te pedig itt lófrálsz ahelyett, hogy képviselnéd magad a király előtt!

– Ó, a gyűlés! – csapott homlokára Barka. – Hiszen ezt terveztem tegnap. Lemaradtam valamiről?

– De még mennyire, hogy le! – folytatta Matilda. – Szegény férjemet egy teljes hétre leláncoltatta a király, csak azért, mert őszintén elmondta a véleményét. Egyszerűen képtelen voltam ott maradni, és jó képet vágni mindehhez. És akár hiszed, akár nem, épp téged próbált megvédeni. Tóni azzal vádol, hogy tilosban jársz. És ahogy látom, a férjem fölöslegesen állt ki melletted, a királynak volt igaza. Varázsolsz!

– Nagyon sajnálom a férjedet – mondta Barka –, de nem én kértem, hogy a védelmébe vegyen. És nem is fogok másképpen viselkedni! Csak akkor válhatok magoncból kiváltságossá, ha bizonyítok. De hogyan is bizonyíthatnám a rátermettségemet, ha nem használhatom az erőmet?

– Akkor hát jótékonykodj varázserő nélkül!

– No hiszen! – fakadt ki a tündér. – Még ha valami történne ebben az erdőben! De semmi. És ez néha annyira kétségbeejtő. Te nem tudod, milyen érzés, amikor nincs rád szükség!

Matilda elhallgatott, majd nagyot sóhajtott, és így szólt:

– Én ne tudnám? – hosszú fekete karmával kaparászni kezdte az ág kérgét, amin állt, közben folytatta:

– Annak idején őrszemnek hívtak ide bennünket a szarvasok. Azt mondták, a Vészösvénynél sötétebb és gonoszabb hely kevés van az egész földkerekén. És igazuk is volt. Errefelé valaha gyanútlan állatokat rémisztgettek félholtra a cikázó denevérek. Egész csapat szarvast kergetett őrületbe a csipkelődő bögölybandák lerázhatatlan hada. A telhetetlen vaddisznók pedig teljes rókagomba-telepeket nyeltek el kalapostól, mindenestől, hogy azoknak még véletlenül se legyen esélyük újranőni. Rosszindulatú pletykák röpködtek, és rémtörténetek cseréltek gazdát. Itt még a szél is valami leírhatatlanul furcsa aljassággal süvített. Az volt ám az igazi élet! – sóhajtott fel újra Matilda. – A férjem és én alig győztük a munkát. És most? Néhány szemtelenkedő döglégyen kívül semmi. És ez még önmagában nem is lenne akkora baj. De néha azt érzem, hogy csak látszat az egész. Mintha mély álomba merült volna az egész erdő, és valahogy sehogy sem akaródzna felébrednie. Figyeld csak meg ezt a csöndet! Néha órákra rátelepszik az erdőre. Ilyenkor se motozás, se bogárpercegés. Még falevél sem zizzen. Most, gyűlés idején még feltűnőbb, gondolom azért, mert minden lakó távol van.

Barka már bánta, hogy az előbb olyan nagyképű volt Matildával.

– Ne haragudj! Ígérem, megpróbálom jóvátenni ezt az egészet. Most rögtön elmegyek az Összeröffenésre, és beszélek Tónival.

– Ne, annak már semmi értelme! Ha eddig nem mentél, akkor már ne is menj. Hadd csillapodjanak kicsit a kedélyek. Előbb-utóbb úgyis keresni fognak. Én nem szólok egy szót sem arról, hogy varázsolni láttalak, te pedig gondold ki, mivel fogsz védekezni.

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 8.8/10 (30 votes cast)

Leave a Comment

46 hozzászólás

  1. Kedves szerző!

    Gratulálok a kikerüléshez. Szépen megírt mese, igényes szóhasználat. Nekem egyedül a korcsoport nem tiszta: kicsiknek túl sötétnek érzem. A disznók miatt rögtön az Állatfarm ugrott be. A “valaki fondorlatoskodik”-nak pedig egyenesen napi politikai felhangja van (hogykinemondjam… ehem… stopsoros). Persze ez biztos csak az én hülyeségem. Egy mese sokféleképp tud működni.

  2. Jézusom, ez nagyon jó! 😀 Mosolyogva olvastam, megfogott a hangulat, a stílus, a szavak, nevek pont el vannak találva, gratulálok. 🙂

  3. Kedves Edit!
    Meg szeretném kérdezni, hány éveseknek szánod? A szereplők és a fejezethossz alapján nekem nem ugyanaz a korosztály jött le, mint a megfogalmazás és a történet alapján. A szóhasználata is néhol olyan, amit simán mesélnék egy ovisnak, máskor külön magyarázat nélkül a mondat megértéséhez nem árt ha 10 éves, de a történet neki valószínűleg más unalmas és rövidek a fejezetek.
    El kéne döntened a pontos korcsoportot, és vagy a bonyolultabb részeket, kicsik számára fura szavakat egyszerűsíteni (pl: “Ez olyan kis idomtalan! Szegénykém, olyan kis darabos! Majdhogynem esetlen! És milyen oktondiságra vall, hogy figyelembe sem veszi a tanácsokat! ” idomtalan? kis darabos? esetlen? oktondiság? ebből egy kicsi legalább kettőt valószínűleg nem is hallott, és hármat szinte tuti nem ért), vagy maradjon a stílus, bonyolíts a történetszálon, és legyenek nagyobb egységet a nagyobbaknak, és akkor állatmesék 10 év felett.

    Szépen írsz, érdekes is lenne, csak nagyon üti a szemem hogy nem tudnám belőni ez alapján, kiknek szól. 🙂 Nagyon jó, hogy ezen már nem kell izgulnod, előválogató kipipa 🙂

  4. Ezt nem lehetett nem szeretni! Ha megjelenik könyvben, én biztosan megveszem. A korosztály 7-10 év között lőném be, habár nekem a 12 és 16 éves fiaim is mindig odasunnyognak, amikor mesét olvasok a kicsiknek. Szépen van megírva, igényesen, a szóhasználat fantáziadús, igazi mesés hangulatot keltenek még a párbeszédek is. A leíró részek tömörek, nem unalmasak, és nem nélkülözi a humort sem a történet. A karakterek személyiségjellemzői a mindennapi életben is fellelhetők, nekem kapásból eszembe jutott szegény fülesbagolyról egy ismerősöm (meg Tóniról is, de remélem, hogy ő nem jár ezen az oldalon!). 😀 Barkával szépen lehet azonosulni, ahogy a tömeg a tisztáson is hozza az “emberi” formáját. A nevek egyszerűek, könnyen megjegyezhetőek, a gyerekeket nem viszi a zavarosba a flancos névhasználat. Gratulálok az írónak! Nálam egyértelműen tíz csillag.

  5. Nekem tetszik a részlet, amit olvastam.
    Annyi az észrevételem, hogy a regény szerintem a fiatalabb közönséget célozza meg, ahhoz pedig túl sok véleményem szerint a nehezebb szóhasználat, ezért nehezebben lehet nekik érthető.
    Az író egyébként gyönyörűen fogalmaz, a történet pedig egyszerűen magával ragad.

  6. Ez lett az új kedvencem! Kedves, szellemes és eredeti. Ebben felfedeztem a korábbi meséből hiányolt bölcsességet és szeretetet is. Ezt biztos megvenném a könyvesboltban a lányaimnak. Mert mi az, amit egy felnőtt is keres a mesében? (azon túl, hogy az erkölcsi tanítás is ki legyen pipálva) Hogy ő is élvezze, miközben hangosan felolvassa esténként. Az “összeröffenésen” jót nevettem, és a “fondorkodni” szó is el lett találva. Tiszta szívből gratulálok a kikerüléshez! 🙂 Nagyon szurkolok, hogy végül ki is adják! 🙂

  7. Láthatóan gonddal formált mese került elénk, a környezetleírások, a karakterek megformálása egyaránt gondos szerzőre vall. Bennem mégis kétségek vannak aziránt, vajon az apró tündér és a szatirikus gonddal megrajzolt disznókirály megférnek-e egy azonos mesében. Nekem úgy tűnik, a felnőttek bonyolult világára jellemző ostoba cselszövés az öt-hatéves gyerekek számára a jelenlegi formájában nehezen érthető. Ezt éreztem a szövegi megjelenésben is. Tizenkét tizennégy éves kiskamaszok a hasonló szöveggel ragyogóan boldogulnak, de azok már csak kevéssé érdeklődnek a tündérek világa után. Úgy vélem, hogy az óvodás korosztályban a konfliktusnak egyszerűen érthetőnek kell lenni, és a táboroknak könnyen felismerhetően kell látszani. Ha adott a jók és a rosszak csapata, a gyermek könnyen azonosulhat a szereplőkkel, ha ez valamely bonyolult szövevényből sejlik fel, akkor az más korosztálynak szóló történet.
    A nyelvezet egyes kifejezéseit, még a felnőtt olvasóréteg elé sem okvetlen tenném le, mert nem túlságosan szépek, kisgyerekek számára semmiképpen sem ajánlanám.
    “Azt mondták, a Vészösvénynél sötétebb és gonoszabb hely kevés van az egész földkerekén. És igazuk is volt.” Miért kell új mondatba írni a tipikus mellékmondatot, amelyet a szerző kötőszóval választott el a főmondattól? Így nyomatékosabb lesz az “és”?
    “… hátha le tudnak a többiek arcáról olvasni valamit,” Nem egyszerűbb így: “… hátha leolvashatnak a többiek arcáról valamit,”
    stb.
    Persze, ahogy kezdtem: látszik a gondoskodás a munkáról, de szerintem a kisebb korosztályok számára alaposabb rendezéssel kell élvezetessé tenni a mesét.

  8. nagyon szép, igényes, csodás mesevilág-teremtés!

  9. Kedves Edit!
    Szépen megírtad a meséd, látszik, hogy írsz egy ideje.

    A sok, kicsik számára ismeretlen szó miatt én nem akadékoskodnék, hiszen miért ne bővíthetnénk a kicsik szókincsét úgy, hogy mese közben meg-megállunk és elmagyarázzuk egy-egy szó jelentését? Már ha a gyerek igényli, mert az új ismeret nélkül nem érti meg a szöveget. Ha meg megérti, mehet tovább a felolvasás, úgyse fogja megállítani. Tény, hogy nincs gyerekem, de ha lenne, én olyan könyveket választanék neki, amiből tanulhat újdonságokat szórakozás közben.

    Maga a történet egyelőre nem ragadott magával, de a disznókirály ötlete tetszett, meg a szarvaskorona, amit a szarka porolgat folyamatosan. 🙂 Sok az erdős mese, csak azért nem fogott ez most meg, de hát nem én vagyok a célközönség.

    Gratulálok a kikerüléshez!

  10. Gratulálok a kikerüléshez! Aranyos mese, igényes nyelvi megfogalmazással. Jók a karakterek, a nevek pedig különösen. Átgondolt szerkesztés, remek szófordulatok, gazdag szókincs, tömör leírások. Nekem nagyon tetszik. Ha megjelenne, szívesen megvenném. Sok sikert a szerzőnek!

  11. Nagyon tetszik! Nekem a Fortélyos mester jutott róla eszembe. Szerintem egy 7-10 éves gyereknek már az önálló olvasás során sem gond, ha a szóhasználat ennyire igényes, ha pedig a szülő is ott van mellette, akkor pláne. (Török Sándor és Fehér Klára meséinek hasonló a nyelvezete, és – tapasztalatból mondom – nem zavaró, legfeljebb a gyerekek szókincse fejlődik, ami egyenesen dicséretes.) A magam részéről remélem, hogy meg fog jelenni a könyv a piacon, mert sok ilyen mesére lenne szükség.

  12. Jaj, nagyon cuki, gratulálok a kikerüléshez. 🙂
    Nagyon szeretem a meséket, és ez a történet különösen bájos. Azt nem tudtam megállapítani, hány éveseknek szól a mese, mert kicsiknek komplikált, nagyobbaknak megnmár lehet, rövid, de nagyon aranyos, 🙂

  13. A mese felütése, az első pár mondat azonnal megragadta a figyelmemet. Jó az indítás. A nyelvezet szerintem remek. A korhatárt nehezen tudnám viszont ez alapján meghatározni, néhol ingadozik a megfogalmazás. De az alapötlet nagyon tetszik. Olvasnám tovább. Gratulálok a kikerüléshez!

  14. Nagyon jó!

    Szuper a felütése, és hamar rájöttem, hogy ez nem is annyira gyerekmese, mint elsőre gondoltam. Moldova György “A beszélő disznó” c. könyve ugrott be róla, és egy kicsit az Állatfarm is.

    A fogalmazás is tetszik, egy-két helyen éreztem csak, hogy valahogy félrement (ld. “hökkenten figyeltek”, “rendre kezdtek sápadozni”), de ezek sem akasztottak meg különösebben. Ötletes, szellemes szöveg (látom magam előtt a szarvasagancsos, pöffeszkedő disznót, haláli), megmosolyogtattál vele több helyen is. Izgatottan várom a folytatást!

    Judit

  15. Kedves mese, a fiaimnak biztosan tetszene! 🙂
    Akadnak ugyan mondatok, amiket kicsit másként fogalmaztam volna, de az előttem szólók azokra már rámutattak.
    Gördülékeny, szabatos, tökéletesen elém varázsolta az erdőt és lakóit.
    Gratulálok a kikerüléshez!

  16. Tisztelt író, szép volt nagyon!! Azt hiszem, valahogy így kell nagygyerek-mesét írni. És az a “vészösvény” szó – mekkora találat: elmenne egy szép sötét fantasyba is valami komoly történetelemnek. Gratula az írásért: SzM

  17. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy időt szánt az olvasásra, véleményezésre! Jól esik a sok pozitív gondolat, rég volt már ilyen szép napom! 🙂
    A meseregényt elsősorban 9-11 éveseknek szánom, de erősen hiszek abban, hogy egy jó mesének többrétegűnek kell lennie.
    Ami a politikai áthallást illeti, nem volt szándékos. A nyelvezet annál inkább tudatos döntés eredménye. Fodor Sándor, Csukás István, Molnár Ferenc stb. klasszikus világát próbáltam feleleveníteni, már ami a stílust illeti. Szándékosan tűzdeltem a szövegbe ritkábban használt kifejezéseket, tisztában is voltam vele, hogy ezen akár el is “csúszhatok”, mégis megkockáztattam a dolgot. Azt gondolom egyébként, hogy egy önállóan olvasni tudó gyerek nem fog fennakadni ezeken a kifejezéseken. (Minden különlegesebb szót próbáltam olyan szövegkörnyezetbe helyezni, hogy már onnan kikövetkeztethető legyen a jelentése.)
    Még egyszer könönöm szépen mindenkinek a kritikát! 🙂

  18. Nagyon igényesen megírt mese.
    Viszont a korcsoportok igenis lényegesek. Pl: nekem a Harry Potter és a titkok kamrája ugrott be a történetedről. (Persze nem a story hanem Rowling stílusa) Amikor én először olvastam a titkok kamráját nem igazán értettem hogyan lehet ilyen sötét, halállal, félelemmel teletűzdelt regényt írni a kisgyerekeknek( később kiderült, hogy ez lett a YA könyvek anyja) De itt más a helyzet.
    Ez látszólag tényleg a gyerekeknek szól. Nem azt mondom, hogy ne reflektáljon a felnőtt világra, de kissé lágyabban tehetné. Egyébként korrekt munka. Gratulálok.

  19. Kedves István!
    Igen, teljesen egyetértek, a korcsoport számít! A korcsoporthoz szabtam a történet és a fejezetek hosszúságát, a történet ívét, a főhősök karakterét, motivációit, céljait.
    A többrétegűséget úgy értem, hogy több olvasata is lehet egy történetnek, attól függően, hogy mikor olvassuk, gyerek- vagy felnőttkorban. (Pl. a Micimackóra, Óz, a nagy varázslóra, Alice csodaországbanra, Fodor Sándor Csipikéjére, Dr. Seuss Grinchére, stb. gondolok, és igen, Harry Potter Bölcsek kövére is, ami még egyáltalán nem Young Adult kategória, hanem meseregény.)
    Mindazonáltal hajlandó lennék némi változtatásra, hiszen tévedhetek, meg persze elég nehéz objektív szemmel néznem a saját írsáomra.
    Köszönöm szépen a hozzászólást! 🙂

  20. Gratulálok a szerzőnek a kikerüléshez, igazàn bájos kis mesét alkotott, tetszik, hogy tündérek szerepelnek benne.

  21. Kedves író!
    Gratulálok a kikerüléshez és a meséhez is! Tetszett a mese, de néhány szóhasználat miatt, idősebbeknek szánnám a mesét, viszont a történet lehet őket már nem kötné le annyira. Ennek ellenére aranyos. Nekem tetszett! 🙂

  22. Kedves Szerző!

    Gratulálok a kikerüléshez és a minőségi munkához! 🙂
    Nekem ugyan nincs gyerkőcöm, de ha lenne, én hasonló, összetett meséket olvasnék fel neki.
    Engem egyáltalán nem zavart, hogy volt egy-két “felnőttesebb” szó benne, sőt. Szente Vajk, aki sok Disney-mese zenéjének szövegét fordította, egyszer azt nyilatkozta, hogy szántszándékkal tesz bele mindig legalább egy nehezebb, nem hétköznapi kifejezést a dalok szövegébe, hogy ezzel is bővítse a kicsik szókincsét, és arra sarkallja őket, hogy megkérdezzék aput-anyut, mit jelent. Szerintem van egy határ a szórakoztatóan komplex és a zavaróan bonyolult között, amit nehéz nem átlépni, de ha mégis sikerül megállni, akkor valami szuper kerekedik ki az ilyen mesékből. Drukkolok! 🙂

  23. Egész jó, de nem lelkesíett annyira, mint az Összetört életek című írás. Egy-két helyen pongyola a nyelvezet és akad egy-két szóismétlés a szövegben, amit ki kéne bombázni vagy valami mással helyettesíteni. 8-ast adok rá.

  24. Egyszerűen tetszett! Mivel én is főleg állatokról írok a meséimben, nagyon bejött a részlet! Biztos, hogy a gyerekek is szeretnék, kíváncsi leszek a többire is. Gratulálok a kikerüléshez!

  25. Szép megfogalmazás, ötletes elemek, nem az a szokásos erdős mese. Tetszett, szerintem nem baj, ha a gyerekek új szavakat tanulnak meseolvasás vagy hallgatás közben, sőt, még akár az idősebbeknek is tanulságos, élvezhető lehet. Az eleje már megfogott, na, így kell elkezdeni egy történetet.
    Gratulálok a kikerüléshez!

  26. Érdekes mesének ígérkezik. Mintha kicsit politikai színezete lenne, de lehet hogy ezt csak azért érzem ezt, mert mostanában sokat nézek híradót. Szóval ez teljesen szubjektív. Néhány mondatszerkezetet kicsit bonyolultnak éreztem, ha kicsiknek szól a mese. Egyébként érdekes bonyodalmakat tartogató történetnek tűnik. Gratulálok a kikerüléshez!

  27. Az ilyen társadalmak mindig jó történet alapanyagok, mindegy, melyik korosztálynak íródik, lehet belőle tanulni. Ettől persze még nem lesz valamiből jó regény vagy mese, de ebben az írásban ennél sokkal több van. 🙂 Jó kis mese, grautálok! 🙂

  28. Kedves Edit!
    Engem ez a mese,abszolút azokra a történetekre emlékeztetett,amiket a szülők a gyermekeiknek szoktak esténként mesélni :)Illetve az állatok a főszereplői,ami azt hiszem a gyerekmeséknél elengedhetetlen.
    A nyelvhasználat szerintem korosztályhoz illő,a gyerekek megértik miről van szó.Bár az előttem szólókhoz csatlakozva egy például 6-7 évesnek nem olvasnám.
    Nálam egy-két szereplő talán túlságosan gonosz volt,de ez nem volt olyan vészes dolog,mert a többi “elütötte” ezt az apró “hibát :)”
    Összességében nagyon tetszett a történet,csak így tovább,sok sikert kívánok az íráshoz 🙂

  29. Gratulálok! Nagyon tetszik a történet, izgalmas, ráadásul gyönyörű a nyelvezete! Kreatív a névadás és nagyon tetszenek a saját alkotású szavak. 🙂 Bár nem vagyok túl jó a korosztályok behatárolásában, de egy nyolc-tizenkét év közötti gyereknek biztosan felolvasnám. 🙂 Sok sikert a továbbiakhoz! Szívesen olvasná tovább!

  30. Aranyos volt, tetszett. Az egyetlen problémám az, hogy másokhoz hasonlóan én sem tudtam belőni a célközönség korcsoportját, bár nem is érzem magam kifejezetten szakavatottnak a témában. Akadt egy-két mondat, amit átszerkesztenék, de ez igazán semmiség, az ilyesmit a legkönnyebb javítani. Sok sikert a továbbiakban! 🙂

  31. Kedves Edit!

    9-11 éves korcsoport? A nyelvezete oké. De ez a mese, ezek a rövid történetecskék már unalmasak, túlhaladottak egy 9-11 éves gyereknek. Ennek a korosztálynak szerintem ez a történetszál már nagyon rövid és primitív. Előkerült a Bölcsek köve. Ott kicsit több minden történik. Én azért a nyelvezetet vettem volna vissza, mert a történetszál alapján a korcsoport nekem egyértelműen az 5-7 éves volt. És ugyan taníthatunk nekik új szavakat, de ha mondatonként háromszor le kell állni magyarázni, nem köti le a mese. Olvastam már fel olyan mesét, amit menet közben kellett átkölteni, hogy lekösse a kicsit, hát, nem egyszerű…

  32. Kedves Anikó!

    Ez a két fejezet, ami felkerült az oldalra, csak a történet expozíciója. Tizenhat fejezetből áll egyébként a regény, az igazi bonyodalmak még csak ezután kezdődnek. A fejezetek hosszúsága 6000-10000 karakter (szóközzel) között mozog, ez a hivatalos, gyerekkönyvkiadók által optimálisként megadott keret. Egyébként épp most forgatom Baccalario: Lock című meseregényét, 9+-os történet, pontosan nem tudom megítélni a fejezetek hosszát, de nagyjából ugyanolyan terjedelműek, mint az én mesémben. 18 fejezetes, és A5-ös formátumban 174 oldal, ha ezt veszem alapul, akkor az enyém is lenne kb. 150, szerintem ez nem rövid egy 9-10-11 éves gyereknek. Persze tudom, hogy vannak érettebb gyerekek, akik már hosszabb, felnőttesebb történeteket igényelnek, de nem lehet minden elvárásnak megfelelni.
    Köszönöm szépen az értékeltést!

  33. Kedves Edit!

    Ha nem ezen a szinten alakul az összes bonyodalom, akkor más a helyzet, azt hittem, végig ez lesz a bonyodalomszint. Azért mondtam, hgoy egyszerűbb a szóhasználatba belenyúlni néhol. Az valóban eltér, hogy egy gyerek hány évesen olvasgat tündérkékről és erdei állatokról, nem ez zavart be, hanem hogy túl egyszerűnek éreztem a történetvezetést.
    Az, hogy egy gyerek miről olvas, teljesen egyéni, inkább az szokott korosztályi lenni, hogy milyen bonyolult cselekményeket, hosszt és szóhasználatot ért meg könnyedén.
    Néha a történet eleje kicsit félre tud vezetni 🙂

  34. Gratulálok a kikerüléshez, és a nagyon szép, minőségi íráshoz! Szerintem a szókincs teljesen a helyén van. Ahogy a szerző is írta hozzászólásban, a szövegkörnyezetből ki lehet következtetni a szavak jelentését, arról nem is beszélve, hogy hogyan bővülhetne máshogy a gyerekek szókincse, ha nem azáltal, hogy változatos, gazdag nyelvezetű könyveket olvas/olvasnak fel neki.
    Nagyon tetszenek a névadások, élnek a szereplők, jó a hangulata a részletnek. Örülnék, ha olvashatnánk majd a kész művet. Nálunk a hat éves is élvezné, ha a komolyabb tartalma még nem is jönne át neki.

  35. Nagyon tetszik. A szereplők nevei és a karakterek is jók. A megfogalmazás kitűnő, gördülékeny a történet. Gratulálok

  36. Gratulálok a megjelenéshez! A mese építő ereje jelen van itt is a történetben. A gyermek mindent megtalál benne, amire alapozhatja a további életét, fondorlatosság, megfélemlítés, hatalomvágy, elnyomás, önkifejezés akadályozása, a jóság elnyomása. De hát ilyen világban élünk. Miért is kellene a gyermekeinknek egy utópisztikus világot lefesteni, ahol csak a szeretet és egymás iránti tolarencia él. Ennek ellenére a történet egységes, gördülékeny, jól megírt történet. Gratulálok az írónak!

  37. Kedves Szerző!
    Fergeteges az írás, egészen elvarázsolt a stílusod!
    Az első fejezet azt súgta, hogy ez egy többszintű írás lesz: képes a gyerekeket és felnőtteket egyránt megszólítani.
    Nagyon imponáló a gazdag nyelvezet,a szókincsgazdagító írói szándék.

    Szívből kívánom,hogy megjelenhessen a mű, érdeklődéssel várom a folyatatást! Nagyon szurkolok ennek a meseregénynek! 🙂

  38. Kedves Szerző!

    Elsősorban gratulálok a kikerüléshez! Őszintén szólva nem olvastam el minden hozzászólást, de ami szemet szúrt, hogy néhányan a politikát emlegették. Azt is láttam, hogy ez nem volt célod. Én úgy gondolom, hogy mi felnőttek azért is láthatunk bele dolgokba politikát (még ha nincs is ott), mert nekünk már van tapasztalatunk a politikáról. Egy gyerek azonban maximum annyit érzékel belőle, hogy a felnőttek hajlamosak akár veszekedni is ebben a témában. Ennyit erről a részéről.

    A részlet: Nagyon tetszik, szerintem az eddig legigényesebben megírt fejezeteket olvastam. Imádtam, hogy mese, a karaktereket, a neveket, a környezetet. A kedvenc részem a vége felé volt, amikor Matilda mesélt a régi időkről, amikor őrszemek voltak a férjével. Barka karaktere is tetszik, hiszen hogy fejlődhet valakinek a képessége, ha nem gyakorolhatja azt?
    Tóni és Hektor karaktere egy kicsit “megijesztett”, ugyanakkor kíváncsi lennék, hogy mi sül ki a szereplők kapcsolatából.

    Ha megjelenik könyvben, biztos lehetsz benne, hogy megveszem. Egyrészt mert imádom a meséket, másrészt azért, mert roppantul kíváncsivá tettél.

    Még egyszer gratulálok!

  39. Bár nem vagyok célközönség, mégis egész jól szórakoztam. Egyet kérdeznék csak, kik a célközönség? Egész jól megírt munka, pár helyen volt csak olvasást megakasztó nyelvtani baki. Ezek simán gyomlálhatóak.
    Gratulálok a kikerüléshez és további sok sikert!

  40. Kedves Edit! Szurkolok Neked! Ez az első olyan részlet ami igazán magával ragadott. A korcsoport kérdés miatt nem aggódnék a helyedben. Egy igazán jó mese örök darab, és élmény olvasni még nyolcvan évesen is. Megvenném. A gyerekeimnek, a szüleimnek és persze magamnak is

  41. Masodszorra olvasom ezt a meset, mert elsore nem tudtam eldonteni, az egyelore nemletezo gyerekem kezebe adnam-e, de arra jutottam, igen. Bar az eleje nekem is kicsit ilyen Allatfarm athallas, szerintem egy 10 eves meg ezt nem erzi.
    A masodik fejezettel kapcsolatban viszont egyaltalan nem volt mar ketsegem, Barka nagyon jol eltaltl karakter, osszessegebn azt mondom, nekem nagyon tetszik ez a reszlet, masodik olvasasra is.

  42. Kedves Edit! Gratulálok a kikerüléshez! Aranyos mese, a leírások élethűek és a karakterek is. Izgalmasan kezdődik, gördülékeny, de a második fejzetnél, számomra a kezdeti lendületét kissé elvesztette. Viszont az írásod eszembe jutatta mennyire szerettem mesét olvasni. Köszi 🙂

  43. Kedves Enn!
    A célközönség a 9-11 éves korcsoport.

    Kedves AsineD J.!
    A második fejezet stílusa valóban eltér némileg az elsőtől. Ez a két “szólam” folyamatosan váltakozik majd a mesében.

    És most hadd ragadjam meg újra az alakalmat, hogy mégegyszer köszönetet mondjak mindenkinek a hozzászólásért, a kritikáért, a szép szavakért és megfondolandó észrevételekért! Sokat segítettetek, hogy jobban, külső szemmel is ráláthassak az írásomra. 🙂

  44. Szépen, igényesen, olvasmányosan megfogalmazott részlet, mégsem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. A konkrét hibákat nem tudnám megnevezni, talán csak azt, hogy egy-két helyen a párbeszédeket nyögvenyelősnek éreztem, de ez legyen a legnagyobb hiba.
    Érdekes és egyedi. Kíváncsi lennék azért, mi sül ki a történetből a végére.
    Gratulálok a kikerüléshez! 🙂

  45. Tisztában vagyok vele, hogy velem van a baj, és én nem vagyok normális…de gyerekkoromtól kezdve gyakran előfordult nálam, hogy egy filmben/könyvben a negatív szereplőnek szurkoltam. Bizonyára a kiforrottabb jellemük, izgalmasabb karakterük miatt.

    Ezúttal Ődisznósága Delej Tóni fogott meg. Szuperül sikerült őt ábrázolni, egyedi és ütős! Miatta olvasnám tovább.

    Barka nem fogott meg, nem tudtam együttérezni vele.
    Politikai színezetet nem láttam benne, de nem is szeretnék egy efféle mesében.

  46. Kedves Edit!
    Köszönöm, hogy olvashattam az írásodat. Nagyon tetszett a történet kezdése, megragadta a figyelmemet és kíváncsivá tett a folytatásra. A megcélzott 9-11 éves korosztálynak úgy gondolom, ezt a nyelvezetet értenie kell, még akkor is, ha nem teljesen tekinthető “átlagos”-nak. Olvasgattam a hozzászólásokat, láttam, hogy van aki szerint ennek a korosztálynak ezek a fejezetek túl rövidek, de ezzel nem tudok egyetérteni. Sajnos tapasztalataim szerint ez a korosztály messze nem olvas annyit, mint régebben, így a rövid fejezetek indokoltnak tűnnek, mivel könnyebben emészthetőek. (Ami érdekesebb kérdés számomra, hogy ez a kiskamasz korosztály mennyire lesz fogékony a témaválasztás iránt.)