100 szavas írástechnikai játék

Közeleg a Valentin-nap, és ha Valentin-nap, akkor minden a szerelemről szól. A mi játékunk is, de azt kérjük tőletek, hogy ne csak szerelmet hozzatok, hanem vidámságot is! Úgy döntöttünk kérünk tőletek egy ritkán látott párost: humor és szex. Ide vele! 😉

Feladat: írj egy legfeljebb 100 szavas jelenetet, ami humoros és megjelenik benne a szexualitás, erotika. Használhatsz szituációs humort, vagy lehet a narrátorod hangja, mesélése is a humor alapja, de egy dologra vigyázz: ne paródiát, gúnyolódást, iróniát írj. Felszabadult nevetésre vágyunk 🙂

 

Határidő:
február 12. (péntek) éjfél

Eredményhirdetés:
február 17. (szerda) délelőtt

 

Nyeremény:
A nyertes beküldheti egy novellája, vagy regénye első 10 ezer leütését, amit megszerkesztünk és bekerül a szerkesztői látványpékségbe.

A megoldásokat kommentben kérjük. Mindenki csak egyszer írhat.

***

Egyéb segítség a játékhoz:

– kerüld a sablonos megfogalmazásokat
– írd Wordbe, az megszámolja a szavakat (legfeljebb 100 szó legyen a végeredmény)
– csak egyszer írhatsz, így egy kicsit gondolkozz, mielőtt begépeled
– figyelj a helyesírásra
– ha a kommented nem jelenik meg azonnal, ne aggódj, majd kiengedem a moderációból

Jó írást mindenkinek! 🙂

 

 

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)
55 hozzászólás Szólj hozzá
  1. Jani szentül hitte, hogy Feri gyorsabb nála. Elvégre tőle származott az ötlet.
    – Jani – szakította meg az egyre hevesebbé váló csókot –, van Rubik-kockád?
    – Van, de ez most hogyan jutott eszedbe?
    – Ki tudod rakni?
    – Persze, de…
    – Hozd ide. Aki előbb kirakja, az lesz ma felül.
    Janinak felcsillant a szeme. Kipattant az ágyból és leemelte könyvespolcáról a játékot.
    Huszonnégy másodpercébe telt azonos színűre varázsolnia az egyes oldalakat. Megkeverte, aztán átadta Ferinek.
    Lélegzetvisszafojtva figyelte a sebesen mozgó ujjakat. Feri gyors volt, ám nem eléggé.
    – Hát, ezt buktam – vont vállat. Kicsit sem tűnt csalódottnak.
    Jani nyerte a játékot, mégis Feri volt az igazi győztes.

  2. Kedvesemmel kihasználtuk az egyedüllét jótéteményét és változatosan ’teázgattunk’ a szobámban. Teljesen lefagytam, mikor anyám kopogtatás nélkül benyitott, a szárítóról frissen leszedett, összehajtogatott holmimmal. Maradtam, ahogy voltam, a pózban megdermedve, de legalább takarásban. Te jó ég. Belegondoltam, mi történik a kutyákkal, ha hirtelen megijesztik őket hasonló kiszolgáltatottságukban. Miután kikísértem a másik áldozatot, visszatértem a nappaliba, de anyám nem tett szóvá semmit. Hálás voltam, amiért olyan diszkrét és megértő.
    Másnap délben hazarohantam ebédelni. Paprikás csirke volt, nekiálltam ott a konyhapultnál kanalazni, mivel csak pár percem volt. Anyám betoppant, vetett rám egy pillantást és szárazon csak ennyit kérdezett:
    – Te fiam, mindent állva csinálsz?

  3. Nem bízhatok semmit a véletlenre. Az én koromban, ha egy ilyen pasit pottyant elém a gondviselés, nem engedhetem meg magamnak, hogy Fortunát is bevegyem a buliba, ezért a sógoromtól kapott kék pirulát a teájába pottyantottam. A biztonság kedvéért még rumot is csepegtettem bele, azzal kínáltam, amikor először feljött hozzám.
    Szájához emelte a bögrét, a felszálló gőz őszülő bajszát cirógatta.
    – Pfuj, de keserű!
    Ahogy elrántotta szájától a bögrét, tartalma az ölében landolt az értékes adalékkal együtt. Rémülten kaptam szalvéta után, hogy felitassam nadrágjáról a forró italt. Ezt csúnyán elszúrtam.
    Némán figyelte, ahogy törölgettem, ekkor éreztem, hogy a tabletta így is hatott.

  4. Csabi csukott szemén át is érzékelte a lávalámpa lila fényét. Mosolyogva konstatálta, hogy ezen túl érzékeli még egy test melegét maga mellett, és a már megszokott mentolos cigi szaga is ugyanúgy csípte az orrát, ahogy minden reggel.
    – Jó reggelt! – mormolta, miközben hozzábújt a mellette fekvő fiúhoz. Meztelen, forró bőrt tapintott.
    – Jó reggelt! Szépet álmodtál?
    – Motyogtam a neved álmomban?
    – Nem tudom, aludtam. Lehet.
    ­– Akkor lehet.
    – Mit szólnál, ha inkább kiáltanád a nevem?
    – Vagy te az enyém. – Csabi résnyire nyitott szemmel vigyorgott a mellette fekvőre.
    ­– Csabi – suttogta Andris.
    – Hol marad a kiabálás?
    – Nem úgy van az, drágám! Azért meg is kell dolgozni.

  5. Gergő előtt végre ott állt álmai nője. Anna kacéran rámosolygott, hosszú, barna haját hátradobta, majd a fiú keze után nyúlt. A következő pillanatban Gergő már a tenyere alatt érezte a lány forró, meztelen bőrét, ahogy Anna végigvezette a kezét teste csodás domborulatain. Észvesztő volt. Gergő hangosan zihált, a szíve vadul dübörgött, ágyéka megfeszült. Ajkát a lány puha, illatos nyakára tapasztotta, a testük összeért.
    – Kisfiam, égve hagytad a villanyt – szólalt meg ekkor egy oda nem illő hang.
    Gergő szeme kipattant. Gyorsan kirántotta a kezét a nadrágjából, és nyakig magára húzta a takaróját. A francba!

  6. Két szerelmes pár…
    – Mindig is úgy éreztem, tökéletesen illünk egymáshoz. Szerelem első látásra. Hány éve is járunk? Van az már három. De nem akarok klisés bókokkal dobálózni, ezért inkább azt mondom: imádlak az orrod hegyétől, a talpadig. Na és a nyelved, amikor… mintha a mennyben járnék. Mennyi vad, izzasztó együttlét! Nincs okod féltékenykedni. A többit csak megnézem, de azt szabad; felmérni, hogy mi van a kirakatban. Hogy miért nem bújunk azonnal ágyba? Ezt már ezerszer megbeszéltük és a Valentin nap sem kivétel ezalól. Cipővel nem fekszem az ágyba, még ha a kedvenc futócipőmről van szó, akkor sem. Kérlek értsd meg!

  7. -Szánom-bánom főnök, de a lány teljesen elvette az eszemet. Azok a csodálatos mellek és feszes combok! A csókjai elszédítettek, és amilyen szenvedéllyel ölelt, úgy éreztem, megszűnik körülöttem a világ… Észre sem vettem, hogy kiraboltak.
    -Ugye tudod, hogy emiatt túlórázni fogsz? És rohadtul nem fogom kifizetni!
    -Hány esküvőt buktunk?
    -Legalább a felét… Helyette kaptunk rengeteg zokogó nőt, akik kislány koruk óta erre a napra vártak. A férfiaknál meg az lett a trend, hogy megszöknek a legénybúcsún a sztriptíztáncossal.
    -Rettenetesen bánt a dolog, de a síró lányokat szívesen megvigasztalom.
    -Hihetetlenül álszent vagy Cupido! Még, hogy sajnálod! Inkább szerezd vissza Lucifertől a nyilaidat!

  8. -Ne nézz úgy rám, mintha kinyírtam volna a kedvenc kisállatod. Csak azt mondtam tudom mit érzel és nem képletesen.
    De nem tudok rá koncentrálni, ahogy tenyere a pólóm alá simul rögtön felizzik a vérem. Pedig még csak a derekamat érintette.
    -Elsőre is halottam csak még emésztem.
    – Most például feszült vagy és…
    Közelebb hajol és a fülembe suttogja a mondandója végét, miközben a teste hozzám préselődik és a keze egy picit lejjebb csúszik:
    -Iszonyúan vágyakozol.
    -Csak szeretnéd.
    -Pontosan tudom. -kacsint rám.
    -Ez konkrétan, hogy is működik? Csak hozzám kell érned?
    -Nem mindig, de veled szívesen kivételezek.

  9. //próbálkoztam. :D//

    Gyerekként azt mondtam, akarok egy pónit, tizenévesen egy szülinapi bulit, huszonévesen pedig életem szerelmével akartam úgy egymásnak esni, hogy szétszaggatjuk a vendégágyat.
    Arról senki sem szólt, hogy az Univerzum egy lusta dög és egyszerre teljesít mindent, egy “te kérted hülyegyerek!” üzenőkártyával megcsapva.
    Mert mit mondjak; egy elszabadult házibulin vagyok, szülinapom van, rajtam meg egy helyes, de valamiért lónak öltözött csávó fekszik, ultrakészen, miközben én annyit ittam, hogy valahol izgatónak találom, hogy a matrac kiálló rugója a fenekemet cirógatja. Szerencsére a szobában csak ketten vagyunk.
    – Legalább csinálnál valamit, te csődör! – zihálom türelmetlenül, mire szerelmem felnyihog, majd a hasamba prüszköl.

  10. – Totál szűk itt a hely – nyögte a lány fészkelődés közben. – De azért menő! Még sosem csináltam koporsóban.
    – Pszt! Halkabban, még meghallják a szüleíííí…
    – Hoppá, máris becsusszant! – vihogta.
    – Észrevettem…
    – Amúgy tök cuki a kastélyotok!
    – Aha.
    – Figyi, mér’ vagytok ilyen gazdagok? – folytatta, miközben csípőjét egyre hevesebben mozgatta előre-hátra az ágyékomon.
    – Örökség.
    – És ha nagyon megszerizel, akkor elveszel majd, ugye?
    – Hogyne! Csak ne beszélj annyit…
    – Hú, de menci! Királylány leszek!
    – Feltétlen.
    – Majd lövök néhány Insta fotót a komornyikkal, ha kimászunk. Hát mennyire cuki már abban a frakkizében!

    Úri vámpír vagyok, de beláthatják, nem volt más választásom, mint kiszívni a vérét, az utolsó cseppig…

  11. – Láttam, hogy nézett rád.
    – Aha, meg akar dugni.
    – Szerintem ez több annál. Rám úgy sose nézett.
    – Lehet, de akkor is csak egy gyors menetre kellek neki.
    – Honnan tudod? Mondta?
    – Nagyszünetben bejött utánam a mosdóba…
    – Látod, totál érdekled. Utánam soha nem jött be a mosdóba. És? Mi volt?
    – Mögém került, a kezét a csípőmre csúsztatta, és szorosan hozzám nyomta az ágyékát.
    – Állt neki?
    – Nem mindegy? Különben azt hiszem, hogy igen. Csak azt ne mondd, hogy veled sose… Á, hagyjuk! Szóval, a fülemhez hajolt, és…
    – Szerelmes szavakat suttogott bele?
    – Nem, csak annyit, hogy: „Meg akarlak dugni!”
    – Ja, hát ez a csajozós dumája.

  12. Krémes, fekete festéket vittem fel a szempilláimra.
    Valentin napja volt – és egyben annak a napnak az évfordulója is, amikor megismertem a szerelmemet. A gondolat édes, euforikus érzés töltött el.
    Szia, cicus, van gazdád? – írta tavaly este egy számomra ismeretlen férfi. Sablonos és illetlen szövegétől borsozott a hátam, de csendes magányomban visszaírtam a szégyentelen idegennek.
    Szia, kutya, veszett vagy? – ezt gépeltem be válaszként, erőnek erejével elnyomva a szívbajos énem.
    Az emlékeket a szeretett férfi hangja kergette el.
    – Mehetünk kedvesem? – Frissen borotvált arcával egyáltalán nem nézett ki veszett kutyának.
    Válaszként megcsókoltam, majd nevetésre álló szájjal fúrtam bele az orrom meleg gyapjúkabátjába.

  13. Rubena Aran izmos vállába kapaszkodott, miközben egyre hevesebb ütemet diktáltak. Lihegésük betöltötte a teret, amitől nem hallották az asztal nyöszörgését.
    A fa a korábbinál hangosabban felnyögött, mire Rubena alól eltűnt az asztallap.
    Mindketten az egykori étkezőasztal romjaira borultak, Rubena pedig felsikoltott. Derekába fájdalom nyilallt, tüdejéből kiszorult minden levegő, ahogy Aran ráesett.
    – Jól vagy? – kérdezte Aran rekedtesen.
    Rubena noha sírni tudott volna, próbálta viccel elódázni a dolgot:
    – Az asztalt örökre lehúzzuk a listáról.
    – Remélem, nem törött el.
    A lány először nem értette, Aran mire céloz, annak már mindegy volt, ám amikor meglátta, a fiú hova néz, nem bírta ki röhögés nélkül.

  14. Zsuzska egy kényszeredett félmosolyt erőltetett az arcára, és mint aki ott sincs, a boglya egy szénaszálát kezdte morzsolgatni. Áron volt a legcsinosabb legény a környéken, az már szentigaz, és most ott állt előtte széles vigyorral a képén… de hogy mi akar, annak Zsuzska egy szavát sem értette.
    Áron talán sejthette, hogy így van, mert újra megszólalt.
    -Nédda, berzegetni kűttek eherré, de cirmoskodol itt, én meg cucálnék véled, csak ne duzmálj.
    Zsuzska nagyot sóhajtott. Arra gondolt, hogy ezt csak úgy lehet megoldani, ha világnyelven fogalmazza meg a szándékát. Ígyhát lesütötte a szemét, és azzal a mozdulattal a nyakába rántotta a szoknyáját.

  15. Egy elhagyatott gyárépület tetejére szólt a randi. Nem tudtam, hogy szex lesz, vagy megöl a nő, de gondoltam, mindegyikre alkalmas lehet, magas minőségben.
    Én szexre készültem.
    Csak elegánsan. Megnyerő voltam, számon huncut félmosoly, tekintetem átható óceán.
    Idegesítő halálfélelemben felizgulni. Mihelyt valami síkosra, kellemesre gondolnál, rögtön lelohaszt a lehetőség, hogy talán ez lesz az utolsó élvezetes emléked. Így jár, aki a
    az ojabunba, a jakuzavezér feleségébe szeret bele.
    Jó vagyok nála. Mosolyog. Levetkőzik. Lábait széttárja.
    Kezek ragadnak meg. Zuhanok.
    Utolsó gondolatom is földhözragadt. Egy meteorológiai kamera jár a fejemben, a gyár tetején. Felvette a halálomat. Bosszút álltam máris, minden elszalasztott orgazmusomért.

  16. Bálint mindent előkészített a légyottra. Az ágynemű frissen húzva, gyertyák meggyújtva, óvszer az éjjeliszekrényen az ágy mellett. A szobában kellemes meleg, a CD-lejátszóból halkan szólt Debussy muzsikája.
    Csengettek. Bálint kissé idegesen nyitott ajtót. Egy bájos arcú, visszafogottan öltözött lány állt előtte. Ezen kicsit elcsodálkozott, azt hitte, az ügynökség exkluzívabb külsejű nőt közvetít ki. De tetszett neki a lány és nem vesztegette az időt. Már az előszobában nekiesett és türelmetlen mozdulatokkal simogatta a pulcsi és farmer alatt.
    Fél óra múlva kielégülten feküdt a lány mellett.
    -Erre nem számítottam-mosolygott rá a lány.- Anyám csak az albérleti díjért küldött.

  17. Mégsem az első alkalom?

    Már hihetetlenül vártam, hogy végre eggyé váljunk és érezzem a forró testét az enyémre tapadva. Mondtam, hogy vigyázzon nagyon, mert nekem még nem volt dolgom férfival. Amint belépett a gyertyáktól fénylő szobába, ledobta minden ruhadarabját és felém indult a rózsaszírmokkal díszített ösvényen. Izzó testemmel csak arra vártam, hogy megkapjam ami nekem jár. Először csak az újjaival játszott, én meg vártam már hogy végre lecserélje azokat a hőn áhított szerszámra. Néhány gyors mozdulat után kidőlt mellém.

    -Mostmár használhatnál mást is az ujjak helyett – mosolyogtam.

    -De hiszen már rég nem azok voltak bent.

  18. Az egyetem első évét tapostam, amikor megismerkedtem Bálinttal, akinek tüzesen csillogó barna szemében olyan szenvedélyt véltem felfedezni, mellyel biztosra vettem, hogy le tudja rólam imádkozni a bugyit. Tíz évvel volt idősebb nálam. Mindez egy cseppet sem zavart, pláne akkor nem, mikor kiderítve a számomat egy pár hónappal később felhívott.
    – Nálam alszol holnap este?
    – Persze – vágtam rá remegő hangon.
    Egy pizsamával telerakott hátizsákkal kopogtam be hozzá. Filmnézéssel oldotta a rajtam tisztán látható feszültséget, majd éjfélkor fölém hajolt, és ágaskodó férfiasságával a nedvesedő ágyékomnál kopogtatott.
    – Szűz vagyok – hebegtem suttogva.
    – Akkor abbahagyjuk?
    – Dehogyis! – biztattam. – Csak vigyázz rám!

  19. Szirénák vijjogása rázta meg a csendet, vörös lámpák izzása vetett árnyékot az eltökélt arcokra.
    „Mindenki készenlétbe! A behatolás megkezdődött! Visszaszámlálás indul! 30, 29 , 28…”
    Az osztag fegyelmezetten állt, csak egy mozgolódott bizonytalanul.
    – Ti nem izgultok?
    – Hallgass már! Erre képeztek ki! A petesejt mindenek fölött!
    – Tudjátok, annyi rémséget lehet hallani. Mi van, ha nem is oda jutunk?
    – A központ tévedhetetlen!
    – És mi van a stimulációval! Filmek, újságok, kézimunka…
    – A parancs, az parancs. Nem feladatunk kétségbe vonni a feljebb való utasításait!
    „5, 4, 3 …”
    – Nem vehetek ebben részt, morális aggályaim vannak. 300 millióan 1 ellen, ez egyenlőtlen küzdelem. Neeeeeeeeeeeeeeeeeee!
    „Kilövés!”

  20. Greggel éppen benne voltunk a dolgok sűrűjében, amikor a két átokfajzat kis cicám úgy döntött csatlakozik hozzánk.Eddig békésen szundiztak a könyvespolc tetején.Gondolom jó mókának tűnt.Ugrottak és lerohantak minket,így ettől a lendülettől ,valahogy mind a padlón találtuk magunkat.A cicák boldogan dagasztottak és doromboltak rajtunk.
    Greg megszólalt halkan :” Mindig is ki akartam próbálni a gruppent.”
    Aztán már csak röhögni tudtunk.

  21. – Mégis mit vár tőlem? – lökte oda a férfinak. – Látott engem meztelenül! Anyaszült meztelenül! Ezt már nem igazán fogja elfelejteni…
    – Nem is akarom – vigyorgott a férfi.
    – Ugye nem gondolja, hogy valaha is egálban leszünk?
    Nem várt választ, de a férfi nem is válaszolt. Inkább kigombolta az ingét és a földre dobta.
    – Maga mégis mit… – A nő elharapta a mondat végét. Újabb verejtékcseppek gurultak végig a hátán. – Aha… – Úgy döntött, inkább elnyújtózik a szófa párnái között és végignézi, ahogy a férfi a bocsánatáért esedezik. Meztelenül.
    A férfi felvonta a szemöldökét.
    – Nos, most már megbocsát nekem, kisasszony? Úgy véli, egálban vagyunk?

  22. – Kriszti, mit szólnál egy kis előjátékhoz? – kérdezte Gábor, amikor felmentünk a lakásába.
    Mivel izgultam, ezért úgy gondoltam, miért ne.
    Gábor odament a sarokban álló hifitoronyhoz és lenyomott egy gombot. Ginuwine Pony című száma szólalt meg, amire abban a chippendale-es filmben Channing Tatum is táncol.
    Rögtön vetkőzni kezdett. Lehúzta a pólóját. Előbukkant edzett mellkasa. Tekergette a csípőjét, aztán letolta a farmerját is. Már csak a boxeralsó maradt rajta. Irtó szexinek találtam, ahogy csak nekem táncolt.
    Odaállt elém, feneke az orrom előtt volt, és rázta magát. Véletlenül szellentet egyet, mire felém fordult és vigyorogva így szólt:  Ez az előjátékhoz tartozik.

  23. Éppen nyitottam ki az ablakot, hogy a köztünk lévő feszültség hígulni tudjon a friss levegőtől, amikor mögöttem termett, és csípőmnél fogva magához húzott. Tulajdonképpen meg sem lepődtem. Mióta átjött, azon filóztam, mikor söpri félre az érettségi tételeket, és esik nekem végre. Ha ezt tudom, előbb szellőztetek.
    A lába nem járt idegesen. Belecsókolt a nyakamba, majd egyik kezét a bugyimba, másikat a pólóm alá csúsztatta. Mire felért a mellemig, a bimbóm feszesebben állt, mint a szövegkiemelő hegye, amivel egy örökkévalósággal ezelőtt babrált.
    Nedves ujjait hirtelen kikaptam a bugyimból, és a magasba emeltem.
    – Integess vissza anyáéknak! Most fordulnak be a házhoz!

  24. Három férfi hajótörést szenved. Felkészülnek, itt a vég. Ekkor feltűnik az apácák hajója.
    – Nőrévek, mentsenek meg minket, had menjünk fel!
    – Férfiak nem jöhetnek fel! – mondja a rendfőnökasszony.
    – Tanúsítsanak könyörületet, itt halunk meg.
    A rendfőnökasszony elgondolkozik:
    – Rendben, de ha feljönnek, megszabadítjuk magukat a férfiasságuktól.
    Éles kiáltást hallani. A másodiknál hosszan tartó jajgatást.
    – Mielőtt felmegyek, mondják meg, mi volt az az éles kiáltás meg a hosszan tartó jajgatás?
    – Mindenkit úgy szabadítunk meg a férfiasságától, ami a foglalkozása volt. Az első férfi hentes: levágtuk bárddal. A második szobrász: levéstük vésővel.
    – Na, az én mesterségem cukrász, míg maguk elszopogatják, addig majd csak eljutunk valahová!

  25. – Csak macskás videót ne! – kiáltottam. Hanna, aki mellém gurult a székével, hogy mutasson egy videót a telefonján, megrökönyödve nézett rám.
    – Három napja még szeretted a macskákat.
    – Jó, de szombaton Tominál aludtam.
    – És?
    – Hát neki van egy macskája.
    Hanna megrázta a fejét.
    – Még mindig nem teljesen értem.
    – Szegény végignézhette, ahogy … Szóval érted.
    Hanna a szája elé kapta a kezét, ahogy a nevetés kirobbant belőle.
    – Miért nem zártátok ki?
    – Elfeledkeztünk róla. Mire lemásztam Tomiról, a macska ott ült az ágy mellett. Persze mi is röhögtünk.
    Hanna még közelebb gurult.
    – Meséltem már, hogy az egyik pasimnak volt egy ara papagája? …

  26. – Drágám, kész a vacsora!
    – Már megint csirke?
    – Igen. De most Valentin-nap van, ezért kapsz hozzá valami extrát is – búgta csábító hangon a fülembe a feleségem.
    – Kérhetek, amit csak akarok? Azt is, amit sose szoktál megengedni? – kérdeztem csillogó szemekkel.
    – Bármit megkapsz, amit csak szeretnél.
    Később a kanapén találtam magam, és egy önkéntelen nyögés tört fel a torkomból.
    – Ez kurva jó édes, abba ne hagyd!
    – … Nem pont így képzeltem el az estét.
    – Miért? Nézhetem az Arsenal meccset, sörrel a kezemben, és masszírozol. Minden pasi álma.
    – Rendben. De holnap te takarítod le a dohányzóasztalt!

  27. Belém! – zihálta a Nő. Bár megbeszélték, ezt soha. Ahogy mást is. Nő elköltözött, de Férfi szerint még nem lehet, például. Mindegy, ejakulált. – És most? – kérdezte Nő még izgatottabban. Férfi szerint mégsem jó ötlet. Nő sírt, de feladta. Férfi, míg a patikában sorrakerült, mégegyszer újraszámolta: két válás, hat gyerek, kétszobás lakás, Nőnek alacsony a jövedelme, neki több, de bizonytalan, mint a szerelem. Csak hatvan lesz mire a gyerek húsz. Egyenleg: mínusz-boldogság. Visszanézett a hangtalan zokogó Nőre, aztán kinyögte a hatvan pluszos gyógyszerésznőnek, esemény utánit kér. Sürgette. Az sandítva mustrálta. – Előbb tisztázzuk az árát, uram, mert nem olcsó!

  28. Vallomás
    Ne haragudj kicsim! Ma megcsaltalak! Megláttam azt a méretes szerszámot és hatalmába kerített a vágy. Ahogy kíváncsian kézbe fogtam, ahogy keményen belesimult a tenyerembe, ellenállhatatlanul kívántam, hogy kipróbáljam, milyen lehet vele?
    Féltem, talán mégsem lesz olyan jó, mint veled. Igyekeztem a legjobb pozíciót felvenni és egyre jobban belejöttem. Élveztem. Hullámzott a testem. Fel és le, fel és le, egyre gyorsabban, rövid pihegések után újra és újra, izzadva, lihegve, fújtatva. Éreztem, jól döntöttem. Ezután már csak erre a nagyra vágyom, ez a jó nekem! Kifárasztott az aktus, de végül elégedetten sóhajtottam fel: – Tudtam! A betonkeveréshez kell egy nagyobb lapát!

  29. Először hagytuk a mamánál a kicsikénket. Sután ácsorgunk, megszédít minket a lehetőség, hogy többre futja elkapkodott légyottoknál. Összenézünk és ugyanazok a lehetőségek futnak át az agyunkon: vadul essünk egymásnak a konyhapulton, romantikázzunk a hálószobában, vagy csak aludjuk végre ki magunkat. Végül a hálót választjuk, így gyorsan ledobálom az ágyról a plüssöket, rágókákat és más kacatokat. Ezután előkotrok néhány porlepte illatgyertyát, ha már ennyire megadjuk a módját. Közben apuci is befut a masszázsolajjal, természetesen le van járva. Megszagoljuk, és nyugtázzuk, hogy éreztünk már rosszabbat. Belemerülünk a csókok és simogatások tengerébe, ám nem hagy minket egy gondolat: Mit csinálhat most a gyerek?

  30. Tamás nesztelenül behúzta maga mögött a hálószobaajtót.
    – Na? – suttogta kérdőn Alíz, egyik kezével több napos gubancokat tépkedve a hajából, miközben a másikkal egy elnyűtt mackóalsót tornázott le magáról.
    – Alszik! – tátogta lelkesen Tamás, majd megszagolta a pólóját. Mire nonverbális jelekkel Alíz tudtára adta, hogy „1 perc”, már bent is volt a fürdőszobában. Amíg hallhatóan a legkisebb sugárral csorgott a víz, Alíz lecserélte óriási pamutbugyiját egy fekete csipkés darabra, és befújta magát parfümmel.
    Tamás újra felbukkant, és az ágyra húzta mindkettejüket, a végtagok a legnagyobb csendben összefonódtak.
    Ajtónyikorgás. Mindketten megdermedtek.
    – Anyaaaa… felriadtam! Túl nagy volt a csend!

  31. Ignác türelmetlenül várta Médit az újonnan berendezett hálóban. A szobában mécsek szemérmeskedtek. Baldachinos ágy… ez volt az álmuk. Egyszer egy baldachinos ágyban… És ma, ma végre megtörténik. Médi jelent meg az ajtóban és francia fehérneműjében lassan közelített Ignác felé. A fehérnemű egy egész havi fizetés volt, de ezt a férfi ráér megtudni később is. Ignác érzékeit láthatóan felkorbácsolta a látvány. Emelkedő vérbősége helyet keresett és talált is magának. A lány kacéran az ágyra vetette magát, azután hosszú csókban tudatta, hogy készen áll. Egyre hevesebben lüktettek a sóhajok. Cirmi kelletlenül az ágy előtt cicahátat domborított, s a kéj ütemes dallamához nyávogással csatlakozott.

  32. Bőröd érintésétől pattanásig feszülök. Minden lépéseddel mozdulni késztetsz. Ring a tested és én csak kúsznék fel a lábadon… a bokád ívétől át a térded hajlatán. A combodnál elidőznék kicsit. Bánkódnék rajta milyen keserű sorsa van a magam félének, hogy egy irányba tud szaladni csak. Pedig én itt, ebben a feromonos gőzben inkább hintáznék fel és le, lassú póklábakon körös-körül. Irigylem a combfix csipkéjének sorsát, ahogy végtelen köröket írhat ott, ahol magam csak áthaladhatok. Goromba megrekedtségéről mit sem tudhatok. És most túlfutok az ő örök határán, fel egészen legsötétebb rejteked kapujáig. Már nincs titkod előttem, hát bemutatkozom: Szem vagyok a harisnyádon.

  33. Duruzsolás, loccsanás és sercegés. Kata álmos szemekkel követte az ágynemű rituális tisztulásának folyamatát, miközben teste energetikai központját hullámokban rohanta meg az előző éjszaka emléke. Kata mellett karikás szemekkel, ám kidüllesztett mellel Roland támasztotta a fűtéscsövet, a szomszédos gépben kergetőző lepedők – bizony, több is – tulajdonosaként. Zsanett, a háromgyerekes anyuka a nagypárna huzatjába csomagolta szettjét, amiből őt csomagolta ki Géza, a háromgyerek apja. A belső sarokban pedig Dávid téblábolt, aki éltében először próbált az anyja nélkül elindítani egy háztartási nagygépet. Egyetlen napja volt az évnek, amikor ők így négyen meghitt közösséget alkothattak a dohos, alagsori helyiségben. Február tizenötödike, a telepi mosószobák ünnepe.

  34. Máté az ajtón belépve egy pillanatra megdermedt. Egy fekete fehérneműszettben vártam, cicafülekkel. Máté, csomagjait ledobva emelt fel, és sietett velem az ágyba, ahol csókokkal borította testemet.
    – Én kis ragdoll cicám – simogatja meg az oldalamat.
    – Azokban nincs is fekete – mondom, miközben a keze vészesen közel kerül a mellemhez. – Én nem lehetek ragdoll.
    – Miért nem jó a ragdoll? – kérdezi párom, miközben csókokkal borítja be a nyakamat. Érzem a vágyat, ahogy egyre jobban feszít. – Az a legszebb cicafajta.
    – Mert nem feketék – mondom, ellenállva a csókok bizsergető érzsének – Bombay-i cica viszont az.
    – A kéménybeesett ragdoll is fekete -mondja párom, és ezzel minden ellenállásom szertefoszlik.

  35. – Ez király volt. Neked, hogy fejezzük be?
    – Majd én csinálom magamnak, de közben csókolózzunk meg simogasd a mellem.
    – Oké. – Elhelyezkedtünk egymás mellé, és ahogy csókolóztunk elkezdtem magam izgatni. Éreztem, hogy egyre közelebb vagyok az orgazmushoz.
    – Szeretnék úgy elélvezni, hogy a számban vagy.
    – Hát, de kicsi Will még pihen.
    – Nem baj, jó az úgy is. – Megfordultam és elkezdtem kényeztetni a számmal Will lankadt férfiasságát, miközben magam simogattam.
    – Nem kényelmetlen ez így?
    – Nam, tejehen joh – mondtam a félig petyhüdt férfiasságával a számban, mire egy pillanatra lefagytunk, majd mindketten elkezdtünk nevetni. – Ha most nem is mentem el, legalább jól szórakoztunk. Boldog Valentin Napot!

  36. A férjemmel az évfordulónkra van egy játékunk. Elmegyünk egy bárba úgy csinálunk, mintha most találkoztunk volna életünkben először. Ezen a napon annyit tett, hogy a szokásos bárunkban a pultosnak hagyott egy cetlit, amiben leírta a hotel nevét és a szoba számot. Lelkesen elindultam, de izgalmamban úgy izzadt a kezem, hogy nem tudtam elolvasni, 28 vagy a 20 szoba száma. Megkérdeztem a recepcióst, van-e egy jóvágású férfi a 20-as szobába. Ő rám kacsintott és igennel intett. Amikor a szobához értem, bekopogtam és harsányan felkiáltottam:
    ‒ Készülj életed legjobb szexére!
    Egy vadidegen pucér pasas nyitott ajtót. Akkor a 28-as szoba lesz.

  37. – Felül vagy alul szeretnél lenni? – kérdezte Alex kipirult arccal. Csapzott haja a homlokába lógott, a pólója felgyűrődött.
    – A-azt hiszem, inkább alul – lihegte Eddie, alig várva már, hogy az ágyba juthasson.
    Alex rámarkolt az előtte lévő kemény, vastag dologra, mire Eddie felnyögött. – Levennéd a lábamról ezt a szart, kérlek?
    – Bocsi – pislogott bűnbánóan Alex, majd arrébb rakta az emeletes ágyat, és megkerülte, hogy segítsen a lábát fájlaló társának. A masszív faágy bizony kifogott rajtuk, pedig az ő feladatuk volt berendezni a szobát.

  38. Vonzás. Erő, két égitest között. De mi nem vagyunk égitestek. Egyikünk sem bocsát ki fényt, és a tömegünk is elhanyagolható. Mégis, bizonyos távolságra tőled, már csak feléd haladok. Ha előttem állsz, valami láthatatlan erő vonzza az ujjaimat és azok folyton hozzáérnek az arcodhoz, a kezedhez és az egyéb…testrészeidhez. Nem értem ezt. Mérni sem tudom, pedig dolgozom a műszeren. Addig viszont kísérleteznünk kell. Abból is lehet tanulni… Gyere, állj ide! Ne mozdulj, csak nézz rám! Aha, a szemed az oka! Az vonz ennyire. Vagy nem is… inkább az ajkad. Nem, a bőröd! Aah… kértelek, hogy ne mozdulj, így nem tudok koncentrálni!

  39. – Mit is mondott? Mennyi?
    – Aranyom, másoknak egy tízes, de ahogy magát elnézem… mondjuk, legyen tizenöt.
    – És ha az extrát belevesszük?
    – Akkor harminc.
    – Az kicsit húzós. Pont a duplája.
    – Ha azt akarná, hogy el is menjek, az több lenne, higgye el!
    – Még mindig ugyanarról beszélünk, ugye?
    – Naná, atyám! A templom innen a saroktól tizenöt perc gyalog. Ha a hozzá tartozó területet is körbe akarja járni, mielőtt elfoglalja a parókiát, az harminc perc. Ha azt akarja, hogy elkísérjem, az meg ötvenezer.
    – Köszönöm, de most egyedül mennék.
    – Ahogy tetszik!
    – Vasárnap azért várom majd a szentmisére.
    – Csak nehogy addig álljon fél lábon!

  40. Időközben Ádám visszatért, szalámis zsemlét és két pohár almalét hozott tálcán. Éva közel fél óra múltán is zihált kissé, teste időnként meg-megremegett.
    – Isten éltessen a harmincötödiken! – mondta Ádám.
    Éva megborzongott és kinyitotta a szemét. Ez több volt, mint jó. Nagyon jó volt. Jobb, mint korábban bármi, jobb minden elképzelhetőnél. Ahhoz, hogy ez az érzés ne tűnjön el hirtelen a semmibe, muszáj megnevezni – gondolta. Felkönyökölt, elvett egy zsemlét és Ádámra pillantott.
    – Valami olyasmit érzek… amire nincs szavam!
    – Ezt hívják orgazmusnak – vigyorgott Ádám.
    – Orgazmusom volt már korábban is – legyintett.
    – Akkor?
    – Valami ismeretlen.
    – Éhség?
    – Meglepőbb.
    – Szomjúság?
    – Dehogy! Bár beleszédültem…
    – Hívhatjuk szerelemnek.

  41. Tóth Jenő, negyvenegy éves okleveles könyvvizsgáló döbbenten meredt a postaládájába bedobott vörös rózsaszirmokra. Majd a lépcsőfordulóban heverő újabbakra. Le-lecsúszó szemüvegét igazgatva követte a nyomokat egész a másodikig, lelki szemei előtt megjelent a dúskeblű barna, aki a múltkor is rámosolygott. Melyik is az ő ajtaja? Kétségeit eloszlatta az egyik lábtörlőre ejtett rózsaszál. Kopogott, az ajtó kinyílt. Hangos üvöltés verte fel a ház csendjét. Dúskeblű barna helyett testes férfiember állt az ajtóban, egyetlen öltözékként egy piros masnival legnemesebb testrészén.
    – Maga kicsoda?
    – Tóth Jenő…
    – Nem Tóth Jolán?
    – Nem…
    – Akkor hadd kérjem meg valamire…
    – Igen?
    – Írja már ki a teljes nevét a postaládájára.

  42. – Ah, még! Oh!
    – Aaaaaah.
    – Jó volt, édesem?
    – Nagyon, nyuszikám! – A nő homlokon puszilta a férjét, ahogy szokta.
    Kimerülten a hátukra fordultak, és megfogták egymás kezét.
    – Boldog Valentint, édesem!
    – Köszönöm, nyuszó, neked is! Imádom ezt csinálni veled. Nem tudom megunni, pedig tizenhét éve már.
    – Aki tud, az tud – kacsintott felé a férje.
    A nő felült, de a férfi visszahúzta a kezét. Mindjárt jövök, mondta és kicsoszogott a fürdőszobába. Megállt a tükör előtt, elégedetten nézegette magát, majd megfordult. A válla fölött élvezettel szemlélte a véres karmolásnyomokat a csípőjén. Senki sem vakar úgy, mint a Gyuri.

  43. Ezt nem hiszem el. Kata végre belement, hogy nálam töltse az éjszakát, erre itt áll az ajtóban mini ruhában, de nem a formás combjait nézem, hanem egy bőröndöt. Egy rohadt nagy bőröndöt.
    – Ugye nem akarod itt hagyni a holmid?
    A gondolatra, hogy máris beköltözik, kiver a víz.
    – Nincs olyan szerencséd – mosolyog – arra gondoltam, ha szex után elaludtál, kipakolom a lakást.
    Elvigyorodom. Nem csak szexi, humora is van.
    – Megnézed, mi van benne?
    – Szadomazo kellékek?
    – Majdnem – kuncog és kinyitja a fedelet.
    Szótárak. Tényleg, holnap nyelvvizsgázik. Teljesen elfelejtettem.
    – Sajnálom – suttogom, miközben átkarolom, és a nyakát csókolgatom – ha akarod, még utoljára leellenőrzöm a nyelvtudásod…

  44. – Hagyd, majd én… – búgom a fülébe, leheletem a fülcimpáját súrolja.
    Inge pillanatok alatt a földön landol, ő a nővérruhámmal van elfoglalva.
    – Várj, így összegyűrődik! – érte kap, vállfára akasztja.
    Visszajön, átölel, a karomat cirógatja.
    Rámosolygok, már fél siker, nadrágjának egyik gombja végre kigombolva.
    – Még kettő van – szájon csókol vigyorogva.
    Kicsivel később felszisszen, ahogy alsójával együtt húzom az egyik feketén göndörödő szőrszálat.
    – Feladom – sóhajtok, ő erre kigombolja.
    Leveszi, s a kezében tartja.
    – Vállfára?
    Bólint, élére hajtva felakasztja.
    – Ugye jól emlékszem, a romantikus filmekben nem egészen így történnek a dolgok?
    – Nem, csak a valóságban!
    Csípőre teszem a kezem, mire kibuggyan a nevetés mindkettőnkből.

  45. – Le lehet egyáltalán venni ezt a nadrágot? – nevettem el magamat végül. Andor arca kipirult, de képtelen volt elrejteni a mosolyát.
    – Csak húzd már le!
    – Ha ennél erősebben kell húznom, szerintem letépem a lábadat is.
    – Sebes! Ne csináld már! – kacagott fel ő is.
    – Nem hiszem el, hogy egy olyan srácba zúgtam bele, aki kibaszott szűkös gatyákba jár!
    Mással talán már régen elveszett volna a hangulat, de elnézve őt, mintha csak még jobban felizgultam volna. Pedig ez egyértelműen nem tartozott életem legszexisebb pillanatai közé, hiszen éppen az izzadt lábairól szerettem volna lerángatni a tapadós nadrágját.
    – Megpróbáljam én?
    – Nem kell, megoldom! – kacsintottam rá.

  46. – Ah! Aú!
    – Ó, bocsásson meg kisasszony! Ez fájhatott önnek!
    – Az ég szerelmére, Michael, ne kisasszonyozzon már! Szó szerint hanyatt döntött a pázsiton, itt már nincs helye az udvariaskodásnak!
    – Elnézést kis… D-dora. Ön csupán… olyan szép a holdfényben, nem hittem volna, hogy én valaha…
    – Michael, az első alkalom a nőknek mindig fájdalmas. De ha megtenné, hogy folytatja…
    – Igen, elnézést! Nem fázik? A koraőszi esték meglehetősen hűvösek!
    – Több mozgás és kevesebb beszéd tényleg jobban esne, talán enyhülne a libabőröm. Vagy… ah, ha ezt csinálja, akkor talán mégsem!
    – Igenis, Dora. Egy szavamat se hallja többet.
    – Még néhány szó a szépségemről azért elfér mellette.

  47. – Végül tegnap Ádám elvitt alpakát simogatni? -kérdezte Bori Izát.
    – El bizony!
    – Mesélj! Milyen volt? -kérlelte Bori a barátnőjét.
    – Simogattam, szeretgettem. Kezem bejárta minden porcikáját. Nem tudtam vele betelni, és minden jel arra mutatott ő is hasonlóan érez. Egyre izgatottabb lett, egyre játékosabb. Ujjaimat beletúrtam göndör szőrébe. Orromat átjárta illata. Aztán nem bírtam tovább, végig nyaltam.
    – Fujj! Te megnyaltál egy alpakát? – fintorodott el Bori.
    – Igen, Ádám alpakját. – nevetett fel Iza.

  48. – Ezt még ma éjjel be kell fejeznem! – Claire próbált a munkájára összpontosítani, ám ezt igencsak megnehezítette, hogy a háta mögött Bryan épp a blúza kigombolásával foglalatoskodott, s közben apró csókokkal halmozta el a nyakát.
    – Nincs véletlenül szexjelenet is abban a filmben? Mert ha van, akkor kell az ihlet.
    – Ha most csináljuk, holnap egész nap hulla leszek. – Amint ezt kimondta, Claire már tudta, hogy nem fog időben elkészülni a forgatókönyvvel. Ha ők egyszer elkezdik, órákig képesek belefeledkezni a szeretkezésbe. Felállt, és szembefordult a férjével. – Töröld le azt az önelégült vigyort a képedről! – egy pillanatra elhallgatott. – Még nem szolgáltál rá.

  49. A legősibb hivatást űzve rengeteg mindennel találkozik az ember nap, mint nap – mind méret, forma, vagy akár színek tekintetében is.
    Ez most sem volt másképp. Épp csak befejeztük a délutáni „furulya magánórát”, a kliens még öltözködött, a gatyájáért lehajolva pont belátást biztosítva a déli féltekék közé. Nem bírtam tovább, kibukott belőlem a nevetés. Hát még *ott* is?
    Simabőrű – tátogtam, amikor rám nézett kérdő tekintettel.
    – Megadjam a szaki számát? – kérdezte.
    – Inkább azt meséld el, hogyan bírtad ki azt a fájdalmat, ami ezzel a tortúrával járhatott!
    – Vernyogtam és vergődtem, mint egy újszülött kismacska. Kopasz macska – csatlakozott a nevetésemhez.

  50. – Kinyithatod a szemed! – búgta Fruzsi. Megigazgatta magán a falatnyi ruhát.
    – Ez meg mi a franc?
    – Nem teszik?
    – Mondjuk úgy, másra számítottam. Tudod, csipkehálóing, ilyesmik.
    – Basszus… – Zsófi lerogyott a szaténlepedős ágyra. – Pedig annyira akartam tetszeni! Még Andit is megkérdeztem, mire buksz.
    – Micsoda?
    – Hát izé… Jártatok, nem?
    Andrisból kirobbant a nevetés.
    – Oké, mindent értek! Szóval azóta is haragszik – felelte, amint újra beszélni tudott.
    – Figyu, villámgyorsan leveszem, és úgy csinálunk, mintha sose láttad volna.
    Naa, ne siess úgy! – vigyorodott el Andris. – Végül is sosem dugtam még pandával…

  51. Off: Lehet, hogy időutazó vagyok? 😀 Nálam egy órával korábban volt, mint a beküldésem időpontja a kommentek között.

  52. – Mi lenne, ha a „Te tedd le előbb!” huzavona helyett játszanánk? – dorombolta a telefonba. – Elkezdek egy történetet, és te reagálsz rá azzal, ami a legelőször eszedbe jut. Szigorúan cenzúrázatlanul!
    – Rendben, De Sade márkinő.
    – A szüleid elutaztak a hétvégére. Beesteledett, hangulatvilágításnál, hanyatt fekve olvasol az ágyadon. Tökéletes csend honol. Egy bíborszín melltartó hull a lapokra. Felpillantasz, szinte meztelenül térdelek előtted. Elbódít a fedetlen bőrömről felszálló parfümillat. Lassan rád ereszkedek, lágyan megcsókollak. A nyelveink izgatóan összesimulnak, a mellem végigsiklik a melleden. A csípődet cirógatva beakasztom az ujjamat a bugyid szegélyébe…
    – … és egy horrorfilmben ekkor rontana be valami fűrészes futóbolond.

  53. Off: Nálam is probléma lépett fel a kiírt időponttal az előbb. 23:39-kor küldtem el, pénteken. Nem 00:39-kor, szombaton.

  54. Igen, az oldal nem hisz az óraátállításban, ezért ilyenkor ami hajnali 1-ig érkezik, arról tudjuk, hogy időben beért 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük