Szombaton megjelenik Róbert Katalin Szívből, színből, igazán című regénye, ami hatalmas meglepetés volt a korábbi Aranymosás pályázaton. Ennek alkalmából beszélgettünk az írónővel. Az interjút Varga Bea készítette. *** Szinte berobbantál a pályázatra a nagyon igényes mondataiddal és az erős érzelmeket átadó szavaiddal. Mióta írsz? Mindig is írónak készültél? Már egészen kicsi gyerekként is írtam; eleinte…
Éktelen lárma tört ki a műhelyben. A féleszű Petron fejhangon rikácsolt, mint egy álmából felvert madár, és a zajok alapján dobogott és csapkodott is maga körül. Gavron ösztönösen behúzta a nyakát, de mégiscsak fülelt, hogy kihámozza a szavakat a hangorkánból. – Lányoknaktilos, tilostilostilos, lányoknaktilos! – szajkózta a férfi. Születésekor a vének túl keveset mormoltak el…
Korábbi részek (Lilla) Drámatagozatos gimnáziumba készültem. Évek óta versmondó versenyekre jártam, részt vettem az általános iskolai drámaszakkörön, főszerepet kaptam a karácsonyi előadásokban. Tehetségesnek éreztem magam, és biztos voltam benne, hogy az iskolából egyenes út vezetne a Színművészetire. Szerettem, ha körülöttem forognak a dolgok, ha én állok a színpad közepén, ha az én szavaimtól, hangsúlyomtól, mozdulataimtól…
1. részlet Patrikkal iskolatársak, de nem osztálytársak voltunk. Én tagozat nélküli osztályba jártam, az átlagos emberek helyére. Ő nyelvtagozatos volt. Tolmácsképzős – ahogy akkor csúfoltuk őket. Haladó angol, kezdő német, két év után kezdő francia. Minimum három nyelvvizsgával a zsebükben végeztek. Dugig volt az osztálya elkényeztetett diplomata-gyerekekkel, akik a fél életüket külföldön töltötték, ezért is…
1. Otthon A féltékenység sava alattomos lassúsággal kúszott fel Alex torkán. Az ablakból, ahol ült tökéletes rálátás nyílt a napozóágyakra – talán éppen ezért választották ezt a helyet, hogy ő lássa őket, mégsem volt képes felállni és elmenni, vagy legalább nem nézni állandóan oda. Semmi más nem kötötte le, amíg tudta, hogy ott vannak. A…