Róbert Katalin: Víziszony

– Mi történt? – Tomi hangja még kásás volt, de én már egészen magamhoz tértem. Remegett a kezem, ahogy odatartottam elé a telefont az üzenettel: Haza akarok menni. Kérlek szépen, vigyél haza. Tomi nagyot fújt, és visszahanyatlott a párnára. Onnan nézte, ahogy felrángatom a fehérneműt, és a komódban turkálok egy farmer meg blúz után. –…

Olvass tovább

Könyvheti dedikálások

Nagy örömmel várunk mindenkit a Vörösmarty téren és Vigadó téren megrendezett 92 Ünnepi Könyvhétre, ahol kiváló magyar szerzőkkel lehet találkozni, és dedikáltatni a regényeket, gyerekkönyveket.  Négy zseniális, új magyar romantikus regény érkezik a polcokra. A linken a borítóra kattintva bele lehet olvasni az újdonságokba: Tavi Kata: Tagadj mindent Róbert Katalin: Halld a szív szavát Okváth…

Olvass tovább

Daremo: Porszemek

A falu szélétől az erdőben álló kunyhónkhoz máskor hosszú sétával értem csak el, de most futva alig néhány perc alatt megtettem az utat. Kerülgettem a fákat, a fülemben zúgott a szél, egyszer megreccsent mellettem a bozót, de csak a tisztáshoz érve álltam meg. Ott levettem az elnyűtt cipőmet, és egy fűcsomóba rejtettem, mert anyám nem…

Olvass tovább

Urbán Gitta: Legközelebb

Erik vágyott rá. Az ólomsúlyú, több száz éves nyugalomra. A lassulásra. A táplálkozás áldott mellékhatására. Tükörképének borostás álláról a langymeleg cseppek csüggedten zuhantak meztelen mellkasára, szeme alatt sötétedő karikák nagyokat ásítottak, a máskor gondosan, egy irányba fésült haja négy égtáj felé meredt. Szét volt zuhanva. De rendesen. Jaeger LeCoulture karórája metronómként ketyegett az arannyal futtatott…

Olvass tovább

Várunk Young Adult regény-író kurzusunkon

Szólítsd meg a fiatal olvasókat! Írj úgy, hogy megszeressék az olvasást, megszeressék a történeteket! Young Adult regény-író kurzusunkon kifejezetten azzal foglalkozunk, hogyan lehet olyan regényt írni, amely berántja és végig leköti a fiatal olvasókat. Te is nekik írnál? Akkor itt a helyed! „Nagyon hasznos volt a kurzus, sokat tanultam mind a korcsoportról, mind az írástechnikai…

Olvass tovább

Szenczi Ildi: Emberfarkas

Marko talpa alatt fájdalmasan reccsent egy száraz ág. Összerezzent, és várta a letolást, de Damian nem nézett felé. Bátyja csak menetelt némán, sötét tekintettel az egyre hosszabb árnyékot vető erdősáv mellett, vadászkesztyűjében hangtalanul tolta félre az ösvényre nőtt tüskés ágakat. Puskájának tokja minden lépésnél halkan súrlódott fekete bőrdzsekijén. Nem kéne itt lennünk. Mióta délután a…

Olvass tovább

Sümegi Emília: Mogyorós csók

Cibó kínos udvariassággal mosolygott a vele szemben ülő, nagyszakállú törpére, miközben szoknyájára ejtett kezében forgatta a tollát. Nehezére esett nem kattintgatni. Három… kettő… egy. Csing-csing-csing-ling! A fodros szoknyában sertepertélő gnóm asszony csengettyűjének hangja, mint valami apró szabadság-harang, betöltötte a tágas, tízasztalos cukrászdát. Végre! A csilingelés hallatára minden asztal mellől felállt a férfi, és megkeresve a…

Olvass tovább

Keszthelyi M. Nándor: Alice nővér halála

A titkárnő az üvegezett ajtóra mutatott és mosolyogva bólintott. A férfi rápillantott új főnöke apró névtáblájára az ajtón, és kopogott, amitől a homokfúvott üveg megremegett a keretben. – Igen! – szólt ki egy vaskos basszus. – Jó reggelt, Sr. Bonfim. A nevem André Serraz. A mai nappal helyeztek át Önökhöz. – Serraz, az ifjú titán…

Olvass tovább

Sipka-Lakatos Tímea: A kedvenc játék

– Szaladj! – siettem végig a nyikorgó padlón, követve a huncutul kacarászó csattogó talpacskák gazdáját. – Elkaplak, vigyázz! Nelli úgy futott előlem, mintha az élete múlna rajta, négy éves kis testének minden erejét beleadta a menekülésbe. Néha hátra-hátranézett, teli szájjal nevetve, szeme csillogott az izgatottságtól. Sűrű, barna haja, amit reggel még olyan szépen befontam, most…

Olvass tovább

Sereg Gitta: Talp a combhoz

Ma hat után ér haza. Később, mint szokott. Még el kellett intézni valamit, aztán a jóga, hogy kicsit megnyugodjon. A rohanásban ideje sem volt írni Bálintnak, hogy késik. De a férje még nincs otthon. Nem meglepő. Alíz szíve körül mégis megül a súlya. Megint későn jön haza, megint fáradt lesz, és csak leül a fotelbe,…

Olvass tovább

Martin Darsen: Black Dog

A csengő újra berregni kezd. Akkor mégsem csak álmodtam. Résnyire nyitom a szemem, a betűző nap éles fénye elvakít. Születésem óta Pesten élek, de a város még mindig nem vette fel a ritmusom. Lehet, hogy ő jött vissza!? – ülök fel hirtelen. Minden álmosság kiszáll belőlem, rugalmas mozdulatokkal száguldok a bejárati ajtó felé. Próbálok haragos…

Olvass tovább

J.V. Conney: A roncs

Figyelmeztetés: szókimondó szöveg, 18-as korhatár   A tenyere végigsiklik az oldalamon, az ujjai a fenekemre tévednek, majd lecsúsznak a combomra. Ingerülten ellököm a kezét. Gyűlölöm, ha a combomhoz ér, és ezt ő is pontosan tudja. – Bocs – zihálja, és beletúr a hajamba, mintegy fogódzóként, nehogy még egyszer elszúrja, de késő. Rohadtul elment a kedvem…

Olvass tovább

Anita Boza: Az Édenkert kapuja

2049, Siófok   Nem akarok a mélygarázsban meghalni. Bárhol máshol, csak ne itt! Lejjebb csúszok, a hátamat a rozsdás Suzukinak támasztom, és próbálom csitítani rémülten száguldó szívverésemet. A félelem ólomsúllyal nehezedik rám, lehetetlenség tőle józanul gondolkodnom. Remegő ujjakkal lazítom meg a blúzt a nyakamon, mert úgy érzem, megfulladok benne. Körbenézek. Ha arra gondolok, hányszor álltam…

Olvass tovább

Kiss Zsuzsanna: Szerednyey grófné ruhája

Forró nyári nap. Bár már öt óra elmúlt, még mindig rekkenő a hőség. A kastélymúzeum légkondicionált kávézójának enyhe hűvösében fiatal nő támaszkodik a falnak, kezében ásványvizes üveget szorongat. A gyöngyöző palack hűs cseppjei végigcsorognak az alkarján, de nem bánja. Negyedóra szünetet tarthat, mielőtt körbevezetné a következő, mára az utolsó kirándulócsoportot a kastélyban. Kinéz az ablakon….

Olvass tovább

Zugligeti Enna: Fúj, szerelem!

Az erdő pont azt a meghitt és békés hangulatot árasztotta, amit az erdei nimfák rituális helyszínétől várna az ember. A faágak fölénk hajoltak, összesimult ágaik zöld kupolát képeztek felettünk. A leveleken átszűrődő zöldes fény megfestette az üvegpoharakat. Élő fák fonták az ágaikat asztallá, meglepő, mégis természetes mintát alkotva. Őket gyeppárnák ölelték körbe. Arrébb szintén élő…

Olvass tovább