Gergő azon tűnődött, hogy vajon mindenki teljesen meghülyült, vagy ma van az idióta sofőrök világnapja, csak őt nem értesítette erről senki. Reggel óta hárman vágtak be elé, de ez az előtte szerencsétlenkedő suzukis mindenkin túltett. A férfit másodpercek választották el attól, hogy csak azért is belemenjen hátulról. Nem győzött hálát adni az égnek, hogy a…
Jó lenne végre hazaérni. Ezért indult el vizsgaidőszak végét ünneplő buli után még hajnalban. Mami úgyis korán kelős, örülni fog neki. Meg sem mondta, hogy mikor érkezik, de majd besurran a házba, tejeskávét főz, és kiülnek vele a teraszra a hóesésbe. Ajna mindig elmosolyodott, ha eszébe jutott a reggeli program. Olyan rég nem látta Mamit….
A Könyvmolyképző Kiadó meseszerzői különleges kalandba kezdtek: kölcsönveszik egy írótárs hősét, és átrepítik a saját világukba. Ezúttal Ecsédi Orsolya főhősével írt mesét Bodor Attila A kislány egy darabig aggodalmasan méregette az íróasztalán fickándozó, csatakos szőrű naplót. Végül erőt vett magán, kinyitotta, és gyöngybetűkkel a következőket írta az első oldalra: EL A KEZEKKEL! Ez Norvégia…
Ülök a fedett korcsolyapálya szélén és a cipőfűzőmmel babrálok – már rég befűztem, de húzom az időt. Béna vagyok minden sporthoz, miért lenne a korcsolya kivétel? Stefi és Ivett addig győzködtek, amíg végül eljöttem velük, de már abban a pillanatban, hogy igent mondtam, bántam az egészet. Semmi kedvem kiröhögtetni magam. – Hé, Gréti, ne legyél…
A frissen lakkozott zongora szaga szúrja az orromat. Kényszeresen a kottára pillantok, pedig fejből tudom Mozart Török indulóját. A nézőtéren pusmogni kezdenek az emberek. A gyomromban csomó feszül. A nadrágomba törlöm izzadó tenyeremet, és a hűvös billentyűkre csúsztatom az ujjaimat. Menni fog, győzködöm magam. Anya a nézőtéren ül, jéghideg ujjai mégis mintha várakozón dobolnának a…
2016. 12. 30. Aznap volt a születésnapja. Arián egyik kezéből a másikba tette az imént megtöltött kannát, és nem tudta, miért álldogál még mindig ott.202120 Nem mintha most látta volna először. Napjában legalább háromszor elment mellette, és mindannyiszor ránézett. Egy ostoba rögeszme ugyanis azt súgta neki, hogy itt senki mellett nem lehet csak úgy elmenni,…
Ina nehezen türtőztetett gyermeki izgalommal leste a hóesést tágas irodájának hatalmas ablakán át. Mostanra már olyan sűrűn hullott, hogy alig látott ki, csak a kocsik fényei törték át a zuhogó hó függönyét. A város szürke árnyalatait fokozatosan elnyelte a fehérség, a park bogas fáira fehér vonalakat húzott a hó, eltűnt az avarral borított talaj, lágyultak…