Rezeda Réka: Lélekszüret

A frissen lakkozott zongora szaga szúrja az orromat. Kényszeresen a kottára pillantok, pedig fejből tudom Mozart Török indulóját. A nézőtéren pusmogni kezdenek az emberek. A gyomromban csomó feszül. A nadrágomba törlöm izzadó tenyeremet, és a hűvös billentyűkre csúsztatom az ujjaimat. Menni fog, győzködöm magam. Anya a nézőtéren ül, jéghideg ujjai mégis mintha várakozón dobolnának a…

Olvass tovább

Buli Vivien: Tigrisliliom

2016. 12. 30. Aznap volt a születésnapja. Arián egyik kezéből a másikba tette az imént megtöltött kannát, és nem tudta, miért álldogál még mindig ott.202120 Nem mintha most látta volna először. Napjában legalább háromszor elment mellette, és mindannyiszor ránézett. Egy ostoba rögeszme ugyanis azt súgta neki, hogy itt senki mellett nem lehet csak úgy elmenni,…

Olvass tovább

Epstein Ágnes: Hideg szelek múltja

Ina nehezen türtőztetett gyermeki izgalommal leste a hóesést tágas irodájának hatalmas ablakán át. Mostanra már olyan sűrűn hullott, hogy alig látott ki, csak a kocsik fényei törték át a zuhogó hó függönyét. A város szürke árnyalatait fokozatosan elnyelte a fehérség, a park bogas fáira fehér vonalakat húzott a hó, eltűnt az avarral borított talaj, lágyultak…

Olvass tovább