Marika néni nem volt mindig az az örökké elégedetlenkedő, zsémbes vénasszony, aki mindenben csak a rosszat látja. Ezeket a tulajdonságokat főleg az hozta ki belőle, amikor megjelentek a házban a szomszéd Pali bácsi unokái: visítozva szaladtak fel a lépcsőn a második emeletre, minden egyes fokon nagyot dobbantva, hogy az ember feje majd megfájdult tőle. A…
Az étterem fogadópultjánál várom a hoszteszt, aki valami oknál fogva ma nagyon lassan dolgozik. Fújtatok magamban, keresetlen szavak tolulnak a nyelvem hegyére. Üzletemberként elfogadhatatlannak tartom, hogy valaki pazarolja az időmet. Egy gyors ebéd, mindössze erre van időm. Nagy a hajsza a cégnél. Bekémlelek az étterem belsejébe. Feltűnően kevés alkalmazott dolgozik a majdnem teltházas vendéglőben. A…
Bálint apró csókokkal hintette be Luca nyakát, lassan haladt a lány kulcscsontja felé. A tévé képernyője villogott a sötétben, meg-megvilágította Luca karcsú testét, tenyérbe illő, gömbölyű melleit. A lány hófehér, szeplős bőre alatt finoman kirajzolódtak az erek. Friss kamilla illata körbeölelte Bálintot. Versenyt lüktetett a vér az ereikben, felforrósodott bőrük összetapadt. A szoba sarkában kitartóan…
Még csak délelőtt van, de Reni szerint a napi három nem sok. A három elmegy, de több azért ne legyen. Ugye, tudod, miért, Krisztike? Az egész világon két ember van, akinek megengedem, hogy Krisztikének szólítson, Reni az egyik. Elképzelem, ahogy itt ül velem szemben és ezt kérdezi. Tudod, ugye? Persze, tudom. Néhány másodpercig hezitálok, majd…
Az iskolában minden évben meghirdették az irodalmi pályázatot. A gyerekek szerették, mert mindig nagyon izgalmas versenytémákat adtak meg. Hagyományosan az évzárón jelentették be az eredményt, a győztes pedig felolvashatta a művét az egész iskola előtt. Tavaly például „élet a jövőben” volt a megadott téma. Azelőtt arról kellett írni, mi történne, ha egy általuk választott mesehős…
– Remek volt a vacsora. – Rostélyos, a kedvenced. – Mm, bár látom, neked nem ízlett. – Sokat kóstolgattam, teli vagyok. – És bort? – Nem, köszönöm. – Áh! Pedig finom. Biztos? – Nem. – Biztos nem kérsz, vagy nem biztos, hogy nem? – Csak… nem kérek. Leszedem az asztalt. – Te tudod. Ezeket odavigyem?…
Hátradőlök az igazgatói irodában trónoló egyik műbőr fotelben, és fintorogva beleszippantok a fanyar cigiszagtól bűzlő levegőbe. Apa a mellettem terpeszkedő kopott forgós székben foglal helyet Ungvári igazgatónővel szemben. Úgy fest ebben a lepusztult irodában az Armani öltönyében, mint aranyrög a trágyadombon. Stenkainak meg a szüleinek már csak a kemény faszékeken maradt hely, amiket a titkárnő…
Ülök a fedett korcsolyapálya szélén és a cipőfűzőmmel babrálok – már rég befűztem, de húzom az időt. Béna vagyok minden sporthoz, miért lenne a korcsolya kivétel? Stefi és Ivett addig győzködtek, amíg végül eljöttem velük, de már abban a pillanatban, hogy igent mondtam, bántam az egészet. Semmi kedvem kiröhögtetni magam. – Hé, Gréti, ne legyél…
Nemrég 100 szavas játékot játszottunk, aminek nyertese K.G.A. lett, így ő küldhetett be nekünk egy részletet a szerkesztői látványpékségbe. A nyitás realista, lélektani regényt ígér, és jó alkalmat ad arra, hogy foglalkozzunk a horgokkal és az információ adagolásával. Egy titok, valamilyen múltbéli trauma feldolgozása izgalmas írói ígéret – de vajon meddig működik a lebegtetés, mennyi…
– Figyu, Kátya, te sokat olvasol, igaz? Lassan csuktam be a regényt, és mélyeket lélegeztem, nehogy orrbanyomjam Örsöt, amiért belepofátlankodott a magánszférámba. Megemeltem felé a könyvet. – Krimiket is? – csúszott közelebb a padon. A suli háttérzaja kellemetlenül megerősödött körülöttünk. Odébb araszoltam. – Igen. Kinyitottam a könyvet. Egy kicsi részem rákérdezett volna, hogy miért érdekli,…
„Az ember jól-rosszul mégiscsak végigjátssza a maga vállalta szerepeket mind sorjában. Csakhogy nem, mint a színpadi, csinált történetekben, egy fő személy szándéka után igazodik a többieké; a valóságban mindenki külön fő személy önmagának, és senki sem vállal mellékes szerepet; magáért magának játszik.” – Kaffka Margit Az ápoló résnyire nyitotta az ajtót Gergő előtt, ő…
Vesszen meg, ha még egyszer hallgat Tomira, gondolta Gergő, miközben az ujjait lehelgette. Szép dolog az önkéntesség, de legközelebb inkább adakozni fog, nem krumplit pucolni meg répát karikázni egész délután. – Pár perc, és elkészül – jelentette be Dia. Ő irányította a főzést és az ételosztást is. A precizitása és a határozottsága felért egy őrmesterével,…
Bessenyei Gábor új regénye, a Tested és lelkem egy realista történet egy középiskolás fiúról, akinek régóta tetszik egy lány, de éppen amikor egymásra találnának, a lány előző barátja meztelen képeket tesz ki a lányról az internetre. Mi lesz ezután…? A regény kapcsán beszélgettünk arról, a világ hogyan reagál az ilyen képek megjelenésére, realista regények megírásának…
Kíváncsi vagy, 2021-ben milyen kötetek készültek kamasz és felnőtt olvasóinknak? Akkor nézd meg összeállításunkat, amelybe a magyar szerzők idén megjelenő művei kerültek bele 🙂 Amira Stone: Elszakítva „Olyan különleges, jól kidolgozott fantasyvilágba térünk vissza, amivel ritkán találkozom. Egyedi karakterek, lebilincselő cselekmény és csodálatos leírások, mintha én is ott lettem volna a szereplőkkel. Csak ajánlani…
– Magdikám, a fiúk megint hívtak karácsonyozni. A férfi borostás arca mély barázdákba gyűrődött miközben beszélt. Kockás ingének ujját felhajtotta mosogatás előtt, vékony, inas karja pálcikaként kandikált ki belőle, a bő melegítőnadrág is úgy lóg rajta, mintha nem is lenne teste. Fel se nézett, csak egyre súrolta a tányért a mosogatószivaccsal. Eres kézfejére vörös foltokat…