A 8. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * I. KÖNNYCSEPP „Könnycsepp, – egy hangya ivott belőle, eltünődve nézi benne arcát és mostan nem tud dolgozni tőle.” József Attila: Bánat 1. A kín izzadságcseppjei kúsznak végig a hátamon, ahogy a főnök irodája felé haladok. Magassarkúm ütemesen kopog az iroda sivár folyósóján, a lépéseim egyre lassulnak, ahogy…
A 8. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * 1. „Nyugtalan ősz jött a forró, sokáig elhúzódó nyár után, amiben türelmetlenség lobogott. A természet rendje régóta felborult, ami rányomta bélyegét a megszokottságra. Sűrűbben váltakoztak a frontok, az egyik hét hideg széllel érkezett, a másikon nagyfokú enyhülés köszöntött be, egyedül a színes levélszőnyeg és a gyakori esőzés…
A 8. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * 1. Neked én, nekem te, egymásnak teremtve… – szólt a telefonból egyre hangosabban. Flóra a takaróval viaskodva tapogatózott a készülék után, mire nagy nehezen sikerült leállítania az ébresztőt. Nyögve visszafúrta arcát a párnába. Miért is használja még mindig ezt az átkozott zenét?! Kimászott az ágyból, és megborzongott,…
A 8. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * „Én vagyok a táncos, és én vagyok a tánc.” * Vallomás Este nyolc óra. Mára befejezem a munkát. Ugyan még nem végeztem mindennel, de megtanultam letenni a feladataimat. Holnap is lesz nap. Zenét kapcsolok, és beugrok a zuhany alá. Lemosom magamról a napi gondokat, hagyom, hogy a…
A 8. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * Első rész 1 Dahlia egy enigma volt – már azelőtt is, hogy eltűnt, utána pedig már végképp. Kristálytisztán emlékszem a napra, amikor először találkoztam vele. Péntek este volt, szeptemberben: igazi indián nyár tombolt már napok óta, és minden barátunk ott volt abban a kertipartiban, ahova valahogy ő…
A 8. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * 1. Mesi „Bukdácsolva is hálás vagyok, hogy felé lejt minden utam.” – Fodor Ákos Körülbelül húszadszorra szidtam Liát, a legjobb barátnőmet, miközben próbáltam belepasszírozni magamat az extra szűk bőrnadrágba. Fogalmam sincs, melyik univerzumban tűnt jó ötletnek Csodanőnek és Macskanőnek öltözni, de nem ebben, az biztos. Melyikben tűnt…
A 8. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * Mikor az ember lánya feladja élete első, és remélhetőleg utolsó társkereső hirdetését, igazából nem gondolja komolyan. A felhívás azonban kétségtelenül megjelenik, sosem várt találkozók sorozatát indítva el, s érzelmek hadát zúdítva egy nőre, aki igazából nem is gondolta komolyan. * „Ez az, ami nekem rendeltetett. Más nincs…
– Ne totojázz, Pali! Ildi vár. – Jövök, csak hozom Legóapát! Visszanyargalok a szobába, zsebembe süllyesztem kedvenc legófigurámat, aztán anyával elsétálunk a szálloda tarka lampionokkal díszített éttermébe. Legóapát még apával keltettük életre, mielőtt meghalt. – Milyennek szeretnél látni, ha már nem leszek? – kérdezte apa, amikor még volt ereje járni, és elvitt egy Legóboltba. Lehuppant…
Elgondolkodva néztem a reklámplakát vázlatát. Valami nem stimmelt vele. Hátrapillantottam. A kollégák viszont rém elégedettnek tűntek: mind a négyen hátradőltek a székükben. Elképesztő, hogy nekik nem tűnik fel semmi ezen a képen. Készen állsz arra, hogy találkozz a tíz évvel korábbi önmagaddal? – állt a vastag betűvel szedett kérdés a karcsú üvegfiola alatt. – Gyerekek!…
Le kellett volna mondanom az egészet a francba. Mi lesz, ha a pasi egy gnóm? Vagy tudálékos seggfej? Vagy kétszáz kiló, és már az első nap agyonnyom? Vagy tele szájjal szeret vicceket mesélni? – Ekkora hülye is csak én lehetek… – sóhajtom hangosan, miközben a ruháimat pakolom a gurulós bőröndbe. Felkapok egy fekete csipketangát, aztán…
– Kérek még egy pezsgőt! A kérés Robi háta mögül jött, meg sem kellett volna hallania. Nem az én asztalom, gondolta, ám a mély tónusú, zengő hang utat talált a gondolatai közé. Honnan ismerős?, töprengett. Összeszedte a tányérokat, feltette a szokásos „Kávét, desszertet?” kérdést, és elindult a fűszerillattal teli, sürgő-forgó konyha felé, figyelve, hátha megpillanthatja…
Doktor Senki vasárnap reggel viseltessé vált szmokingjában bekopogott a Jóslány ajtaján. Évek óta ugyanannak a bérháznak a lakói voltak, és az vált a szokásukká, hogy minden hét utolsó reggelén a szellemlátó hölgy vendégül látta a jogtudóst egy kávéra. Ilyenkor hófehér blúzt és hosszú, fekete szoknyát viselt, a haját pedig lazán a tarkójára tűzte. Ez a…
A nagy hír Ez a hét is teljesen átlagosan indult. Hétfővel. Az őszi nap langyosan sütött a magas bérházak között, amikor kiléptem a gimiből. Megálltam egy pillanatra, majd a metró felé vettem az irányt. Ezen az álmos, nyugodt kora délutánon egy autó sem jött a keskeny, egyirányú utcában. A belvároshoz képest csend volt, csak a…
1 Jó előre szeretném leszögezni: utólag mindig könnyebb okosnak lenni. Életem során rengetegszer lehettem volna okosabb, ha már akkor birtokában lettem volna azoknak az ismereteknek, amiket a hibák elkövetésével szereztem. Ma már nem gondolom, hogy meg kellene ítélnünk magunkat vagy bárki mást a tévedéseink miatt. A közelmúltban viszont két olyan jelentős esemény is történt az…