Istók Anna: A lázadás virágai – 1. részlet
„Ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége, vétkes vagy áldozat: nem felejtesz, nem felejtek, a sérelem sérelmet szül, a seb sebezne, és nincsen, ki mint bokára ejtett szoknyából vetkező, a múltjából kilépne, s azt mondaná: „Igen, én ezt tettem veled, ahogy mások velem: bocsáss meg érte!” (Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca) 1. A szerelemvirág óriásfeje…