Sütő Fanni – Szaszkó Gabriella: Amit a tenger adott – 3. rész

–12– Vannak dolgok, amikre az ember maga sem szívesen gondol, a nagy közönség elé meg pláne nem szívesen tárja. Az én esetem a hashajtóval pont ilyen. Azt hiszem, mindenkivel előfordult, hogy például összeveszett pár egymással nagyon nem kompatibilis ételt, és utána a nap jó részét a fürdőszobába zárkózva töltötte. Úgyhogy az érzést talán nem kell…

Olvass tovább

Sütő Fanni – Szaszkó Gabriella: Amit a tenger adott – 2. rész

–7– Reggel borzalmas gyorsasággal lapátoltam be a reggelit. A szüleim elcsigázott lassúsággal emelték a szájukhoz a tojásrántottát, miközben az aznapi újságot böngészték. Mintha a családi reggeleink unalmas jelenetét ollóval vágták volna körbe, majd átragasztották volna egy másik helyszínre. A szüleim nem törődtek a sós tengeri szellővel és a sirályok hangos vijjogásával. Én néha idegesen tekintettem…

Olvass tovább

Sereg Margit: A viharok akkor a legpusztítóbbak, ha új lovas van a vad hajsza élén

Ez volt Ági első karácsonya egyedül. A család észrevétlenül bomlott fel, bátyjának időközben saját családja lett: barátnő, és csöpp újszülött, velük tölti a szentestét. A szülők kerülték a szakítás és az egyedüllét témáját, és ő se mondott semmit. Útban lett volna. A szülők elutaztak kései, második nászútra. Tunézia ilyenkor gyönyörű. Jó lesz egyedül, kibírja –…

Olvass tovább

Sütő Fanni: Téltelen

A végtelen nyár lusta örömlányként nyúlt végig a tájon, forró leheletével melegítve az amúgy is izzadó alattvalókat. A kalászok csordultig teltek aranyos búzaszemekkel, és a kastély kertjében dús fonatokban csüngött a jázmin a fákról, émelyítően édes illatba burkolván a tájat. Auguszta királynő a teraszon állt, csukott szemmel élvezte, ahogy három udvarhölgye gyöngyház berakásos fésűkkel simogatja…

Olvass tovább

Julia Moonlight: Anubisz

(A szerző a 100 szavas írástechnikai játék egyik fordulójának nyertese, regényrészletéről szerkesztői véleményt adunk.) Az anubisz kutya szobor fekete kő szeme megmozdult. Ilyen nincs, már képzelődöm, dörzsölte meg szemét Selena és még a rátörő ásításról is megfeledkezett. Nem kellett volna hajnali egyig javítanom azokat a ritka pocsék dolgozatokat, dünnyögte. A bizonyosságra való törekvés azonban arra…

Olvass tovább

LauraL Delarmée: Vámpírok márpedig…

Prológus Ha utolér, meghalok! Fejem hátra-hátrarántva menekülök, bár tudom, esélyem sincs. Zihálva kapkodom a levegőt, a hideg égeti légcsövemet. Úgy futok, akár a nyúl a róka elől… Bokám alól kifordul egy fagyott földgöröngy, megingok. Nem! Nem állhatok meg. Remegő lábakkal, erőtlenül rohanok tovább. Körülöttem ködöt böffent fel a rideg, holt föld. A tájra boruló szürke,…

Olvass tovább

Felicity Somnis: Faygates – Út a pokolba – 1. rész

Előszó „Az élet olyan, mint egy sötét és mély szakadék, amiben csak zuhanunk, sosem tudhatjuk, mikor érünk az aljára. Útközben azonban találkozhatunk olyan értékekkel, amelyek visszaránthatnak a szakadék széléről. Közhelynek hangzik, de amikor valami véget ér egy új veszi kezdetét. Mindig létezik az, amiért, vagy akiért érdemes élni és a fényt választani a sötétség helyett….

Olvass tovább

J. Simon: Szaturnuszi mesék – 1. rész

Prológus Mindig, mikor lemegy a nap, egy másik világ kerül fölénybe. Amikor teljes a sötétség. Az emberek házaikba húzódnak, ablakaikat bezárják és lámpát oltanak, hogy távol tartsák a megmagyarázhatatlant, mely a félelmet, a mérhetetlen rettegést mutatja feléjük. Én tudom mi ez. Az a világ, amelyről a szülők mesélnek a gyerekeiknek, hogyha rosszak. Ahol démonok, hegyes…

Olvass tovább

Vass Andrea: Lucifer lányai – 1. rész

Lilith összehúzta magán ormótlan köpenyét és mereven bámulta a lenti félhomályt. Szeme, mely élesebb volt mint társaié,  átlátott a szürkületen, de ezúttal nem volt mit nézni. Általában imádott itt fent üldögélni a külső falon trónoló vízköpők rejtekében, és a várudvaron nyüzsgő életet figyelni. Szerette a színes kavalkádot, az árusok széles gesztusait, ahogy szőnyegeket, drapériákat, dísztárgyakat…

Olvass tovább

Inez E. Martin: Ékes Lelkek – 1. rész

Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. (Énekek Éneke 8:6) Múlt a mából Valahányszor megérintem, elönt a forróság. Lassan megöl a kíváncsiság, de nincs merszem megbolygatni a múltat.  Csak nemrég fogtam fel, hogy mekkora veszéllyel járt az, amit hetekig műveltem. De hát akkor még kislány voltam. Naiv és ártatlan….

Olvass tovább

Silenne A. Morte: ParaDies: A bostoni krimiéjszakák

Pislogtam párat. A karjaim és lábaim, a fejem és minden tagom egyszerre moccant meg, mintha valami furcsa görcs rántott volna össze. Talán az is volt, a szívem görcsös összehúzódása, ahogy visszatértem a létbe. Furcsa gondolatok, képek ömlöttek át az agyamon, évezredek emlékei, fékeveszett tudás: a világ megváltozott, és eltorzult. De megtalált. Megtalált a Vér. Az…

Olvass tovább