Urbán Gitta: Legközelebb

Erik vágyott rá. Az ólomsúlyú, több száz éves nyugalomra. A lassulásra. A táplálkozás áldott mellékhatására. Tükörképének borostás álláról a langymeleg cseppek csüggedten zuhantak meztelen mellkasára, szeme alatt sötétedő karikák nagyokat ásítottak, a máskor gondosan, egy irányba fésült haja négy égtáj felé meredt. Szét volt zuhanva. De rendesen. Jaeger LeCoulture karórája metronómként ketyegett az arannyal futtatott…

Olvass tovább

Sümegi Emília: Mogyorós csók

Cibó kínos udvariassággal mosolygott a vele szemben ülő, nagyszakállú törpére, miközben szoknyájára ejtett kezében forgatta a tollát. Nehezére esett nem kattintgatni. Három… kettő… egy. Csing-csing-csing-ling! A fodros szoknyában sertepertélő gnóm asszony csengettyűjének hangja, mint valami apró szabadság-harang, betöltötte a tágas, tízasztalos cukrászdát. Végre! A csilingelés hallatára minden asztal mellől felállt a férfi, és megkeresve a…

Olvass tovább

Zugligeti Enna: Fúj, szerelem!

Az erdő pont azt a meghitt és békés hangulatot árasztotta, amit az erdei nimfák rituális helyszínétől várna az ember. A faágak fölénk hajoltak, összesimult ágaik zöld kupolát képeztek felettünk. A leveleken átszűrődő zöldes fény megfestette az üvegpoharakat. Élő fák fonták az ágaikat asztallá, meglepő, mégis természetes mintát alkotva. Őket gyeppárnák ölelték körbe. Arrébb szintén élő…

Olvass tovább

Szenczi Ildi: Légy boldog – mindenáron!

Figyelmeztetés: erotikus tartalom, korhatár: 18 év   – Komolyan, most…? – morogta Vajk, amikor meghallotta a kopogást, és lehúzta a gázról az éppen elkészült tojásrántottát. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve inkább átlapátolta a tányérjára, beleszúrt egy villát, és azzal ment az ajtóhoz. Akárki jött, legalább legyen bűntudata, amiért hétfő reggel hétkor rátör a táltosra. Nem…

Olvass tovább

Alex L. Hooper: Holtomiglan

Magányosan ülök a stégen, térdemet a mellkasomhoz szorítva figyelem a hold ezüstös tükörképét a vízfelszínen. Az apró tündérfények fehér pontokként világítják be az éjszaka sötétjét. Varázslatos, már-már ámulatba ejtően gyönyörű, mégis görcsbe rándul a gyomrom, mert a holnapi esküvőmre emlékeztet. Irigylem azokat, akiket boldogsággal tölt el ez a nap, és a szó hallatán nem gyűlik…

Olvass tovább

Darvas Petra: Örökség és kígyóbőr

Nem tudom, mi vitt rá, hogy a másik utat válasszam, de aznap este balra fordultam. A rakpart fényei sárgán vetültek a lejtőn beálló sűrű ködre. Óvatosan vettem a fokokat, mert legutoljára nappal mentem fel a Citadella irányába. Futás közben a szűk sétány újdonságaira figyeltem, így a rutinszerű gondolataim nem vitték el a fókuszt. Semmi kedvem…

Olvass tovább

Kramisha: Vérszomj (részlet)

A 9. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * Prológus Az érzelmei elhalványultak, elnyomta valami más. Valami, számára eddig ismeretlen, amellyel bár már találkozott ezelőtt is, de most szokatlan intenzitással tört rá. Valami ősi, állati erő, amit nem tudott kontrollálni. Csak arra tudott gondolni, hogy öljön.  Akkor pillantotta meg a férfit. Csak állt egyhelyben, lemerevedett végtagokkal….

Olvass tovább

Anita Boza: Az éjszaka színei (részlet)

A 8. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga Figyelmeztetés: erőszakos tartalom * 1. A szemerkélő esőn át felnéztem az apró vegyesbolt vörösen világító reklámtáblájára, amelyen remegve pislákolt a második neonbetű. Megborzongtam, fázósan összehúztam magamon a dzsekimet, majd beléptem az ajtón. Csak egy üveg borért ugrottam be, úgy terveztem, gyorsan végzek, az égen gyülekező sötét gomolyfelhők miatt…

Olvass tovább

Nagy Roxána: A kiválasztott

A puskám céltávcsövén figyelem őket. Egy farönkön ülnek, szorosan egymás mellett, Mandy szőke haja előreomlik, ahogy köhög. Dex közelebb hajol hozzá, és a kóbor tincseket Mandy füle mögé igazítja. A célkereszt Mandy kipirult arcán van, ott, ahol Dex megérintette. Viszket az ujjam a ravaszon. Egy ütés a vállamon. Megpördülök, lendítem a puskát, hogy fejbe vágjam…

Olvass tovább

Sütő Fanni – Szaszkó Gabriella: Amit a tenger adott – 3. rész

–12– Vannak dolgok, amikre az ember maga sem szívesen gondol, a nagy közönség elé meg pláne nem szívesen tárja. Az én esetem a hashajtóval pont ilyen. Azt hiszem, mindenkivel előfordult, hogy például összeveszett pár egymással nagyon nem kompatibilis ételt, és utána a nap jó részét a fürdőszobába zárkózva töltötte. Úgyhogy az érzést talán nem kell…

Olvass tovább

Sütő Fanni – Szaszkó Gabriella: Amit a tenger adott – 2. rész

–7– Reggel borzalmas gyorsasággal lapátoltam be a reggelit. A szüleim elcsigázott lassúsággal emelték a szájukhoz a tojásrántottát, miközben az aznapi újságot böngészték. Mintha a családi reggeleink unalmas jelenetét ollóval vágták volna körbe, majd átragasztották volna egy másik helyszínre. A szüleim nem törődtek a sós tengeri szellővel és a sirályok hangos vijjogásával. Én néha idegesen tekintettem…

Olvass tovább

Sereg Margit: A viharok akkor a legpusztítóbbak, ha új lovas van a vad hajsza élén

Ez volt Ági első karácsonya egyedül. A család észrevétlenül bomlott fel, bátyjának időközben saját családja lett: barátnő, és csöpp újszülött, velük tölti a szentestét. A szülők kerülték a szakítás és az egyedüllét témáját, és ő se mondott semmit. Útban lett volna. A szülők elutaztak kései, második nászútra. Tunézia ilyenkor gyönyörű. Jó lesz egyedül, kibírja –…

Olvass tovább

Sütő Fanni: Téltelen

A végtelen nyár lusta örömlányként nyúlt végig a tájon, forró leheletével melegítve az amúgy is izzadó alattvalókat. A kalászok csordultig teltek aranyos búzaszemekkel, és a kastély kertjében dús fonatokban csüngött a jázmin a fákról, émelyítően édes illatba burkolván a tájat. Auguszta királynő a teraszon állt, csukott szemmel élvezte, ahogy három udvarhölgye gyöngyház berakásos fésűkkel simogatja…

Olvass tovább

Julia Moonlight: Anubisz

(A szerző a 100 szavas írástechnikai játék egyik fordulójának nyertese, regényrészletéről szerkesztői véleményt adunk.) Az anubisz kutya szobor fekete kő szeme megmozdult. Ilyen nincs, már képzelődöm, dörzsölte meg szemét Selena és még a rátörő ásításról is megfeledkezett. Nem kellett volna hajnali egyig javítanom azokat a ritka pocsék dolgozatokat, dünnyögte. A bizonyosságra való törekvés azonban arra…

Olvass tovább

LauraL Delarmée: Vámpírok márpedig…

Prológus Ha utolér, meghalok! Fejem hátra-hátrarántva menekülök, bár tudom, esélyem sincs. Zihálva kapkodom a levegőt, a hideg égeti légcsövemet. Úgy futok, akár a nyúl a róka elől… Bokám alól kifordul egy fagyott földgöröngy, megingok. Nem! Nem állhatok meg. Remegő lábakkal, erőtlenül rohanok tovább. Körülöttem ködöt böffent fel a rideg, holt föld. A tájra boruló szürke,…

Olvass tovább