Kiss Zsuzsanna: Szerednyey grófné ruhája

Forró nyári nap. Bár már öt óra elmúlt, még mindig rekkenő a hőség. A kastélymúzeum légkondicionált kávézójának enyhe hűvösében fiatal nő támaszkodik a falnak, kezében ásványvizes üveget szorongat. A gyöngyöző palack hűs cseppjei végigcsorognak az alkarján, de nem bánja. Negyedóra szünetet tarthat, mielőtt körbevezetné a következő, mára az utolsó kirándulócsoportot a kastélyban. Kinéz az ablakon….

Olvass tovább

Kiss Zsuzsanna: SzívDOBbanás

Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett   Már hetek óta erre a koncertre készülök. Bogi, a legjobb barátnőm a zenekar basszusgitárosa, így korábban már megismerkedtem a banda tagjaival. Nem az én műfajom a punkrock, amit játszanak, de sebaj; azért csak megnézem a barátnőmet, hogy mit alakít a színpadon. Na jó, az…

Olvass tovább

Kiss Zsuzsanna: Egy új élet felé (Az ösztöndíj 2.)

Megállok a hatalmas, betonszürke gyárépület előtt. Mielőtt belépnék, jól megnézem magamnak a derengő hajnali szürkületben. Ma látom utoljára. Veszek egy nagy levegőt, erőt gyűjtve megmarkolom tömött hátizsákom szíját. Előveszem a zsebemből a belépőkártyámat, becsipogok, a fotocellás ajtó kinyílik. Az öltözők felé veszem az irányt. Közben reménykedem, hogy nem futok össze a pletykásokkal, mert ők biztosan…

Olvass tovább

Kiss Zsuzsanna: Életed utolsó napja

S. Vera fiatal volt és akár szép is lehetett volna, ha egy kicsit többet törődik magával. Egy unalmas, szürke irodában dolgozott, ahol minden hétköznapja egyformán telt, hétvégenként pedig ötödszörre is megnézte a laptopján kedvenc szappanoperái összes évadát egy nagy tál pattogatott kukoricával az ölében. Ez volt S. Vera élete. Ez a napja is ugyanolyan eseménytelenül…

Olvass tovább

Kiss Zsuzsanna: Kistestvér

­– Rita. – Anyu lassan benyitott lánya szobájába, majd megállt az ajtóban. – Mondani szeretnék valami fontosat. – Mondjad. – A tizenhárom éves Rita fel sem nézett Balatoni alkony című festményéből, amelyen éppen dolgozott. A szobája ablakából rálátott a magyar tengerre, amely fölött a lemenő nap gyönyörű, aranyló sárgás rózsaszínre színezte az eget. Rita úgy…

Olvass tovább

Kiss Zsuzsanna: Az ösztöndíj

– Nem szeretem a szalámit – nem tudom elfojtani azt a fintort, amely önkéntelenül kiül az arcomra. Anyu mindig elfelejti, hogy az én szendvicsembe ne tegyen. Persze tudom, hogy az ételt meg kell becsülni. De reggel van, morcos vagyok. Nem aludtam jól. Egész éjjel besüvített a szél az ablakon, mert nem zár rendesen. Korábban már…

Olvass tovább