E. P. Nick: Démon

Legszebb álmából ébresztette fel a fejénél felvillanó fény. Megdörgölte szarvai viszkető tövét, azután felült, lenézett a padló fölött arasznyi magasságban remegő lángokra. Egyelőre csak az első kettő égett, de hamarosan mind körbeveszi. Rossz éjszakája volt és hosszú ideje nem aludta ki magát rendesen. Semmi kedve nem volt felkelni. Nyilván valami sötét varázslatot kérnek majd tőle,…

Olvass tovább

Bódai-Soós Judit: Rolád a számok országában – ami a Sütimesékből kimaradt

Kóstolj bele Bódai-Soós Judit Sütimesék című kötetébe: hozunk egy extra mesét és egy extra receptet 🙂   A nyári szünet előtti napok egyikén Peti izgatottan ment haza az iskolából. Alig várta, hogy elmondhassa a nagy hírt édesanyjának: – Képzeld, Kriszti néninek kisbabája lesz! – De jó! Egy kisbaba mindig nagy öröm – mondta mosolyogva az…

Olvass tovább

David P. Rizel: John és az Apokalipszis (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga   Piram szépségével és sármjával csak kevesen vetekedhettek. Pár évvel az érkezése után már ő volt a modern kor legújabb szexszimbóluma, így mindenhová rajongók hada követte, a marketing ügynökségek pedig ölre mentek, hogy az arcát adja egy-egy termékhez. A legnagyobb sztárok életét élte és az általa csapott bulik…

Olvass tovább

Harka Sára: A vajazókéses

Marja a szememet a füst, orrlyukamat eltömíti a hamu, és eszelős vehemenciával perzseli a bőrömet a kemence lávavörös tüze. Vagyis egy szokásos szerda reggel számomra a pokolban. Kaszás vagyok, illetve leszek majd, remélhetőleg. Egyelőre csak egy arasznyi, közepesen életlen vajazókéssel büszkélkedhetek – tizenöt évesen elég ciki –, aminek még annyi haszna sincs, hogy legyezhessem vele…

Olvass tovább

Gordos Zsuzsanna: Baljós árnyékok

Napok óta nem aludt, fel-alá járkált űrhajójában, az ablakon keresztül bámulta a csillagokat. A csillagrendszereket, ahol azok a lények élnek, akiknek már nem látta a gondolatait. Atkins N. Winters − huszonhárom éves, nőtlen, foglalkozására nézve sávszélesség-bérbeadó, rendszertanilag az emberi fajhoz tartozó űrhajótulajdonos − elvesztette a képességét, amivel hozzákapcsolódott mások elméjéhez. A távolból érkező gondolatok csupán…

Olvass tovább

Interjú: Ecsédi Orsolya

Ecsédi Orsolya Kell egy csapat című sorozatának harmadik részéhez értünk, amelyben egy elcsavargott tacskó, vagyis nem is tacskó, hanem sárkány nyomában járnak szereplőink. Ha nem igyekeznek, egész Budapest veszélybe kerül… A szerzővel az új kötet kapcsán osztályközösségekről, csodában hinni tudó felnőttekről és a történetek születéséről is beszélgettünk. Ecsédi Orsolyát Róbert Katalin kérdezte   A Kell…

Olvass tovább

Interjú: Bodor Attila

Bodor Attila új mesekönyvében a zöldség visszaszól. Lehet, hogy a tányéron a kelkáposzta-főzelék nem vonzó, de ez a mesekönyv éppen ettől lesz varázslatos. Jó, megenni nem kell. Viszont aki Barnabással és Norvégiával tart, annak hatalmas kalandban lesz része zöldségen innen és túl. Az új köteten kívül környezetvédelemről, írói stílusokról és háttérinformációkról is beszélgettünk. A szerzőt…

Olvass tovább

Simonyi Katalin: Tibikém fura kis faluja (Az örökség)

Tibikém nem pont halottak napja előtt akart Furakisbe költözni, egyszerűen csak megfeledkezett az ünnepről. Az évnek ez a napja akkor még nem sokat számított neki. Így aztán a költözés október harmincegyedikén történt, mert az éppen vasárnap volt. Tibikém elbizonytalanodva húzta maga után zötyögő bőröndjét a volánbusz megállójától a kicsiny parasztházig, amit az internetes képek alapján…

Olvass tovább

Vittorio Verossi: Intenzív történetek

Intenzív kilátások Az intenzívosztály egyetlen óriási terem, körben sorakozó ágyakkal, középen orvosi pulttal. Az ügyeletes az pultból a teljes termet képes szemmel tartani. Én a bal hátsó sarokban fekszem frissen elfoglalt ágyamon. Szekrénnyi gépre kötöttek, talán egy űrsiklót is el lehet vele irányítani. A kilátásaim húszéves lány létemre legalább olyan lenyűgözőek, mint az átellenben nyíló…

Olvass tovább

Interjú: Okváth Anna

Okváth Anna új regényének főhőse érti, mit jelent a mondás, hogy csőstül jön a baj. Kati élete fenekestül felfordul, és emiatt kénytelen szembenézni saját magával és azzal, hogy mi lett abból az ambiciózus, kreatív kislánnyal, aki valaha volt. A felismerés pedig nem túl vidám. A megoldás felé vezető út erdei kunyhón, olaszországi villán, elúszó lakáson…

Olvass tovább

Szenczi Ildi: Légy boldog – mindenáron!

Figyelmeztetés: erotikus tartalom, korhatár: 18 év   – Komolyan, most…? – morogta Vajk, amikor meghallotta a kopogást, és lehúzta a gázról az éppen elkészült tojásrántottát. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve inkább átlapátolta a tányérjára, beleszúrt egy villát, és azzal ment az ajtóhoz. Akárki jött, legalább legyen bűntudata, amiért hétfő reggel hétkor rátör a táltosra. Nem…

Olvass tovább

Huszár Nóra: Robin

Apám sokszor viccelődött vele, hogy azért kaptam a Robin nevet, mert anyám már a születésemkor tudta, mekkora zsivány leszek. Szó se róla, igaza volt. Kimászás a palota első emeleti ablakából, vívás apám jogarával, a korona kicserélése egy kopott tejesfazékra, mind csak a csibészség nevű, amúgy nem létező tantárgy gyakorlása volt számomra. Ideje volt tovább lépni….

Olvass tovább

Lovas Krisztián: Tükröm, tükröm

Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett   Papa fél éve hagyott itt minket. Sérvet kapott, megműtötték, de aztán lábadozás közben tüdőembóliában elhunyt. Azt mondják ez elég gyakori az időseknél. Hetvennyolc évesen érte utol a halál, remélem legalább elfáradt útközben az a rohadék. Nagypapa a család parazsaként működött. Minden helyzetből a legjobbat…

Olvass tovább

Szenczi Ildi: Ne kísértsd a sorsot!

Az óbudai panel ötödik emeletén Tamás lehajította a táskáját a fotelbe. A rézkehely, amit a reggeli szelleműzésnél használt, kiesett a félig nyitott hátizsákból, és csörömpölve elgurult a kopott parkettán. – Ezennel feloldozlak, köcsög! – vigyorgott, és visszahajította a kelyhet a táskára, aztán elindult a megérdemelt melegszendvicséért a konyhába. Büszke volt magára, igazán jól sikerült a…

Olvass tovább

Huszár Nóra: Palimadár

Éhes a gyerek. Egyfolytában. Eszik napkeltekor, napközben, alkonyatkor. Enne éjjel is, ha nem fáradna el az ordítástól. Szerencsére alszik hajnalig. Etetjük az anyjával, de ennek semmi nem elég. Az asszony szerint nagyétkű. Szerintem zabál. Sokkal nagyobb, mint a testvérei voltak ilyen idős korukban. Ordít, eszik, növekszik. Ja, és ronda. Eleinte nem szóltam semmit, a többiek…

Olvass tovább