Horák Árpád: Rebecca

Rebecca. A neveddel alszom el. Szeretlek. Szőke, göndör a hajad, babának angyal voltál, most is az vagy. Gyönyörű, ágon ülő madár dala a hangod, tested lágy, simulsz, beszélned sem kell. Néha rám nézel hosszan, kutatsz bennem, a szívem nyitva, szeretlek, csak nem mondom. Nem lehet. Nem látok fel hozzád a mélyből, gyerekként hiszem, hogy a…

Olvass tovább