Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása – 2. részlet
Korábbi részlet 4 Az elfekvő ugyanazt az iszonyatos bűzt árasztotta magából, mint mindig; talán a ki nem cserélt lepedőkre rászáradó vizelet szaga lehetett az. Próbáltam rendesen lélegezni, mert a tapasztalat azt mutatta, a szaglásom nagyon hamar elfárad. Felmentem az első emeletre, kireteszeltem a vasrácsot, és elindultam a folyosón, aminek utolsó szobájában feküdt Betti. Sohasem tudtam…