H.K. Melanie: Az áldozat

Beltane ideje véget ért. Eljött az igazi nyárvég, Samhain napja, amikor kezdetét vette a tél. Habár az őszi avar színeit Derek mindennél szebbnek tartotta, most mégis összeszorult gyomorral állt a kapu földi oldalán. Épp csak betöltötte ötvenegyedik életévét, ami itt csupán tizenhétnek felelt meg, és máris egy ilyen küldetéssel bízták meg. De nem volt mese….

Olvass tovább

Daremo: Porszemek

A falu szélétől az erdőben álló kunyhónkhoz máskor hosszú sétával értem csak el, de most futva alig néhány perc alatt megtettem az utat. Kerülgettem a fákat, a fülemben zúgott a szél, egyszer megreccsent mellettem a bozót, de csak a tisztáshoz érve álltam meg. Ott levettem az elnyűtt cipőmet, és egy fűcsomóba rejtettem, mert anyám nem…

Olvass tovább

Szenczi Ildi: Emberfarkas

Marko talpa alatt fájdalmasan reccsent egy száraz ág. Összerezzent, és várta a letolást, de Damian nem nézett felé. Bátyja csak menetelt némán, sötét tekintettel az egyre hosszabb árnyékot vető erdősáv mellett, vadászkesztyűjében hangtalanul tolta félre az ösvényre nőtt tüskés ágakat. Puskájának tokja minden lépésnél halkan súrlódott fekete bőrdzsekijén. Nem kéne itt lennünk. Mióta délután a…

Olvass tovább

Sümegi Emília: Mogyorós csók

Cibó kínos udvariassággal mosolygott a vele szemben ülő, nagyszakállú törpére, miközben szoknyájára ejtett kezében forgatta a tollát. Nehezére esett nem kattintgatni. Három… kettő… egy. Csing-csing-csing-ling! A fodros szoknyában sertepertélő gnóm asszony csengettyűjének hangja, mint valami apró szabadság-harang, betöltötte a tágas, tízasztalos cukrászdát. Végre! A csilingelés hallatára minden asztal mellől felállt a férfi, és megkeresve a…

Olvass tovább

Anita Boza: Az Édenkert kapuja

2049, Siófok   Nem akarok a mélygarázsban meghalni. Bárhol máshol, csak ne itt! Lejjebb csúszok, a hátamat a rozsdás Suzukinak támasztom, és próbálom csitítani rémülten száguldó szívverésemet. A félelem ólomsúllyal nehezedik rám, lehetetlenség tőle józanul gondolkodnom. Remegő ujjakkal lazítom meg a blúzt a nyakamon, mert úgy érzem, megfulladok benne. Körbenézek. Ha arra gondolok, hányszor álltam…

Olvass tovább

E. P. Nick: 18. Tarot kártya: A hold

A Hold az átváltozás jelképe. A lapon látható kanyargós út azt jelenti, hogy az élet váratlan eseményeket tartogat számunkra. A kártya bizonytalanságot, de egyben kaput is jelent más világokba. Eltévedhetünk a bennünket körülvevő sötétségben, vagy megtalálhatjuk az utat a fény felé. Ősi időkben úgy gondolták, hogy a Hold a halottak birodalma. A hold szimbolizálja az…

Olvass tovább

Huszár Nóra: Robin

Apám sokszor viccelődött vele, hogy azért kaptam a Robin nevet, mert anyám már a születésemkor tudta, mekkora zsivány leszek. Szó se róla, igaza volt. Kimászás a palota első emeleti ablakából, vívás apám jogarával, a korona kicserélése egy kopott tejesfazékra, mind csak a csibészség nevű, amúgy nem létező tantárgy gyakorlása volt számomra. Ideje volt tovább lépni….

Olvass tovább

Szökendi Zsuzsa: Télen nyíló virágok

– Koncentrálj, menni fog! – Próbálok! – Finoman… – FINOM VAGYOK! Picsába… – Felgyújtottad? – Fel. A vonal túloldalán Celeste nénikém lemondóan sóhajtott. Előttem egy falatnyi rózsabokor lángolt, amit akár a szerelem olthatatlan tüzeként is eladhattam volna a holnapi esküvőn, de senki se vette volna be. Kit áltatok? A kiskert bűvölés, vagy egyáltalán bármilyen precizitást…

Olvass tovább

Guttyán Piroska: Üres lélek

Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett   A rozoga szekér zörögve döcögött az erdei úton, az oldalára függesztett, zanzásított kezek lelkesen integettek minden zökkenéskor a kátyúk után. A varjak sóvárogva károgtak a kopasz faágakon, fekete gombszemüket le nem véve a lengedező kezekről. A bakon ülő öregember békésen fújta a pipafüstöt az…

Olvass tovább

Zajcsuk Liliána: Lélekvadász

Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett   A nap már régen lebukott a horizont mögé, és az erdő is az éjszakai pihenőjéhez készülődött. A város védelmét szolgáló, tövises sövényfal résein mégis bátorító fénynyalábok kacsintottak ki Irielre. A mágus vacogva összehúzta magán vékony köpenyét, és megszaporázta a lépteit. A füvesasszonynak azt ígérte,…

Olvass tovább

April Faye: Szívtolvaj

Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett   A cölöpviskóba alig jutott be napsugár. Az árnyékos hűvösben állandó gyantaillat keveredett a zsálya, a levendula és a pipitér balzsamos édességével. Odabenn, mintha állt volna az idő, még a por is lustán kavargott abban az egy csenevész fénypászmában, ami a résnyire nyitott ajtón át…

Olvass tovább

Várunk fantasy (atmoszférateremtő) kurzusunkon

Fantasyt írsz, és szeretnéd az olvasóidat elkalauzolni abba a világba, amit megálmodtál? Segítünk, hogy a legtöbbet hozhasd ki a szövegből, és plasztikus leírásokkal, élményszerű ábrázolással teremtsd meg a fantasy világod hangulatát. Májusban induló, új, leírásközpontú kurzusunk segít zsánerspecifikusan elsajátítani és gyakorolni az atmoszféra és a környezet megteremtéséhez szükséges eszközöket. A négyhetes, gyakorlati kurzuson az elméleti…

Olvass tovább

Szerkesztés

Nemrég 100 szavas játékot játszottunk, amelynek nyertese, Agatha Keyguard beküldhette egy regénye elejét, hogy kollégánk megszerkessze. A nyitás nagyon izgalmas, megjelenik a krimi és a fantasy ígérete is az első oldalakon. A mostani kezdés alkalmas arra, hogy átgondoljuk – és átbeszéljük -, mennyi titkot bír el egy regény eleje, mennyire érdemes titokzatosan kezdeni, és ha…

Olvass tovább

Amira Stone: Az elfeledett requiem

Végighordozta tekintetét a bozóton. Árnyakat látott elsuhanni. Eva izmai megfeszültek, szíve ijedten zakatolt, már a menekülés ütemét verte. Ekkor meghallotta a háta mögötti zihálást, az avar reccsenését. Megperdült. Egy torz alak futva közeledett felé. A holdfény megvilágította a lény görnyedt testét, sápadt, foltos arcát. Különös tartása ellenére gyorsan és fürgén mozgott, miközben cserepes ajkát nagyra…

Olvass tovább

Kiszely Réka: Szilorom titka

Szilorom úgy gubbasztott az alacsony hegy oldalában, akár egy szemérmes kisasszony, akiről mindenki megfeledkezett. Sziszegővadon ősöreg fái körbe zárták az épületet, mindössze egyetlen elhanyagolt kocsiút vezetett Temeran irányából az udvarházhoz. Az egymás mellé fektetett kőlapok közt fű sarjadt, az egykori árok partján magasra nőtt a gaz. Látszott, hogy jó ideje nem járt erre sem hintó,…

Olvass tovább