Amikor négykézláb állsz a vizsgálóasztalon és az orvos a alfeledben turkál, és te tudod, ebből a perspektívából úgy nézel ki, mint egy pávián, mert a fenekedből vörös béldarabok türemlenek ki az erőlködéstől, attól, hogy nem tudsz rendesen kakálni, mert a te emésztőrendszered száz évvel ezelőtti táplálékok feldolgozására kalibrálódott; amikor már csak gyógyszerekkel vagy képes valamennyire…
A régimódi, tömörfa bútorokra aranyport szóró októberi napsugarak megfényesítették az üveges vitrin porcelán panoptikumát. A szomját oltó kislány, a tükröt kezében tartó hölgy, meg a szárnyukat sosem mozdító madarak halott szemekkel meredtek Mirára, és ő úgy érezte, mintha saját élete múzeumában ülne, ebben a mindig levendulaszagú kiállító teremben, ahol a mama szeretetből és biztos meggyőződésből…
Vakolatrongyokba burkolózott bérházak ölelték körül a terecskét. Néptelen volt ebben a korai órában, csak a szél táncoltatott néhány száraz falevelet kavicsos útjain. Aztán megunva ezt a játékot az egyik magányosan álldogáló padnak feszült. – Hova tűnt a kedves vendége? – Megint veszekedni akar? – reccsent dühösen a pad. – Csak érdeklődtem. – Ja. Ismerem magát….
Amikor megszületett, a Kreátor opálosan fénylő kristályüvegbe töltötte. Aztán kezébe fogta, és a fény felé tartotta. – Csodálatos vagy – suttogta. Kihúzta a könnycsepp formájú dugót és az orrához emelte az üveget. Beleszippantott. – Illatod friss, mint a reggeli harmat, finom és simogató, mint a virágszirmok érintése, és meleg, mint a felkelő nap. Imádlak! Elgondolkodott…
A kislány a sarokban ült, artikulálatlan hangon sírt, és kezével kétségbeesetten ütögette az arcát. Lexi is üvölteni szeretett volna, mert tehetetlennek érezte magát, és a kézjelből tudta, a gyerek az anyját akarja. De Klári elment, itt hagyta őket. Kilépett az ajtón a fekete bőrönddel, amibe nemcsak a saját holmiját csomagolta be, hanem Lexi addigi életét…
A szpíker harsogó hangjára ébredt. Tudta, az anyja a konyhában az ősrégi oled projektort nézi, a TV-t, ahogyan ő nevezte. Enyhén nagyothallott, és persze ezen a reggelen sem használta azt a pici készüléket, amit csak be kellett volna dugnia a fülébe. Így Sonáj hiába rántotta a fejére a takarót, a mély férfihang bekúszott a fülébe,…
Reggel, amikor a sánta suszter újra próbálkozott Horváth ajtajánál, és megint csak a csengetés után beálló némaság válaszolt, elhatározta, szól a rendőröknek. A régi időkben a házmesterhez fordult volna, de hol vannak már a házmesterek? Mostanság közös képviselő van, és őt ilyen piszlicsáré ügyekkel, hogy a Horváth nem nyit ajtót, nem lehet zavarni. Pedig elképzelhető,…
– Beszélni szeretnék veled – lépett hozzám egy fekete inget és farmert viselő férfi, amikor kijöttem a főiskola kapuján. Húsz éves voltam, túl azon a koron, hogy féljek a cukros bácsiktól, mégis meglepett, hogy megszólított. Ő is érezhette, hogy azonnali magyarázattal tartozik. – Az apádról van szó – mondta. – Nekem nincs apám! – csattantam…