Nemrég 100 szavas játékot játszottunk, aminek nyertese K.G.A. lett, így ő küldhetett be nekünk egy részletet a szerkesztői látványpékségbe.
A nyitás realista, lélektani regényt ígér, és jó alkalmat ad arra, hogy foglalkozzunk a horgokkal és az információ adagolásával. Egy titok, valamilyen múltbéli trauma feldolgozása izgalmas írói ígéret – de vajon meddig működik a lebegtetés, mennyi konkrétumra van szükség? Most ezzel a kérdéssel foglalkozunk.
A szöveg Bartos Zsuzsa szerkesztő szerkesztette meg, kattintsatok ide, nézzétek meg a szerkesztést
K.G.A., köszönjük a részletet, ha neked vagy bárkinek kérdése lenne, írjatok bátran kommentet!
Szeretnél te is szerkesztést nyerni? Kövesd az oldalt, mert a héten még új játékkal jövünk 😉
Kedves Zsuzsa! Hálásan köszönöm a munkádat, sok hasznos tippet kaptam, lesz min gondolkodnom. 🙂
Nem szerettem volna konkretizálni a főhős problémáit, nehogy már a történet elején túl sok minden kiderüljön, de ezek szerint túlzásokba estem, javítani fogom.
A főhős tényleg kényszerből jár a doktornőhöz. Állandóan szorong és a mások véleményével törődik, ezt is megpróbálom majd egyértelműbben megjeleníteni a bevezetésben.
Az E/1-ben megírt szövegrészek valóban egy napló részletei lennének, visszaemlékezések a közeli vagy távoli múltra. Ezeken keresztül válik világossá majd, miért vált a főhős szorongó, bizonytalan felnőtté, hogy milyen vágyai, álmai vannak, és hogy ezekkel szemben mi az, amire valójában szüksége lenne.
Még egyszer nagyon köszönöm a segítségedet! 🙂
Nagyon szívesen, K.G.A. Kívánok jó munkát és sok sikert! 🙂