Szeptember elején 100 szavas játékot játszottunk, egy kerek történetet kellett megírni titokkal fűszerezve, újrakezdés tematikára. Sok izgalmas megoldást kaptunk, a nyertes pedig Rezeda Réka lett, aki beküldhetett nekünk egy szövegrészletet, amit megszerkesztettük.
A mostani regénykezdést azért érdemes megnézni, mert ennek kapcsán beszélgethetünk kicsit arról, miért nagyon fontos, hogy a szerző már a nyitásnál bevonja az olvasót, megmutassa, hogy mi a nyitójelenet célja. Még ha a főhős motivációit később bontjuk is ki, szükséges az elején egy erős érzelem és/vagy egy tét, amiért nekivághatnak a karakterek.
Réka részlete ebből a szempontból kimondottan érdekesen indul. A szöveget Róbert Katalin szerkesztő, íróiskolai oktató szerkesztette meg.
Kattints ide és olvasd el a szerkesztést!
Réka, köszönjük szépen a részletet! Ha bármi kérdés felmerül, írd, írjátok meg kommentben és Katalin válaszol rá.
*
Kedves Aranymosó!
Van egy kész kéziratom amit majd szeretnék beküldeni kiadóknak vagy a következő aranymosásra… viszont előtte szeretném egy szerkesztőnek is elküldeni Nem gond ha fizetni kell érte. Csak tudni akarom a problémákat, amennyiben vannak és hogy min kell még javítanom. Sok béta átnézte eddig, de egy pontosan ehhez értő embernek szeretném elküldeni, hogy nyugodt legyek.
Esetleg tudnátok javasolni szerkesztőket és ha tudok árakat?
Előre is köszönöm.
Kedves Péter,
a Kéziratszerviz éppen ilyen helyzetekre van, megtalálod az oldalon az árat és hogyan tudsz jelentkezni: http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/iroiskola/keziratszerviz
Sok sikert kívánunk! 🙂
Kedves Katalin!
Nagyon szépen köszönöm a szerkesztést, és elnézést kérek a késői válaszért. Nehéz volt más szemszögéből nézve viszontlátni, újraértékelni a szövegemet, viszont nagyon tanulságos is. Hálásan köszönöm a hasznos tanácsokat.
Most ébredtem rá, hogy „kívülről” mennyire sok infó átjön a részleten keresztül a szöveg születéséről. A regényben az abszolút főszereplő Bence, eredetileg ő volt az egyetlen nézőpont karakter, és jelenleg is elsősorban rá fókuszál a történet. Riát és Gavrilt utólag hoztam be nézőpont karakternek, mert azon túl, hogy szeretem őket, az információadagolás szempontjából szükségesnek éreztem. Amellett, hogy kontrasztot szerettem volna felállítani Bence és Gavril között (Bence nem igazán tudja palástolni az érzéseit, Gavril viszont folyton ezt teszi, flegmaság mögé rejti őket), Gavril valódi céljait, motivációit nem fedhetem fel a regény elején. A történet eredetileg Bence nyitójelenetével indult, azonban rájöttem, hogy így nem kap képet az olvasó az elején a fantasyszál alaphelyzetéről. A tanácsok alapján át fogom gondolni a nyitójelenetet, és azt, hogy mennyivel tudok többet megmutatni Gavril valódi énjéből ahhoz, hogy ne adjak el túl hamar túl sokat. Elgondolkodtató az észrevétel, hogy talán nem ezzel a jelenettel kellene kezdeni. Eszembe jutott egy „Gavril a börtönben” kezdő jelenet is, de egy elmélkedős, párbeszéd nélküli kezdés nem tudom, mennyire lenne szerencsés, erre van „recept?”
Konkrét kérdésként az merült fel bennem, hogy megtarthatok-e nézőpontnak egy olyan karaktert, akinek a valódi célját sokáig homályban kell hagynom. Gavril nézőpontjából terjedelmileg kevés rész íródott (ezek többségében pedig jellemzően leköti, hogy valahogy életben maradjon), de nagyon nem szeretném őt „elengedni.”
A hatalmi viszonyok kapcsán is köszönöm szépen a jelzéseket. Ez egy érdekes kérdés, mert a szereplők közötti hierarchia szándékosan nem egyértelmű a kezdő jelenetből. A lázadók feje Gavril, aki Riát tekinti a jobb kezének (a Lázadótanács nem minden tagja nézi jó szemmel, hogy egy nőt helyez föléjük a vezérük). Ria hivatalosan sosem vált törvényen kívülivé, de jelenleg a lázadókat segíti, amitől a státusza és a hierarchikus elhelyezkedése bizonytalan. A birodalmi hierarchiában, ha a fenti bizonytalanságot nem számítjuk, a lány magasabb rangú lenne Rorle-nál. A szerkesztés alapján egyértelmű, hogy vissza kell vennem Rorle viselkedéséből, akinek a közeledését én „ízléstelennek, de ártalmatlannak” szántam, és akinek nem lenne mersze hozzá, hogy Riához nyúljon.
Gavril egyébként Ria öccse, amit talán szerencsés lenne az elején felfedni, így Gavril Ria iránti érzéseit is ki lehetne fejteni, és az is egyértelművé válna, hogy Ria miért engedi meg magának ezt a viselkedést Gavrillel szemben. Gavril gyakran túloz, amikor Ria hisztijeiről van szó. Nem szereti, amikor a lány rámutat a tévedéseire, és hajlamos ezeket a megnyilvánulásokat hisztiként kezelni.
Konkrét kérdésem a 29. megjegyzésre vonatkozna, miszerint ez nem hiszti, mert a lány logikus problémát vet fel. Így van, de ettől még Gavril értékelheti hisztinek. Vagy rosszul gondolom?
Luig és Gavril viszonya is sajátos. Luig csecsemőkora óta szolgája Gavrilt, és Gavril nagyon ragaszkodik hozzá, de ezt sosem vallaná be.
A „Hallottad az egyezséget”-kezdetű sort abszolút parancsnak szántam Rorle részéről, azért, hogy ne kelljen tételesen felsorolni, milyen felszerelést pakoljanak kocsira a lázadóknak. Nagyjából úgy tudnám lefordítani, hogy „van füled, nem fogom megismételni, pakold a cuccot!” 🙂 Értem, hogy félreérthető, de kicsit tanácstalan vagyok, hogy mire kellene cserélni.
A kibeszélésekkel kapcsolatos jelzéseket nagyrészt értem. Az alábbi esetben viszont elgondolkodtatott a megjegyzés:
„Emlékeztetem rá, gróf, hogy Gavrilcip a Lázadótanács feje, ön pedig ígéretet tett a Lázadótanácsnak.”
Rorle sértegette Gavrilt, Ria pedig helyretette. Ez sem fér bele?
A 34. megjegyzés (az álomból való ébredésre történő utalás) kapcsán lenne egy észrevételem. Az „előkészítés” direktsége szándékos. Később szóba kerül, hogy amikor a párhuzamos világban jár, Bence mindig pontosan tudja, hogy álmodik, ami egyszerű álmok esetén sosem fordult elő vele. Kérdésem, hogy ebben a helyzetben is homályos utalásokat szabad csak betenni a jelenetbe? Nem veszi ki furcsán magát, ha indirekt módon, finom utalásokkal jelzem az olvasónak, hogy ez egy álom, és később kiderül, hogy a nézőpont karakter végig tisztában volt ezzel?
A Forel báró kapcsán felmerült kérdésre reagálva, az alábbi bekezdéssel próbáltam utalni rá, hogy Forel esküt tett a lázadóknak, de megszegte, ezért a lázadók feladták a királynak. Úgy látszik, világosabban kell majd megfogalmaznom ezt a részt:
„– Nem tudja, kitől értesült a királyi gárda a báró koronaárulásáról? Biztos nem akarták, hogy híre menjen a Lázadótanács bosszújának. – Gavril szünetet tartott, hogy kiélvezze Rorle gyanakvó szemöldökráncolását. – Nem szíveljük azokat, akik megszegik az esküjüket.”
Még egy apróság a „fagyott hal”, mint fegyver kérdése. A nevetséges fegyverválasztás szándékos, Gavril flegmaságára próbáltam vele rávilágítani, de úgy látszik, mellélőttem. 🙂
A stilisztikai észrevételeket nagyon köszönöm, dolgozni fogok a képzavarok, túlírtság, öncélúság kigyomlálásán. A leírások tekintetében is tudom, hogy van hová fejlődnöm.
Összességében nagyon hasznos volt a szerkesztés, sok mindenre felnyitotta a szemem. Más sejteni, hogy mik a gyengeségeim, és más egy profitól hallani ennek megerősítését, nem is beszélve azokról a dolgokról, amik fel sem tűnnek, amikor az ember benne él a szövegben. Köszönöm szépen, Katalin.
Kicsit utánanéztem a Szövegboncoló és Párbeszéd kurzusoknak is. Az utóbbi nagyon megtetszett, erre szívesen jelentkeznék, bár az előbbi is biztosan hasznos lenne. Kérdésem, hogy ezek évente csak egyszer indulnak?
Előre is nagyon köszönöm, ha időt tudsz szánni a kérdéseim megválaszolására.
Üdvözlettel:
Réka
Kedves Réka,
lássuk sorban a felmerülő kérdéseket, témákat 🙂
1, Gavril és az ő motivációi
Nem probléma, ha az ő valódi vagy fő motivációi még nem derülnek ki a történet elején vagy nem derülnek ki sokáig. Viszont az fontos, hogy az adott jelenetben érezzük, mit akar éppen elérni (pl. fegyvereket szerezni) és hogy ennek van valóságos tétje számára. Lehet ő flegma és igyekezhet elrejteni az érzéseit, de akkor is kell keresned apróságokat, amik segítenek az olvasót berántani. Már a megfeszülő izmok, vagy egy pillanatra visszatartott lélegzet, megkönnyebbülés is segíthet ebben — és ha ő a nézőpontkarakter, tudod a testérzeteket akár ilyen közelről is mutatni, pl. tudatosan lazítja el az izmait, nehogy a másik észrevegye, hogy ez fontos neki.
Maradhat nézőpontkarakter úgy, hogy sok dolgot titkolsz a személyiségéből vagy a terveiből. Viszont ilyenkor ügyesen kell adagolnod az információkat. Az olvasónak szépen lassan kell összeraknia, hogy mi Gavril számára a nagyobb terv (lehetőleg éppen akkorra, amikor te amúgy is leleplezed). Illetve ekkor is kicsit bele kell menned az aktuális helyzetben lévő terveibe. Akár abba, hogy most életben szeretne maradni (ami elég jó motiváció egy jelenetben 🙂 )
2, a nyitás
Valóban nem érdemes lassú, elmélkedős jelenettel kezdeni. Lehet, hogy egy kicsit rövidebb és a fő célokra fókuszáló verziót érdemes csinálni a mostani nyitójelenetből.
Igazából azt érdemes meggondolni, hogy kevesebb név és infó megmutatása hogyan segíthet ezen a jeleneten, teheti tisztábbá, hogy ki mit szeretne itt elérni és milyen eszközökkel éri el.
Egyébként, ha a főhősöd egy álomszerű helyzetben átkerül egy börtöncellába az első jelenetben, ahol nincs áram, fura ruhában van az, akivel találkozik, stb., akkor megalapozod a regény elején, hogy nem realista iskolai drámát, hanem fantasyt kapunk. Gavril pedig lehet titokzatos akár.
Ugyanakkor, mivel pár infóra nagyon szépen reflektálsz Bence átkerülésekor, valóban működhet jól a fantasy jelenet a nyitásnál, figyelembe véve a fentieket.
3, Ria helyzete, alá-fölé rendeltség
Egy középkori jellegű világban, ahol a nők alapvetően alárendeltek a férfiakkal szemben (márpedig, ha a Lázadótanácsot zavarja, hogy egy nő Gavril jobbkeze, akkor gyanús, hogy itt ez szokatlan), a rangban felettünk álló nő érinthetetlen, a rangban alattuk álló nővel szinte bármit meg lehet tenni.
Itt egy fura ötvözet van, mert Rorle úgy beszél Riával, mintha rangban alatta lenne, azaz valós lenne a fenyegetés. Ez okozza a zavart.
Amúgy persze, a viselkedése abszolút visszataszító, de aki az etikettet ennyire nem követi, az bizony a tettlegességig is simán eljuthat.
Gavril gondolhatja azt, hogy Ria hisztizik, de mivel nem E/1, hanem egy elvben közeli (valójában nem elég közeli) E/3-as narrációt használsz, itt mást jelent a narrációba beletenni, hogy ez hiszti. Ha kimondja neki, hogy „ne kezdj megint hisztizni”, esetleg dőlttel jelzed, hogy gondolja, az itt tisztább lehet.
A testvéri viszonyt amúgy tényleg nyugodtan felfedheted 🙂
(Teljesen apróság: a szolga utasítása jól működik, ha kihagyod, hogy „hallottad…”, csak onnan indul, hogy „keríts valakit…”. Hiába hallotta, a szolga nem cselekedhet, amíg az ura nem utasítja. Utána persze az ura mondhatja, hogy azonnal, de teljesen indokolt, hogy ott áll vigyázzban, amíg azt nem mondták neki, „menj és intézkedj”.)
4, kibeszélés
Néha elég egy apró kis finomítás a szövegen, hogy ne tűnjön egyértelműen kimagyarázásnak. Amikor Ria helyreteszi Rorle-t, elég lehet, ha emlékezteti, hogy esküt/ígéretet tett a Lázadótanácsnak. És később, mondjuk Gavril ajánlata után behozhatod, hogy azért különösen nagy gond, ha ő marad, mert ő a tanács feje, Riát esetleg nem fogadják el.
Szóval szét lehet pakolni az információkat, és az olvasó összerakja majd a képet 🙂
5, Bence és az álmok
Jó ötlet lehet, hogy Bence tudja, ő álmodik, és nem feltétlenül akar (majd) visszatérni a valóságba. De érdemes lehet átgondolni, hogy ezt fel tudod-e fokozatosan építeni.
Például a nyitásnál egy nem túl jó szagú, levegőtlen helyiségben kuporog a karakter. Végül is megkérdezhetem, miért vágyik arra, hogy ebben az álomban maradjon (nem olyan nagy ellentét ezzel szemben a földrajz óra, bármilyen unalmas is).
Ha arra fókuszálsz, hogy Margó talán idejön, akkor már tisztább lesz, miért nem akar felébredni. Akkor már lesz oka arra, hogy itt maradjon. (Ez megjelenik amúgy a szövegben, hogy Margóra és a titokra számít, de éjszakai álmokról írsz, ami megint ellentmond a földrajz órának.)
Másfelől a felébredés gondolata az egyik dolog, a másik az, hogy behozod az osztályterem egyértelmű képét. Ha hangokat vagy szagokat hozol, amik furcsán hatnak az álom helyszínén (valami olyan karistolás, mint mikor a kréta megcsúszik a táblán, vagy uzsonnára kapott szendvics szaga, bármi), akkor megalapozod, hogy az ébredés egy tanteremben lesz, de nem mondod ki.
Most ellentétes infókat adsz. Először kuporog a figura egy dohos helyiségben,aztán bejelented, hogy amúgy osztályteremben van, de utána megint visszalököd az olvasót a helyiségbe, sőt, azt állítod, az álmok éjszaka jönnek. És persze, általában éjszak álmodunk, tehát értem, miért mondod ezt, de az osztályterem konkrét említése zavaróan hat.
Egyébként az, hogy egy másik világba átkerülő szereplő azt gondolja, álmodik, nem annyira ritka. Sőt, sokszor akkor is meg vannak a fantasy szereplők erről győződve, ha tévednek 🙂
Jelenleg úgy néz ki, évente tudnak indulni az egyes íróiskolai kurzusok. A 2019-es kurzusok tervezett ideje itt található: http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/iroiskola
Köszönöm a részletet és a kérdéseket, örülök, ha tudtam segíteni 🙂
Róbert Katalin
Kedves Katalin!
Nagyon szépen köszönöm a konkrét tanácsokat, rengeteget segítettél, hogy megértsem a dolgokat.
Viszont az E/1 – közeli E/3 narráció kapcsán elbizonytalanodtam. Eddig azt hittem, hogy közeli E/3-ban az E/1-hez hasonlóan mindent a nézőpont karakter szűrőjén keresztül látunk, tehát azt is, ami nincs dőlttel szedve. Abban a hitben éltem, hogy ebben az elbeszélési módban a narráció is mindig az adott karakter szemszögéből kell, hogy megfogalmazódjon – akkor is, ha ezt nem hangsúlyozzuk külön -, és ennélfogva fel sem merülhet, hogy a narrációban a nézőpont karaktertől független állítás szerepeljen.
Ezek szerint rosszul gondoltam? Vagy félreértek valamit?
Az világos, hogy Gavril nézőpontja nem lett elég közeli, a kérdésem most inkább általános jellegű.
Nagyon szépen köszönöm előre is!
Réka
Jézusmária, mit jelent az, hogy egy helyiség bemutatása nincs előkészítve? Meg hogy egy leírás hirtelen jelenik meg? Eddig azt hittem, hogy egy leírás az leírás. Olyan fogalmakkal találkozom néha itt, hogy leesik az állam, mik vannak, és mi minden van, amiről eddig még csak nem is hallottam… Réka, azt, hogy Gavril Ria öccse, írd csak szépen bele az elején (hacsak nincs okod titkolni), informatívabb így. Egyébként eddig jópofa az írás, kivéve Ria adás-vételének ötletét. A vetserinya az mi? szlávból valami női éjlényféle? innen nézve tökjópofa szó.
Kedves Réka,
igen, a közeli E/3-as narráció valóban a nézőpontkarakter szűrőjén keresztül vizsgál mindent és azt tudja, amit ő tud — míg több nézőpont esetén az olvasó akár többet is tudhat 🙂
Meglehet, hogy itt most felkiáltott bennem a bábszínházi kisgyerek, aki rászól a főszereplőre, hogy ne menj arra, ezért reagáltam így, hogy de ez nem hiszti 😀
Kedves Miett,
persze, a leírás az leírás. De a szöveg egységét tekintve nem mindegy, hogy belesimul-e a szövegbe egy bekezdésnyi leírás, vagy kilóg. Itt azt az érzetet keltette, mintha az ember gyorsan, utólag odaillesztene pár mondatot — mert egyébként nem teremtette meg Réka a helyszínt, a hangulatot.
Kedves Katalin!
Értem, köszönöm a választ. 🙂
Kedves Miett!
Köszönöm, hogy elolvastad; örülök, ha tetszett, és köszönöm szépen a tanácsot is.
A vetserinya szójáték akart lenni: a Ria csak egy becenév, a lány rendes neve Vetseria (bár ezt ebben a részletben csak egyszer említi a gróf). A „vetserinya” pedig Vetseria rinyálása, hisztije. 🙂
Katalin, köszönöm szépen a magyarázatot!
Réka! Na, nekem meg olvasás közben végig azon kattogott ám az agyam Ria kapcsán, hogy ennek a regénynek van-e valami köze Rudolf trónörökös meyerlingi?/mayerlingi? mittudomén mi a rendes neve – öngyilkosságához, meg Maria von Vetsera-hoz. Lehet, csak véletlenek a nevek, de akkor viszont tök érdekes, hogy a Gavrilcippel együtt milyen jó Monarchiásra összejött véletlenül ez a regénykezdet. Nos, drukkolok a szövegigazgatáshoz! Sz M
Kedves Miett!
Köszönöm szépen. Betalált a megérzésed, nagyon is van köze a történéseknek Mayerlinghez (erre utal az alcím is). 🙂