Január elején 100 szavas játékot játszottunk, újévi fogadalmakat kértünk tőletek egy scifi vagy fantasy világban.
Rengeteg izgalmas képet, pillanatot kaptunk, a nyertes Nagy Viktória pedig beküldhette egy művének első 10 000 leütését, hogy szerkesztői véleményt kapjon.
Viktóriától egy fantasy regény elejét kaptuk meg, ami kimondottan izgalmasan indult. A szöveget Róbert Katalin szerkesztő, íróiskolai oktató szerkesztette meg.
Kattints ide, és olvasd el a Kövek elejének szerkesztését!
Viktória, köszönjük szépen a részletet. Ha bármilyen kérdés felmerül, nyugodtan írd, írjátok meg itt kommentben, Katalin válaszol rá.
Kedves Katalin!
Először is nagyon szépen köszönöm a szerkesztésed, jót tett a szövegnek, és köszönöm a tippeket is!:) Tényleg nagyon erősen támaszkodom a szemre, és a leírások kapcsán is inkább a látást részesítem előnyben, mint bármi mást. Meg fogom próbálni a többi érzékszervet is jobban bevonni. Van egy olyan érzésem, hogy velük talán kikerülhetném a túlrészletező leírásokat is (talán).
Néhány helyen még a szerkesztéssel együtt is bajban vagyok a szavakkal, ide még keresem a tökéleteseket. 😀 Az egyik ilyen dolog az „elfek” leírása. (Kicsit fáj elengedni ezt a megnevezést, mert nekem pont az tetszett bennük, hogy bár így hívják őket, mégsem a klasszikus fantasy fajról van szó, hanem azoknak egy sziklasivatagi körülményekhez alkalmazkodott, kicsit faunszerű megfelelőiről, akik a világ virágkorában még egyáltalán nem voltak ilyenek, de azokra az időkre már nem is emlékszik senki, csak ők.)
Ők elég hajlott hátúak, de magasak, magasabbak, mint az emberek, viszont karcsúak, nem nagydarabok. Lesz még dolgom a leírásukkal 😀
A másik hely, ahol teljesen elveszett a mondandó, és ezt sajnos más is megerősítette, az a nyúlványos darabos sziklaképződmény leírása. Szóval az ott egy fa akarna lenni anélkül, hogy szerepelne a szövegben maga a „növény”, „fa”, „ág” szó. Ez nagyon zavaró volt ennél a résznél sajnos. A világomban dióhéjban nincsenek jelenleg se növények, se állatok, csupán kövek. A kövek viszont alakjukban emlékeztetnek a régi világ (egy élő világ) növényeire, állataira, és az elfek tudják, hogy ezek az „élő” kövek valójában egyfajta magok, amiket fel lehetne törni. Mivel náluk talán mesékben még létezhetnek ezekre az alakzatokra szavak, lehet, hogy az ő szemszögükből leírhatnám, hogy a kő olyan, mint egy fa, ezt őszintén nem tudom, hogyan oldjam még meg. (Ugyanígy a leírásokban is igyekeztem kerülni a növények színére vagy állatok mozgására/alkatára utaló jelzőket.)
Köszönöm azt is, hogy rámutattál olyan hibákra, amik felett elsiklottam. Például a sziklák levizelése, amit kivételesen tényleg nem lehet az emberekre fogni, illetve a nézőpont csúszásra Sascha esetében. Általában igyekszem figyelni és tartani magam, Gakatka esetében szándékos volt a ráközelítés és a váltás, de az embereknél sajnos nem. 😀
A párbeszédek kapcsán pedig le tudnád írni nekem, hogy hogy lehet a párbeszéd elejére gondolatjelet írni? 😀 Már sokat próbálkoztam vele, és eddig még csak a ctrl+c ctrl+v módszerig jutottam, de azt beszúrni sem engedi előre.
Köszönöm, hogy elolvastad, és megszerkesztetted!
Üdvözlettel:
Nagy Viki
Kedves Viki,
köszönöm a választ 🙂
Ami a megkövesedett fa leírását illeti, tényleg nem jelent meg előttem ez a kép. Teljesen igazad van, hogy nem lehet egy ilyen világban a fa vagy faszerű szavakat használni, ha már generációk óta nincsenek növények.
Inkább arra gondolj ilyen helyzetben, hogyan írná le az ember magát a fát. Például a törzs szót használjuk, nem csak a fa törzsére, hanem az emberi test masszív középső szakaszára. A sok ág hasonlíthat sok karra. Tehát például lehet azt mondani, hogy olyan, mint egy magas, vékony törzsű, sok végtagú figura, ami égbe emeli a karjait.
Szóval ne kerülni próbáld a fára utaló szavakat, hanem keresd meg azokat a fogalmakat, amiket a nézőpontfigurák ismernek és használnak, és leírja, amit mondani akarsz. Az olvasó előtt vagy megképzik egy fa, és sejti, hogy oka lehet, amiért körülírtad, vagy nem jön rá, de amikor később visszautalsz rá, azonnal beazonosítja.
Az elfek története érdekes. Valószínűleg nekem az a bajom, hogy sokkal jobban hasonlít az emberekre (kinézetben) az, amilyenek a fejemben az elfek, és főleg a faunszerűség miatt érzem azt, hogy ez egy más faj.
Persze, ha viszonylag hamar azt mondjuk, hogy valaha jobban hasonlítottak az emberekre, akkor az lehet magyarázat. (Továbbra se vagyok teljesen meggyőzve, de értem, hogy neked ez egy fontos dolog. Talán az egész szöveg ismeretében jobban tudnék ötletet adni erre.)
Viszont ami a leírásukat illeti, bátran használhatsz ilyen megoldást is, hogy hajlott hátuk ellenére is látszott, mennyire magasak/karcsúak, és akkor fel is oldod az ellentmondásokat 🙂
Gondolatjel: ha van numerikus billentyűzeted, akkor Wordben a baloldali Ctrl + a mínusz gomb alkot neked egy gondolatjelet.
Ha mondjuk olyan laptopod van, amin nincs numerikus rész, akkor érdemes a szimbólum beszúrásánál beállítani egy billentyűkombinációt. Beszúrás – Szimbólum – További szimbólumok, itt kikeresed a kötőjelet és hozzárendelsz egy billentyűparancsot, ami nem foglalt (szóval ne mondjuk a ctr+v vagy a ctrl+c legyen 🙂 ) Ha megszoktad, idővel automatikussá válik, hogy az adott billentyűkombinációt használd, nagyon gyorsan lehet így írni (tapasztalatból mondom 😀 ).
Köszönjük még egyszer a részletet, nagyon izgalmasan indult. 🙂
Sok sikert kívánok!
Kati