14 hozzászólás Szólj hozzá

  3. Jól gondoltad, 1950-es évek. 🙂
    Majd javításnál konkrétabban jelölöm. Ilyen esetben gondolom az a jobb/elfogadhatóbb megoldás, hogy a szövegből derül ki, mintsem dátumozni a fejezeteket.

  4. Jó az, ahogy most szerepel a szövegben, csak akkor ennek megfelelően gondolkozzanak, viselkedjenek a szereplők. 🙂

  5. A B6 megjegyzéshez annyit tennék hozzá, hogy szinte biztos, hogy nem kellene – mivel az egyik külső elbeszélő szempontot egy másik külső elbeszélő szempontra cseréled és nem cselekvő nézőpontra – azaz nem vagyunk előrébb 🙂

    Valamint: „…a színpad mellől Nina Openko varázslatos énekét és Loui Parker
    zongorajátékát vacsora közben” mondat
    Lehetséges csak én vagyok ismeretek hiányában (a googleel együtt) mert számomra ezek a nevek nem mondanak semmit – de azt gondolnám, hogy az ehhez hasonló nevesítésnek akkor lenne értelme, ha az olvasónak tartalmi töbletet jelentenek. Azaz nem egy hátrány olyan személyeket megemlíteni, akiket a célzott olvasóközönség 99%+ valószínűséggel ismer, és kórhű is.
    (ezt mondjuk nehéz eltalálni – az angol irodalom van tele úgy hely és személynevekkel, hogy elsősorban az angol olvasónak hordoz jelentéstöbletet, egy középeurópai pedig csak értetlenül pislog tőlük, ill. 19sz-i könyvekben említett helynevek ma már teljesen más hangulatot hordoznak mint saját koruk olvasóinak)
    Egyébként a neveket kihagyhatónak gondolnám a mondatból.

  6. Kedves Andrea! Csak megnyugtatásképpen: én azt is szeretem, ha az író rögtön az elején közli az időpontot (Pl.: Első fejezet / Fejezetcím, 1950. július), de azt is, ha tényleg a szöveg árulja el a kort. Ezen szerintem nem múlik semmi 🙂
    A szerkesztés amúgy tetszett, mint mindig, de megakadt a szemem az anyukás kommenten. Szerintem alkattól függ, hogy ki mennyire avatja bele a gyerekét az érzelmeibe, de iskoláskorú, érett gyerek esetén talán belefér, hogy az anyuka sírhasson a gyerek előtt. Főleg, ha amúgy is bensőséges a kapcsolatuk, és meg tudják beszélni, hogy miért sír az anya. Mi elég érzelmes család vagyunk, nagy sírások, röhögések és melodramatikus jelenetek közepette nőttem fel, úgyhogy nálunk ez soha nem volt tabu, és így nem is éreztem hiteltelennek ezt a konkrét jelenetet. Igaz, én nem is az 50-es években élek 🙂

  7. Zsófi: 😀

    Valter: hiába kerested volna Ninát és Louit, mivel én találtam ki a neveket. Később még lesz szerepük, szóval nem csak úgy bedobtam őket, hogy nőjön a regény. 🙂

  8. Andrea: Elég egyértelmű volt, hogy kitalált személyek (de sosem lehet tudni, mely részét nem ismerem a világnak :)), a szerepük a jelenetben viszont nem volt egyértelmű, ebben a szövegtöredékben így első megjelenésre jelentés nélküli a nevük, azaz elég lenne ott nevesíteni őket, ahol majd szerepet kapnak a történetben.

  9. Valter, ez egy érdekes téma: érdemes-e előre „megágyazni” egy fontos szereplőnek, vagy jobb, ha egyszer csak a fejünkre esik, amikor elmegyünk az ablaka alatt? (Én a megágyazás híve vagyok, de szerintem ebből érdekes beszélgetés, talán még vita is lehetne 🙂 )

  10. Laura, szerintem az ágyazás és a mennyből az angyal is működhet, ha az író ügyes. Meg ez talán egy kicsit az író stíltől is függ. Mit gondolsz?

  11. Valter, jó meglátás a korabeli ismert nevek szerepeltetése. Attól tényleg élőbb a szöveg, ha helyek, akkori emberek is megjelennek, hiszen mi is olvasunk újságot, és beszélünk a napi eseményekről.

  12. Zsófi gondolkoztam az anyukás dolgon. És amúgy igazad van, a mi korunkban már nyíltabbak ezek a kommunikációk. 🙂

  13. Andi, eszembe jutott egy könyv, amit valaha rég olvastam. A Hölgyek napernyőben az 1914-es évekig taglalja a női dolgokat, de van egy nagyon erős hangulata. Ritka könyv, de nagyobb könyvtárban talán akad belőle. Illetve biztos van a század közepéről is pár szociológiai cikk a női mindennapokról. Ezek segíthetnek az alapozásban. Szívd magadba a hangulatot, mert a lektornál egy strigula, ha a korszak és a szereplő ellentmondásban van.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük