Szerkesztés

Elég sok megjegyzés van a történetben. Ezek könnyen vagy nehezen javítható hibák? Ha valaki ezt küldte volna be aranymosásra (mármint egy teljes regényt) a sok komment megléte azt jelentené, hogy nem jutt át az előszűrésen? Köszönöm a választ előre is.

Mindig hasznosnak, és elgondolkodtatónak találom ezeket a ritka alkalmakat, amikor bepillanthatunk a szerkesztői munkába.

Attila, Jason!
Szerintem ez nem is olyan sok. Vannak helyesírási, központozási javaslatai, azokat nyilván javítani kell, és ennyi. Érdemes megfigyelni, hogy csak ott javít, ahol feltétlenül muszáj, mert hibát észlel. Egyéb helyeken csak javasol, javítani az író javíthat a javaslat mérlegelése után. Ezek a javaslatok beindítanak egy gondolatmnetet, ami aztán az író sajátja lesz, és sikerül olyan szemmel végignéznie a szöveget, ahogy eddig nem tudta. Itt az elején felhívja a figyelmet gyakran előforduló dolgokra, lehet, hogy a későbbiekben már csökken a megjegyzések száma, mert már az íróra bízza. Végig van pár lépés távolság a szerkesztő és a szöveg között, nem érezni, olyat, hogy sajátjaként kezelné a szöveget.
De csak filozofálok, próbálom beleélni magam a folyamatba, amúgy nem értek hozzá.

Sziasztok! A sok megjegyzés azért került mellé, ahogy lentebb is írtátok, hogy a lehető legtöbb javítással kapcsolatban érthető legyen, miért történt, ezektől nem kell megijedni.:) Amennyire lehet, vigyázunk az író stílusára, hogy ne vigye el teljesen a szerkesztés. Nem az a cél, hogy kihipózzunk belőle mindent, ami a sajátja, inkább az, hogy olyan formába hozzuk, amivel éppen azt tudja elmesélni a történetén keresztül, amit szeretne.
A szövegben vannak kisebb és nagyobb munkával javítható részek is, a leglényegesebb a kívánt nyitás megválasztása lenne, mert itt kerül letételre az írói ígéret.
A pályázattal kapcsolatban nem tudok felvilágosítást adni, de a szövegrészlettel kapcsolatban szívesen válaszolok bármilyen kérdésre.

Olvasás közben az jutott eszembe, hogy épp mostanában olvastam arról, hogy a poszttraumás álmokat nagyon sokan rosszul írják. Elvileg itt is erről van szó, történt valami a fiúval, amit újraálmodik, viszont az általam olvasott cikk írója (aki maga is poszttraumás szindrómával küzd) azt állítja, hogy ez nem így szokott lenni, az ember nem álmodja újra a megtörtént eseményeket (pláne, mert ezekre az ember sokszor nem is emlékszik pontosan), inkább csak szimbólumokat, nyomasztó érzéseket, stb. Nem tudom, mi az igazság, csak ez most eszembe jutott.

Kedves Szerző! Megörültem a debreceni helyszínnek. Bár én úgy emlékszem, mintha a Patológia egy új épületben lenne (vagy abban is), nem egy patinásban, de ebben már nem vagyok teljesen biztos. „Amúgy nem tudom, de ha patológusra gondolok, vagy egy nagy, kétméteres, kigyúrt, vadállat jut eszembe csontfűrésszel, vagy egy ilyen egyhatvanat alig érő, vézna nőci.” Itt viszont majdnem biztos vagyok benne, hogy boncmesterre gondoltál 🙂 A patológus orvos, aki a mintákat (is) elemzi, a boncmester pedig a nagydarab pasas a fűrésszel, aki a, mondjuk úgy, technikai részletekért (is) felel.

Kedves Viktória! Ha már lehet kérdezni… ez a javítási mennyiség mennyire számít soknak? Úgy hallottam, az elsőkönyves szerzők rendesen sokkot kapnak, amikor meglátják a rengeteg pirosat a javított kéziratukban. 🙂 Egy megjelenés előtt álló könyv esetében is szokott ennyi lenni?

A megjelenés előtt álló könyveket jó esetben már bétázták, a szerző is átdolgozta őket párszor, de ennek ellenére is változó lehet a javítások mennyisége.:) Itt nem is a javítás mennyisége a fő kérdés, hanem az, hogy mekkora munkát igényel a kívánt javítás. Míg leírásokat beilleszteni vagy mondat szintű dolgokat átírni a szövegben viszonylag egyszerűbb, és kiadás előtt álló kéziratoknál is előfordul, a dramaturgiát átrendezni már sokkal keményebb dió. Ezeket a műveket nem éri meg végigszerkeszteni, jobban jár az író, ha újraírja a kéziratot.

Kedves Viktória!
Hálás vagyok a lehetőséget. Az igazat megvallva rengeteg kérdésem van, de lehet, hogy itt hozzászólásként túl terjedelmes lenne leírni őket. Ha esetleg írhatnék egy emailt, vagy valamilyen más formában tudnék tanácsot kérni pár dologban, azt nagyon megköszönném, de persze megértem, ha ez nem lehetséges. 🙂
Előre is köszönöm,
Adél

Kedves Adél!
Debreceni egyetemistaként szeretnék pár javaslatot tenni a klinikateleppel kapcsolatban. Ha a fiúk villamossal érkeztek, nem tudnak a pszichiátria mellett elsétálni a Klinikàhoz. Ráadásul csak nappali kórházként üzemel, így egyetlen sikoltozó „őrült” sincs az osztályon. Zárt osztály a Kenézy Kórházban van csak.
Nem logikus számomra a patológia irányába haladni, mert az is teljesen más irányban található, mint a Klinika. Az ott dolgozók pedig biztos nem a kórházi ruhájukban mennek haza. Kicsit jobban figyelnek a tisztaságra pl. szigorlaton már azért megbuktatnak, ha a harmadik emeleten (ahol csak tantermek vannak és hullával sosem találkoztál) le mersz ülni a lépcsőre 2 órás várakozás után.
A boncolásos résszel nem volt baj, a patológus is boncol. A boncmester a holtestet készíti elő, megejeti a megfelelő vágásokat a megfelelő helyen, kipakolja az asztalra a szervkomplexumot és onnantól a patológus dolga a további boncolás.
Ami viszont a legjobban zavart, hogy a Klinika csak csütörtökön van nyitva és aki nem az egyetemre jár be sem tud menni, hacsak nem regisztrálták előző nap a HÖK irodában. Szerda Hall, Kazánház hétfő. Ezek annyira fix időpontok, hogy azok is tudják Debrecenben, akik még egyik szórakozóhelyen sem jártak.

Kedves Aranymosó!
A kérdésem az, hogy mennyire kell adott helyekhez ragaszkodni egy könyvben, ha ismert helyre teszi az író a cselekményt? Joga van az olvasónak ezt számonkérni? Ezzel mindig bajban vagyok az olvasói oldalról nézve.

Kedves Viktória!
Úgy néz ki, kénytelen vagyok elárasztani a kommentszekciót. Az igazat megvallva kicsit kétségbe estem a szerkesztést látva, szóval lehet a krízis beszél belőlem, de most igazán szükségem lenne néhány jó tanácsra. Remélem, nem leszek túlságosan a terhére ezzel. 🙂
Ahhoz, hogy legyen értelme is annak amit kérdezek, felvázolnám (amennyire tudom röviden, bár így utólag átfutva kicsit elszaladt velem a csikó) a történetet és annak fényében kérdeznék párat a kezdéssel ill. a stilisztikai elemekkel, fókusszal, karakterábrázolással kapcsolatban.
A történetnek két meghatározó szereplője van: Dávid és Morella.
Az alap konfliktusnak egy – a történet jelenéhez képest- öt évvel korábbi esemény tekinthető: egy kiránduláson Dávidra teljesen rátelepszik egy fekete hajú lány, távolról figyeli, mindenhová követi és figyelemfelkeltésül döglött, széttrancsírozott hollókat pakolgat az ajataja elé. (Ez a rémálom, ami folyamatosan zaklatja Dávidot.) Mivel a továbbiakban a fiú próbálja elfojtani magában a félelmet, próbálja meg nem történté tenni, senkinek sem beszél a dologról (rombolná a macsós imidzsét). Az állandó frusztráltság miatt, amit az álmok és a lány miatti félelem okoz, Dávid erősen kompenzálni kezd és kialakítja a kezdésben megismert bunkó énjét. A nagyképűségét az is tovább táplálja, hogy hihetetlenül okos (bár nem kifejezetten művelt), és hogy bomlanak utána a nők. A buliban egyébként megismerkedik „a” lánnyal, aki teljesen az ujja köré csavarja, és úgy néz ki, hogy valahonnan mindent tud Dávidról. (Ő egyébként a nő a patológiáról.) És Dávid szokása szerint ezt a nőt is azonnal megkapja, de nem lankad az érdeklődése, ahogy általában, hanem inkább erősödik.
Következő héten gyilkosság történik Dávid iskolájában: egy fiatal lányt találnak holtan. Dávid bízva az eszében és tartva a rendőrség alkalmatlanságától csellel bejut a lány holttestéhez, ám a boncteremben találkozik a buliban megismert lánnyal. Innentől kezdve intellektuális versengés alakul ki kettejük között, ki jön rá hamarabb a halál okára stb. Később kiderül, hogy a lány is Dávid iskolájába jár, a patológiára és az igazságügyre szabadidejében, protekcióval jár be és segít a boncolásokban, halál okának kiderítésében. Ez a „hobbija”. A lány nevét egyébként nem nagyon tudják, az iskolában mindenki, még legtöbbször a tanárok is Morellának hívják, a furcsa személyisége és a még furcsább érdeklődése miatt. Dávidnak nagyon megtetszik ez a morbiditás, sok idők töltenek majd együtt stb., de büszkeségből egyikük sem ismeri be, hogy szerelmes a másikba. Morella anyja elhagyja a családját, az apja pedig kórházba kerül és mivel Dávid szülei elmennek nyaralni, , Dávid megengedi Morellának, hogy nála töltsön pár hetet. A halálesetet további kettő követi, mindkettővel hasonlóan járnak el, kiderítik a halál okát, csak a gyilkos nincs sehol. Persze folyik a nyomozás, de a legtöbb zsákutca. Az egyedüli hihető magyarázat egy Krisztián nevű srác bűnössége, ugyanis a lányok korábban mind az ő barátnői voltak, viszont a problémát ezzel az jelenti, hogy Morella szintén járt a fiúval. Mivel eddigre Dávidban egy már szinte beteges ragaszkodás alakul ki megfenyegeti Krisztiánt, aki viszont Dávidot szánja: ugyanabba a hibába esik, mint ő régen. Szerinte Morella követte el a gyilkosságokat, és mindent úgy elrendez, hogy rá terelje a gyanút, az évekkel ezelőtti csúnya szakításuk miatt bosszúból. Dávid persze nem hisz neki, de Krisztián olyan dolgokat árul el Morelláról, olyan elméletekkel áll elő, amelyek a nap folyamán beigazolódnak. (pl. Morella apja a pszichiátrián van, és a lánya is örökölte a beteges hajlamait. Arról, hogy megszökik az apja a kórházból és megöli a saját padlására bezárt feleségét egy újságcikk jelenik meg, amit Dávid elolvas.) És így, hogy Dávid már tudja, hogy Morella igazából Krisztiánt akarja megbüntetni, nem jelent a rendőröknek, hanem belemegy Morella játékába és szerelemből fedezi a lányt. Morella elárulja a gyilkosságok részleteit, megmutatja Dávidnak a gyilkos vegyületeket, injekciós tűket stb. Egy nap, mire Dávid hazaér a gimnáziumból holtan találja Krisztiánt a saját hálószobájában. Összezavarodik, ugyanis ha Krisztián halott nincs kire rákenni a gyilkosságokat. Morella viszont elmagyarázza neki, hogy minden jel arra utal, hogy maga Dávid követte el a dolgokat: a bizonyítékok, gyilkos fegyverek stb. a lakásán vannak, van itt egy holttest és még ezernyi más részlet, amit Morella a nála eltöltött idő alatt elrendezgetett. Indítékként Morella a szerelmet hozza fel: Dávid évek óta szerelmes belé, és féltékenységből illetve az elutasítás fájdalma miatt követte el ezeket. Látta, hogy Morella készül újra összejönni Krisztiánnal, így megfenyegette Krisztiánt, hogy megöli, ha nem hagyja békén Morellát, de a fiú nem vette komolyan, így az exeit kezdte el eltenni láb alól szépen sorban, és mikor végső elkeseredettségében már nem tudott mit tenni, elrabolta Morellát, a házában fogva tartotta és megölte Krisztiánt, aki segíteni próbált volna a lánynak. Dávid érti a vádakat, és látja, hogy minden teljesen logikus, mindent elrendezett Morella, amíg ő nem látott a rózsaszín ködtől, ám nem érti, hogy miért vele teszi ezt Morella. És itt jön be újra az álom, ugyanis kiderül, hogy az a bizonyos lány a kiránduláson Morella volt (azóta persze rengeteget változott, festette a haját stb.). És azóta figyelte Dávidot, kémkedett utána, és a bosszút tervezgette azért, amiért annyi éven keresztül nem vette észre a fiú. Persze hívja Morella a rendőrséget, feladja a fiút, akit le is tartóztatnak stb.
Na és akkor most kezdeném a kérdéseket.
1) Ugye szó volt arról, hogy Dávid antipatikus az olvasók számára. Maga az egész könyv arra épül, hogy a saját bunkósága és nagyképűsége miatt egy lány átjár az eszén és megbüntetni. Azért próbáltam minél ellenszenvesebbnek beállítani, hogy a végkifejletnél őszintén örülhessen az olvasó annak, hogy csúful elbántak vele. Vagyis egy szerethető karakter esetén ilyen végkifejlettel én biztos összetaposnám a könyvet. Ezt figyelembe véve, alakítsam át a karaktert? Legyen szerethetőbb, elfogadhatóbb stb.? Vagy esetleg legyen egy jellemfejlődési íve, hogy például szerethetőként kezdi és egyre inkább elkorcsosul?
2) Nyelvhasználat: Dávid jellemére tekintettel, a menősködés kifejezésére próbáltam szlenget használni. Ön szerint ezt hanyagoljam? Hogyan fogalmazzam meg szofisztikáltan, hogy irdatlan nagy bunkóról van szó?
3) A kezdés maga: itt őszinte leszek, mikor kiderült, hogy megnyertem a szerkesztést annyira kétségbe esve próbáltam valami értékelhetőt beküldeni, hogy fogtam és átírtam a már meglévő kézirat elejét: meg is lett az eredménye, eléggé összecsaptam. Volt egy másik variáció, ami az első gyilkossággal indít és magát a bulit, a megismerkedést beszélgetésekből lehet kikövetkeztetni. Viktória, Ön mit javasolna? Legyen inkább in medias res a gyilkossággal elindítva, vagy legyen ez a felvezető? A történet további alakulása ismeretében melyik lenne előnyösebb?
4) A fókusz: mivel ez egy olyan thriller-krimi, aminek a fő mozgatórugója egy szerelmi szál / szerelmi szálak, Ön mit gondol melyik vonal legyen inkább hangsúlyosabb? Béták jelezték, hogy nem egyértelmű, mit szeretnék kihozni a dologból egy krimit vagy inkább romantikus jellegű könyvet. De ha az egyik szál szinte előfeltétele a másiknak, mit tegyek? Én mindenképpen a krimi vonalat szeretném erősíteni, de mivel elég fontos a lélektani megalapozottság nem akarom, hogy az a szál elvesszen. Mit tanácsol?
5) Felmerült a kommentek között a földrajzi pontosság, stb. Én olyan ember vagyok, akit ez egyáltalán nem érdekel, szeretek saját szabályokat hozni, saját világot építeni, még ha realisztikus helyszínen is járok. Ön szerint alakítsam át, hogy minden teljesen pontos és hiteles legyen? Ha ezt megtenném meg kellene neveznem Dávid iskoláját, aztán rengeteg olyan dolog kerülne elő, aminek a pontosításával nem szeretnék foglalkozni. Ön szerint hagyhatom így, a szerzői szabadságra hivatkozva vagy inkább egyáltalán ne nevezzem meg a várost?
Hirtelen így ennyi lenne, remélem nem gyűlöl meg túlságosan. 🙂
Előre is köszönöm a válaszokat és még egyszer nagyon köszönöm a szerkesztést is.
Üdv, Adél

Kedves Adél! Kérdezz bátran, amíg kérdésed van, nincs rossz kérdés.:) Én személy szerint nem emlékszem rá, hogy Debrecen említve volt a részletben név szerint, így feltételezem, hogy a Klinikának van ott akkora híre, hogy az ottani hallgatók egyből a városukra ismernek. Ilyenkor, ha el akarsz rugaszkodni a valóságtól, akkor tényleg célszerű nem megnevezni a vidéki várost (viszont akkor a híres szórakozóhelyeit is érdemes átnevezni, hogy más se asszociálhasson rá, aki ismerős arra).

A kérdéseidet mindjárt végigveszem, elöljáróban annyit, hogy amikor először láttam szerkesztve írásomat, a piros jelöléstől engem is elkapott a szívdobogás és a pánik. Ez természetes, az embernek érzékeny pontja a szövege. Emlékszem, hogy nekem két napomba került, mire egyáltalán végig tudtam gondolni, amit leírva láttam. Elsőre teljesen leblokkolt az agyam. 😀 Semmi esetre se ess kétségbe!

Kedves Viktória!

Köszönöm szépen a hosszú választ 🙂
Nem tudom, hogy ennyire megtévesztő vagy ennyire pontatlan lettem volna, de én debreceni vagyok 😀 Itt születtem, jelenleg itt élek és az orvosin tanulok, szóval kicsit furcsa, hogy mindenki Debrecenről meg a kórboncnok és a patológus közötti különbségről beszél. Ha minden jól megy igazságügyis leszek, pontosan tudom, hogy mit csinál 🙂 Nyilván pontosabbnak kell lennem a jövőben, csak azt nem tudom még, hogyan fogom Dávidot és Andrist beregisztrálni a HÖK-nél. 😀 Amúgy regényben ki van fejtve Morella betegsége, még a mérget kimutatási eljárása is szerepel, csak gondoltam ez nem része a rövid összefoglalónak. Egyébként sokat gondolkoztam rajta, hogy esetleg beemelem őket az egyetemi életbe és tényleg orvostanhallgatóként jelennének meg Ez nekem is egyszerűbb lenne, hiszen most én is benne vagyok a dologban, lehet tényleg ez lesz belőle. Az Algor mortis egyébként fejezetcím, nem is akartam borítóra tenni. A halál beálltának fázisai egységek a könyvben és azok az egységek vannak felosztva számokkal alfejezetekre. Az utolsó egység a Decompositio (bomlás). Ebben az esetben sem hagyhatom meg őket?
Igen, azzal nekem is problémám van, hogy hogyan is jutnak be pontosan az igazságügyre, mert őrzik, mint a Szent Grált, meg videókontroll meg éjjeliőr, agresszív portásbácsi minden játszik. Azt láttam az egyedüli kivitelezhető megoldásnak, hogy Morella korábbról ismeri az egyik orvost (Morella anyja is orvos) és ő segít neki bejutni. Sőt, ez a TDK-s dolog egészen elgondolkodtató, futhatna az egész ilyen címszó alatt.
Morella neve pedig Edgar Allan Poe azonos című novellájának főszereplője miatt ragad rá. Ugyanolyan bizarr a lány, becenév és gúnynév egyben. Tudják a valódi nevét, de inkább ezt használják. Volt olyan osztálytársam általánosban, akit mindenki, végig Kicsinek hívott és én körülbelül hetedikben jöttem rá, hogy ja, ő amúgy Márk. De például Dávid nem is fogja megtudni a rendes nevét. Ezt megint az egyetemi légkör jobban alátámasztaná, nincs olyan sok hely, ahonnan megtudhatná a valódi nevét. A nyitást egészen biztos, hogy vissza fogom írni, én is éreztem, hogy ez sokkal gyengébb. Dávid és az ellenszenvesség. Kisit visszafogom majd, hogy ne legyen annyira szemétláda, de én annyi könyvet olvastam ahol azt vettem észre, hogy a főszereplőnek konkrétan nincsen egyénisége, mert annyira azt akarta az író, hogy bele tudjam élni magam, hogy egyszerűen nem is volt főszereplője. Tudom, hogy vannak olyan emberek, akik a rossz fiúval azonosulnak szívesebben, mint a tinilánnyal, akinek egyetlen vágya, hogy valaki végre összejöjjön vele. Szóval ez nekem ilyen személyes perverzióm, mindig gonoszak a főszereplőim (mondjuk többek között ez is magyarázhatja, hogy miért a fiókban vannak, nem a könyvespolcon). A célközönség, pedig lehet bárki, akinek beveszi a gyomra. Mindenképpen idősebbekre (tizenhét +) gondoltam, de én már örülnék annak, ha egyáltalán lenne közönség. Köszönöm szépen a tanácsokat, nagy valószínűséggel mindet megfogadom majd. Összességében mit gondol, Viktória? Ha átdolgoznám lenne benne fantázia? Érdemes lenne esetleg jövőre elküldenem a Mosásra? Megéri vele foglalkozni? A könyvvel magával és úgy általában az írással?

Kedves Adél! Kitartást kívánok, én Szegeden jártam végig ugyanezt (nekem valószínűleg a JATE Klub lett volna gyanús), már csak ezért is közel érzem a történetet. 😀 Mindig megörülök, ha orvosis vonatkozást látok.

Nagy egységek címeiként már maradhat a latin lábjegyzettel ellátva, sőt, ha egyszer végigveszik a karakterek is valahol az elején a hullajelenségeket, akár egymás vizsgáztatása közben, akkor gyorsan tisztázódik is, hogy miről van szó.:)
Az egyetemista karakterek azért is könnyítenének a helyzeteden, mert akkor fel sem merülne, hogy gimnazistáknak szánod YA krimi/thrillerként a regényt, ott lehetnének még korcsoport problémák belőle, részben a végső üzenet miatt is.

A főszereplő kedvelhetősége és az, hogy ő amúgy egy negatív karakter, nem feltétlenül üti egymást, de a karakterábrázolás szempontjából nem érdemes pusztán bunkónak és visszataszítónak beállítani a történet legelején.
Hús-vér, komplex karakterként (akinek negatív és pozitív tulajdonságai egyaránt vannak) egy Dextert vagy egy Dr. House-t is kedvelnek az emberek, de animékből pl. a Death Note-ból Light karaktere sem egy szent. Viszont ha megfigyeled, nekik mind-mind van valami olyan tulajdonságuk, céljuk, amivel könnyen lehet azonosulni. Feltételezem, hogy azok a negatív karakterek, akikről olvastál, és akik annyira közel kerültek hozzád, hogy mintaként szolgálnak, szintén megfogtak valamivel és behúztak a saját történetükbe. Az egyik szerkesztőnk nagyon jó cikket írt a témában a blogján, amit amúgy csak ajánlani tudok, rengeteg egyéb témát is érint.:)
http://igyneveldaregenyedet.blogspot.com/2016/11/hogyan-tedd-fohosod-kedvelhetove-es-ez.html

Az írással mindenképp megéri foglalkoznod, ösztönösen jól ráérzel bizonyos dolgokra, a többit pedig gyakorlással mindig lehet fejleszteni.:) Szokták mondani, hogy egy rosszul megírt kéziratot mindig lehet javítani/újraírni, míg a semmivel, bármilyen jó az ötlet az író fejében, nem lehet dolgozni.
A történetedben van fantázia, és bár a pályázattal kapcsolatban továbbra sem mondhatok semmit, mindenképp megéri megpróbálni összeraknod. Rengeteget lehet tanulni pusztán azzal is, hogy végigírod a kéziratot, félrerakod kicsit „hűlni”, hogy eltávolodhass a szövegtől, aztán előveszed megszerkeszteni.:)

Átlagos mennyiségű módosítás. Az első, nyers változat sosem jó.

Kedves Fanni!
Köszönöm a jókívánságokat, neked is kitartást a vizsgákhoz! 🙂
Adél