Az oldalon on-line regényként leközöltük Kutus Bence regényét; az elmúlt hetekben A habvár történetét mindannyian megismerhettük. Az on-line művek megkapják ingyen a kéziratszerviz szolgáltatásunkat.
A szerzőnek elkészítettem a mű elejének szerkesztett változatát. Aki fejleszteni akarja az írástechnikai tudását, annak érdemes először az eredeti szöveget elemezni (kimásolni, majd beleírni a saját gondolatokat), és csak utána megnézni a szerkesztett változatot.
[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/kutus-bence-a-habvar-1-resz-1575.html” newwindow=”yes”] Eredeti szöveg[/button]
Illetve:
[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/letoltes/habvar-szerk.pdf”] Szekesztett[/button]
Az írás kapcsán a későbbiekben dramaturgiai csevegőt is tartunk, ahol a szerkezet, karakterek, párbeszédek stb kerülnek terítékre.
Engem lenyűgözött az először tapasztalt élmény, a kétféle javítási mód. Belátom, hogy az eddigiekben ez az első alkalom, hogy erre a szerkesztő példát mutathatott, és ezt külön megköszönöm. Számomra fontos dologgal ismerkedtem meg, bár azt hiszem, hogy az igazán nagyok, képesek a legmagvasabb gondolatokat is átadni hétköznapi mondatokban. Felületes visszapillantás után Határ Győző jut az eszembe, aki szándékai szerint adagolta a féloldalas mondatokat, vagy a köznapi beszédben is használható, ám gyönyörűen cizellált gondolatait. Azonban nála a féloldalas mondatok is jóval érthetőbbek némely pongyola nyelvű író sorainál. (Nem Bencére célzok)
Ettől függetlenül köszönet jár azért, hogy Bea illusztrálta a kétféle szöveget.
Meg kell adni, nehéz feladat erről a regényről írni – nekem az amatőr kollégának mindenképpen, a szerkesztőnek nyilván lényegesen könnyebb. A sok nyelvtanilag lehetetlen próbálkozás között az első alkalommal fejbe vágott a nehéz szöveg, de ordított belőle, hogy valami fontosat akar közölni. Gondolom, Bea is ezért engedte át a rostán, és ezért olvasta tovább, és ezért mutatta meg nekünk.
A súlyos szöveget valóban sok stiláris probléma uralja, és könnyebb lesz a dolga annak, aki javítás után látja az olvasnivalót. Ezekről a részletekről biztosan lesz mondanivalóm, amikor erre sor kerül itt.
Addig is ismételten köszönöm a lehetőséget, hogy elolvashattam a regényt, és a szerkesztést!
Attila, ha engem kérdezel, az „ideális szerző” szépirodalmi stílusban ír, vannak gondolatai, de annyira világosan adja át, hogy mindez nem öncélú, hanem az olvasó is érti. 🙂
Kedves Bea!
(Elnézést, tegnap nem voltam gépközelben.)
Köszönöm a szerkesztést! Tanulságos volt kívülről, olvasói szemmel látni, hogy milyen pontatlanságok merültek fel az írás kapcsán és mi az, amire érdemes odafigyelni. Jó ötletnek tartottam a kétféle elemzést, bár én az elsőt preferálom (érthető okból). Tény, hogy a regény megérdemel egy alapos átírást.
A szerkezettel kapcsolatos problémáról annyit, hogy alapvetően az volt a terv, hogy az első három fejezetben visszatekintő (mesélős, ha úgy tetszik) az időszerkezet, aztán a történet utoléri saját magát és gyakorlatilag a szereplő által rögzített események többé-kevésbé jelen idejűek. Na most ez az, ami nem sikerült. Emiatt ezt is egy idősíkra kell terelni, ami nagyban megkönnyíti a megértést és nem okoz zavarokat.
Köszönöm Bea a szerkesztői munkát, bízom benne, hogy a jövőben is találkozunk itt az oldalon!
Örömmel látom a későbbi műveidet is. Idővel letisztul a stílus, a gondolatok, ez egy fejlődési út, minden szerző végigmegy rajta. Jól írsz, szóval csak így tovább!