1. Mióta írsz?
13 éves korom óta írok. Egy unalmas tanórán belekezdtem egy történetbe, melyet szünetben megmutattam az osztálytársaimnak, akik azonnal követelték a folytatást. Az általános iskola utolsó évében folyamatosan szórakoztattam őket az írásaimmal. Ekkor döntöttem el, hogy író szeretnék lenni, mert jó volt látni a lelkesedésüket, és azt, hogy képes vagyok hatni mások érzéseire és gondolataira.
2. Jelent meg más műved korábban?
Gimnazista koromban a Kid’s magazinban jelent meg pár versem, 2009-ben pedig egy novellám bekerült az Irodalmi páholyba. Ezenkívül több novellámat is felolvasták egy rádiós irodalmi műsorban, valamint 16 évesen megnyertem egy országos színdarabíró pályázatot, mely keretében Kaposvárott előadták a színdarabomat.
2010 óta a Könyvmolyképző Kiadó írója vagyok, náluk jelent meg az első három regényem, az Árnyékvilág, a Kígyók sziszegése és a Démoni érintés 1. – A múlt árnyai.
3. Mit jelent számodra maga az írás?
Az írás az életem része 13 éves korom óta. Olyan, akár a levegő, a víz, az étel, szükségem van rá. Elmondhatom általa, ami a fejemben jár, kiélhetem a kreativitásomat, formába önthetem az érzéseimet, gondolataimat, feldolgozhatom az engem foglalkoztató gondokat, kérdéseket, témákat. Ezenkívül másokra is hathatok, az olvasóimból érzéseket, gondolatokat válthatok ki, ami számomra nagyon fontos.
4. Van valami egyedi módszered, vagy szokásod írás közben?
Csak annyi, hogy mindig lineárisan haladok a történetben az első fejezettől az utolsóig, szép sorban. Képtelen vagyok össze-vissza ugrálva a fejezetek között össze nem függő részeket előre megírni. Ó, és mindig van mellettem egy bögre tea. Nyáron hideg, télen forró, tavasszal és ősszel hőmérséklettől függően változó. 😀
Egyébként, ha ez módszernek számít, mindig szívből és teljes érdeklődéssel írok. Nem tudok úgy írni valamiről, hogy nem érdekel igazán, és nem tudok belemerülni teljes szívvel, aggyal és szellemmel.
5. Hogyan keletkezett a mostani regény ötlete?
Igazából nagyon egyszerűen. Imádom a kihívásokat, és kíváncsi voltam, hogy az agyonrágott vámpírtémából ki tudok-e hozni még valami teljesen újat és egyedit. 🙂 Ezért kezdtem bele a Démoni érintés sorozatba, amelynek az ötlete az első fejezet írása közben alakult ki bennem. Egyszerűen csak leírtam az első pár mondatot, és valahogy magától kipattant belőlem a trilógia három könyvének alapötlete. Szerencsére, az olvasói visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy sikerült teljesítenem a kihívást. 🙂
6. Írás közben voltak elakadások, nehézségek? Hogyan győzted le?
A Démoni érintés első könyvénél volt egy rész, aminél elakadtam, mert nem tetszett úgy, ahogyan megírtam, de fogalmam sem volt róla, hogyan lehetne kijavítani a bibit. Hónapokig gondolkoztam, kínlódtam, már-már majdnem feladtam, aztán hirtelen, mikor nem is számítottam rá, beugrott a megfelelő ötlet, ami által sokkal-sokkal jobb lett az adott fejezet, és tovább tudtam haladni. A Démoni érintés második könyvénél nem volt ilyen megakadás. Tudtam, mit akarok leírni, hová fog kifutni a történet, láttam magam előtt a jeleneteket, úgyhogy egyszerűen csak írtam mindenféle nehézség nélkül. 🙂
Egyébként más esetekben, ha megakadok, akkor igyekszem nem rágörcsölni. Elfoglalom magam mással, zenét hallgatok, könyveket olvasok, más történet írásába kezdek, és előbb vagy utóbb magától kipattan a szikra a fejemből és megjön az ihlet.
7. Melyik a kedvenc karaktered a saját könyvedből?
A Démoni érintés 2 – A jövő árnyaiból három kedvenc karakterem is van. Az egyik Valdemar. Ő a szerethető szemétláda típusú karakter. Sötét a múltja, rengeteg titkot cipel magával, nem tudni, hogy a jó vagy a rossz oldalon áll-e, mégis valahogy kedveli őt az ember.
A másik Payton, aki amolyan nagyszájú, nőcsábász szomszédfiú karakter. Egy átlagos srác, aki akár a szomszédban is lakhatna, de van benne valami különleges, ami elsőre nem feltétlenül észrevehető, ám ha az ember esélyt ad neki, biztosan felfedezi benne.
A harmadik kedvenc karakterem egy kisfiú, Marcus. A legjobb barátnőm unokájáról mintáztam, aki már az első találkozáskor belopta magát a szívembe. Igazi kis tündérherceg. Marcus is hasonló karakter lett. Egy édes kisfiú, aki bármikor képes megmosolyogtatni az embert, és pont azért, mert még gyerek, mindenben és mindenkiben képes meglátni a jót, még abban is, akiben mások nem látják.
8. Lesz a műnek folytatása?
Igen, a Démoni érintés sorozat egy trilógia, így lesz még egy befejező része jövőre. Hogy tavasszal vagy ősszel jelenik-e meg, az még kérdéses, mert az Árnyékvilág trilógia harmadik könyvét is meg szeretném írni 2013-ra. Úgyhogy még nem dőlt el, hogy melyik trilógia harmadik könyve jelenik meg előbb.
9. Miközben megjelenik a regényed, milyen íráson dolgozol éppen?
Az igazság az, hogy több íráson is dolgozom párhuzamosan, éppen azon, ami a legjobban piszkálja a fantáziámat. 🙂 Az egyik az Árnyékvilág harmadik könyve, a Mennydörgő némaság, de ebből még csak 8 oldal van meg, plusz a fejemben az alapötlet. Aztán van egy cirkuszos történetem, az Egy bohóc könnyei, amelyből megírtam már 5 fejezetet, de mielőtt folytatnám, egyelőre kutatásokat végzek a cirkuszok életét illetően, hogy hiteles lehessen a történetem. A harmadik, amin most dolgozom, és azt hiszem, ezzel haladok most a leginkább, egy erotikus thriller. Ebből már 88 oldalam van, és úgy gondolom, nagyon érdekes lesz. Teljesen más, mint amiket eddig írtam, és pont ezért nagyon motivál, mert kihívásként tekintek rá. A történet címe Vakon hinni lesz, de magáról a történetről egyelőre nem szeretnék semmit sem elárulni. Meglepetés lesz. 🙂
10. Mi az, amit tanácsként elmondanál az amatőr szerzőknek?
Három tanácsom lenne. Az első, hogy ne adják fel! Sokan mondják majd nekik, hogy az írás csak egy hobby, ne álmodozzanak, mert esélyük sincsen. Ez nem igaz! Ha úgy érzik, hogy az írás az életük, akkor legyenek kitartóak, mert esély mindig van. Csak nem szabad várni rá, hanem segíteni kell a Sorsnak, meg kell dolgozni a lehetőségekért, kutatni kell utánuk, és megragadni őket.
A második, hogy sose legyenek elvakultak önmagukkal szemben, és ne akarjanak mindent moströgtönazonnal. Reálisan mérjék fel, hol is tartanak éppen az íróvá válás útján, és ezt figyelembe véve tegyék meg a következő lépéseket. Dolgozzanak keményen, tanuljanak, fejlődjenek, ne adják fel az első buktatóknál, és küzdjenek az álmaikért, de mindig csak okosan, nem kapkodva!
Gyakorlati tanácsként pedig csak annyi, hogy a gonoszkodó negatív kritikákkal ne törődjenek, de az építő negatív kritikától soha ne féljenek, hanem örüljenek neki. Az ember csak akkor tud fejlődni, ha hajlandó elfogadni, hogy van még mit tanulnia, és meghallgatja a kritikákat is. 🙂