[box type=”info”]
Ajánló:
Egy zűrös nagyapa kezébe veszi az unokák sorsát.
Valami mostani, valami zabhegyezős… valami más.
[/box]
[box type=”bio”]
A szerző: Dr Patik László
És kezdetben vala a képernyő bal felső sarkában villogó kurzor.
Nem vagyok grafomán. Csak azt írom le, amit nagyon muszáj. Amikor leülök a gép elé, hogy elkezdjek egy új történetet, még nem tudom, miről fog szólni, és azt sem, kik lesznek a szereplők, csak a kényszert érzem, hogy írni kell. Ha lenne rá gyógyszer, vagy valami, bármi, nem írnék.
Először az első mondatot írom le. (Ezt a teljesítményt egy pohárka tokaji aszúval jutalmazom, mert tudom, hogy a munka nehezén túl vagyok.) Aztán az első bekezdésben előbukkan valaki, akinek néhány mondaton belül karaktere lesz, és az oldal végére titka. Ha a következő egy-két oldalon még néhány szereplő életre kel, hátradőlök, több dolgom nincs, a továbbiakban ők diktálnak. Minden nap írok. (Mert kíváncsi vagyok az aznapi fordulatra, és egyébként is, ennyivel tartozom a szereplőknek.)
Lassan írok, egy-egy fejezetet néha hónapokig, néha tovább. Miután befejezem, (mert a szövegből már nem tudok több mondatot kihúzni, illetve, ha még egy szót kitörölnék valahonnan, már értelmetlen lenne az egész,) címet adok.
Ennyi az egész.
Aztán, újra írni kezdek.
Van egy szép feleségem, három gyermekem, (ők sem csúnyák), többségük lány. Van néhány történetem, néhány kéziratom, doktori címem, terveim. Álmomban a könyvem kötelező olvasmány, Londonban is az eladási listák élén áll, és Salinger e-mail-t küld, és meghív egy kávéra. Leányfalun ébredek, írok, élek.
[/box]
[box type=”shadow”]
Kattints rá!
[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/patik-laszlo-tortetok-1-resz-1422.html” newwindow=”yes”] 1. rész[/button]
[/box]