[box type=”info”]
Ajánló: romantikus történet
Érzelemdús történet, elvesztett és valóra váltott álmokkal, elválásokkal és újrakezdésekkel, melynek alapjául az írónő saját élete szolgál, illetve annak sorsdöntő szakaszai. Ennek ellenére nem teljesen önéletrajzi regény, hanem több ettől, mert az életről szól: vágyakról, küzdésekről, mosolyokról és könnyekről, elindulásokról, megtorpanásokról egyaránt. Mindezt az írónő sokszínű leírásokkal teszi széppé, érzékletessé: a tájról, ízekről, illatokról, színekről… akár egy festett képeslap. Olyan különleges hangulatot idézve ezzel az olvasóban, hogy az szinte érzi a kert, a rét, a levendula illatát, és kedve támad mezítláb járni egyet a fűben, várva a folytatást.
A történet két szálon fut: a 25 éves főhősnő, Lorna életét látjuk, és az általa alig ismert nagymama életét. Megismerjük a nagymamáról szóló naplót, mely olyan hatással van a lányra, hogy mindenképpen a saját bőrén akarja érezni a múltat. Ő maga sem tudja, mi vár rá az ismeretlenben, de néhány nap alatt nyilvánvalóvá válik, hogy nem csak külső jegyeiben hasonlít Mimire, akinek – hátrahagyva a festői Toszkán dombokat – nyomdokaiba akar lépni. Megérkezik Magyarországra, Szentendrére, és a Nagyi „tanításai szerint keresve az utat” megtalálja álmait, a szerelmet.
A regény egyben üzenet: Mondj igent az életre, merj nagyokat álmodni, elindulni, szálakat elszakítani , újrakezdeni, és kitartóan menni utadon!
[/box]
[box type=”bio”]
A szerző: Wolner Annamaria
„Szeretem a szelet, ami a hajam fújja. A napot, ami a bőrömbe égeti a mézédes nyár színeit. Odafent a napot, a holdat, az eget, odalent a talajt a lábam alatt Szeretem a versekbe zárt érzéseket, a novellába varázsolt élet-képeket, utcán a porból felszedett kincseket. Szeretem az eget és a földet, a zenét, a dalt, a muzsikát. Szeretem a lányomat, a páromat, a világot magam körül. S még annyi minden mást. Érezni, hogy ennek a nagy egésznek a része vagyok.”
Wolner Annamarinak hívnak. Kislánykoromban jegyeztem el magam az írással. A versek, novellák azóta is kísérnek utamon. Aztán később az élet adta kezembe a tollat. Így lettem újságíró. Egy barátom nemrég ezt mondta rólam: „Képes vagy apró csontokra szedni egy elefántot, amíg nem kapsz választ egy-egy problémára, témára, kérdésre, ami nyomja, vagy egyszerűen csak érdekli a lelkedet.”
Azóta úton vagyok. Valami felé, valamit kutatva, keresve. Szeretem az embereket, a történeteket, a kérdéseket – amikért felelősséget vállalok- a válaszokat, amiket figyelmesen hallgatok. Megtalálni a témát, megragadni az embert, bemutatni az eseményeket, láttatni, amit látni kell, ott lenni, ahol a kicsi és az ettől nagyobb dolgok zajlanak. Egy nap szeretnék egy igazi Irodalmi kávéházat nyitni, egy lélekzugot. A neve Wolner Szalon lesz!
Három regényemből részleteket, gondolataimat, novelláimat és verseimet a honlapomon olvashatja az érdeklődő: www.wolnerszalon.info
[/box]
[box type=”shadow”]
Kattints rá!
[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/wolner-annamar…imnusz-az-elet-1740.html” newwindow=”yes”] 1. rész[/button]
[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/wolner-annamar…az-elet-2-resz-2234.html” newwindow=”yes”] 2. rész[/button]
[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/wolner-annamar…az-elet-3-resz-2437.html” newwindow=”yes”] 3. rész[/button]
[/box]