Molnár-Berta Enikő: A világ legkevésbé romantikus helye

From: BeatA93
To: Georg
Egy dolgot nem értek. Egy pasi pucér hátsófelét ábrázoló fényképnek inkább zavarba ejtőnek kellene lennie, mint izgatónak, de én mégis azzal a képpel kelek és fekszem.

From: Georg
To: BeatA93
Az is szexi lehet, ahogy kelsz, de én most éppen arra gondolok, ahogy fekszel. Meztelenül. És nincs más veled az ágyban, csak én. Vagyis izé… a fényképem. Na jó, kit próbálok átverni? Én akarok ott lenni! Mikor lehetek ott?!
Tudom… Megígértem, adok még időt.
Azért az, hogy nem sietsz velem találkozni, elgondolkodtatott. Nyugtass meg, a nevedben a 93-as szám nem a korodat jelenti, hanem a születési évedet! Én még nem láttam a feneked, így ebből sem tudok következtetni. Nem mintha kételkednék abban, hogy aranyos nagymama lennél, de azért mégiscsak…

From: BeatA93
To: Georg
Körmönfontan a koromra hivatkozol, pedig csak azt kellene írnod: küldj egy képet a fenekedről. Íme! Átment a fotó?
Most is ugyanarra kell kérjelek, mint a többi kép esetében: ne mutasd meg senkinek! Szeretném, ha megbecsülnéd, hogy rád bízok egy ilyen fontos dolgot: magamat.

From: Georg
To: BeatA93
Nem mutatom meg senkinek, ígérem! Már csak azért sem, mert önző vagyok, és jó érzés, hogy ez a látvány csak az enyém. Nekem vagy ilyen szép!
Amikor az első képet küldted, azt, ami a lábadról készült, már akkor beindítottál, pedig nem is vagyok lábfetisiszta. Legalábbis előtted nem voltam az. A hátadról készült képet különösen szeretem, mert abból derült ki, hogy derékig érő hajad van. Imádom a hajad! Főleg a mai világban, amikor a lányok valamiért imádnak fiúnak látszani. Maradi vagyok? Lehet. De inkább csak hajfetisiszta. Ezt bevállalom.
Tudom, minden levélben megígérem, hogy nem sürgetlek, de egyre nehezebben bírom ezt a „távkapcsolatot”. Látni akarlak! Te nem vagy kíváncsi rám?

From: Georg
To: TomiT
Megint küldött egy képet.. Ez is fekete-fehér, mint ami a melléről készült. Háttal áll a tükörnek, és a válla fölött fényképez hátrafelé, valami rövid póló van rajta, alul meg semmi! Olyan segge van…! Örülhetsz, mert az éjjel elgondolkodtam azon, amit mondtál, hogy talán tényleg csak egy perverz szórakozik velem, és igazad lehet. Bea okos, vicces, szexi és jól pókerezik, gyanúsan tökéletes. Egész éjjel nézegettem a fotóit, meg újraolvastam a leveleit, de nem találtam semmi gyanúsat.
Pedig valami nem stimmel! Legutóbb azt mondta, azért nem akar találkozni, mert fél, a valóságban nem működne a kémia. Azért ez erősen kifogásszagú, nem?
Az arcával lehet valami gáz? Esküszöm, már remélem, hogy csak erről van szó!
Tegnap söröztünk Patrikékkal. Volt egy csaj, nem rossz kivitel, és össze is jöhetett volna, de lepattintottam. Szerinted normális vagyok?! Komolyan, nincs más magyarázat, Bea kiherélt. Huszonhét évesen impotens lettem egy csaj miatt, aki talán nem is létezik!
Na, nem rinyálok tovább. Mi a helyzet a Big Ben környékén?

From: Tomi
To: Gyuri
Én már két hónapja nem értem, ha bárhol nőzhetnél, miért egy online pókeres oldalon kínlódsz valami trollal. Amúgy most esik le: te vagy a perverz, Gyuri papa! Az ő fényképeire csinálod egy valódi csaj helyett, aztán meg pislogsz, amiért elsorvad a tököd.
A Big Ben környékén esik a rohadt eső. De szeptemberben hazamegyünk egy hétre. Addigra vagy szedd össze rendesen a kapafogú Beát, vagy szedd össze magad, de valami legyen, különben én szedlek szét, ha még akkor is miatta fogsz nyivákolni!

From: BeatA93
To: Georg
Persze, hogy kíváncsi vagyok rád! De olyan jó most ez az állapot.
Szeretem veled együtt „megváltani” a világot és hogy hajnalig tudunk beszélgetni bármiről, akár az afrikai éhezés felszámolásáról, vagy a klímakutatásról is. Szeretem azt is, amikor csak az a téma, milyen ízesítésű a kedvenc gumicukrunk, vagy bénának tartjuk, hogy az Ébredő Erő lekoppintotta a Csillagok háborúja sztoriját. De amit a legjobban szeretek, az, ha fényképet kapok tőled.
Szeretem nézni a kezed. Te tudtad, hogy vonzó lehet valakinek csak a keze? Szeretem elképzelni azt, mire képes ez a kéz. (És nem egy IKEA szekrénysor összeszerelésére gondolok.) Mondjuk, le tud vetkőztetni egy lányt, belemarkolhat a képen látható fenékbe, megérinthet egy mellet, egy combot és… Mindenemet. És ez csak a kezed! A szádat még nem is láttam…
Szeretem látni a mellkasod és a hasad, és ehhez meg sem kell néznem a képeket, mert minden pixelt kívülről fújok. Egy darabig abban reménykedtem, ha elég ideig szuggerálom a fényképet, az a szőrcsík, ami végigfut a hasadon, és eltűnik a kép alján, egyszer csak mégsem tűnik el, hanem kitágul a fotó, és meglátom, ahogy ott állsz a lencse előtt anyaszült pucéran.
Ennek ellenére mégis a hajadról és a füledről készült kép a kedvencem. Sokáig azt hittem, a hosszú haj nem túl férfias, még akkor sem, ha a fejed tetejére kötöd, mint egy szamuráj. De addig néztem a képet, amíg rá nem jöttem, hogy talán ha látnám az arcod, akkor úgy gondolnám, illik hozzád ez a frizura. Talán megszeretném. És csókolózás közben kibontanám a kontyot, beletúrnék, és romantikusan azt gondolnám, az én Sámsonomnak is a hajában van az ereje. Csakhogy a te erőd mágneses, mert úgy magadhoz vonzottál, hogy nem tudok szabadulni a tapadásból. Nem is akarok. Kihez mehetnék utánad, mikor a férfiak nagy része negyven felett megkopaszodik?
Látod, így válnak a negatív dolgok pozitívvá a szememben a fényképeid hatására. „Félig tele a pohár” emberré változtatsz!

From: Georg
To: BeatA93
Ma reggel elkéstem a munkából, mert belefeledkeztem a hajam bámulásába. A válasz a kérdésedre: eddig én sem tudtam, hogy vonzó lehet egy kezet nézni. De most már azt is tudom, milyen izgató lehet egy kezet elképzelni. Mondjuk azt, ahogy egy női kéz beletúr a hajamba, megsimogatja a mellkasom, a hasam, és ott is, ahol eltűnik az a szőrcsík. Igen, ma nagyon elkéstem a munkából… Erogén zónát csináltál a hajamból!
Nem tudom, célzásnak szántad-e, amit a számról írtál, de nem vagyok hajlandó róla képet küldeni. Személyesen akarom neked adni! Tetszik az útvonal, amit leírtál: fenék, comb, mell és a „minden”, pont így akarom majd csinálni…
Bea! Esküszöm, várok, de meddig?! Baromira nem mindegy, hogy a várakozás ideje alatt csak a „vakáció” szót lehet kiírni, vagy ki tudnék nyitogatni egy egész adventi naptárat, vagy a Föld is megkerüli a Napot, mire az enyém leszel.

From: BeatA93
To: Georg
Az időpontot kérdezed, pedig a találkozásunk esetleges földrajzi akadályairól sem egyeztettünk még.

From: Georg
To: BeatA93
Remélem, Budapest környékén laksz. Vagy legalábbis Magyarországon, esetleg Európában. Ha nem, az sem gond, szeretek utazni.
Szóval, hacsak nem a Nemzetközi Űrállomáson vagy, akkor nincsenek földrajzi akadályok. Ha mégis ott vagy, akkor a leveleinket olvasgató NASA kollégáknak üzenem: Houston, baj van! Megőrülök egy lányért, aki nem akar velem találkozni!

From: BeatA93
To: Georg
Nyugi, nem vagyok a Nemzetközi Űrállomáson. De csak azért nem, mert tériszonyom van.
Európa? Pipa. Magyarország? Pipa. Budapest? Pipa. Milyen kicsi ez az internet, nem igaz?

From: Georg
To: BeatA93
Sajnálom, ha tériszonyod van, mert a legszebb helyek a magaslatok. Van egy Apella nevű strand Kárpáthosz szigetén, ahol ha felmászol a sziklafal keskeny peremére, és lenézel a partra, egy élő képeslapot látsz. Fehér homok, világoskék víz, leírhatatlan kilátás! Szeretném ezt neked is megmutatni. Eljönnél velem? És lennél elég bátor felmászni a sziklára? Esküszöm, nem engednélek leesni!

From: Georg
To: BeatA93
Három napja nem válaszoltál, és csak két dologra tudok gondolni: bajod esett vagy elijesztettelek. Felejtsük el Görögországot! Csak jelentkezz!

Üzenet küldése – Címzett: Anyu
Korábban tudok menni pénteken, már öt körül odaérek hozzátok.
A netes sráccal vége. Komolyan akarja, és nem fog menni. De ígérd meg, hogy nem nyaggatsz ezzel hétvégén!

1 új üzenet – Feladó: Anyu
Nem nyaggatlak, de csak ha legalább egyszer találkozol vele. Nem zárkózhatsz be örökre… Mindenképpen forgalmas helyen találkozzatok, és azonnal hívj, ha baj van! !

From: BeatA93
To: Georg
Tudom, megbocsáthatatlan, hogy eltűntem egy egész hétre, de akadt egy kis fennforgás. Talán kevésbé fogsz haragudni, ha elmondom: úgy döntöttem, benne vagyok a találkozóban!
A kapcsolatunk eddigi szokatlan voltához illően, mit szólnál egy szokatlan első randihoz? Egy „vakrandihoz”?
Szombaton ráérsz? Van az a kiállítás a Millenárison, ami a vakok életét mutatja be. Küldöm a linket. Az utolsó, hétórási csoporttal gyere be, és a „bár” résznél foglak várni a kanapén.

* * *

Gyuri mindenhol Beákat látott. Tudta, a kiállítás főleg látássérült munkavállalókat foglalkoztat, ezért is lepődött meg, milyen sok látó fiatal volt az ott dolgozók között. Sejtése szerint, ha Bea nem a csoporttal ment be, akkor csak úgy várhatta annál a kanapénál, ha bennfentes itt, azaz a dolgozók között kellett őt keresnie.

A bejáratnál először egy csoportot terelgető lányhoz lépett oda, hogy közelebbről megnézhesse, de ő olyan természetességgel kérdezte meg, segíthet-e, hogy Gyuri biztosra vette, nem randira vár. Pedig a hajhossz stimmelt, és Gyuri félt, kevés derékig érő hajú nő sétálgat a kiállításon. Egyébként is kár érte, gondolta, mert meg tudta volna szokni, hogy Bea is olyan vörös rúzst használjon, mint ez a lány.

Utána a pénztárnál sikerült feltartania a sort, amikor a pénztáros bámulásába feledkezett bele. Pedig Flóra feliratú névtáblát viselt, és csak vállig ért a haja, de feltűnően szép, barna őzikeszeme volt. Gyurinak eszébe jutott, azt írta Tominak, nem zavarná, ha Bea nem lenne kifejezetten csinos arcú. Most, a találkozás kapujában már nem tudta máshogy elképzelni őt, csak vörös szájjal és nagy, barna szemmel. Amikor a pénztáros másodjára kérdezte meg, mit adhat, Gyuri rájött, túl régóta bambul a lányra, és gyorsan kérte a belépőt.

Jól megnézte a néhány fős csoport tagjait is, akikkel együtt készült bemenni a kiállításra, de csak párokat, vagy Beánál idősebb nőket látott. Amikor elindult a turnus, utolsóként lépett be az ajtón, és ezzel körbevette a feketeség. Kénytelen volt beletörődni, hogy Beát vaksötétben „látja” majd először.

A kiállításon megfogdosott minden tárgyat, amelyet erre a célra kihelyeztek, vakon átment egy zebrán, és megtanult az illatuk alapján felismerni néhány olyan fűszert, amelyeket biztosan gyakran használna, ha időnként rávenné magát a főzésre.

Hatvan perc feszült figyelemmel vegyes türelmetlen várakozás után a tárlatvezető bejelentette, hogy a kiállítás végére értek, és ha van kedvük, a bárnak berendezett helyiségben időzhetnek tovább. Gyuri csak fél füllel hallotta, hogy a pultnál még egy italt is kérhetnek azok, akik a kiállítás részeként kedvet éreznek ahhoz, hogy megtapasztalják, milyen érzés sötétben elfogyasztani egy kávét.

Míg körbetapogatózott a teremben, figyelte, ahogy az emberek suttogva tárgyalták ki a kiállítás élményeit. Pohárcsörömpölés hallatszott, és kávé illata terjengett a szobában. Gyuri kíváncsi lett volna, alkoholt is felszolgálnak-e, mert ha nem találja itt Beát, biztosan szüksége lesz egy pálinkára.

Már majdnem körbeért a szobában, amikor végre valami puhát érzett a kezével, ami egy kanapé támlájának tűnt.

– Bea? Itt vagy? – suttogta.

– Gyuri? – kérdezte egy pillanattal később a félős, női hang.

Gyuri mellkasáról megindult a kőomlás. A kanapé felé kalimpálva próbált leülni. Bea észrevehette, hogy szerencsétlenkedik, mert megfogta a kezét, és segített neki lehuppanni maga mellé. Meglepődött milyen hidegek a lány ujjai, mert ő úgy érezte, kánikula tombol a zárt helyiségben. Még el sem helyezkedett, amikor Bea már neki is szegezte az első kérdést:

– Hogy tetszett a kiállítás?

Gyuri kinyújtotta a lábát, de amikor belerúgott valami keménybe, amiről feltétezte, hogy egy asztal lehet, vissza is húzta. Eleinte nehezen jöttek a szájára a szavak. Frusztrálónak találta, hogy egy látható partner helyett a semmibe beszél, de amikor a lány bele-belekérdezett a mondandójába, ő is belerázódott ebbe a furcsa kommunikációba. Közben egy dolog miatt legalább megnyugodhatott: Bea több megnyilvánulása is arra utalt, hogy azzal a lánnyal társalog, akitől a leveleket kapta. Már csak az volt a kérdés, ez a lány szerepelt-e a fotókon is.

– Bár – fejezte be az élménybeszámolót – biztosan jobban éreztem volna magam, ha nem rád gondolok közben, és jobban oda tudok figyelni. Szívesen eljönnék veled is egyszer.

Egy ideig várt, majd amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem kap választ, megpróbált más témát találni:

– Itt dolgozol?

– Olyasmi.

Nem értette, Bea miért vált hallgataggá, és ahogy a szűkős kanapén ülve összeért a karjuk, érezte, hogy a lány libabőrős.

– Fázol? – kérdezte tőle, majd lassan tapogatózva megkereste a kezét a kanapén. Mikor a lány nem ellenkezett, dörzsölni kezdte az ujjait. Most, hogy fogták egymás kezét, Gyuri úgy döntött, eljött az ideje a legkézenfekvőbb kérdés tisztázásának, és próbálta minél finomabban feltenni azt:

– Bea… azért vagyunk most itt, mert te… vak vagy?

– Dehogy! – rémült meg a lány. – Akkor hogyan láthattam volna a képeket, amiket küldtél?

– Valaki elmesélte neked, mi van rajtuk. Vagy… Nem tudom. De akkor miért vagyunk itt?

– Mert szokatlanul indult a kapcsolatunk és ehhez passzol egy különleges első randi.

Logikus magyarázat volt az elhadart felelet, ő mégis úgy érezte, csak mellébeszélés. Nem hagyta magát lerázni:

– Miért nem akartál eddig találkozni velem?

Bea nem felelt, csak fészkelődött a kanapén.

– Mi a baj? – nógatta Gyuri.

– Csak zavarban vagyok.

Ekkor valami nagyot csattant a távolban. Gyuri kiegyenesedett, majd gyorsan rájött, hogy csak valaki felborított valamit, talán egy széket. Kárörvendőn állapította meg, hogy nem ő az egyetlen a teremben, aki nem találja a helyét. De biztosan ő volt az egyedüli, aki nem csak szó szerint tapogatózott a sötétben, hanem a partnerével kapcsolatban képletesen is.

– Ha esetleg valamilyen betegség…

– Nyugi, olyan vagyok, mint a makk – hangzott a kimért válasz -, egészséges.

– Akkor van valakid?

– Eddig te voltál a valakim – rántotta el Bea a kezét –, és megspóroltad volna a vallatást, ha küldesz előre egy kérdőívet.

Az ingerült hang hallatán ő is elvesztette a türelmét:

– Nem kellene találgatnom, ha egyenesen megmondanád, mi a gond!

– Már mondtam! – kiáltott vissza Bea.

Gyuri nem ilyen hangulatban képzelte el a találkozást. Legszívesebben követelte volna: gyújtsák fel a villanyt, mert egyre inkább megőrjítette a sötétség. Kiszolgáltatottnak és tehetetlennek érezte magát. Arra gondolt, a kiállítás részévé kellene tenni, hogy az emberek furcsa beszélgetéseket folytassanak egymással, mert a vakság egyik legnagyobb nehézségének tűnt, hogy nem láthatja a beszélgetőtársát, és nem olvashat a mimikájából.

Vett egy nagy levegőt, és úgy döntött, egyszerűbb, ha hisz a lánynak. Próbálta az ő szemszögéből nézni a dolgot: meztelen képeket küldött magáról, és erotikus dolgokat írt gyakorlatilag egy vadidegennek, természetes, hogy most kényelmetlenül érzi magát.

– Jól van, ne haragudj! Nincs több kérdés. Mondok valamit, ami remélem, kicsit megnyugtat. – Gyuri nagy levegőt vett. – Sosem írtuk le, mit várunk egymástól, mi ez az egész köztünk, és nem tudom, te mit akarsz tőlem, de szeretném, ha tudnád, hogy én rendesen akarom csinálni.

Menetrendszerű hallgatás következett, és ha Bea nem szuszogott volna, Gyuri el is bizonytalanodott volna, egyáltalán ott van-e még.

– Nem kell most válaszolnod, csak el akartam mondani, ha esetleg azért izgulnál, mert nem tudod, hányadán állunk.

– Én nem… Vagyis én is! – dadogta Bea. – Csak… Köszönöm.

Gyuri számára most vált bizonyossá, amit eddig csak sejtett: ez élete legfurább randija.

– Ha nem akarsz itt lenni velem, akkor…

– De! – vágott közbe Bea. – Itt akarok lenni! Veled akarok lenni. Én csak… Ne haragudj, hogy nem vagyok olyan, mint amilyennek elképzeltél.

Szomorú volt a hangja, Gyuri mégis örült, mert a kapcsolatukra vonatkozóan ez volt Bea első őszinte megnyilvánulása, mióta itt ültek a kanapén.

– Akkor nem is lennél valódi, és kéthónapnyi levelezés után azért nagyon örülök, hogy az vagy.
Ezúttal Bea fogta meg az ő kezét. Tétován csúsztatta a markába a sajátját, Gyuri pedig megkönnyebbült, hogy a lány végre kezdett felengedni. Az ujjai már nem voltak olyan jegesek, mint korábban.

– Jaj, Gyuri! Hogy lehetsz ennyire…? – Bea egy sóhajtással fejezte be a mondatot.

– Ennyire mi?

– Kedves.

Gyuri nevetett.

– Huh, féltem, hogy azt fogod mondani: cuki.

– Az rosszabb? – csodálkozott Bea.

– Persze! Nem vagyok én kiscica! De mivel nem látsz, nyilván nem is sejtheted, milyen eszméletlenül férfias vagyok. – Örült, amiért kihallatszott a hangjából, hogy csak viccel, mert Bea kuncogott. – Mondjuk, a képek alapján tudhatnád, de nem lehetsz biztos benne, hogy tényleg én szerepeltem rajtuk.

– Ravasz! Gondolom, ezzel arra akarsz rávenni, hogy kimenjünk innen. Tudom, hogy hihetetlen, de én jól érezem magam a sötétben. – Bea megszorította Gyuri kezét. – Próbáljunk ki valamit, jó?

Gyuri más körülmények között rávágta volna, hogy sok mindent szívesen kipróbálna Beával, de most be kellett érnie a beleegyezéssel.

– Dőlj hátra! – hangzott az első utasítás, ő pedig engedelmesen elhelyezkedett. A kanapé hullámzásából érezte, hogy Bea is követte a példáját.
– Most hallgasd a zajokat. Be sem kell csuknod a szemed.

Tényleg nem csukta be, hisz ugyanazt látta volna, mint így: semmit. Csak fülelt. Férfi és női hangok keveredése, a padló nyikorgása, kint ajtó csapódás, asztalnak ütődő poharak koppanása hallatszott. Érezte a szagokat is: frissen főtt kávé és poros kanapéhuzat. Virágillat. Bea.

– Érzed milyen nyugodt itt minden? És biztonságos. Elengedheted magad, mert nem látnak téged, és így nem is fenyeget semmilyen veszély. Nem létezik ennél a szobánál békésebb hely.
Gyuri ellazult. Nem érette, milyen veszélyről beszél Bea, de valóban békés volt itt ülni, és órákig elhallgatta volna, ahogy a lány duruzsol. Ezt meg is mondta neki.

– Azért örülök – tette hozzá visszatérve a valóságba –, hogy van választási lehetőségem, hogy itt akarok lenni vagy odakint, a fényben. A vakoknak nincs hova „kimenniük”. Ha „látni” akarnak valamit vagy valakit, akkor azt csak egyféleképpen tehetik meg.

Megmozdult a kanapé, Bea hirtelen ült fel.

– Azt akarod mondani, hogy mi is tapogatással derítsük ki, hogy néz ki a másik?

Gyuri nem ezt akarta mondani, de nem is tűnt rossz ötletnek. Érthetetlenül dünnyögött valamit, mert azt akarta, előbb Bea nyilvánítson véleményt.

– Rendben – mondta a lány pár másodperc gondolkodás után.

– Rendben? – lepődött meg Gyuri.

– Mindketten kíváncsiak vagyunk a másikra, és igazad van, itt a teremben csak egy érzékszervünket használhatjuk erre a célra, a tapintást.

Bea megkérdezte, lehet-e ő az első „tapogató”. Gyuri sejtette, hogy azért kéri, hogy lefektesse a szabályokat..

Miután kézen fogva egymás felé fordultak, Bea elkezdte feltérképezni Gyurit. Finoman húzta végig az ujjait az állán, száján, orrán és homlokán, majd megsimogatta a haját, a nyakát, és az ádámcsutkáján keresztül indult tovább a válláig. Minél tovább tartott a simogatás, Gyuri annál szaporábban vette a levegőt. Remélte, Bea nem merészkedik el a mellkasa bal oldala felé, mert nem akarta, hogy a lány rájöjjön, mennyire összevissza ver a szíve. Helyette Bea megtapogatta a bicepszét, amit Gyuri önkéntelenül is megfeszített, majd, hogy ne tűnjön ostobának, hagyta is elernyedni, de Bea addigra már elvette a kezét. Gyuri csalódott volt, amiért ennyivel beérte, és nem csak azért, mert jólesett neki Bea érintése. Ez azt jelentette, hogy az ő vizsgálata is csak ezekre a tájakra korlátozódhatott, és félt, ennyiből nem fogja tudni kideríteni, tényleg ez a lány volt-e a fotókon.

Amikor Bea azt suttogta, „Te jössz.”, Gyuri a lány tarkójára tette a kezét, pont a copfja alá, onnan simította végig a puha arcbőrt, az átlagos méretű orrot, a rúzsmentes szájat. Bea behunyta a szemét, amikor Gyuri végigsimított a pilláin. Mikor meghallotta a lány halk, doromboló hümmögését, felbátorodott. Az eredeti tervétől eltérően Bea lapockájára tette a kezét, innen simogatta végig a hátát. A lány megremegett, ahogy végighúzta az ujjait a gerincén, Gyuri pedig elmosolyodott, mert egy fontos információt tudott meg a levelezőtársáról, azt, hogy csiklandós.

A derekánál nem mert tovább menni, pedig égette a kezét a vágy, hogy a combját is megszorítsa, de így is tudta, mit találna. Bea dereka pont olyan karcsú volt, mint ahogy a fotók mutatták. Egy pillanatra elengedte őt, majd a vállától indulva húzta végig a kezét Bea vékony, pihés karján. Ujjatlan felsőt viselt, és Gyuri remélte, ezúttal azért libabőrös, mert tetszik neki az érintés. Amikor a simogatás végén a kézfejéhez érkezett, mindkét kezüket összekulcsolta.

Sóhajtva dőlt előre. Összekoccant a homlokuk.

– Jól vagy? – kérdezte Gyuri és a sajátja helyett a lány homloka felé tapogatózott.

Összeakadt a karjuk a levegőben. Mindketten nevettek. A biztonság kedvéért leengedte a kezét, de Bea folytatta a mozdulatot. Végigsimította Gyuri homlokát, aki halkan megkérdezte:

– Találtál púpot?

– Azt nem – suttogta egész közelről Bea, de a száját megtalálta.

Gyuri meglepődött, amikor a lány ajka az övéhez ért. Olyan finom volt az érintés, hogy úgy érezte, egy félénk kismadárral van dolga, akit elijesztene, ha ő most meggondolatlan mozdulatot tenne.

Lassan ért össze a nyelvük, és fokozatosan gyorsult a tempó. Bea közelebb húzódott, és amint összeért a combjuk, Gyuri végre át merte karolni őt, a lány pedig válaszul a vállába kapaszkodott. Oxigénhiányos állapotig folytatták a csókot, és amikor egy levegővételnyi szünetre el kellett engedniük egymást, Gyurit meglepte a saját elégedett nyögésének hangja a csendes teremben. Beát ez téríthette magához, mert egy pánikszerű „úristen” kiáltása közben kisiklott a karjai közül.

Gyuri a lány felé tapogatózott.

– Bea! – kiáltotta, amikor rájött, egyedül ül a kanapén, de már nem érkezett válasz.

* * *

From: Georg
To: BeatA93
Leírom mi történt, miután elmentél, hátha te tudsz rajta nevetni.
Körberohantam az épületet, és amikor sehol sem találtalak, a tárlatvezetőhöz fordultam segítségért. Amikor azt állította, nem ismer semmilyen Beát, nyomatékosabban kérdeztem, mire közölte: feleslegesen kiabálok, mivel ő nem siket, hanem gyengénlátó. A felindult állapotomban ezt a tényközlést gúnyolódásként értelmeztem, következésképpen még hangosabban ordítottam. Ezután jelent meg az az úr, aki végig erősen szorította a karomat, amíg kikísért az épületből.
Feltételezem, van valami logikus magyarázatod arra, miért tűntél el.

From: BeatA93
To: Georg
Abba kell ezt hagynunk. Nem is lett volna szabad találkoznunk! Ne haragudj, hogy az elmúlt két hónapban félrevezettelek, és olyan embernek mutattam magam, amilyen csak szerettem volna lenni, de valójában sohasem lehetek.
Kérlek, hagyjuk ennyiben a dolgot! Csak akkor lehet szép emlék ez a levelezés, ha egymás számára mindig felhasználónevek maradunk, és nem hús-vér emberek.
Én minden jót kívánok neked, és remélem, egyszer te is őszintén hasonlóakat fogsz tudni kívánni nekem.

From: Georg
To: BeatA93
Már két hete foglalkoztatott egy kérdés. Akkor sérül nagyobbat a büszkeségem, ha hagylak szó nélkül elmenni, vagy ha futok egy lány után, akinek nem kellek?
Mivel végül az előbbi mellett döntöttem, ezért jelentkeztem a kiállításra önkéntesnek. Ha már nem is dolgozol ott, valaki biztosan emlékszik rád.
Megvárod, míg megtalállak, vagy előbújsz, és a szemembe nézel végre?

From: BeatA93
To: Georg
Ha részt akarsz venni egy jó dologban, akkor bátran önkénteskedj, de kérlek, ne zaklasd a kollégáimat! Nekik semmi közük a mi dolgainkhoz, és el is süllyednék szégyenemben, ha megtudnák, hogy miattam ordibáltál ott a múltkor.
Mondd meg, mikor és hol, én pedig ott leszek.

* * *

A kiállítás extrém körülményei után Gyuri a létező legelcsépeltebb randi helyszínre vágyott. Így történt, hogy a Margitsziget zenélő szökőkútja mellett ácsorogva várta, hogy végre megpillantsa Beát.

A levegőbe lövellő vízsugarak fel-le mozgása a gyerekzsivajjal keveredve is szolgáltatatott egyfajta zenét a térnek, de pontban négy órakor a Vuk betétdala is felhangzott. Gyuri a rövidnadrágja szárába törölte izzadt tenyerét, és körbenézett. Nem látott egy fiatal, Beára hasonlító lányt sem közeledni.

Teltek a percek, a zene Halász Juditra váltott. El van átkozva az egész! – állapította meg, amikor rájött, hogy sikerült a randit a gyerekblokk idejére szerveznie. Nem volt ideje sokat mérgelődni, mert valaki megállt mellette. Gyuri oldalra kapta a fejét.

– Te? – döbbent meg, amikor meglátta az őzike szemű pénztáros lányt.

* * *

Flóra nem hitte, hogy olyan mély nyomot hagyott Gyuriban a pénztári találkozásuk, hogy felismeri őt, ezért kölcsönösen csodálkozva bámultak egymásra.

– Hogy voltál képes olyan szenvtelenül viselkedni, amikor eladtad nekem a jegyet? – kiabálta túl Gyuri a zajt. – És megismertél, ne tagadd!

Flóra vállat vont.

Bár mostanában divatosnak számított a fiúk körében a hosszabb, kontyba csavart haj, ahogy Gyuri is hordta az övét, de azért nem volt olyan gyakori, hogy ne tűnjön ki vele a sorban állók közül. Ezen kívül Gyuri csak egy belépőt vett, és közben folyton tekergette a nyakát, mintha keresne valakit. Még őt is alaposan megbámulta. Lehet, hogy kívülről másképp festett a dolog, de Flórának igenis nehezére esett nyugodtnak maradni a jegyeladás alatt.

A fák felé intett a fejével, a fiú pedig követte. Mikor kellően eltávolodtak a szökőkúttól, Flóra bevárta Gyurit a fák által szegélyezett ösvényen, majd az előttük haladók andalgó tempójához igazodva elindultak a szigetkörre.

– Rövid a hajad – morogta Gyuri.

– Nem rövid, csak rövidebb.

Gyuri hümmögött.

– Megtudhatom a kedves nevedet? Kivételesen a valódit.

– Flóra vagyok.

– Flóra… Miért hazudtál?

– Mert a neten mindenki hazudik – sóhajtotta. – Olyan felhasználónevet kerestem, ami elsőre nem tűnik nőinek. A férfiak még mindig nem szeretnek nőkkel pókerezni, így aki csak azt látta, „Beat”, azt hihette, férfi vagyok. De azt akartam, hogy aki egy kicsit is gondolkodik, az lássa, hogy lánnyal van dolga, így jött a BeatA. És nem mondtam, hogy Beának hívnak, csak feltételezted, én pedig rád hagytam, mert gondoltam, biztonságosabb, ha minél kevesebb személyes infót osztok meg magamról.

– De pucér képeket simán megosztottál.

Flóra érezte, hogy rákvörös lett az arca.

– Az már később történt, kezdetben egyáltalán nem terveztem ilyesmit, csak… így alakult.

Gyuri a lába elé meredt, és egy követ kezdett rugdosni.

– Te miért lettél Georg? – kérdezte Flóra, hogy oldja a hangulatot, bár tudta, milyen ostoba a kérdés.
Gyuri gúnyosan pillantott rá.

– Hatodik generációs György vagyok a családban. Azért lettem Georg, mert a névválasztás terén nekem sincs több fantáziám, mint apámnak.

Flóra arca megrándult a válasz hallatán, és a továbbiakban inkább hallgatott, közben pedig lopva Gyurit figyelte. Ennek a fiúnak írt arcpirító dolgokat és vele csókolózott két héttel korábban, most mégis egy idegen lépkedett mellette. Egy idegen, aki látta őt meztelenül.

Flóra a nyári ruhája nyakához kapott, mintha azzal, hogy még fentebb ráncigálja, megváltoztathatná a múltat. Nem kevésbé találta zavarba ejtőnek, hogy a dolog kölcsönös. Nézte az idegen világoskék pólóját, és tudta, mit találna alatta, ha hagynák, hogy alányúljon, és áthúzza a fiú fején. Megdöbbentette a saját gondolata. Ismét elvörösödött, és elkapta a tekintetét Gyuriról.

Flórát valahol a sokadik pókerjátszma és az első fénykép között támadták meg azok a sunyi pillangók, pedig tudta, mekkora ostobaság a dolog, hisz mivel csak virtuálisan találkoztak, olyan volt, mintha egy szellemet szeretne. Nem értette, miképp lehet vágyni valakire, akinek még az arcát sem látta és a hangját sem hallotta, és ami ennél is furcsább: Flóra elképzelhetetlennek tartotta, hogy egyáltalán még képes lehet olyan érzelemre, mint a vágy. Két szívfájdító, mégis szép hónapig hihette, hogy Gyurinak ez is csak játék, mint a póker, és ha megkapná a szexet, tovább is lépne. Amikor világossá vált, hogy többet akar, megrémült. Már Gyuri vágyaival játszani is megbocsájthatatlan bűn volt, de az érzéseivel is ezt tenni egyenesen kegyetlenség. Egész életében egy szörnyetegre haragudott, most pedig rájött, milyen könnyű az események forgatagában azzá válni.

A gondolataiból egy szemből érkező bringóhintó zökkentette ki. Félreálltak, hogy elengedjék, de mire visszatérhettek volna az útra, már jött is a következő bicikli.

– Nem keresünk egy padot? – kérdezte Gyuri.

Flóra, bár maga sem hitte volna, hogy jelenlegi lelkiállapotában képes az ilyesmire, elnevette magát.

– Padot? A Margitszigeten? Szombat délután?

Gyuri tanácstalanul forgott körbe. Flóra lenézett a zöld ruhájára, és úgy döntött, mivel színben passzol, nagy kár nem érheti.

– Üljünk le a fűbe – mondta, Gyuri pedig megkönnyebbülten egyezett bele.

Miután átvágtak a réten, egy fa árnyékában telepedtek le. A lány fájó szívvel gondolt arra, hogy ha ez igazi randi lenne, milyen idillinek találná a körülöttük frizbiző gyerekek, ugrándozó kutyák és piknikező fiatalok látványát. És ha igazi pár volnának, akkor talán egyszer ők is lehetnének ezek a piknikező fiatalok.

Észrevette, hogy Gyuri őt nézi.

– Elmondod végre, mi ez az egész? Mi történt a kiállításon? – kérdezte a fiú valamivel nyugodtabb hangon.

Flóra egy különösen hosszúra nőtt fűszálat kezdett piszkálni, és maga alá húzta a lábát. Fogalma sem volt, hogyan vágjon bele.

– Eredetileg csak pókerezni akartam, aztán elkezdtünk beszélgetni, és egymást követték a dolgok. Hazudtam magamról, mert olyan akartam lenni, mint Bea. De… nem vagyok olyan. Sajnálom, hogy becsaptalak.

Szégyenkezve nézett Gyurira, aki bólintott, mint aki mindent ért, majd megszólalt:

– Ugye tudod, hogy még mindig nem mondtál semmit?

– Jól van! – csattant fel Flóra. – Nem tudom élvezni a szexet, mióta tizenhét éves koromban egy fiú erőszakoskodott velem.

Gyuri arca megnyúlt.

– Ez… Ez mit jelent? – makogta.

– Nem erőszakolt meg, ha erre vagy kíváncsi. Ő… Szóval… Lerángatta a ruhámat, fogdosott és…

Szeretett volna határozott lenni, de a hangja elakadt, ahogy visszajöttek az emlékek. Félelem, fájdalom, tehetetlenség. Hitetlenség, hogy ez nem történhet meg vele. Megköszörülte a torkát, és nagyokat pislogott.

– Azt mondta, ne csináljak úgy, mint akinek nem jó, mert tudja, milyen kis kurva vagyok. – Flóra felnevetett. – Vicces vád egy szűz lánnyal szemben. Aztán arra kényszerített, hogy én is fogdossam őt. A kezemmel és a számmal, amíg… el nem ment.

Fújtatott egyet. Tessék, elmondta. Nem nézett Gyurira, de a szeme sarkából látta, hogy a fiú megmozdult, és hallotta, hogy szaporábban veszi a levegőt.

– Egy házibuliban történt – folytatta. – Az iskolából már látásból ismertem őt, régóta tetszett. Ittunk és táncoltunk, élveztem, hogy észrevett. Azt mondta, beszélgessünk egy csendesebb helyen, szóval bementem vele egy szobába, ahol csókolózni kezdtünk, de amikor rájött, hogy én nem akarok többet, bedurvult. A hangos zene miatt nem hallották, hogy kiabálok.

Szürreális volt, amikor annak a szemétnek a mocskától ragacsosan kibotorkált a szobából, és látta a többieket, akik ugyanúgy szórakoztak, mint előtte. Mintha közben nem állt volna a feje tetejére a világ. Nem is mondott nekik semmit, úgysem hittek volna neki, mivel látták, hogy önként ment be a szobába. Helyette felhívta az anyját, hogy jöjjön érte, majd bezárkózott a mosdóba, és addig sikálta magát, amíg meg nem érkezett.

– Mondd, hogy feljelentetted! – mondta dühösen Gyuri.

– Nem történt meg az aktus, csak pár kék-zöld foltot szereztem, és nem volt tanú. Mit csinált volna a rendőrség?

– Igazad van, felesleges a rendőrség! Az ilyen szemetet kasztrálni kell!

Most már egyetértett, de régen azt gondolta, megérdemelte, amit kapott, amiért „behülyítette” a támadóját. Azt hitte, tényleg „kurvaként” viselkedett. Öt évbe és egy pszichológusba telt, mire megértette, hogy a csókolózással nem hatalmazta fel a fiút arra, hogy mást is követelhessen tőle.

– Később lett egy kapcsolatom egy türelmes és kedves fiúval. Azt hittem, vele normális életet élhetek, de… – Flóra sóhajtott. – Nem mondom, hogy fájt az együttlét, de számomra nem is volt kellemes. Olyan dolog volt, amin túl kell esni a másik kedvéért. Sőt, néha, ha egy mozdulat, vagy hang a bulin történtekre emlékeztetett, bepánikoltam. Dávid egy ideig tolerálta ezt, aztán azt mondta, nem bírja tovább, hogy akárhányszor szeretkezünk, mindig úgy érzi, mintha megerőszakolna. A fejemhez vágta, hogy ő egy normális férfi, akinek egészséges igényei vannak, és nem tud mit kezdeni egy beteg, frigid fadarabbal.

Beszéd közben a fűben heverő kezét nézte. Már nem csak érezte, látta is, hogy remeg.

– Te is egészséges vagy, és egy rendes lányt érdemelsz – nézett újra Gyurira. – Amikor azt írtad, hogy szeretnél velem utazgatni, rájöttem, hogy neked ez nem csak szórakozás, és tudtam, hogy be kell fejeznünk a levelezést. Butaság volt a kiállításon találkozni.

– Flóra! Ezer százalékos bizonyossággal állítom, hogy nem vagy frigid! Ha az lennél, akkor nem írtál volna olyan szenvedélyes dolgokat, és nem csókoltál volna meg a kiállításon.

– Épp a kiállítás a bizonyíték! – kiáltotta elkeseredetten Flóra. – Azért rohantam el, mert megijedtem. Ahogy felnyögtél, azt más izgatónak találta volna, én meg pánikrohamot kaptam tőle.

– Persze, hogy rosszul lettél! – legyintett Gyuri. – Még nem is láttuk egymást, és koromsötét volt, ezek nem ideális körülmények.

– Számomra azok voltak. Pont azért akartam ott találkozni, mert én ismerem azt a szobát, mint a tenyeremet, te viszont elveszett voltál a sötétben. Ettől éreztem magam biztonságban.

– Extrém körülmények között senki sem érezheti magát biztonságban.
Flóra kezdte úgy érezni, a falnak beszél.

– Dáviddal sem sikerült.

– Én nem vagyok Dávid! Most mondtad, milyen ocsmányságokat vágott a fejedhez, ilyeneket egy kedves és türelmes ember nem mond.

– Két évig jártunk, aki nem türelmes, az nem tart ki ilyen sokáig.

– Ha csak a csodát várta, de nem tett semmit, akkor én nem türelmesnek mondanám, hanem idiótának.

– Most miért vitatkozunk Dávidról? – kérdezte Flóra tehetetlenül.

– Mert miatta szakítasz velem! Mert azt hiszed, csak úgy végződhet, mint vele.

– Persze, mert ez az igazság. Folyton a szex miatt veszekednénk. Nem akarlak boldogtalanná tenni, és én sem akarok az lenni. Olyan nehezen álltam talpra a… a buli és Dávid után is, most végre újra jól vagyok. Nem akarok megint sírni, lefogyni, orvoshoz menni. Nem érted? Én nem vagyok normális! – sziszegte Flóra. Kiabálni nem mert, de nem fért a fejébe, hogyan lehet Gyuri ilyen nehéz felfogású. – Mi bajod van neked? Mazochista vagy? Minek akarsz a nyakadba egy érzelmi roncsot?

– Mert az internet lehetőséget adott arra, hogy önmagad legyél – magyarázta Gyuri –, és nem ez az összezavarodott, ijedt lány.. Megvártad, míg fontos leszel, most pedig azért akarsz elküldeni, hogy nekem jobb legyen? Egyszerűen csak félsz! Megértem, hogy a férfiak eddig nem sok okot adtak a bizalmadra, de ha egy kicsit is számítok neked, akkor megpróbáljuk.

Flóra gúnyosan elhúzta a száját.

– Persze, és ha nem megy, az sem gond, hisz egy pár életében másodlagos dolog a szex.
Gyuri elfordult, és olyan erővel túrt a hajába, hogy szétcsúszott a konty, és a tincsek egy része az arcába borult.

– Nem is akarod megérteni, amit mondok! – kiáltotta elkeseredetten.

– Szerintem meg te nem akarod megérteni, amit én mondok – válaszolta Flóra csendesen.

Gyuri látszólag egy baráti társaságot figyelt, akik focizni kezdtek a rét közepén. Flóra is követte a példáját.

A fiú alaposan meglepte. Azt hitte, hogy idejön, elmondja milyen defektes, ő pedig hanyatt homlok menekül. Tiszta ügy. Nem számított rá, hogy esetleg meg akarják majd győzni arról, hogy működhet ez a kapcsolat. A fenébe ezzel a kitartó, romantikus bolonddal, amiért így megnehezíti a dolgát! Eddig azt gondolta, milyen előrelátó, de Gyuri elérte, hogy most inkább ostobának érezze magát. Igen, biztosan ostoba, de már nem tudta, hogy azért, ha nemet mond, vagy azért, ha két katasztrofális tapasztalat után újra esélyt ad valakinek.

Egy kutya zökkentette ki a gondolataiból. A zsemleszínű labrador odaszaladt hozzájuk, és Gyurit kezdte szagolgatni. Amikor a kezét is megnyalta, a fiú megsimogatta.

Flóra előrehajolt, és ő is beletúrt a kutya bundájába. Azt remélte, így összeakadhat a kezük, és legalább ezt az utolsó, apró érintést hazaviheti magával Gyuriból, ám mielőtt ez megtörténhetett volna, éles füttyszó hallatszott, a labrador pedig nagy csaholás és ugrándozás közepette keresztülszáguldott a réten. Flóra figyelte, ahogy a gazdája pórázt akaszt a nyakába.

– Akkor az a terv, hogy egész életedben egyedül maradsz? – szólalt meg végül Gyuri.

– Talán lesz egy kutyám – válaszolta mosolyogva, de a szigorú tekintetet látva ő is elkomolyodott. – Vannak férfiak, akik számára nem olyan fontos a szex. Egyszerűen nem igénylik úgy, mint mások.

– Ez mit jelent? Lemondasz arról is, hogy gyereked legyen?

– Nem! – kiáltott fel Flóra. – Szeretnék gyereket. Ez nem megoldhatatlan dolog.

– Felsorolhatok ezer logikus érvet, az érzelmekkel úgysem vitatkozhatok, ugye?

Flóra Gyurira nézett, de a fiú már nem rá figyelt. Összehúzott szemöldökkel szimatolt körbe.

– Te is érzed? – kérdezte.

Flóra is vett néhány mély levegőt. Mindketten hátrafordultak, és ekkor észrevette a friss kutyagumit a fűben. Elnevette magát, de Gyuri a szemöldökét ráncolta:

– Miért van oda mindenki a Margitszigetért? Nem értem! – Miközben méltatlankodott, felállt, és Flórát is felhúzta a fűből. – Azt hittem, romantikus lesz itt találkozni, de ez a világ legkevésbé romantikus helye!

Flóra szomorúan pillantott fel rá.

– Én azt hittem, az internet a világ legkevésbé romantikus helye, mégis az volt két hónapig.

Gyuri nem válaszolt, helyette összefűzte az ujjaikat. A fák között indultak el az ösvény irányába.

Flóra örült, hogy a hosszabb úton mennek, mert jó érzés volt a fiú kezét szorongatni, és tudta, hamarosan úgyis el kell engedniük egymást. A szó minden értelmében.

– Mi lesz most? – kérdezte Gyuri, mintha tudná, mi jár a fejében.

– Azt hiszem – nyelt nagyot mielőtt folytatta –, mivel megbeszéltünk mindent, indulnom kellene.

– Nem tudlak lebeszélni?

Flóra megállt egy nagyobb fa árnyékában, és szembefordulva Gyurival megrázta a fejét.

– Tudod, több dolgot is sajnálok – mondta lassan Gyuri. – Az egyik az, hogy sosem csókoltalak meg világosban.

Most, hogy ilyen közel volt hozzá, Flóra észrevette, hogy Gyuri szeme nem is kék, inkább szürke, és hogy hipnotikus hatással bír ez a szempár. Hirtelen egy érv sem jutott eszébe, miért kellene őt visszautasítania. Megérezte a fiú alkoholos parfüm illatát, és képzeletben újra a kiállításon találta magát. Flóra hibáktól hemzsegő világában meglepő volt megtapasztalni valamit, ami tökéletes, és a csókjuk az volt.

Gyuri láthatta, amint kísértésbe esett, mert közelebb hajolt, de Flórának ekkor eszébe jutott a folytatás is. Az elégedett nyögés hangja a sötét teremben, ami az ő fejében egy másik férfié volt, egy másik szobában. Vajon, ha most hagyná ezt a csókot, megint úgy végződne? Könnyű kideríteni. Csak oda kellene érintenie a száját Gyuriéhoz, hagyni, hogy a nyelvük találkozzon, a többi meg elválik. De csak az elmélet bizonyult könnyűnek, a gyakorlatban Flóra képtelen volt mozdulni. Vágyott Gyurira, de a kapcsolatuk elején így volt Dáviddal is, a kritikus pillanatokban ez a vágy mégis mindig elszállt. Dávid… Flóra rájött, ez a varázsszó, ami képes őt a hipnózisból visszahozni a valóságba.

– A csókhoz úgyis becsuknád a szemed – suttogta. – Akkor nem mindegy, sötét van-e?

Gyuri sóhajtva hajolt el.

– Kiábrándítóan józan vagy – morogta.

– Mondtam, én egy kiábrándító lány vagyok.

– Nem kellene annak lenned, ha adnál egy esélyt.

Flóra elengedte Gyuri kezét. Annyira szeretett volna erős, bátor és egészséges lenni! Nagyokat pislogott. Nem! Ha beledöglik sem fog bőgni, mert már rég tudta, ha férfiak jelenlétében sír, az sosem javít a helyzeten.

– Sajnálom – mondta, pedig legszívesebben felkiáltott volna, „Vágjunk bele!”, mégsem tudta megtenni. Régen nem érezte magát ennyire összezavarodva.

Megkérte Gyurit, hogy ne sétáljanak tovább, hanem itt köszönjenek el. A fiú nem vitatkozott, ő pedig nem tudta, mivel búcsúzhatna azon kívül, hogy „Szia.”, így ezzel a semmitmondó végszóval távozott.

* * *

Gyuri az ellentétes irányba indult kifelé a szigetről. Amennyire vissza tudott emlékezni, alsó tagozatos korában verekedett utoljára, de most erős vágyat érzett, hogy megrugdossa mindkét barmot, akik bántották Flórát.

Miután az érvek nem használtak, csak a határozottabb és erőszakosabb fellépés jöhetett volna szóba, azonban Flórának ebben már Gyuri nélkül is volt elég tapasztalata. Esélyt kért, Flóra nem adott, így nem maradt más választása, mint elengedni őt.

Magabiztosan hitte, hogy működhetne köztük a szex, de számításba kellett vennie azt is, hogy nagyképűség azt gondolni egy bántalmazott lányról, hogy kigyógyíthatja a sérüléseiből. Ő csak egy srác volt a netről, aki olyasmibe keveredett, amit nem érthetett. Ráadásul Flórának igaza volt, kiborította volna, ha a partnerének nem esik jól, ha hozzáér. De a francba is, a párok fele ennél kisebb dolgok miatt is boldogtalanná teszi egymást! Nekik is járt volna egy sansz, és haragudott Flórára, amiért a lány egyedül döntött erről.

Annál inkább haragudott egy hónap múlva. Flóráról kiderült, hogy kedveli az önkínzást, és ezzel egyidejűleg Gyuri gyötrésében is örömét lelte, ugyanis továbbra is gyakran feljött játszani az oldalra, és ha Gyurit online találta, minden alkalommal bejelentkezett egy kör pókerre. Sosem írt egy sort sem, csak elküldte az automata meghívót, és várt. Gyuri kíváncsi volt, milyen érzés úgy játszani, hogy már tudja, ki van a túloldalon, ezért belement a dologba. De a kíváncsiság hamar tovaszállt, és csak a harag maradt. Dühös volt Flórára, amiért elbúcsúzott tőle, mégsem tudta elengedni őt.

Tomi persze szerette volna, ha Gyuri keres egy másik lányt, és figyelemreméltó képességekről tett tanúbizonyságot, amikor Londonból szervezett neki randit. Méghozzá tőle meglepő módon nem is rosszat! A lány értelmesnek tűnt, kedvesen mosolygott, és nagyon rövid szoknyát viselt. Tökéletes lehetett volna, de nem volt olyan szép barna szeme, mint Flórának, nem volt olyan humora, mint Flórának, és egyszerűen nem volt olyan, mint Flóra. Tomi feladta a próbálkozást, Gyuri pedig rájött, tőle sem áll távolabb a mazochizmus, mint a lánytól, ugyanis esténként továbbra is vele pókerezett.

És közben Gyuri dühös volt. Nem csak Flórára, magára is, mert egyhelyben toporgott az élete, amíg abból álltak a napjai, hogy az estét várta, és elképzelte, ahogy Flóra is ott ül a gép előtt, és éppen bosszankodik, vagy nevet Gyuri egy-egy blöffjének vagy ütésének hatására. Ennél csak azt élvezte jobban, amikor Flóra lepte meg őt. Kommunikáció volt ez is, alattomos fajta, ami nem nyújtott kielégülést, de legalább azzal a lánnyal lehetett, aki korábban azt mondta, nem akar vele lenni.

Egy borzalmas nap után Gyuri még a főnökére is dühös volt. Amikor ismét rajta vezette le a frusztráltságát, amiért nem értett a saját munkájához, elszakadt a cérna. Este megjelent Flóra a szokásos játékra, ő pedig már gépelte is az üzenetet:

From: Georg
To: BeatA93
Miért csináljuk ezt? Ha a múltkor lemaradt, hogy „legyünk barátok”, akkor könyörgöm, most se mondd! Szívesen pókerezek veled, de csak ha azt mondod, változott valami a sziget óta.

Teltek a másodpercek, és a Flóra jelenlétét mutató jel zöld maradt. Nem lépett ki a beszélgetésből, de nem is válaszolt. Majd megjelent a három pont, ami azt jelentette, hogy a lány gépel. Megjelent és eltűnt, megjelent és eltűnt. Gyuri kíváncsi volt, hogy Flóra regényírásba fogott vagy csak mindig visszatörli, amit éppen beírt. Még egy idegőrlő percet kellett várnia, mire megérkezett a válasz:

From: BeatA93
To: Georg
Az alapdolgok nem változtak, hiszen látod, pont olyan zakkant vagyok… Viszont azóta két dolog jár a fejemben. Az egyik, hogy Dávid sosem engedett volna el csók nélkül. Ragaszkodott volna hozzá, hogy bebizonyítsa, ő Superman, aki mindent helyre tesz, és ezzel teljesítménykényszert rakott volna a nyakamba, persze katasztrofális eredménnyel.
Vele nem csak az ágyban nem működött a kapcsolat. Azt hittem, nem kellhetek senki másnak, és hálásnak kell lennem, amiért velem van, ezért görcsösen próbáltam mindenben a kedvére tenni. De ebben az egyoldalú viszonyban csak egyre rosszabbul éreztem magam, és egyre ijesztőbbé vált az intimitás. Amikor szakított velem, szégyelltem magam, amiért húztam az idejét. Amíg nem találkoztam veled, fel sem merült bennem, hogy ő húzta az enyémet.

Gyuri hátradőlt az irodai forgószékben, és a monitort bámulta. Fogalma sem volt, mit jelent ez az üzenet. Látta, hogy Flóra gépeli a folytatást, így csak abban tudott bízni, hogy utána okosabb lesz.

From: BeatA93
To: Georg
A másik dolog: tudom, hogy hülyeség, de megőrjít a gondolat, hogy másnak fogsz olyanokat írni, mint nekem. És ami ennél is szörnyűbb, valaki mással fogsz olyanokat csinálni. Önző vagyok, és nyilván nem kellene ezt bevallanom, de minden titkomat tudod, szóval ha a lelki szennyesemről van szó, miért épp most lennék szégyenlős? Szóval amíg velem játszol esténként, addig legalább tudom, hogy nem randizol mással.
Most biztosan egy határozatlan libának gondolsz… De szeretnék olyan magabiztos emberré válni, mint Bea. Igazad volt, Bea is én vagyok. Csak rá kell jönnöm, hogyan vetítsem ki őt a való világba. De ez csak a te segítségeddel fog menni, mert csak Georg mellett lehetek Bea. Talán már elkéstem, mégis megkérdezem: lehetek még Bea?

Gyuri az asztallapba verte a fejét. Mi a francért nem kérdezte meg korábban, hogy miért pókereznek minden este?

Nem voltak illúziói, tudta, hogy Flórával hosszú és göröngyös lesz az út, de kit érdekelnek a nehézségek, ha megéri a küzdelem?

* * *

Esős hetek következtek, ezért először a beltéri programokat pipálták ki. Voltak moziban, kiállításon, étteremben és a cirkuszban is. Amikor az időjárás újra felvette a megszokott augusztusi formáját, elmentek kirándulni a Pilisbe, fagyiztak a Dunakorzón, és söröztek a Kopaszi-gáton. Már csak egy dolog maradt ki a kötelező nyári repertoárból: a strand.

Flóra már szívesen csókolózott Gyurival nappali világosságnál, és tudta, hogy kiváló következő lépés lenne, ha megmutatná neki magát fürdőruhában. Buta dolognak tűnt szégyenlősködni, hiszen a fotókon már jóformán mindenét felfedte előtte, de amíg az ismeretlen Bea le tudta vetkőzni a gátlásait Georg előtt, addig Flóraként nehéz feladatnak tűnt egy falat bikiniben Gyuri elé állni.

Nem volt kérdés, hogy hova menjenek, mivel Flóra elárulta, hogy gyalogosan csak pár percre lakik a Csillaghegyi Strandtól, és evidensnek tűnt, hogy ha már úgyis a környéken járnak, megmutatja Gyurinak a lakást, amit a barátnőjével együtt bérelt.

Amikor kézen fogva elindultak a HÉV-állomásról, és Flóra felvetette az ötletet, Gyuri mosolyogva mondott igent. Nem csodálkozott, nem is tétovázott, és Flóra ebből tudta, hogy nem kell magyarázkodnia, a fiú pontosan tudja, nem „azért” viszi őt haza.

Míg kinyitotta a kertkaput, megkérte Gyurit, hogy maradjon csendben, mert a főbérlője délután rendszerint alszik. Míg a néni a két generációs ház alsó szintjén lakott, addig a lányok az emeleti két szobán osztoztak.

Bettit a kanapén terpeszkedve találták, amint megbűvölve bámulta a tévét, a keze pedig könyékig eltűnt egy óriási chipses zacskóban. Az a fajta lány volt, aki minden héten eldöntötte, hogy a következő hétfőtől diétázni fog, de ez a fogadalom nem látszott meg sem a súlyán, sem a chipsfogyasztási szokásain. Flóra már nem is próbálta figyelmeztetni.

Gyorsan bemutatta őket egymásnak, majd a hálószoba felé terelte Gyurit, nehogy a barátnőjének ideje legyen valami nem odaillőt mondani. Betti persze így sem bírta ki, így amint Gyuri kifordult a nappaliból, vidáman feltartotta a hüvelykujját, és Flórára kacsintott.

A hálóban aztán Flóra kapkodva magyarázni kezdte, hogy őt nem zavarja a kis hely, már megtanulta hasznosan bepakolni a pár négyzetméteres kisszobát, és zavartan tette hozzá, hogy az egyszemélyes ágyat bizonyára nem kell megmagyaráznia.

Gyuri hirtelen megfogta a kezét, mire a lány elhallgatott.

– Mi a baj?

– Semmi – csodálkozott Flóra. Nem is sejtette, hogy ennyire látszik rajta, milyen ideges. – Hülyeség, hagyjuk!

– Nem hülyeség, mondd!

– Csak… zavarban vagyok, amiért fürdőruhában fogsz látni. – Elvörösödött, és a kezébe rejtette az arcát. – Mondtam, hogy hülyeség. Mit gondolhatsz most rólam?

– Azt gondolom, ha nem akarsz strandra menni, akkor nem kell. Majd megyünk máskor.

Flóra elvette a kezét az arca elől, és Gyuri bátorító szemébe nézett. Nagyon szeretett volna strandra menni. Most, nem majd. Dühös lett saját magára, amiért Gyuri kedves vele, ő pedig a legalapvetőbb ostobaságokból is problémát csinál. Keményebb akart lenni. Most, és nem majd!

– De akarok menni! Mindent akarok! Amiket korábban leírtam neked, és ahogy akkor megmutattam magam, én azt mindet akarom. Oda akarok lépni hozzád, és egyszerűen csak megcsókolni téged. Tudod, mit akartam már a Margitszigeten is megtenni? A felsőd alá nyúlni, és megsimogatni a hasad, aztán lehúzni rólad a pólót. Ilyen dolgokra gondolok, amikor együtt vagyunk!

Gyuri csak nézte Flórát, aki az első pillanatban erősnek érezte magát, amiért végre kimondta, ami bántja, a következőben mégis elbizonytalanodott. Azt hitte, Gyuri majd a fejéhez vágja, hogy ne mondjon ilyeneket, ha nem gondolja komolyan, ezért meglepte, amikor egészen más választ kapott:

– Ha ezt akarod, akkor tedd meg. Ígérem, hogy nem érek hozzád. Meg se mozdulok, csak hagyom, hogy csináld, amit szeretnél, aztán ha még akarod, lemegyünk a strandra. Legalább majd elmondhatom, hogy illik is megmutatnod magad fürdőruhában azok után, hogy nekem félpucéran kellett ácsorognom a hálószobádban, mint egy sokkot kapott chippendale fiúnak az első munkanapján.

Flóra nevetett, amint elképzelte Gyurit béna rendőregyenruhában. Ezzel a nevetéssel végre kámforrá vált az a több mázsa súly, ami eddig a vállát nyomta.

– Nos? – nógatta Gyuri. – Én már mozdulatlan vagyok.

Flóra nem mert sokáig tétovázni, mert félt, hogy elszáll a pillanat, és aztán egész délután, vagy talán egész életében bánni fogja, hogy elszalasztotta. Becsukta az ajtót, közben végig Gyuri szemébe nézett. A fiú tekintete azt sugallta, nincs mitől félnie. De Flóra eddig sem tőle tartott, hanem saját magától.
Odalépett hozzá és remegő kézzel tett meg mindent, amit az imént elmondott neki. Gyuri izmai összerándultak, amikor végigsimította a felsőtestét, majd két kezét a fiú mellkasára simította. Pár pillanatig élvezte, hogy érzi a másik szapora szívverését a tenyere alatt, majd nem bírta megállni, átölelte. Meztelen vállára simította az arcát, és átkarolta a derekát az öv felett. Mivel nevetségesnek érezte az egyoldalú gesztust, feloldozta Gyurit a mozdulatlanság alól, és suttogva kérte, viszonozza az ölelést, Gyuri pedig készségesen simította a kezét a derekára. Így álltak Flóra érzése szerint órákig, bár valószínűleg egy perc sem telhetett el.

Odakintről beszűrődtek Betti jelenlétének hangjai, a tv morajlása és a chipses zacskó zörgése. Flóra felemelte a fejét, és pont olyan természetesen, ahogy mindig is szerette volna, megcsókolta Gyurit.

Megdöbbent, milyen könnyen mélyült el a csók, milyen egyszerű volt egymásba kapaszkodva elbotladozni az ágyig, és hagyni, hogy Gyuri lehúzza a ruháját, megérintse a mellét. De a legmeglepőbb az volt, hogy Flóra mindezeket hangosan kérte. Amikor Gyuri azt mondta, csak azt hajlandó megtenni, amire Bea utasítja, először tiltakozott.

– Ugyan már – nézett a szemébe biztatóan Gyuri –, ha le tudtad írni, ki is tudod mondani.

Flóra pedig kimondta. Végre a meztelen mellkasuk összesimulhatott, és amikor Flóra megérezte, ahogy a bőrük egymáshoz ér, extázisba esett. Szeretett volna teljesen Gyuri köré tekeredni. Felemelte az egyik lábát, és átvetette a fiú combján, majd megkérte őt, hogy érintse meg ott, ahol eddig csak eltűrte, ha valaki hozzáért, de még sohasem élvezte azt. Márpedig most élvezte!

Hallott már arról a misztikus dologról, amit mások orgazmusnak neveznek, de most úgy érezte, ha Gyuri keze még jó sokáig nem fáradna el, talán ő is megtapasztalhatná ezt az élményt. Boldog volt, és cserébe szeretett volna ő is örömet okozni a másiknak. Lassan simogatta végig Gyuri combját, egyre feljebb, de amikor végre célt ért volna, a fiú lefogta a kezét, és egy hosszú sóhaj után megszólalt:

– Menjünk strandolni.

– Most? – döbbent meg Flóra.

Gyuri arrébb húzódott, hogy mindketten felülhessenek.

– Szerintem nem lesz köztünk probléma, már lazíthatunk. Tehát igen, most. De még kérek néhány percet lehiggadni.

Flóra felállt, és csodálkozva szorította magához a ruháját.

– Ha látnád, milyen csalódott arcot vágsz! – nevetett Gyuri, és affektálva folytatta. – Sajnálom, de hajlamos vagyok megijedni, ha túl gyorsan történnek a dolgok. Ez van, én ilyen félős gyerek vagyok, szóval lépésről-lépésre kell megharcolnod értem.

Flóra elmosolyodott, és életében először arra gondolt, neki is lehet szerencséje a férfiakkal.

*

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 9.4/10 (10 votes cast)
8 hozzászólás Szólj hozzá
  1. Volt szerencsém bétázni a történetet, már akkor is imádtam! Remélem, sok ilyen fantasztikus sztorit olvashatok még az írónőtől!

  2. Zsanka és Anita, köszönöm szépen a dicséreteket és a bétázást is, nagyon hálás vagyok a segítségetekért!
    Isa-Bella, neked is köszönöm, hogy elolvastad a novellát, és nagyon örülök, hogy jól szórakoztál rajta, mert ez volt a cél:)

  3. Azonnal beleszerettem a novellába a humorus, évődős, szexi „levelezés” és a párbeszédek miatt. Gyuri és Flóra olyan valódinak tűntek, akikkel az életben is szívesen lógna együtt az ember. A chatelésüket pedig úgy olvastam volna még az ilyen részek miatt: „Esküszöm, várok, de meddig?! Baromira nem mindegy, hogy a várakozás ideje alatt csak a „vakáció” szót lehet kiírni, vagy ki tudnék nyitogatni egy egész adventi naptárat, vagy a Föld is megkerüli a Napot, mire az enyém leszel.” Igazán kellemes kikapcsolódás volt 🙂 Szívből Gratulálok! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük