A regények mellé gyakran szinopszist, azaz áttekintőt kérnek a kiadók, és szegény szerző bajban van, vajon mit, mennyit és miről írjon. Idehaza kevés kiadó oldalán találunk erről információt.
Ha egy mű nem illik a kiadó profiljába, már szinopszis alapján kiszűrik. Mielőtt bármilyen írást beküldünk, érdemes tájékozódni, milyen könyveket jelentet meg az adott kiadó. Ha nem tettük meg, ne csodálkozzunk, hogy egy mesekiadót nem érdekli a korszakalkotó romantikus regényünk.
Ha a kiadó profiljába vág az írás, és van anyagi lehetőség új szerzőket megjelentetni, akkor alapvetően nem a szinopszis dönt, hanem beleolvasnak a műbe.
Minden kiadó kicsit más vár a szinopszistól. Ha a Könyvmolyképzőnek küldesz írást, akkor valószínűleg velem találkozol. Legyen egy adatlap, melyben megtalálható a szerző neve, írói álneve, e-mail címe, mű címe, karakterszám (szóközökkel), tematikus besorolás (pl krimi, mese, misztikus-romantikus stb), célközönség.
A szinopszisban kérem feltüntetni a fő karaktereket, a történet vázát, és a háttérvilágot:
1. A karakterek:
Soroljuk fel a főszereplőket, a történet szempontjából lényeges információkkal. Ne írjuk le a külsejüket, ne húzzuk el a bemutatást, szigorúan csak a lényegre koncentráljunk. Sablonosnak fog tűnni, de ez nem baj.
Ha egyes fejezeteket más-más szereplők szemszögéből írtunk meg, akkor minden nézőpontkaraktert magyarázzunk el. Ha E/1-ben írtuk, akkor lehet, hogy az elbeszélő a főszereplőnk, de mellette kiemelkednek a jelentősebb mellékszereplők. A mellékszereplőket akkor kell bemutatni, ha a történetben kulcsfontosságú szerepük van, például rajtuk fordul meg a cselekmény, beléjük szerelmes a főhős, ők az ellenség stb.
A karakterek bemutatására fél oldal bőven elegendő. Történelmi regényeknél néha kell a családfa, így ott nem baj, ha több információt megosztunk. Mindenképp jelezzük, melyik szereplő kitalált személy. A valós személyeknél érdemes feltüntetni, mennyi kutatómunkát végeztünk, és hol kezdődik a képzelet.
2. A történet:
Minden regény cselekményét el lehet mondani legföljebb egy oldalban. Ha nehezen megy, írjuk le, hogy fejezetenként mi történik, majd húzzuk ki a fölösleges szavakat, főleg a jelzőket, töltelékszavakat.
A szinopszis minél színesebb megírása, és a végkifejlet sejtetése egyes kiadóknál beválhat, de a legtöbb szerkesztő utálja. A figyelem felkeltésére az e-mail szövege való, nem a szinopszis. Az összefoglalóban egy-két jól elhelyezett, egyedi jelző elég, nem kell a nyelvi szintet csillogtatni. Koncentráljunk a minél áttekinthetőbb történetvázra, melyben a fontosabb konfliktusok és azok végkifejlete is szerepel. A lebegtetés nem figyelemfelkeltő, hanem idegesítő. Nyugodtan írjuk le, ki a gyilkos, hogyan találnak egymásra a szerelmesek, hogyan menti meg a világot a főhős.
Ha nem tesszük, a szerkesztő levonja a következtetést, hogy a szerző nem tudja, miről szól a műve. A szerzők időnként tényleg nem tudják.
Főleg a szépirodalmi körökben mozgó amatőr írókra jellemző, hogy a cselekményt alárendelik a leírásoknak, lélektani ábrázolásnak, a lét mesterségesen kitágított pillanatainak. Ha ilyen művet írtunk, akkor se feledjük, hogy minden létező mozgásban van, legalább atomi szinten. Keressük meg, mi változik a regényben, külső események síkján és lélektani síkon, és megtaláltuk a történetet.
A szerzők másik csoportja a „túlírók”. A legtöbb regény elmesélhető 600 ezer karakterben, ami 1,2 – 1, 5 millió K, ott erősen valószínű, hogy az író elveszett a lényegtelen részletekben. Ha megfelelően eltévedt, akkor kezd trilógiát tervezni. Az ilyen szerzők hajlamosak az ötoldalas szinopszisra. Fókuszáljunk!
3. Háttérvilág:
Sci-fi, fantasy, történelmi regény esetén mindenképpen kell a háttérvilág leírása. Jó esetben egyedi a művünk, hiszen az új világ megteremtésének öröme miatt léptünk ki a saját korunkból. Ilyenkor nem okoz problémát a világ ismertetése, de ne vigyük túlzásba, fél oldal elég róla.
Ha fantasy szerzőként ehhez a ponthoz a „sima középkor”, „napjainkban élő vámpírtársadalom”, „varázslóiskola” az, amit oda tudunk írni, akkor ne fecséreljük a szerkesztő idejét. A kezdő szerzők gyakran nem veszik észre, hogy a történetük háttere teljesen lopott, és nullás vért iszogatnak a vámpírok.
Sci-fi regényeknél a szerkesztő a háttérvilágra különösen kíváncsi. Általában ez a szerzőréteg jól tájékozott, mivel a hard-sf komoly kutatómunkát igényel. Ha űroperát írnak, akkor előfordul, hogy az írás akaratlanul filmes, szerepjátékos, vagy számítógépes élményekből táplálkozik, ami szintén elcsépelt, és gyakran kiderül a szinopszisból.
A történelmi regényeknél a háttér a politikai helyzetet jelenti. Ha ismert korokról van szó (pl Károly Róbert uralkodása), akkor elég pár szó, és az évszámok, helyszínek megadása. Ha kevésbé ismert az időszak (pl a Quing-dinasztia bukása), akkor érdemes bővebben kifejteni.
Összességében a szinopszis akkor jó, ha egyszerű, áttekinthető, és gyakorlatias.
(Varga Bea)
Köszönjük, ez hasznos volt (nekem mindenképp). Erősen bajban voltam a beküldéskor a szinopszis írással, szerintem nem is lett túl jó, legalábbis most már így érzem. Na de majd legközelebb 🙂
Ami azt illeti, a mostani pályázatban a szinopszisok fele zavaros volt.
Köszönjük a cikket, így sokkal könnyebb lesz legközelebb.
Nálam is volt némi lebegtetés, a végét az ember nehezen árulja el, de most már tudom, hogy lehet.
Külön kell a történet és a szereplők felsorolása, vagy lehet egybe írni – lásd fejezetenkénti rövid összefoglalás?
Ha nekem küldöd, akkor inkább külön legyen.
Köszönöm, remélem küldök még…
A cikkben minden benne van, amit a szinopszisról tudni kell, mégis kétlem, hogy ez alapján jó szinopszist írna valaki. Úgy vélem, nem ártana egy példa. Kiválaszthatnál egy interneten lévő művet – akár a sajátodat – és írnál róla egy szinopszist, amit itt publikálnál.
Engem úgy tanított, aki tanított, hogy a szinopszis nem külön iromány, hanem a műből összeollózott akármi, mert tartalmaznia kell a mű stílusát. Benne kell lennie minden fontos adatnak, cselekménynek de nem lehet egy oldalnál hosszabb.
Kósza, gondolom, minden szerkesztő kicsit mást vár el. Meg ez helyzettől is függ. Ha CSAK szinopszis alapján döntenek (mert utána kérik be az írást), akkor ez a módszer lehet, hogy jobb.
Részemről kifejezetten idegesít, ha beollóznak a műből (elvégre, ha a műre vagyok kíváncsi, akkor belenézek).
Bea, van egy regény, amit az idejárók valószínűleg nem ismernek.
Jó példa lehetne.
Megírod a szinopszisát a Calderonnak?
Filmnovellából készült forgatókönyv szinopszist én is tudok mutatni. Pályázatra készült, de pénz híján lefújták.
Írtam egy szinopszist, legalábbis remélem az. 🙂
Nem az első, de az elsőnél más is segített.
A gond az, hogy akitől tanultam a szinopszist, másképp értelmezi, mint ahogy a köztudatban elterjedt, ahogy az iskolában tanítják. Mivel a szerkesztők is eltérően értelmezik, mást-mást várnak el. Mivel az ember nem tudhatja mi a szerkesztők elvárása, ráadásul nem írhat minden szerkesztő számára más-más szinopszist, olyant ír, amilyent jónak lát. Lehet, hogy a szerkesztők zöme elutasítja, mert arra gondol: „ez a tag hogyan tudhat könyvet írni, hiszen szinopszist sem tud” de aki nem utasítja el, az az íróhoz hasonlóképp gondolkodik, ezért annál a kiadónál több esélye van az írásainak, mint a többinél.
Én a szinopszist a borhoz tudnám hasonlítani.
Van, aki szinopszisban leírja, mit tartalmaz, milyen szőlőből készült, milyen vidékről származik, milyen cukrot adott hozzá, milyen hordóban tárolta, mivel gombamentesítette a hordót, esetleg, miképp készítette el. Aztán hozzáírja a bor jellemzőit.
Más a szinopszisában kóstolót ad. A kóstolóban a borra jellemző információ megtalálható, a többi mellékes.
Én az utóbbi híve vagyok, a szinopszis tartalmazzon minden írásra jellemző információt, stílus, cselekmény, mondanivaló, a főbb szereplők karaktere, a stílus részeként esetleg egy konfliktus, pici humor. Vagyis mindenből egy kevés.
Ez nem mindig fér bele egy oldalba, mégis meg lehet úgy írni, hogy ne legyen hosszú, ugyanis mindig az hosszú, amit ununk. Ami fölkelti az érdeklődést, oldalszámtól függetlenül, egész addig rövid, amíg az érdeklődés fennáll.
Kedves Bea!
Nagyon hasznos volt ez számomra, mert a szinopszis, egy történet összefoglalása nem az én asztalom, de most már úgy érzem, meg tudom írni.
De lenne egy kérdésem: a szinopszisban benne kell lennie a végkifejletnek?
Kedves Bea! Köszönöm a cikket ez alapján írtam meg a szinopszisom a kéziratomhoz. A kérdésem annyi lenne hogy a pontok felcserélhetőek e ha az úgy logikus? A történetem fantasy és nem egy létezö világban játszódik így értelmesebb lenne előrehoznom a 3. pontot mert a jelenlegi formában túl sok a (lásd lejjebb), a szinopszisban felmerülő nem létező fogalmak miatt amiket a háttértörténet magyaráz. Előre is köszönöm a választ 🙂 Sári
Kedves Bea!
A kérdésem az lenne, hogy a pályázatra beküldendő regény egy sorozat első része. Tehát a teljes végkifejlet z első részben még nincs jelen (természetesen nagyon izgalmas résszel zárul, de nem a végkifejtettel)
Nyilván ez a szinopszisból is hiányozni fog.
Mennyire hátrány ez a mű értékelésénél, hiszen előttetek ismeretlen marad a többi rész, és az elsőből teljesen nem lehet rá következtetni.
Köszönöm a választ, amit nagyon várok.
Zorka