Megjelent a Miogin bázis – a Szivárgó sötétség sorozat 2.7. része

2013-ban jelent meg a Szivárgó sötétség sorozat első kötete, a Scar. On Sai a blogján mesélt először arról, mennyire fontos volt neki ez a világ és maga a kötet, amit sok-sok éven keresztül írt és javítgatott. „Háromszor dolgoztam át, és sok írótárs mondta, engedjem el, hagyjam, ez már nem normális, amit csinálok. Csipp-csepp-csöpp, a víz kivájja a legmagasabb hegyet is, pusztán idő kérdése, én ebben hiszek. A szavak előbb-utóbb megszelídülnek, a gondolatok a lábunkhoz ülnek.”

On Sai a történet magját 19–23 éves kora között találta ki, eleinte csak gondolkozott rajta, kidolgozta a háttérvilág történelmét, majd megírta az első vázlatokat – és rájött arra, hogy meg kell tanulnia sokkal jobban írni ahhoz, hogy ezt a történetet el tudja jól mesélni, ezért gyakorolni és novellázni kezdett. „Azt gondolom, hogy maga az út, az rendkívül fontos dolog. Én nem a célokban hiszek, én az utakban hiszek”, mondta a Könyvhéten a Miogin bázis bemutatóján annak kapcsán, hogy az évtizedek óta tervezgetett sorozat szépen, lassan kristályosodott ki.

Az eredeti sorozatterv szerint a 2014-ben megjelent Lucy egy kiegészítő, spinoff kötet lett volna, a kisregények pedig ezután születtek volna meg, amennyiben az olvasókat érdekli, mi minden történik a karakterekkel a második és harmadik kötet között (ahol van egy nagyobb időbeli ugrás). „Rájöttem, hogy ebben az időszakban változnak a szereplők, a személyiségük kiteljesedik vagy különböző hatások érik őket, és a harmadik kötet nem lesz elég érthető”, magyarázta On Sai a bemutatón az okokat, amiért előrébb hozta a kisregények megírását. Így jelent meg 2016-ban a Szürke szobák, 2017-ben pedig a Miogin bázis.

A Szivárgó sötétség egy vallásról, hitről, szabad akaratról szóló sci-fi sorozat. Nem sokan bíztatták On Sait, amikor bele akart kezdeni: hitről főleg a szépirodalom mesél, a sci-fi szubkultúrában pedig fenntartással kezelik a női írókat. Ő mégis úgy gondolja, a szórakoztató irodalom is képes arra, hogy kényes témákról szóljon, nehéz kérdéseket tegyen fel a maga burkolt módján – de ez soha nem lehet túl direkt. Azt pedig külön kihívásnak érezte, hogy igenis sci-fit írjon, ő ugyanis gyerekkora óta lelkes sci-fi olvasó volt.

On Sai szerint nehéz témákról úgy lehet jól írni, ha az ember maga elfogadó és meghallgat a sajátjától eltérő véleményeket, olyan embereket, akiknek más a személyiségük, mást éltek meg, nehéz helyzetben vannak. Így íróként tágíthatjuk a világképünket, és később egy regényben elfogulatlanul ütköztethetünk több véleményt, egy-egy eseményt megmutathatunk több nézőpontból. „Az, hogy mi a jó döntés, az egyik szereplő szemszögéből teljesen más, mint a másikéból. És mindegyiknek igaza van valahol. Az olvasó pedig majd eldönti, hogy számára mi a végső igazság.”

Az olvasói visszajelzés, interakció nagyon fontos On Sainak, mert így tudja, hogy a következő kötetben milyen témát kell jobban kibontania. Aktív és hangos olvasói bázissal meg is kapja az egyes, megjelent könyvek után ezeket a visszajelzéseket, amik sokszor alakíthatnak kicsit a következő regényen. Most például azt érthetik meg jobban az olvasók, hogy miért követik annyian Artúrt. Az ő alakját az új kisregényben „a többiek rajzolják ki. Márk és Adalbert szemével látjuk, ahogy a Miogin bázis mindennapjaiban, hol vidám, hol életveszélyes perceiben ott vannak egymásnak, vagy épp nincsenek ott, és hordozzák ennek hiányát”, magyarázza On Sai egy blogbejegyzésében.

A két kisregény után a sorozat következő kötete az Artúr lesz, ami már készül. Itt megint több nézőpont és cselekményszál jelenik meg, és mind a négy karakterrel találkozhatnak majd az olvasók, akik a Lucy kötet zárása óta „újraépítették” magukat. A tervek szerint a sorozat 3. része karácsonyra megjelenik. Addig azonban On Sai fanfiction író pályázatot hirdetett, hogy a türelmetlen olvasók kiélhessék kreativitásukat, és továbbgondolhassák a karakterek történetét.

*