Már kapható az Arany Pöttyös sorozatban egy új, igényes nyelvezetű történelmi regény, Cselenyák Imre Meliki című írása. A szerzőnek Jean-Pierre Montcassen álnéven ez a 15. regénye, összességében pedig a 25. műve. Gratulálunk!
Cselenyák Imre dedikálása most vasárnap lesz a Könyvhéten, 10-11 óráig, a Könyvmolyképző kiadónál, a 111. pavilonnál a Vörösmarty téren.
A regény fülszövege:
Ferhat, a kiszolgált janicsár a rabszolgapiacon egy koszos rongycsomó alól magyar szavakat hall. Felrémlik előtte régi hazája és nyelve, és önmagát is meglepi azzal, hogy otthonába viszi a haldokló kislányt.
Boriska a mindene lesz, az egyetlen, aki örömet hoz a napjaiba, és akivel oly’ szívesen megy solymászni. De a környezettől óvakodni kell, a véletlenül elejtett magyar szavak veszélybe sodorják őket.
Kettejük csodaszép barátságának és gyöngéd szerelmének története ez a regény, melyet átitat az ezerhatszázas évek történelme, és az Oszmán Birodalom színes, kavargó világa.
*
Magazinunk elkészítette Imrével is a szokott, kötött kérdéses interjút:
1. Mióta írsz?
Gyermekkorom óta. Ma is megvannak az akkori verseim a régi, megsárgult füzetekben. Viszont, ha a prózára fókuszálunk, akkor 1985-ben írtam az első elfogadható novellát, és 1989-ben lett kész az első regényem.
2. Jelent meg más műved korábban?
1993-ban jelent meg egy ifjúsági regényem Kamasz-tavasz címmel. Azt követte aztán kéttucat kötet, mire eljutottam a mostani Melikihez, amely éppen a 25-ik ebben a sorban.
3. Mit jelent számodra maga az írás?
Az életet. Most már legalább húsz éve úgy vagyok vele, hogy írás nélkül nem tudnék meglenni. És nincs köze semmihez. Szomorú vagyok, avagy jókedvű, ígérik-e a kiadását vagy sem, nem számít Minden körülmények között írok.
4. Van valami egyedi módszered, vagy szokásod írás közben?
Bevallom, nem tudom, hogy egyedi módszer-e az, amit én csinálok, vagy sem. Hét kötetig kézzel írtam, folyóírással, és a feleségem gépelte le. Aztán lett egy számítógépem 1998-ban, és elkezdtem pötyögni a klaviatúrán. Ma is csak két ujjal gépelek, és nem valami gyorsan. A sok írás nagyon elmerevíti az izmokat, ezért gyakran felállok a székről, fel-alá mászkálok, olykor szobabiciklire pattanok, tekerek 4-5 percet. Az is megesik, hogy kimegyek az udvarra, keresek a diófa alatt egy diót, feltöröm és elfogyasztom. A tavalyi dióim még ehetőek. Ha párbeszédhez érek, azt gyakorta fennhangon lejátszom.
5. Hogyan keletkezett a mostani regény ötlete?
Nálam az ötletek kimeríthetetlenek. Az élet számtalan szituációját társítom a saját gondolataimhoz, és mint lehetséges művek sorakoznak a fejemben. A Meliki körülbelül 16 évvel ezelőtt jutott eszmbe, és azóta gurítom magam előtt a témát, akár valami hólabdát, s amikor jól meghízik, amilyenből már hóembert is lehetne építeni, elkezdem kidolgozni. Nos, a törökvilág nagyon izgatott mindig, ebben a témában számos magyar regényt elolvastam, és megfogadtam, hogy egyet én is írok.
6. Írás közben voltak elakadások, nehézségek? Hogyan győzted le?
Esetleges akadályok nálam 
mindig külső okok miatt lépnek fel. Példának okáért, ha nem találom elegendőnek a témakörben megszerzett ismereteimet, akkor felfüggesztem az írást, irány a könyvtár, pótolom a hiányosságokat. Vagy éppen összejövök zenésztársaimmal, próbálunk, fellépünk, addig a regény alszik.
7. Melyik a kedvenc karaktered a saját könyvedből?
Boriska, a főhősnő. Csodálatos teremtés, akibe én az írója is szerelmes lettem. Egy ilyen lányt lehet tiszta szívvel imádni.
8. Lesz a műnek folytatása?
Nem.
9. Miközben megjelenik a regényed, milyen íráson dolgozol éppen?
Egy háromkötetes ifjúsági regényemben vagyok benne, de nyakig. Reményeim szerint ennek az első kötete idén karácsonyra ki is jön. Ilyen jellegű könyvet én már írtam, és annakidején sikert is arattam vele, így nagyom bízom ebben is. A munkacíme: Ki az a lány.
10. Mi az, amit tanácsként elmondanál az amatőr szerzőknek?
Ha megvan bennük a kvalitást, írjanak. Nagyon odafigyelve és kitartóan. És amíg legalább egy kötetnyi anyaguk nincs, de legjobb, ha legalább három van, óvakodjanak attól, hogy írónak kiáltsák ki magukat. Először legyen bőséges „anyag”, aztán még jön a megmérettetés. Ha valamelyik kiadó aztán hajlandó lesz vele foglalkozni, megtette az első lépés. De nem többet. Innen még hatalmas közdelem, megaláztatás, güri vár rá. Amit el kell viselnie.
Köszönjük az interjút! És sok sikert a vasárnapi dedikáláshoz!