Második lektori vélemény

Az Aranymosás Irodalmi Válogató izgalmas pillanata, amikor a lektorok által kiválasztott regények a következő körbe kerülnek. A lektorok magát az írást nézik. Milyen a nyelvi szint, élők-e a szereplők, kidolgozott-e a háttérvilág, beteljesül-e az elején letett írói ígéret. Egy szóval milyen az olvasói élmény.

Projektvezetőként azonban bejön két újabb szempont is. Beleillik-e a kiadói profilba? Ez általában könnyű kérdés, hiszen 28 sorozatunk van, így minden korcsoportot lefednek a könyveink. Kinek szól a könyv? Ez már nehezebb kérdés…

De lássuk a két kiemelt regényt!

Szöges Emese: Lókötők és hazugok

Hangulatos történet egy elrabolt királylányról, és a suhancról, aki segíti az útján. A szöveg nyelvileg jó (meseregényként és felnőtt regénynek), a hossza jó (YA és felnőtt regényhez), a karakterábrázolás jó (felnőtt regényhez), a dramaturgiai ív jó (YA regényhez), a háttérvilág jó (meseregényhez). Csodálatos dolog, amikor egy író képes több rétegnek mesélni, de itt sajnos nem erről van szó, a különböző elemek ütik egymást, és kioltják. Az író zseniális ügyességgel képes fenntartani a figyelmet, így ezek első pillanatban nem derülnek ki, de a regényt becsukva nagyon erős hiányérzet marad.

Mire gondolok?

Meseregényként kezelve nagyon túlírt, és sem a gondolatok, sem a két szereplő érzelmi kapcsolata nem lenne érthető a 10-13 évesek számára.

Young adult irodalomként (14-18 évesek számára) kiajánlva szintén gond van. A történet lényege, hogy a két szereplő lovagol és beszélget. A dramaturgiai ív kettejük érzelmi kapcsolatára épít, és ez a része nagyon jó, nagyon ide illene, csakhogy a szereplők túl butuskák a mai kamaszok számára, biztos, hogy nem tudnának azonosulni velük. Külső ellenség nincs, csak utalások szintjén, és a fiatalok sem lesznek sorsfordító erők.

Felnőtteknek szóló regényként szintén nem működik.  Számukra hiteles lenne, hogy a két gyerek ilyen keveset tud a világról, és még kevesebbet tud tenni. Ám az zavaró, hogy nincs kidolgozott háttér, igen keveset tudunk meg a politikai helyzetről. A zsáner kérdése is nyitott. Az írás nem történelmi regény, és nem fantasy, márpedig a fiktív időben és térben játszódó műveket felnőtt olvasó csak akkor fogad el, ha ez szimbolikus jelentéssel bír, és ad egy  többlettartalmat a történethez, a meseregények „csak” világa ide már nem elegendő.

Az író nagyon tehetséges, ám sajnos ezt a művet ebben a formában nem javasolom kiadásra. Szeretettel várom viszont az írót személyes beszélgetésre, ahol kiderül, milyen hosszú távú lehetőségekkel tudjuk segíteni az írói útján, akár ennek a kéziratnak kapcsán, akár az új írások terén.

 V. K. Bellone: Meridia I. – A Tengeristennő Bajnoka

Klasszikus, lassan hömpölygő fantasy írás, ahol központi téma birodalmak összecsapása, és egy új világrend kialakulása. A nyelvezet kellemesen olvasható, a leírások élénkek, a háttérvilág kibontása jó. A letűnt kor technikai eszközei szépen belesimulnak a jelen hitvilágába. A népcsoportok találkozásai érdekesek, ügyesen behozta az író a hagyományok és a gondolkozásmódból kialakuló feszültségeket. A szereplők élők, érthetők a motivációk, de mivel túl sok nézőpontkarakter van, így egyes konfliktusok elsiklanak, nem kapnak akkora hangsúlyt, mint amekkorára szükség lenne. Át kell nézni, hogy a sorozat szempontjából kik azok, akik igazán formálják az eseményeket, és nekik több „játékidőt” adni. 

Másik dolog a narrációs távolság. Jeleneten belül is előfordul, hogy az író eltávolodik a szereplőtől, és ezzel az olvasót is maga után húzza. Hiába jó a cselekmény szempontjából az infoadagolás, ha az érzelmi szinten ez nehézkesebb. Az olvasót be kell vonni, a laphoz kell szögezni, az ilyen monumentális történetek lényege pontosan ez.

Összességben a regény egy szépen megírt, alaposan kidolgozott történet. Pozitív lektorit adok, és a Hard Selection sorozatunkba ajánlom Abercrombie és a többi kötet mellé. Gratulálok!

-varga bea –