Tegnap lezárult a II. Aranymosás mese- és regénypályázat előszűrése, ez a négy lépcső közül az első, melyen át kell jutnia egy műnek. (A többi lépcső: 1. lektor, 2. lektor, Katona Ildikó kiadóvezető döntése.)
Az előszűrők 196 művet utasítottak el, főleg a nyelvi szint alapján. Itt nem a formai hibákat nézték pl. szóköz hiánya, kis helyesírási hiba, hanem a nyelv gördülékenységét. A legtöbb írás a szűk szókincs, klisés megfogalmazás miatt esett ki.
Tizenhárom esetben a karakterszám nem érte el a kiírásban szereplő minimumot (regényeknél 320 ezer karakter szóközökkel), de itt tettünk kivételt, ha annyira jó minőségű volt az írás.
Két regény annyira zavarosan kezdődött, hogy emiatt került partvonalra. Egyik szerző – személyes kérésre – sem küldött megnyitható fájlt, egy mű pedig nem próza volt.
Az elutasított írásokról nem adunk személyes indoklást, erre sajnos nincs kapacitás, de nagyjából ugyanaz merül fel tanácsként: végezzetek stilisztikai gyakorlatokat, olvassatok írástechnikai könyveket, és csatlakozzatok valamelyik irodalmi műhelyhez.
A bekerült művek hullámzó minőségűek lesznek, de mindegyikben van valami, ami miatt az előszűrők úgy érezték, hogy érdemes a lektoroknak megmutatni. A lektorok a jövő héttől dolgoznak, kövessétek a Fb oldalt, oda kerülnek a friss információk. A kéziratok aktuális helyzetét a fejlécben látható Pályázók aloldalon is megnézhetitek.
Összesen 44 írás elejét publikáljuk, ebből már felkerült 19.
A lektorok folyamatosan szemezgetnek a művek között, de nem sorban kérik be ezeket, tehát nem kell aggódni, ha egy később felkerült írást előbb értékelnek, vissza fognak térni a korábbihoz is, ha jó. (Nem jelent minőségi különbséget, hogy melyik írás hány fordulón vesz részt, mert a lektorok választásában az is benne van, hogy pl. két sci-fit nem olvasnak egymás után, hanem helyette mondjuk egy mesét választanak.)
Az előszűrés eredményéről minden szerző kapott értesítést, ha valaki mégsem, az kérem, jelezze.
Gratulálok a bekerült szerzőknek!
Sok sikert mindenkinek 🙂
Szurkolok minden pályázónak!!!!
Először is gratula az indulóknak, bekerülteknek, a leendő megjelenőknek, szüleiknek, testvéreiknek. És Beának külön, amiért nem fulladt bele az írásokba. :))
Szóval 44 írás. Tavaly mennyi volt, ami bekerült az első szűrésre?
Tényleg, már írni akartam egy ideje, csak mindig elfelejtettem: tök jó képeket választotok a megjelenő írásokhoz és cikkekhez. Ez a cica például nagyon cuki 🙂
Szerintem a Nagyfőnök cicája, és idomított. Sokat olvas, ez látszik a fotóból is. 🙂
Anita, tavaly 51 írás került fel, és az első forduló után csináltam egy tölcsért, vagyis nem minden írásból került ki a 2. fejezet. Idén még meglátjuk, hogy lesz.
Tibor, köszönöm. 🙂
Attila, a kép ötlete tényleg onnan van, hogy a macska újabban a könyvespolcon alszik. Bár őfelsége egy kicsit nagyobb már. 🙂
Mindenekelőtt gratulálok a továbbjutóknak!
Jó volt elidőzni egy kicsit ezen az idősíkon is. Mint egy fikció, úgy érkeztem hozzátok. Senki sem hívott, senki sem kérdezett, de én mégis kinyitottam lelkemen egy kaput. (Valami más oka volt ennek, mint az olyan kézzelfogható dolgok, amiért a legtöbben írtok.)
Odabenn őrült fejetlenség lakozik, az elmém nem enged. Rendet tehetnék a gondolataim között, és úgy is megpróbálhatnám… De nem teszem. Nem akarok megváltozni, más lenni, másképpen gondolkodni, egyszerűbben fogalmazni…
Nem lepett meg, hogy rajtam kívül nem sokan értik az én miértjeim. De ettől én még magammal viszek egy darabot belőletek, és akarva vagy akaratlanul, időnként belesek majd hozzátok.
Higgyétek el, akik most csalódottak vagytok, hogy nincs rá okotok. Valami olyat tudtok, amit csak kevesen. Bízzatok magatokban, most még inkább. Egyszer megtaláljátok írásaitokkal a közös nevezőt ott, ahol muszáj, hogy így legyen. Szerencsés, akinek mindehhez kézzel fogható bizonyítéka van vagy lehet.
Tudjátok, a vallás Isten ellen fordulhat. Létezik egy gyönyörűen megírt történet, a Biblia. Az egyetlen bizonyíték arra, hogy a gondolatok és a szavak egyazon fogalmakká egyesülhetnek. Időnként mégis külön válnak. Mert ilyenkor az érzés erősebb, mint a tudat. Nálam legalábbis.
Igazán köszönöm, hogy tönkre vágtátok az álmaimat és az életemet egyetlen nap alatt, úgy hogy még csak nem is tudom miért. Illetve azt tudom, hogy ezt egy bizonyos embernek is köszönhetem.
Ha csak zárt körű rendezvény, azt hiszem jobb lett volna, ha ezt kiírjátok.
Sokan csalódottak most, én is sokakat sajnálok. De a szűrés a szöveg alapján történt, a rendszer lényege, hogy nem számít a személyes ismeretség (az előszűrők eleve nem foglalkozhatnak ismerősök szövegével, ahogy a lektorok sem).
Az oldalon sokan ismerősök, ők már találkoztak rendezvényeken, ezért érzed, hogy van egy keménymag. Bármikor közéjük tartozhatsz, netezz velük, vagy vegyél részt a különböző könyvbemutatókon.(A megjelenés kapcsán nem lesz belőle előnyöd, de esetleg jól érzed majd magad hasonló gondolkozású emberek között.)
Ha szeretnél író lenni, akkor küzdj érte, ne add fel! Rengeteg helyen tudsz fejlődni, ma már nagyon sok lehetőség van, ami tíz éve még nem volt. Csiszold a stílusodat, merj kísérletezni, játszani! Az írás öröm, és már eleve a megírás folyamata is rengeteg boldogságot hoz. A megjelenés valójában csak hab a tortán.
Ez pusztán egy pályázat, ami lesz máskor is, ne gondolkozz ilyen végletesen. A mostani lehangoltság majd elmúlik, és talán pár év múlva rájössz, hogy ez a „nem” az egyik leghasznosabb visszajelzés volt, amit kaptál, mert új utakra vitt a fejlődésben.
Ha már, akkor én arról érdeklődnék, hogy ebből az oldalon kialakult kemény magból kinek v. kiknek lehetne elküldeni a regényemet, hogy véleményt írjon róla & jól megkritizálja nekem?
Sajnos nem jutottam tovább, így arra mar hiába várok, hogy felkerüljön az írásom és akkor olvashassam a kritikákat, a baráti köröm meg annyira nem az az olvasós fajta. Szóval érdekelne, milyen is valójában, miken kéne javítani. Szerintem annyira nem rossz, de tisztában vagyok azzal is, hogy milliószor jobb is lehetne, és még eléggé az alján van. Igazából csak az előszűrésen való továbbjutásban bíztam, többen nem, de hát…
A kritikákat jól viselem. Csak kéne, hogy egyáltalán legyen, aki ad belőle. 🙂
Tavaly nyitottam egy bétakereső csoportot, itt könnyen megtaláljátok egymást:
http://www.facebook.com/groups/430065673713068/?bookmark_t=group
És akinek nincs facebook-ja és nem is szeretne?
Annak örömmel megszorítom a kezét. 🙂
Viccet félretéve, rengeteg írós weboldal létezik, simán üsd be a gugliba, és válogass.
Kedves Dryka!
Ne félj a Facebooktól! Nem az ördög találmánya, ott könnyebb szakmai csoportokba szerveződni, mint a facebookon kívül. Csupán hasznos technika. Ha megfogadod Bea tanácsát, jól jársz. Ha nem akarod kiadni az adataidat, nem kötelező. Létesítesz egy szimpla gmailos címet, onnan regisztrálsz, és senki sem talál rád, akit kerülni akarsz. Persze a facebooknak pont nem az a célja, hogy senki se találjon rád, de ha csak ezt a csoportot akarod látogatni, akkor működik így is.
Kedves Attila!
Köszönöm a tanácsot! 🙂
Volt facebook-om, nem véletlenül nem szerettem és szüntettem meg. De átgondolom, hogy csak a társaság miatt, kizárólag a cél érdekében. 🙂
És még egy aprócska megjegyzés, ha kissé hosszabbra nyúlik, ugorjátok át nyugodtan.
Ezt a „nem”-et én nem annak tudom be, hogy nem tudok írni, hanem hogy ezúttal nem hangolódtunk kellőképpen egymásra. Ennek oka a témaválasztáson is múlik. Ha görcsösen a megjelenést tenném a középpontba, akkor valószínűleg nem egy személyes érzésre alapoznám az írásom, hanem a meglévő tudásra, és akkor könnyedebben elétek rakhattam volna mondjuk egy krimit, egy mesét… De ezek számomra nem kihívások. Telis-teli vannak a boltok velük. Ami nem baj, hiszen megvan hozzá az olvasóközönség is.
Elgondolkodtató, kicsit zavaros és már-már elmebajhoz hasonló írás kevesebb létezik. Persze, hogy vannak, de magyarul még mindig kevésbé nyitott a piac rájuk. És ha ez még hosszan, három kötetben van tálalva, és végső soron csak az utolsóban derül ki a lényeg, akkor óriási rizikó ez nemcsak innen nézve, hanem a másik oldalról is. Ilyen jellegű történeteket hogyan is javíthatna bárki? A szabályok persze szabályok, és célszerű legalább az alapvetőeket betartani, mint a helyesírást, de a mondatszerkezetek javításakor már megszűnhet a lényeg.
Kiadni egy „őrült” nő írását? Nem! Mert amíg vannak olyanok, akik körül akkora felhajtás történik, amit a sajtó meglovagolva tovább generálhat, addig vígan kirostálódik egy parányi réteg, akik csupán szívből írnak. Áll-bazár a világ. Celeb szagú és divatos történetekkel. De írni nem csak így lehet, és nem csak a megjelenésért.
Egy másik út, ha tovább lépünk. Javaslatnak könnyebb, de akiben ott a késztetés, soha sem adja fel. Nevethettek rajta, cikizhetitek, kritizálhatjátok is. De azt soha ne kérdőjelezzétek meg, hogy tud-e írni, csak, mert másképpen teszi.
Valahol a tudatalattink jelzése mindig ott lebeg a szemünk előtt, miszerint előfordulhat még az is – hogyha elegendő anyagot hagyunk hátra magunk után, és lesz valaki, csak egyetlen valaki, aki megérti, és „felfedezi” azt, ami mindvégig az orrotok előtt volt -, hogy akkor eljutnak az olyan írások is hozzátok, hozzánk, mint Anna Frank naplója… Ehhez viszont a tudatosság teljes kizárása szükséges, és óriási szerencse.
Én azzal, hogy indultam, megszegtem ezt a szabályt. Hogy észrevétlen maradhassak. (A sajátom, így nem is haragszom senkire.) Ellentmondás, de valamikor, valahol, valakikkel meg kell mérettetni. Jó időben, jó helyen. Elcsépelt mondás, de igaz. Annyi lehetőség áll még a rendelkezésre. Ha megszűnik egy, jön helyette más. A legváratlanabb helyzetekben bukkan fel, szinte a semmiből. Türelemjáték annak, aki könyvet akar, édes-bús folyamat annak, aki csak ír… ír lány vagyok, nekem ez némi vigasz.
Nagyon sok út van, nagyon sok módon lehet író valaki. Örülök, hogy követed a belső hangodat. Azt gondolom, idővel minden írás megtalálja az olvasóját.
Köszönöm Aranymosó, kedves tőled, hogy reagáltál. Hidd el, én már azzal is beérném, ha hozzá, akihez írtam, eljut az üzenet. Ennek a lehetősége továbbra is az én titkom és vágyam marad.
Én is nemet kaptam. Először sértette a hiúságom, de azután rájöttem, hogy megérdemeltem az elutasítást. Szégyelltem is volna, ha kikerül az oldalra akár egy fejezet is. Csapnivaló a helyesírásom, ezért kijavíttattam a történetem, mielőtt elküldtem, legalábbis azt hittem, hogy kijavíttattam, de úgy tűnik, a bétám sem tud helyesen írni.
Ismét egy csalódás.Ez az élet.Legalább is nekem biztos.Miért is sikerülne első nekifutásra, legalább a remény talpra állásáig.
Csalódás,mert semmivel nem lettem okosabb, nem tudtam meg, hogy milyen hibákat követtem el, nincs miből tanulnom, nincs mihez igazodnom.Csak a karikás, nagyívű körmondatok.Fejlődj, írj, reménykedj.De ha azt se tudod, hogy mit hibáztál, az olyan mikor sötét szobában kapod a pofonokat, nem tudod, hogy honnan számíts rá, és hogyan kerüld el a legközelebb jövőt.
Igazából én a kritikára és nem a sikerre vágytam.Szerettem volna egy őszinte véleményt hallani az első írásomról.Kapacitás hiánya, tudom, az idő az amiből mindenkinek a legkevesebb van.De egy pár soros véleményt szívesen vettem volna.
Ezek után az időközben elkezdett második írásomat már biztosan nem folytatom,mert ha az első még csak véleményt sem kapott, akkor az egyenlő azzal, hogy valamit rosszul csináltam.De mit? Most már,hogy lezárult az előszűrés,soha nem tudom meg! Én meg nem olyan lovat akarok,amelyet nem lehet megnyergelni.
Csak egy dolog biztos, hogy nekem sok boldog pillanatot adott, miközben írtam.Illúzió, illúzió.Miért is vagy te a világon?
Szerintem én vagyok az egyetlen, aki bár igent kapott, nem tudja, mit érezzen. : D
Sok elmaradásom van, de szép lassan megpróbálok mindenkit elolvasni, véleményezni. : ) Nagyon sok sikert kívánok mindenkinek – aki továbbjutott, annak a lektoroknál, aki nem, annak a további próbálkozások során!
Tavaly én végeztem az előszűrést, és az első kb 80 embernek írtam pár sort. Olyan anyázásokat kaptam, annyi az éretlen szerző, hogy nem érdemes megtenni. Egyszerűen túl nagy a stresszfaktor, hiába csak tizede borul ki, az is rengeteg ember. Nem véletlen, hogy egyik kiadó sem ad ilyen véleményt. Sajnos, a másik oldalról így fest ez a dolog.
Amúgy sem lehet két sorban elmondani a hibákat. A pályázók kérésére létrejött a kéziratszerviz, és az írósuli. Kevés emberrel tudok foglalkozni, de velük megpróbálok alaposan.
Örülök. Köszönöm. Egyúttal gratulálok én is a többi bekerült írás szerzőjének! 🙂
Aki nagyon el van kenődve, meg követeli a véleményt, az gondoljon bele, hogy pl. az Egyesült Államokban az irodalmi ügynök (aki nélkül kiadás közelébe se kerülsz, mert kiadók nem állnak szóba veled) nagyon sokszor pénzt kér azért, hogy elolvassa a művet. Ez az első előszűrés. Örülni kell, hogy itt ilyesmi egyelőre nincs; de ha ebben az ütemben nő az irodalmi babérokra pályázók száma, nem elképzelhetetlen, hogy egy napon lesz.
NbA, e szerint a hivatkozás szerint azok csak kamu ügynökök: http://www.sff.net/people/rothman/agents.htp
Egy valódi ügynök nem kér előre pénzt, ingyen elolvassa, de százalékot kér, ha a kézirat eljut a kiadásig. Már én is sokat gondolkodtam rajta, hogy nálunk miért nincsenek irodalmi ügynökségek. (Bár olyat is hallottam már, hogy vannak, csak ritkán hallatnak magukról.)
Szerintem nem okvetlen kamu ügynök, aki pénzt kér. Gondolj bele, ha ügynök vagy, naponta akár több tucat kézirattal is nyaggathatbnak. Nem lehet valami leányálom, és itt, ezen a pályázaton is azért önjelölt-tömeg van. Két év alatt átment az előszűrésen 300-400 regény??? Miről beszélünk? Ötven év alatt nem születik meg egy tizenötmilliós nyelven ennyi komolyan veendő mű. Én pl. kellő pénzösszegért megmondom bárkinek, hogy cart írt 🙂
NbA, pont azért tettem ki a hivatkozást, mert itt azt írják, a kamu ügynökök kizárólagos védjegye, hogy pénzt kérnek előre. Márpedig ezt a jelek szerint valaki hozzáértő írta: magamtól nem írtam volna ilyet, mert kb. annyit értek az amerikai irodalmi ügynökségekhez, mint az űrutazáshoz. 🙂
Tényleg, meg szabad kérdezni, hogy a lektori jelentések miért nem nyilvánosak? (Vagy legalább a szerző miért nem kapja meg őket?) Én annak idején megkaptam a lektorit több nagy kiadótól is (az egyiktől kérésre, a másiktól kérés nélkül is), és ez nagyon sokat segített abban, hogy fejlődni tudjak.
Nagyon idő- és energiaigényes lenne ilyen sok regény kapcsán lelevelezni a szerzővel mit, hogyan, miért kellett volna. A lektorok a főnökség felé értékelnek, nem magyaráznak el írástechnikai fogalmakat, nem foglalkoznak a szerző lelkével, sem a vélemény tompításával, hanem a simán a szövegre reflektálnak.
Maga a pályázat lebonyolítása is hatalmas munka, nem tudunk egyedi véleményeket adni. Esetedben is csak azért tette meg a kiadód, mert egy főről volt szó.
Az időhiányt megértem, bár pl. a lektorikat feltölteni az egyes szövegek alá csak néhány másodpercbe kerülne. A „vélemény tompítására” vonatkozó részből azt olvasom ki, hogy inkább attól tartanak a pályázat szervezői, hogy túl sok lenne a felháborodott szerző a lektori vélemények nyomán. Jól sejtem, hogy valójában erről van szó?
Buglyó Gergely
„Jól sejtem, hogy valójában erről van szó?”
Szerintem igen, nagyrészt. Meg arról, hogy a reagálásra reagálni is kell, ergo a lektorok az egész napjukat ezzel tölthetnék.
Szerintem azt ki lehetne kötni, hogy a lektorok senkinek sem válaszolnak, csak megírták a véleményt, és ezzel vége. Azt viszont megértem, ha Bea nem szívesen látna anyázásokat a lektorik miatt itt az oldalon. (Valahol mintha írta volna, hogy minden évben elég sok az éretlen szerző.)
Gergely, a lektorik nem fognak kimenni, ezen kár agyalni. Ha egy munkahelyre jelentkezik 200 ember, nem kezdik őket pátyolgatni, hogy de-legközelebb-írj-ilyen-életrajzot, vagy viselkedj-úgy, és pláne nem magyarázkodnak, hogy a szakmai tudásban hol láttak hiányosságot. A kiadó szempontjából a szerző egy munkatárs, aki bead egy anyagot, és az bizonyos feltételeknek megfelel vagy épp nem. Írónak lenni a szerző oldaláról önmegvalósítás, de a kiadó oldaláról ez egy külső munkatárs felvétele.
Rendben, akkor nem agyalok rajta, végül is nem vagyok érintett az ügyben. 🙂
Kicsit OFF, de jobb, ha tudjéátok:
Ami a Facebook névtelenségét illeti. Egyszer egy iskolai feladathoz regeltem a Facebookra. Direkt egy külön e-mail címet csináltam hozzá, és álnéven léptem be. AZ iskolai feladat kapcsán cirka öt percig használtam. Pár nap múlva a férjemnek már ajánlott engem, hogy szerinte mi ismerősök vagyunk. Megszüntettem (vagyis próbálkozom vele), letiltottam rajta m,ár minden értesítést, bejelöltem, hogy törölni akarom, azóta is ömlenek róla az e-mailok mindenféléről. Kiirthatatlan, és kémkedik.
Ami a pályázatot illeti, és általában az „íróvá válást”. Küldtem be egy-pár írókörös feladatot. Soha semmi negatív kritika, mindig az jött, hogy jó a mű. Akinek béta odaadtam olvasni, annak tetszett eddig még minden. A pályázatokon mégis rendre kiszórnak. Úgy is kiszórnak, hogy egyszer véletlen egy pályázatra eredményhirdetésre várakozva a zsűri egyik tagja mellett ültem. Ő sem tudta, hogy én pályázó vagyok, én sem, hogy ő zsűri, csak amikor elővette a jegyzeteit átnézni. Akkor megláttam a nevem, meg mellette egy csomó pozitív megjegyzést. Mit ne mondjak örültem neki. Aztán akkor is a nagy semmi. Szóval minden rendben, aztán végül mégis szert se ér, és én ezzel már nem tudok mit kezdeni. Talán most jutottam el odáig, hogy már nem is akarok.
Igen, Fb ilyen, de a gugli is…
Ha sehol nem kaptál igazán negatív kritikát, akkor pályázz tovább, mert közel vagy a megjelenési lehetőségekhez. Általában az ötlet nem elég eredeti ilyenkor, hanem „jó, de van jobb” kategória. Csavard meg a sztorikat.
Kedves Aranymosó!
Nem tudom, hogy mi történhetett, de én nem kaptam semmilyen visszajelzést az előszűrésről, és ez eléggé kétségbe ejtő. (Mert van egy olyan érzésem, hogy ez nem sok jót jelent.) Tudnátok tenni valamit ez ügyben, mert jelenleg még a negatív visszajelzésnek is örülnék. Köszönöm előre is.
Kiss Beatrix, senki sem kapott még értesítést. Ez a tavalyi aranymosás egyik cikke 😀 A értesítések időpontja márc. 1.