Lektori hírek és Rakéta Projekt

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató számos izgalmas percet hozott mind a résztvevő íróknak, mind a lelkes előszűrőknek és lektoroknak. A válogató első két szakasza (az előszűrés, és az első lektori szakasz) lezárult. Az előszűrésen átjutott művek címét itt lehet megtekinteni. Felkerült az oldalra egy összefoglaló cikk az előszűrés tapasztalatairól, illetve egy másik a lektori tapasztalatokról. A bejegyzés végén eláruljuk, hogy milyen műveket ajánlották Rakéta Projektre a szerkesztők… 

De lássuk az előszűrésen átkerült utolsó írások milyen lektori véleményeket kaptak!

Rezeda Réka: A bábmester 

A bábmester egy YA trilógia első köteteként epikus fantasy történet, amelyben a hatalomra törekvő felnőttek kihasználják a varázserőket akár a fiatal életekben való kártevés árán is. A kézirat végig képes fenntartani a feszültséget lebilincselő fordulatokkal. A világot alkotó fantasy elemek és szabályok érdekesen épülnek be, a szereplők motivációi jók, az ütköztetések szintén, és az egész történetből visszaköszön az epikus történetekre jellemző szövevényesség. Amit mégis érdemes lenne még átgondolni, hogy melyek azok a cselekménypontok, ahol a pörgésen kissé lehetne lassítani, s picivel több teret adni a szereplők reflektálásának vagy belső harcainak a sodrás közepette. A karaktereket működtető érzelmi töltet egyszerre egyszerű és mégis elégséges, párbeszédeik kellőképpen árnyaltak. Külön erőssége a történetnek, ahogyan fókuszba kerül a szereplők mágikus képességeikhez való kapcsolódásuk, és fejlődésük. Az atmoszférateremtés jó, a helyszínek képszerű láttatása, a szöveg hangulatteremtő ereje erős. Az írás pozitív lektori ajánlást kapott.

Nelli X: Tüskék 1. – Példaképek 

Kortárs realista krimi, amelyben a hősnő álruhába öltözve szeretné kinyomozni, ki ölte meg a nővérét. Figyelemfelkeltő alaphelyzet a nyomozóvá váló régész története, izgalmas az az írói ígéret,
hogy nem egy hétköznapi krimit, hanem a régészet és a krimi ötvözetét fogjuk kapni ebben a történetben. De éppen ez az írói ígéret okozza az első csalódást, amikor halad előre a történet, és
több mint az egyharmadnál se igazán lesz a régészetnek szerepe, valamint a nyomozás is elenyésző, helyette egy különösebb feszültség nélküli romantikus szálat kapunk a nyomozó és az egyik
gyanúsított között. A karakterábrázolás és dramaturgiai ív problémás, főleg a hitelesség az, ami sok ponton kérdéses: a szereplők lépéseit, döntéseit, reakcióit és helyenként az egymással folytatott párbeszédeit (különösen nagy szembesítések, nagy leleplezések jeleneteiben) újra és újra irreálisnak érezni. Nyelvi szempontból a szöveg kellemes, gördülékeny, ám a párbeszédek egy része mesterkélt. A zsáneren belül a kiszámítható vagy a sablonos karakterábrázolás még elfogadható lenne, ha a nyomozás igazán ügyesen jelenne meg, de inkább
véletlenszerűen megtalált nyomokat látunk. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.

L. K. Patrícia: Dragovida krónikák 1. – Sárkányvér

Sárkányos fantasy történet, amelynek középpontjában Amyel áll, aki apja halála után szeretné hazajuttatni az apjában élt sárkány lelkét hordozó medált. Útközben kalandokba keveredik,
megfosztják a medáltól, a saját származásáról új dolgokat tud meg, szerelembe esik. A történet NA-nak készülhetett, de mivel nagyon sok a lassan építkezős része, a nyelvezete sem NA-s pörgős hang, hanem egy teltebb fantasy-YA, ezért érdemes lehet az egész sorozat figyelembevételével dönteni ebben a kérdésben. A regény nyitásán húzni kellene, de utána elindul a történet. A hősnő mágiájának megjelenítése érzékletes, a szerelmi kapcsolatában jó a dinamika, hihető a vonzalom, a hajós élet, a hajós úton megjelenő figurák is érdekesek. A háttérvilág átgondolt, bár kisebb részek még tisztázásra szorulnak. Kifejezetten izgalmas a regény nyelvezete, ami jelen idejű narráció gyönyörű képekkel, elringató elemekkel. A szereplők jók, jó a dinamika is közöttük. A regény zárása viszont hirtelen, túl gyors, némi bővítésre szorul. A kézirat pozitív lektori ajánlást kapott.

Cserháti Lenke: Lélekvesztő – Út Calais-ba

Élvezetes stílusban megírt történet, amely részletesen és hitelesen ábrázolja a benne megjelenített történelmi korszakot (az 1640-50-es évek Angliáját, a polgárháborút és a protektorátust), kiegészítve az akkori eseményeket fiktív összeesküvések és bukásuk bemutatásával. Azt az összetevőt azonban, ami mindezt igazán jelentőségteljessé, az olvasó számára érdekessé tehetné, elhanyagolja. A karakterek és a kapcsolatok fejlődési ívének hiányosságai, valamint a homályos motivációk gyengítik a történetet. A dramaturgiai ív nem jó. Sok esetben elmarad az érzelmi hatás, nem sikerül érzékeltetni az elbeszélt események súlyát (mert hiába fontos valami egy olyan karakternek, aki az olvasó számára nem tudott fontossá, érdekessé válni.) Viszonylag kevés az interakció a szereplők között, a regény gyakran összefoglalja az elhangzott beszélgetések tartalmát, ahelyett hogy megmutatná őket. A párbeszédek végén időnként túl éles a váltás, lecsapottnak, lezáratlannak tűnik az adott jelenet. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.

Emma ZR: Hurrikán előtt

A regény két nézőpontkaraktere Carolyn és William, ami egy jó választás, tekintve, hogy az érzelmi ívet a kettőjük közötti vonzalom fogja megalapozni. Mindkét karakterben ott a potenciál, mindkettőnek az alaptulajdonságai közé tartozik, hogy rendkívül erős jelleműek, ami kiváló terepet biztosít a kettőjük közötti konfliktusokra, viszont mindkettőjük alárendelődik a cselekménynek, és sokszor az önazonosságukat félretéve cselekednek. A stílus hullámzik, bár vannak egyedi szófordulatok, amelyek jól illenek a regény zsáneréhez és a karakterek jelleméhez, a szöveg nagyon sokszor rohan, kapkod, és az E/1 mesélés ellenére sem képes közel húzni, nagy marad a narratív távolság a karakterek és az olvasó között. Az írás tele van parttalan dialógusokkal, amelyek nem adnak új információt, és a cselekményt sem viszik előre. A leírások hiánya miatt a környezet nem válik élővé, mind mikro-, mind makroszinten gyakran olyan, mintha egy légüres térben futna a cselekmény, ráadásul a testérzetek hiánya miatta a karakterek sem élők. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.

Ian Pole: Thomas Toten balladája

A regény misztikus elemekkel átszőtt thriller. Maga a háborús szituáció, az állandó fenyegetettség, a nihil, benne az erkölcsi szabályok fellazulása, a katonák személyiségének torzulása nagyon is számít és szerepet játszik az eseményekben, az viszont másodlagos, hogy az ellenfelek éppenséggel a nácik és a helyszín a negyvenes évek Európája. A feszültség megteremtése, fenntartása és
fokozása jól működik végig a történet során, olvastatja magát. A fordulatok szintén működnek, a megoldás jól elő van készítve, bár a misztikus elemeket érdemes a szerzővel átbeszélni. A főbb szerepet kapó katonák viszonylag hamar megjegyezhető, egymástól jól elkülöníthető és kellően kidolgozott figurák, de a többieknél – mivel sok a név, ezek egy részét pedig futólag és ritkán felbukkanó szereplők viselik – hasznos lenne több kapaszkodót adni az olvasóknak a beazonosításhoz. A szöveg nyelvezetét néhol csiszolni kell, de erős atmoszférát képes teremteni, a stílus pedig jól illeszkedik a történethez. A hangulata kellőképpen nyomasztó, a borzalmakat plasztikusan ábrázolja. A szereplők motivációi világosak, a döntéseik következetesek, még ha a jellemüket csak néhány vonással és pár múltbéli, személyesebb információ segítségével rajzolja is meg a szöveg. Az írás pozitív lektori ajánlást kapott.

Ange: A Lidroc, a Vámpír és a Boszorkány bemegy egy bárba… 

Minden megvan ahhoz, hogy bevonzza az olvasót: titokzatos vámpír love interest, fajok közti ellentétek, furcsa gyilkosságok és nem-gyilkosságok, éppen zajló társadalmi krízis. A probléma, hogy
igazából egyik ívet sem viszi végig a szerző. Az internet miatt az alaphelyzetet (meteor) nem igazán lehet eltitkolni. A krimiszál az elején érdekesen kezdődik, de aztán elhalványodik a fajok közti konfliktusok és együttélési kérdések mellett, végül a háromnegyedénél megoldódik. A szerelmi szál önmagában jó lenne, a két főhős közt van kémia, van dinamikájuk, azonba nincs lezárása. A lány faji identitásának ütközései jók, azonban a végén nincs döntési pont. Ugyanígy a természetfeletti politika érdekes, de a végén nincs kibontva és megoldva. Összességében a regényben rengeteg potenciál és ötlet van, azonban a jelen formájában egyik szál sem elég erős ahhoz, hogy a regény fő ívét képezze. A mű egy sorozat nyitókötete, így megenged pár nyitott kérdést (pl. V, az edző aurájának rejtélye), de az probléma, ha önmagában nem értelmezhető az első rész. Gond továbbá, hogy a könyv alapvetően a felnőtt problémákat célozza, azonban a világépítés felnőtt fantasynek nem elég mély.  A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.

Early Moon: Álmatlan csillagok

Az alaphelyzet ötletes, az átgondolt, tudatosan betett dramaturgiai elemek kifejezetten jók, ügyesen elhelyezett horgokat használ, a fejezetek megfelelő helyeken vannak elvágva, jól vannak megválasztva a nézőpontkarakterek is, és az is jó, ami történik, fenntartja a figyelmet. Látszik, hogy tudja, mit csinál, mégis a történet nem működik. A narratív távolság inog, a közeli E/1-es elbeszélő távol marad, kevés testérzet. Az erős érzelmek, indulatok ábrázolása nem igazán erős. A regényben láthatóan megvan az igény a többrétű karakterek megalkotására, azonban ez nem valósul meg, hiába különülnek el beszédstílusok. Elvileg a történet Sötét Örvény és NA lenne, ám a 21 éves szereplők nem viselkednek koruknak megfelelően. New Adult történetként nézve a szerelmi szál nem működik, és a történet felnőttesebb. Sötét örvényként sem működik, kevés hozzá a nyelvi szint, zavaró módon keveredik a stílus. A tömbösített leírásokon, és egyes párbeszédeken is dolgozni kellene. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.

F. F. Adina: Bakelit

Ifjúsági regénynek tűnik, de a szerző szerint Arany pöttyös. A zenekar alapítás érdekes téma, és egy YA szövegben is felkeltené a figyelmet, de a témában lévő potenciált nem igazán sikerült kiaknázni. Kellemes szöveg, van egy egyedi hangulata, és egy szerethető retrós érzése. Utalásokból úgy tűnik, a jelenben játszódik (Facebook, Vidámpark bezárása), de a stílus, a megszólalások, szlengek, viselkedések alapján mintha a 80-as, 90-es években járnánk (pöpec, kisapám, frankó). A szöveg alulírt; sok mindent csak összefoglalásból lát az olvasó, hiába lenne érdekes a jelenet. Az E/1 nem közeli, hanem távolságtartó, mintha a főszereplő nem lenne része az eseményeknek, csak egy objektív megfigyelő lenne. A karakterábrázolás nem mindig hihető, egy kamaszlány ezekben a szituációkban ideges vagy izgatott lenne. A dramaturgiai ív is javításra szorul, olyan, mintha külső hatásra húzott volna a szövegből a szerző, így viszont ami fontosabb eseménynek tűnik, az röviden van elmesélve, a jelenetek meg a kevésbé fontosnak tűnő életképekből állnak. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.

H. R. Polack: Összefonódás 1. – A magisztrát

A magisztrát egy olyan olyan sci-fi, amelyik a térugrás, a kvantumtérbeli hullámkeltés izgalmas ötlete köré próbál felépíteni egy világot. Központi kérdése, hogy megengedhető-e a magisztrátok létezése. Sajnos ez a kérdés nem válik elég súlyossá, mivel már alapból nem eléggé nyilvánvaló, hogy a magisztrátok képességükkel konkrétan hogyan befolyásolják és alakítják a világot, mik a következményei és a tétjei ennek a térugró képességnek. Nem maguk a sci-fi elemek alakítják a regény világát, hanem a szereplők hozzáállása a különleges képességű Clairhez, az ő képességét azonban nem igazán látjuk hatással lenni a világra, nem teremt vele feszültséget és téteket, így dramaturgiailag súlytalan marad a körülötte kialakult konfliktus. Egyes helyeken az ok-okozati összefüggés kidolgozásának hiánya rángatja a jeleneteket. A narráció távoli, a karakterek nem elég élők, hiányzik belőlük az érzelmi töltet és ehhez az erős motiváció. Reakcióik, párbeszédeik túlzottaknak érződnek, drámájuk nem élhető át. Sodródó karakterek maradnak, felismeréseik nem eredményeznek drámai fordulópontokat. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.

M. M. Linda: A kártyavető I.

A kézirat három részre van tagolva, és mindegyik egy-egy lap megszerzéséről szól. A fejezetek hossza jó, a párbeszédek jók, a szöveg stilisztikailag nagyjából rendben van. A kitalált világ és mágiarendszer kiváló, izgalmas és kreatív. Lendületes történet, szerethető főhőssel, akinek epizódszerű kalandjait követjük, amelyek összekapcsolódnak és visznek a történetben előre. Azonban az első harmadban nem jó az információadagolás: elmarad a világépítés, emellett az E/1 ellenére nagy a narratív távolság és azok a kisebb konfliktusok, melyek belső konfliktusként szolgálhatnának Kai számára nem kerülnek kibontásra, nem teljesülnek az író ígéretek. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.

Köszönjük a beküldött kéziratokat!

*

A lektorok Rakéta Projektbe ajánlották ezeket a műveket:

M. M. Linda: A kártyavető I.
Ange: A Lidroc, a Vámpír és a Boszorkány bemegy egy bárba… 
Tessa R. Lambrick: Beltane hangjai
Lakatos Dóra: Tolvajok! – Sebrosetto fogságában
April Faye: Leláncolva

Gratulálunk!

Az írókkal szeptemberben felvesszük a kapcsolatot, és egy szerkesztővel végig tudják beszélni a művüket. Utána beadhatják újra a kéziratot 2023 dec. 31-ig. Illetve eddig az időpontig 10% kedvezményt kapnak a kiadó írói kurzusain, ezzel is támogatva a fejlődésüket. (Jelentkezéskor jelezni kell, hogy rakétás szerzők.)

A pozitív lektorit kapott írások most átkerülnek a vezető szerkesztőhöz. A második lektori vélemény ősszel fog érkezni; felkerül a weboldalra, amiről az érintett írók e-mailes értesítést kapnak.

A Public Starra a második lektori felkerüléséig lehet Facebook lájkokkal szavazni. A nyertes ugyanolyan lehetőségekben részesül, mint a Rakéta Projektben résztvevők.

Köszönjük mindenkinek, hogy lelkesen részt vett a válogatón, megosztotta az olvasókkal, és a kiadóval az írásait. Reméljük, mindenkinek izgalmas volt ez az út, és sokban fejlődött közben íróként is más részleteit olvasva és véleményezve.

Szép nyarat kívánunk mindenkinek, és sok-sok írással töltött nyárestét!

Az Aranymosás csapata