Ahogy ígértük, e héten lezárul a VII. Aranymosás Irodalmi válogató első fele, a 282 írásból 39 került ki a weboldalra. Minden egyes írást megnéztek a lektorok, és véleményeztek, időnként nagy meglepetéseket okozva. Lássuk, hogyan szerepeltek a mostani regények:
Kőfalvi Zsófia: Elefánt a szobában
Könnyed, romantikus történet. A szókincs és a szöveg lendülete jó, de mellette alapvető narrációs hibák jelennek meg pl. múlt és jelen idő keveredése. Az egyetem, és a munkahely ábrázolása kapcsán mintha kevés lenne az író élettapasztalata, sok apró tévedést, logikai hibát látni, ezek általában csak a nagyon fiatal írókra jellemzők. A dramaturgia nem jó, ad hoc elemek kerülnek elő, nincs átgondolva a történet. A karakterábrázolás nem elég jó, a szereplők viselkedése vagy döntése nem az életkoruknak megfelelő, így az olvasó kívül marad az élményen. Nem hihető az sem, hogy rendszeresen az általános iskolás emlékek jönnek elő, és nem mélyebbek a középiskolás vagy egyetemista évek. A kézirat sajnos negatív lektorit kapott.
Misz Anna: Akatalepszia
Kedves pillanatokban gazdag, jó érzelmi ívű történet. Egy önálló regény azonban sokkal több az interneten közölt írások világépítési módjától mind dramaturgiailag, mind a háttér felépítése kapcsán. Jobban ki kellene bontani a hátteret, és utánanézni a történelmi elemeknek. A főszereplők nem elég árnyaltak, a kapcsolat felépítése szép, de ahhoz, hogy élő, színes szereplő legyenek több kell, nem lehet csak a kapcsolatuk által definiálni őket (például Pip zenész szála elsikkad). A mellékszereplőket szintén ki kellene bontani, hogy a háttér élőbbnek hasson. Korcsoportbeli és szerkezeti probléma, hogy a regény felét a gyerekkor tölti ki, erre elég lenne egy-két fejezet, és a hosszúság nagyobb részét a romantikus időszakra érdemes fókuszálni, ahol a lényegi cselekmény zajlik. Az írás sajnos negatív lektorit kapott.
Katherine Poll: Méltatlan szerelem
Történelmi romantikus regény a XX. század elejéről. A régebbi narrációs technika egy lassabban építkező regényt mutat, kissé avítt az elmesélői stílus. A fő gond azonban a dramaturgiával van. A regény első felében nem épül érzelmi szál Rose és George között, még egy lassabb elmesélési mód eszköztára szerint sem. Majd amikor megtörténik, az író áttér más szereplőre, Emmára, és az ő hirtelen jött új szerelmével foglalkozik. Ez erős dramaturgiai törés, nem csak az érzelmi ív, hanem a cselekmény íve is megakad, nem reagál senki a gyémántokkal kapcsolatos problémákra, vagy túl sokára. A történet két regénytéma összegyúrása, szét kellene választani az elemeket, és fókuszálni, mert kioltja egymást a két szál, és nem erősíti. A kézirat sajnos negatív lektorit kapott.
Suta Péter: Dögös detektívek
Krimi néhol thriller elemekkel. A karakter és a helyzet érdekes, és vannak kifejezetten jó pillanatok a regényben, viszont a történet második fele szétesik. A különleges képességet vagy ki kéne húzni, vagy megmagyarázni, és többet szerepeltetni, most nem épül rá igazán a cselekmény. A karakterábrázolás jó, de meglepő narrációs probléma, hogy amikor a főhős nincs jelen, akkor is E/1-es történetvezetés zajlik, ezeket a részeket mind át kell tenni E/3-ba. Az ellenség karakterét ki kell dolgozni, nem hihető, hogy zseniális bűnöző, de elemei hibákat vét. A nyomozásnak vannak jó részei, de a regény második felében hol túl van bonyolítva, hol hiteltelen; érdemes lenne az ad hoc ötletek helyett logikailag rendbe tenni a cselekménysort. A kézirat sajnos negatív lektorit kapott.
Koós Patrícia: Adatok a Calidi fészekből
Sci-fi kalandregény, érdekes alaphelyzettel. Az író tudja, mi kell egy jó történethez csak sok szék között a földön van. Felnőtt vagy YA történet? A konfliktusok nem elég mélyek, a szereplők nem azt teszik, ami logikus, hanem amitől „rendesnek” tűnnek, és ettől ifjúsági regény íze lesz, pl. fenyegetőznek gyilkossággal, nemi erőszakkal, de nem kivitelezik. A világépítés nem egyedi, ez YA terén jó, Hard Selection sorozatba kevés. Ki a főhős? Az E/1 és E/3 váltás miatt az olvasó automatikusan a parancsnokot tartja főszereplőnek, és a lányt ellenségnek, de ez onnan kezdve nem működik, amikor szövetségesek lesznek. Ráadásul a lány múltjában vannak a nagyobb izgalmak, ő az érdekesebb karakter, mert személyes problémája van, míg a parancsnoknak csak elvi. A jellemfejlődések túl hirtelenek. A katonai hatalmi rendszer elcsúszik. A kézirat sajnos negatív lektorit kapott.
Kia: Pillangólány
Erotikus regény, ahol a szereplők bármilyen élethelyzetben képesek verset szavalni, akár szeretkezés közben is. Stilisztikailag jó, szép képekkel operál, bár érdemes lenne jobban elkülöníteni az E/1-es hangokat. Érzelmileg jól működik, a szereplők élők, érdekesek. Atis szálánál van némi átgondolatlanság, lehetséges, hogy itt nem szükséges a szex, másfajta kapcsolat is kialakulhat. Virág látja az emberek halálát, ez sok kérdést hagy az olvasóban, e téren logikailag pár dolgot javítani kellene, illetve eldönteni, hogy ez mágikus realizmus, vagy inkább a misztikum irányába elcsúszó regény, utóbbi esetben a háttérvilág hogyanjait jobban meg kell alapozni. Az írás pozitív lektorit kapott. Gratulálunk! 🙂
Köszönjük a beküldött kéziratokat!
(És sajnáljuk a kieséseket, ki nem kerüléseket. Ne feledjétek, az írói út egy fejlődési út, ez hosszú folyamat, és mi csak a kézirat pillanatnyi állapotát értékeljük, nem pedig az írói tehetséget. Mindig van holnap, van lehetőség a fejlődésre.)
Mi történik most az irodalmi válogatón?
Két regény kapott pozitív lektorit az első lektori körben. Amira Stone: Kitaszítottak és Kia: Pillangólány című írása. Gratulálunk az íróknak! Ezekről a vezető szerkesztő véleményt ad május második felében. Majd pedig elolvashatjátok, mit látott az idei pályázatból, és – a kevés pozitív lektori ellenére – miért tartja nagyszerűnek, sőt, fejlődésnek az elmúlt évekhez képest.
Közben a lektorok háttérben javaslatot tesznek a Rakéta Projekt kapcsán. Ebbe több regény és mesekönyv bekerülhet, a lényege, hogy szerkesztők segítik a kézirat fejlesztését, kidolgozását. Ha sikerül a javítás, a kézirat megjelenik, és az író onnantól a kiadónk csapatába tartozik.
A Public Star kihirdetése egy meglepetés időpontban lesz május második felében.
Végül pedig a kiadóvezetői döntés következik, és ezzel lezárul majd az idei irodalmi válogató.
—————————————————-
Mi történik most az oldalon?
Áprilisban még tart az IMÁDOK OLVASNI véleményezős játékunk, ahol többféle nyeremény közül választhatsz!
Megnyerheted Róbert Katalin, vagy On Sai könyvét is, vagy akár a szövegrészleted szerkesztését. Sorsolás a hó utolsó napján.
Májustól írással foglalkozó cikkek, beszámolók, novellák kerülnek fel az oldalra.
Az írás nem csak tehetség kérdése. Van egy tanítható része is, ami jelentősen lerövidíti az írói utat. Szeretettel várunk online írókurzusainkra. Hiszünk a jó oktatóinkban és a fejlődésben, így a nemet kapott művek két íróiskolai kurzus után újra beadhatóvá válnak.
Az irodalmi válogató sokéves tapasztalata könyvben is megjelent, a leggyakoribb kiesési hibák elolvashatók A siker tintájában, érdemes forgatni, felkészülni a következő válogatóra.
Május 7-én izgalmas hírrel jövünk, de pszt, ez még titok… 🙂
Ezt most nem hiszem el!
Kiesett a Tempus, A Méltatlan szerelem, a Calidi fészek és még pár jó mü. Ugyanakkor a hiteltelen szereplőkkel megírt papírizü gagyiporno utánérzés pozitív? Bocs a szerzőtől, nem vele van baj, ha erre van szükség, de ha tudom, összevágom a könyveimből a szexet, pornósitom, neveket egyre írom, és upsz, máris piacképes lesz? Fura…
Anikó, minden műnek a saját maga által felállított írói ígéretet kell betartania, és annak a keretén belül kell jó dramaturgiai ívet felállítania. Ha szex az ígéret, akkor szex. Ha fantasy, akkor fantasy.
Nagyon csalódott vagyok, hogy az össz-vissz két pozitív lektori közül az egyik a Pillangólány… Ugyan mi nem olvastuk a teljes regényt, de továbbra is tartom magam az állításomhoz, hogy szükségtelen még egy ugyanolyan érdektelen erotikus regény…
Két napja megkezdtem a gyászmunkát :D, tudván, legfeljebb kettő, vagy három regény kap pozitívat, egy már volt, a Pillangólányra magam is azt mondtam, ebből könyv lesz, a Calidi fészekben pedig biztos voltam. Ő lehet várományos akár a rakétára, akár a közönségdíjra.
(Ami az én regényemet illeti, az avítt narrációs technikámon aligha tudok változtatni, a dramaturgiai íven meg akkora munka lenne, ami gyakorlatilag a regény újra írását igényelné. Nem baj, van még egy, jövőre, ha lesz lelki erőm és élek, pályázok vele. :D)
Remekül szórakoztam ebben a három és fél hónapban, köszönöm a lányomnak – ő sci-fit ír, még fogtok vele találkozni -, aki felhívta a pályázatra a figyelmem, írótársaimnak és a kidónak is ezt a nagyszerű lehetőséget, hogy ilyen érdekes, kreatív tevékenységgel mulathattuk az időt, mint a regényírás.
Gratulálok a szerzőknek, akik továbbjutottak, és bízom benne hogy a többi kedvenceim rakétáznak, vagy csillagokká lesznek.
És nagyon várom Aranymosó összefoglalását arról, hogy mi az általános tapasztalat az idei válogató kapcsán.
Gratulálok Kiának, kíváncsi leszek a teljes műre – az biztos, hogy már megfogalmazásában is sokkal igényesebb, mint néhány hasonló mű.
Kedves Aranymosó, megkérdezhetem, hogy a Rakétának várhatóan mikor lesz eredménye? Azt is itt az oldalon hirdetitek ki?
Ritkán vitatkozom a lektorokkal, de a Pillangólány továbbjutása engem is meglepett. Egyfelől már túl vagyunk az erotikus regények divatjának a zenitjén, másfelől a regényt én is eléggé gagyinak találom. Azt hiszem, hogy nem felel meg a kritériumnak: ha szex, akkor legyen szex. Aztán sok egyéb kritériumnak sem felel meg, ezekből jócskán sorolt párat a szerkesztő. Szóval nem értem, de szerencsére nem az én anyagi, szellemi kockázatom a regény kiadása.
Kicsit kincstárinak érzem a „fejlődés”-re való utalást is. Szerintem a két nehézkesen összehozott pozitív lektori nem nagyon igazolja a fejlődést.
Vártam még mára egy szemelvényt, úgy lett volna teljes a hét, de a záróepizód elmaradt – pedig szívesen olvastam volna még egy részletet.
Van még egy észrevételem, és nem tudom, csalnak-e az emlékeim. Abban biztosan nem, hogy az eddigiekben két lektori kört láttunk, de abban már nem vagyok biztos, hogy ez a mostani pályázat kiírásában is így szerepelt-e.
A kihullottaknak további jó fejlődést kívánok, a pozitív lektorit kapottaknak… nem tudok tiszta szívvel sok sikert kívánni, mert számomra nem hoztak semmi érdekeset, újat vagy vonzót. Olvasóként inkább csodálkozom a pozitív szerkesztői fogadtatáson.
Gratulálok az újabb pozitív lektorit begyűjtött mű szerzőjének!
Elsőre talán sovány termésnek tűnik a két pozitív lektori, viszont a 39 az egy nagyon szép szám az előszűrésen átjutó műveknek – volt már ennél kevesebb is, és biztos vagyok benne, hogy a Rakéta Projektbe is többen bekerülnek.
Személyes kedvenceim voltak:
A romlás szabályai I. – a hangyák királya
Az Istenek akarata
Pézsmapimpő és a nyavalyatörés
Barka és az odúlakó
Ezeket az írásokat nagyon élveztem olvasni, szóval Andrea, Bíborka, Adrienn és Edit, nagy levegő, fel a fejjel, cél a szemetek előtt lebegtetve és ujjak szorosan a billentyűzeten, én várom, hogy révbe érjetek! 😉
Az Adatok a Calidi fészekből és a Nordlys is tetszettek, láttam bennük fantáziát. (Mondjuk ez mindegyik előszűrtre igaz :))
Akik pedig most nem jutottak túl az előszűrésen, azok se csüggedjenek! Akár a részletek alatti hozzászólásokat, akár a hozzáértő szerkesztéseket nézzük, látszik, hogy ami hibák felbukkannak, azok tipikusak, ebből pedig az következik, hogy természetes a jelenlétük a kezdő írók szövegében, nem a tehetségtelenség bizonyítékai.
Jó volt olvasni titeket, szóval köszönöm az élményt, és kíváncsian várom, mi lesz az idei pályázatról írt összefoglalóban.
Szép napot mindenkinek!
Judit
Tényleg, egyébként a beküldött és ki nem került kéziratokkal mi lesz? Törlik őket a gép(ek)ről?
Pálfi Anikó: figyu, ha ez bejön, akkor írjál pornót – de jó pornót. Úgyis az az egyik lényeg, hogy bekerülj a szerkesztőség nézőterébe, mert (gondolom én) ha már látótérben vagy, mondjuk kiadással vagy legalább pozitív lektorival, jobban odafigyelnek Rád, mint így, egy no name névként. A Tempust egyébként én is sajnálom.
Minden ki nem került sorstársnak (és a kikerülteknek is) nagy drukk a jövőre nézve, eredményes további írást, készülést a következő Mosásra! SzM
Kissé összezavart ez az előszűrő és nyelvi szint… Sokat olvasok, és úgy gondoltam, felismerem, hol jó a nyelvi szint, de az általam előolvasott három regény közül egyik sem került ki, pedig ha a dramaturgiájuk nem is volt jó, nem értem mi lehetett a probléma velük az előszűrésen. A többi kétszázvalahány mű tényleg ennyire olvashatatlan?
Aranymosó: Oké, de az írói ígéret a papírízű rossz szex volt? Mert még egy pornójelenet is izgatóbb. És tényleg nem menne, egy papír ízü szexem sincs, amit összevághatnék. Legalább szeretnének dugni a szereplők!
Attila: Hát ez az.
Miett: Nem írok pornót. Soha nem is óhajtok pornót írni, bár majdnem minden írásom tartalmaz szexet, de ettől nem válik valami pornóvá – szerencsére. Ha jó szexkönyv jut át, első lennék, aki megvenné.
Lujza: Nekem is elég hihetetlen 🙁
Most én is csatlakozom azokhoz, akik a második pozitivat nem értik. Illetve azt, hogy miért ez a részlet. Ezek szerint ha valaki pozitívat akar kapni, ígérjen alacsonyat, amit be is tud tartani (tucat szexjelenet), és önmagához képest máris örülhet? Értem, hogy miért csalódottak itt sokan: mert a sok pályázó és a sok kikerült részlet miatt minőségi javulást vártak (nem romlást, és bocsáss meg Kia, nem ismerlek, nem személyes). Egy szexregénnyel tovább lehet jutni, de olyan kutatómunkát igénylő történelmi regényekkel nem, mint a Choronzon, a Hogyan sírnak a rózsák?, az Istenek akarata vagy a Fák a Tom folyónál… És akkor még a történelmi-romantikus, tuti vörös pöttyösbe illőket nem is említettem, mint a egyik kedvencem, a Pikkelyszirom… Vagy egy sci-fit, aminek a megírása biztosan bonyolultabb feladat volt, mint a Tempus vagy az Adatok a Calidi fészekből… és a fantasykat… Emmerich Palmer és Erion Kay nyilván nemcsak leült és leírta néhány szexfantáziáját… És lehetne még sorolni. Nem, én sem bírom ezt most feldolgozni. Még a maga műfajában (romantikus) sem hiszem, hogy ez volt itt a legjobb részlet. Oké, ez nyilván szubjektív, és vállalnám is érte a lekiabálást más kommentelőktől, de kivételesen ugyanaz a véleményünk, ami tényleg igen ritka. :S
Én azt nem értem, hogy miért okoz ekkora felháborodást, hogy ki jutott tovább? Mi, hozzászólók, a részletek alapján, egész egyszerűen nem voltunk abban a pozícióban, hogy valójában felmérjük a regények minőségét. A négy alapdologból (történetív (drámai ív), karakterek, konfliktus, világ) talán a karakterekre és a világra volt egy csekély rálátásunk az itt bemutatottak alapján. A történetívre egyáltalán nem, és ha megnézitek az értékeléseket, háromnegyedüknél a drámai ív hibája felmerült, mint probléma. (Hozzáteszem Amira Stone-nál kiemelik, hogy a drámai ív rendben van:)
Azt is gondolom, hogy az írói ígéret fogalma sem egyértelmű mindenkinek:) az így neveld a regényedet blog remekül összefoglalja, mi is az.
Köszönöm, hogy többen is megemlítettétek a Tempust, remélem, hogy sikerül bejutni vele a Rakétába, és segítséget kapok az átíráshoz. 🙂
A mostani pozitív lektorit kapó mű témájához pedig csak annyit, hogy nézzétek meg a Rubin Pöttyös könyveket, minden alkalommal rácuppannak az olvasók, még az is előfordul, hogy elfogynak a beállított előrendelhető példányszámok, meg kell emelni a korlátot. Nem is tudom, láttam-e ilyesmit más könyvcsaládnál. Úgy tűnik, ez még mindig megy, akármennyire rossz szájízt hagy sok, másfajta élményre vágyó olvasóban. Még mindig ez a divat, hatalmas rá a kereslet, a kiadó pedig nyilván anyagi okokból nagyon ráfeküdt a témára, és kihasználja a lehetőséget. Ilyen ez az üzleti élet… Szerencsére azért egyéb könyvek is kapnak lehetőséget náluk, még ha nem is ilyen dömpingszerűen (és jóval kevesebb marketinggel).
Kedves Aranymosó!
Érdeklődni szeretnék, hogy a beküldött, de ki nem került szövegekkel még történhet-e valami „jó” – illetve hogy ha nem, akkor ezúton mentesülnek-e a megállapodás alól, mely szerint nem küldhetők be máshová. Mostantól tehát már beadhatók más kiadóknak vagy a teljes pályázat lezárultáig érvényes a megállapodás?
Köszönettel, tisztelettel:
Faragó Dániel
mysteria Persze, hogy drukkolok neked, ahogy másik 4-5 könyvnek is 🙂 (nem az a bajom vele, hgoy szex, azt szeretem.)
Anikó: Köszönöm! 🙂
Egyébként nekem sincsen problémám azzal, hogy egy könyvben van szexjelenet. Legyen, miért ne? Teljesen rendben van, csak hát ezek a könyvek, amik megjelennek… Többhöz is volt már szerencsém, ugyanaz a szóhasználat, lehetetlen és hihetetlen jelenetek, pozitúrák, sokszor romantizált abuzív kapcsolatok, egyébként tartalmatlan, kliséhalom, szánalmas történet. Valamiért mégis tetszik az olvasóknak, én meg a falat kaparom tőlük. 😀 Meg most már azért elég volt belőlük. De ahogy látom, nem csak nekem. 🙂
Kedves zsuzsa!
Bocsánat a kisbetűért, te jegyzed magad így!
Azért okoz gondot – nálam például főképp a Pillangólány, mert olvasóként (nem irigy kollégaként!) mást várnánk, függetlenül a valamilyen szintre felrakott írói ígérettől. A legtöbbünk számára az ellentmondásosan megírt szexirodalom kevésbé fér bele a jó erotikus/szexregény kategóriájába, mint némelyik eltanácsolt író munkája a saját zsánerébe. Páran igyekszünk objektívak lenni, néhányunknak eléggé jól sikerül, hiszen nem vagyunk pályázók. Az objektivitásunkat pedig zavarhatja az ismereteinkkel ellenkező döntés. (Az objektivitás persze nem azonos a hozzá nem értéssel.) Viszont minden körülmények között elismerem a kiadó megfellebbezhetetlen jogát arra, hogy mivel kockáztasson.
Gratulálok minden kikerült részlet szerzőjének!
Hatalmas élvezettel olvastam a részleteket minden héten, volt több kedvencem is.
Ebéd után összeìrom, melyikeket szeretném mindenképpen elolvasni, esedezem értük!!
Gratulálok a pozitív lektorit kapottaknak és a kikerülőknek is, és minden indulónak sok sikert a továbbiakhoz! 🙂
Ugyanakkor, hadd jegyezzem meg, hogy ez a rész szerintem már az eredmények elfogadásáról kellene, hogy szóljon, az írásokról mindenki kifejthette a véleményét a kikerült részletek alatt, a kiadó nyilván figyelembe vette őket. Én a szex miatti stigmát kicsit méltatlannak is érzem, igenis szükség (és kereslet is) van ilyen típusú regényekre, sőt, akár azt is megkockáztatom, hogy az intelligenciát sem veszélyezteti, ha valaki néhanapján olvas/ír/gondolkozik a szexről.
De ez csak személyes vélemény. Nem mellesleg Kia évek óta bizonyítja a Merengőn, hogy van kereslet az írásaira, úgyhogy ezúton is gratulálok neki és Amira Stone-nak még egyszer, sok sikert kívánva a második fordulóhoz. 🙂
Szerintem egyáltalán nem meglepő a Pillangólány továbbjutása. Sőt abszolút logikus.
Először is, a szerző egyáltalán nem ír rosszul, teljesen beleillik (kis szerkesztői segítséggel) a kiadó színvonalába, stílusába.
Másodszor, ez az egész pályázat és maga a könyvkiadás óriási biznisz, itt nem irodalmi Nobel-díjra várományos szerzőket keresnek, hanem ELADHATÓ szerzőket. (És reklámozzák az írósulijukat.) Ez a pénzről szól, az aranyról. 😉
A szex, még ha gagyi is, mindig eladható, pláne misztikummal megspékelve. Ez a mű nem eredeti, nem meglepő, tucatáru, de az olvasók szeretik a tucatárukat, nézzetek körül a könyvesboltokban. Ráadásul folyton azzal a szlogennel reklámozzák az új könyveket, hogy „Olyan, mint…”, „Ha az tetszett, ezt imádni fogod!” (Mellesleg az, hogy tucatáru, nem jelenti azt, hogy bóvli.)
Az írónak, úgy tűnik, már van egy elég kiterjedt/kiépített olvasótábora és további kiadható művei. Tehát már van egy elég nagy vásárlóbázis indításnak és alapanyag a karrier folytatására. Ha kiadják, ezért teszik, nem azért, mert hű de fenomenálisan tehetséges íróra bukkantak.
Szóval nem kell ezen annyira csodálkozni. 🙂
Látom, legalább nem vagyok egyedül, az értetlen többség remélem jelez valamit a kiadó felé is. Mint sokan mások, én se értem a pillangót, de tudjátok elég ha a kiadó jól felnyomja a könyvet és cuppannak majd rá az emberek, aztán legfeljebb továbbadják, mert nem az a típus lesz, amit meg is tartasz a polcon (én legalábbis azokat szeretem). Nem sértésként, de nekem Virág karaktere
tipikusan az volt, akivel Hasfelmetsző Jack biztos randizna egyet. Az tény, hogy mi csak kicsit látunk az egészből, de annyira sajnálom a többi kiesettet.
Egyedül Amira Stone-nak tudok szívből gratulálni, a többieknek pedig sok sikert a továbbiakban.
Először általánosságban a szexregényes témához, aztán felelek a kérdésekre is 🙂
Az, hogy egy írás első fejezete gyenge, nem jelenti azt, hogy a későbbi részek ne lennének jobbak, egyszerűen beletekert az előszűrő (ahogy sok más írásba is), és megnézte, később milyen a szöveg. Gondolom, sokan szeretnék ezt a saját írásuk kapcsán is.
Másik gondolat, és ez általánosabb téma: minden zsáner egyenrangú. Igen, szexregényt is lehet jól írni. Aki azt gondolja, hogy ő csuklóból meg tud írni egy erotikus művet, az nagyon téved. Nagyon kevesek képesek erre, nem véletlen, hogy a könyvesboltokban annyi gyenge írás van. Ha szeretnénk, hogy más megbecsülje a mi munkánkat, próbáljunk meg tisztelettel állni más munkája felé. Érdemes írói gyakorlatként kipróbálni, és írni egy erotikus novellát – majd odaadni olyannak, aki idegen. Általában két szintet süllyed a nyelvi rész szinte minden írónál.
A pályázaton indulók közül 46 fő a 12-19 éves korosztályba tartozik, akik között lehetnek ugyebár 18 éven aluliak is. Ugyanakkor lehetett indulni, sőt kikerülni is 18 éven felülieknek szóló tartalommal. Ebben én érzek némi ellentmondást. Szerintem etikusabb lenne ha kiskorúak nem indulhatnának (ne tegyük ki őket számukra nem való tartalmaknak), vagy ne lehessen 18 éven felüli tartalmakat beküldeni. De legalább az ilyenkor szokásos „elmúltam 18 éves” nyilatkozatot lehetett volna kérni a kérdéses tartalmak elolvasása előtt. (Tudom – tudom, milyen világban élünk, de legalább az egykor gyerekkönyvek kiadójaként indult Könyvmolyképzőtől szerintem ez elvárható…)
Lássuk a kérdéseket 🙂
„a Rakétának várhatóan mikor lesz eredménye? Azt is itt az oldalon hirdetitek ki?”
A Rakétára való ajánlásokat májusban megtesszük a kiadóvezető felé. Hogy ő mikor dönt, azt sajnos nem tudom előre megmondani. Igen, itt az oldalon hirdetjük ki, majd utána az írónak e-mailben is jelezzük.
„Tényleg, egyébként a beküldött és ki nem került kéziratokkal mi lesz? Törlik őket a gép(ek)ről?”
Nem töröljük (csak ha tele a tárhely az e-mail címen). Újra nem lehet ugyanazt az írást beadni, így rákeresünk, ha mégis ez az eset állna fenn.
„A többi kétszázvalahány mű tényleg ennyire olvashatatlan?”
Vagy nem jó a nyelvi szint (kiesettek 95%). Vagy olyan mérvű koncepcionális, vagy korcsoportbeli hiba van, ami sajnos biztosan kizárja a megjelenés lehetőségét (kb 5%)
Az a tapasztalat, hogy minden évben a kéziratok 80%-a alapvető írói hiányosságokkal küzd sajnos. Nem véletlen, hogy íróiskolát kellett alapítunk segíteni a fejlődést.
Az íróiskola nem tömegoktatás, és pénzszerzés. A jelentkezők harmadát, negyedét tudjuk csak felvenni, egyszerűen nincs több oktatói kapacitásunk.
„Oké, de az írói ígéret a papírízű rossz szex volt? Mert még egy pornójelenet is izgatóbb. És tényleg nem menne, egy papír ízü szexem sincs, amit összevághatnék. Legalább szeretnének dugni a szereplők!”
Ez pontosan ugyanaz a gondolat, miszerint minden sci-fi hülye űrlényekről szól, és béna kockáknak való, akik fénykarddal rohangálnak egy erdőben…
Vagy minden krimi lapos, mert papírízű szereplők keresik a hullát, noha a komornyik a gyilkos.
Ha nem értünk egy zsánert, mert nem érdekel, nem vagyunk az olvasói, akkor érdemes vagy bővíteni a látókört, vagy nem támadóan fellépni más íróval szemben. Inkább mondjuk tanulni tőle. Vajon mit tud dramaturgiailag ez a két író?
„Édeklődni szeretnék, hogy a beküldött, de ki nem került szövegekkel még történhet-e valami “jó” – illetve hogy ha nem, akkor ezúton mentesülnek-e a megállapodás alól, mely szerint nem küldhetők be máshová. Mostantól tehát már beadhatók más kiadóknak vagy a teljes pályázat lezárultáig érvényes a megállapodás?”
A fel nem került szövegek számára véget ért a pályázat, elküldhetők máshová.
A felkerült szövegeknél a pályázat lezárultáig kell várni, ami a kiadóvezető döntése.
„Szerintem etikusabb lenne ha kiskorúak nem indulhatnának (ne tegyük ki őket számukra nem való tartalmaknak), vagy ne lehessen 18 éven felüli tartalmakat beküldeni.”
A kettőnek, úgy vélem, nincs kapcsolata.
Mi nem diszkrimináljuk a fiatalokat a koruk alapján. Ha 15 évesen zsenik, akkor jöjjenek bátran.
Ami szextartalmat illeti, ezeket szándékosan nem jelöltük az oldalon hatalmas piros 18-as karikákkal, és a Facebookon sem, mert akkor az összes kamasz erre járt volna 🙂
A megjelenő regényeken rajta lesz, és a sorozatoknál is erős a korcsoportvédelem, erősebb, mint kiadónál.
(De amúgy minden ilyen bejegyzés elején ott volt a figyelmeztetés, hogy erotikus tartalom.)
Tisztelt Aranymosás, kedves olvasók és persze szerzőtársak, akik (velem együtt) nem jutottak tovább még az előszűrésen sem!
Végig itt voltam, attól függetlenül, hogy nem írtam véleményt, végigizgultam én is ezt a 3 hónapot, és magamban megalkottam a véleményem a kikerült írásokról is. Nem hőbörögni szeretnék, csupán nem értem. Nem értem, hogy az olyan írások, mint a Kellemetlen szellemek, vagy a sulisokk és társai írások kikerülése után hogy nem kerülhetett ki az enyém? Tudom, most azt gondoljátok, minden át nem jutott szerző ezt gondolja, s biztos korábban is akadt efféle hozzászólás. De kérlek, én megmutatom nektek, mit írtam, ha Aranymosó nem szeretné megnézni még egyszer az írásom, mert arról is tudok, hogy volt olyan év, amikor utólag került fel még (ha jól emlékszem) 4 írás, mert hasonló problémák miatt még egyszer átnézték a kéziratokat.
Ezért kérem, csak még egyszer nézzék meg, biztosan nem kerülte-e el a figyelmüket egy-egy jó írás ami még kikerülhetett volna? Biztosak abban, hogy az én kéziratom nyelvi szintje nem éri el a többiekét? (A fent említetteket és társait meg főleg??)
Ha megnézik, megköszönöm, ha nem, kiteszek a blogomra 2-3 fejezetet, és az itteni véleményezőket fogom megkérni arra, hogy nézzék meg, olvassák el, és ha ők is úgy gondolják, hogy nem jó, elfogadom, ellenkező esetben viszont nem tudom elfogadni az „elhasalást”! 🙂
Aranymosó már válaszolt, de még egy gondolat ehhez a 18 éven aluli pályázós – 18 éven felüli tartalmas felvetéshez: ha a kiskorúak nem pályázhatnának, attól még olvasóként ugyanúgy feljöhetnének az oldalra, és láthatnák a felnőtt tartalmú írásokat is, így teljesen értelmetlen lenne őket kizárni. A részletek címe alatt egyébként mindig ki volt írva, ha erőszakos vagy erotikus tartalom következett. Az meg az ilyen zsánerű írások szerzőivel szemben lenne roppant igazságtalan, ha pusztán azért nem pályázhatnának, mert mi van, ha a kikerült részletüket olyan is olvassa, akinek még nem való. A kiadónak sem érné meg, hogy miközben a profiljukba ezek a művek is beleillenek, elszalasszák a lehetőséget, hogy bennük találjanak aranyat.
Arrow: Kihagytad a felsorolásból az Álomkór-t, pedig az kenterbe vágott mindent!:-)
Már régóta nem értem, hogy sokan miért tesznek egyenlőségjelet az „eladható” és a „gagyi tucatáru” fogalmak közé. Attól, hogy valamit sokan szeretnek, miért lesz az automatikusan kevésbé értékes? Ezt most nem a jelen helyzettel és az itteni írásokkal kapcsolatban mondom, hanem úgy általában.
Továbbá. Tegnap jártam egy gondolatébresztő irodalmi beszélgetésen, és rájöttem valamire, pontosabban, sikerült megfogalmaznom, ami már régóta bennem motoszkál, hogy tulajdonképpen mire is való az írástechnika meg ez az egész dramaturgia-hajcihő. Arra, hogy el tudd mondani, amit szeretnél úgy, hogy meg is hallgassák (nem pedig arra pl., hogy kereskedelmi sablonokba törje a regényt, mert csak úgy fogják megvenni – egyébként szerintem a többség igenis kedveli a szokatlan megoldásokat a regényekben, de ez csak az én tippem). Ugyanígy: „eladható” író az lesz, aki úgy tud írni, hogy odafigyelnek rá, függetlenül attól, hogy mélyen- avagy kevésbé mélyenszántó a mondanivalója. Ha ez nem megy, lehet akármilyen értékes a mondandónk, nem fogják sokan olvasni. És ez aligha az olvasók hibája.
Kedves Aranymosó!
Köszönöm szépen kérdésem válaszát. Ennek értelmében szövegem – mely gyanúm szerint az egyetlen verses mese volt a beküldöttek közül – más utakon indul tovább célja: a megjelenés felé. Minden kedves Szerzőtársamnak további sok ihletet és szép sikereket kívánok, itteni megjelenéstől függetlenül.
Üdvözlettel: Faragó Dániel
Bevallom: én sem számítottam a Pillangólány továbbjutására, de csak azért, mert nem szeretem az ilyen típusú műveket, nem keltette fel kellőképpen a figyelmemet, a versszavalás meg nagyon-nagyon távol áll tőlem, főleg szex közben. De még mindig az a véleményem, hogy egy írás első fejezetéből nem lehet levonni konkrét következtetéseket a kézirat egészéről. Szerintem a felzúdulás nem Kia ellen szól, hanem a többi negatívot kapott mű mellett, és ez az egész helyzet most egy kicsit szegény írónőn csattan, ami szerintem neki meglehetősen rosszul esik. Jó lett volna, ha többen továbbjuthattak volna, a Tempus és Calidi fészek nagyon ígéretesnek tűntek.
Amin viszont meglepődtem, hogy jó néhány regényt bétáztam az Aranymosásra, és csupán kettőt láttam megjelenni, pedig mezei olvasóként (!) mind szövegileg, mind formailag teljesen rendben volt a többi is. Olvastam szörnyűt itt, amit diplomatikusan véleményeztem, ehhez képest azok az írások, amik nem jutottak ki, messze jobbak voltak. Lehet, hogy az írók beijedtek, és mégsem pályáztak?
Gratulálok a két továbbjutott szerzőnek!
„…a nemet kapott művek két íróiskolai kurzus után újra beadhatóvá válnak.” – olvasom itt. Rosszindulatú föltételezés részemről, hogy a kurzus fizetős?
a legutóbbi lektori hírek alatt föltettem egy kérdést, amire nem jött válasz azóta sem – erre, remélem, kapok majd 🙂
Még egy kérdés: a regényemet úgy írtam meg, hogy minden fejezet újabb kérdéseket vessen fel. Általában azt a véleményt kaptam, hogy fenntartja a figyelmet. Természetesen a kiadónak lehet más a véleménye, de azért érdekelne: ha esetleg a stílus nem tetszik a kiadónak, az fölülírja azt, hogy a történet esetleg érdekes? Mert én nyilván annak tartom, de az előolvasók minden szigorú kritikájuk ellenére a történet érdekes voltát nem vitatták el.
Félreértés ne essék: tudom, hogy kaput, szóval nem kötözködöm, de ha más kiadónál próbálkoznék, hasznos volna tudnom, mi a gond…
Válaszát előre is köszönöm
Ha az alábbi művek bekerülnek Rakétába, tuti megveszem őket, de ha nem kerülnek be, kérem szépen az írókat, hogy elolvashassam őket:
Early Moon – Mágianyelő
Herceg Kati – Álmodj tovább
Szabó Krisztina – Tempus
Koós Patrícia – Adatok a Calidi fészekből
Ők voltak a kedvenceim. 🙂
Aranymosás: Hibás feltevés. Mint többször is irtam.
„Ha nem értünk egy zsánert, mert nem érdekel, nem vagyunk az olvasói, akkor érdemes vagy bővíteni a látókört, vagy nem támadóan fellépni más íróval szemben. Inkább mondjuk tanulni tőle. Vajon mit tud dramaturgiailag ez a két író?”
A krimiket imádom. Rengeteg otthon a szexszel foglalkozó könyv, egyik kedvenc témám. Tehát mindkét említett zsáner a kedvenc zsánereim közé tartozik. Akárcsak a sci-fi és fantasy irodalom. Pont ezért látom, mennyire papirszex ami kikerült. És nem, nem szeretnék olyan szexet írni, amin jó esetben elalszik az olvasó. Olyat szeretnék, amin felizgul. Ha már szexírást tanulnék valakitől. Mondom, a szerzővel nincs bajom, ha az az igény, hogy ilyet kell írni, akkor igaza van. És ezúton közlöm mindenkivel, aki azt mondja, hogy nem kell leszólni, ami szex, hogy az összes tiltakozó közül egynek volt baja a szex témával. A többinek a szex leírásával volt. Ott van pl. Attila.
Dramaturgiailag nem tudjuk, ki mit irt. Ez esetben azt láttuk, milyen szexet írt. Arról mondtuk véleményt.
Nem úgy volt, hogy ma még kikerül egy mű?
Amira Stone-nak tiszta szívből gratulálok, az ő írása igazán tetszik, szívesen olvasnám! Kia is bizonyára többet tud, mint ami kiderült az elénk került részletből. Szexet nehéz írni, sokáig kerültem is. Jómagam szórakoztató irodalom fogyasztó vagyok, olvastam már néhány erotikus könyvet. Ez is bizonyosan jó valakiknek. Nem a témájával akadt gondom, hanem a stílusával, eleve taszítanak a nyomasztó hangvételű írások. Ez egy teljesen szubjektív olvasói vélemény, nem szeretném az írót megbántani vele, sőt, sok sikert kívánok!
Kedves Aranymosó!
Fontolgattam a hozzászólásokat olvasva, hogy megtartsam-e a véleményemet magamnak, előre megjósolva, hogy be leszek sorolva „itt egy újabb kezdő szerző, aki nem ütötte meg a mércét, most meg veri a mellét végső kétségbeesésében azt bizonygatva, hogy minden elfogultságtól mentesen az ő írása Az Írás, ami megérdemelte volna a bekerülést” osztagba, de a fát már nem tudom magam alatt vágni, így se, úgy se kerülnék be ezután, így a kérdéseim, észrevételeim magamban tartását se találom indokoltnak.
Az előttem szólóakhoz csatlakozva, a magam részéről speciel én is furcsálltam, hogy ennyi volt az egész, abba a hitbe ringattam magam, hogy ma még fog felkerülni egy részlet, ezért kevésbé elegáns fogalmazással élve duplán is pofára estem, hiszen arra számítottam, a végén is tartva lesz a hétfő-szerda-péntek: részlet, szombat: lektori minta, amihez a pályázat az elejétől kezdve igazodott. Eléggé hihetetlennek tartom, hogy több, mint 200 pályamű közül egyetlenegy még egy olyan nem akadt, ami ha pozitív lektorit nem is kapott volna a végén, de legalább felkerülhetett volna – bár ez inkább egyéni szoc probléma.
Azt viszont szeretném tudni, hogy a „nem megfelelő nyelvi szint”, azaz az így első elgondolásra meglehetősen tág kört lefedő, általánosságnak ható fő szelektálási ok alatt mégis mire kellene asszociálni a gyakorlatban? A saját kéziratomból kiindulva a mondataim 90%-a többszörösen összetett volt, választékos, hosszabb kifejezéseket, különféle szinonimákat használva, hogy ne a mindennaposan bejáratott szavak tömkelege halmozódjon fel, legyen valamiféle íze nyelvileg a szövegnek. Nem felvágásként, pusztán tény közléseként, hogy érződjön, nem csupán a levegőbe beszélek, a kiadó több írójától is kaptam már pozitív visszajelzéseket a blogbejegyzéseimre, (melyeknek hossza hozzávetőlegesen megfelel a feltett részletekének) miszerint szeretik őket olvasni, tetszik nekik a stílusom – nem vagyok hozzáértő, de ebből arra mertem következtetni, hogy annyi sebből azért nem vérezhet a nyelvi szintem.
Nem a sértett egom beszél belőlem, nem az előszűrésbe bekerült szerzőket és a lektori értékelésekkel tovább jutottakat szeretném bántani, (ugyanakkor az nekem is feltűnt kötözködés nélkül, hogy az erotikus könyv pozitív lektorijánál több negatívum lett felsorolva, mint egy átlag kiejtett műnél) egyszerűen magyarázatot kívánok kapni, és élve egy újabb meredek feltételezéssel, megkockáztatom, nem vagyok ezzel egyedül – se azok közül, akik a második szint előtt lettek kiejtve, se pedig azok közül, akik addig se jutottak. Nem azt várom vagy vártam volna, hogy legyek körbeudvarolva, ha nem elég jó, akkor nem elég jó, képes vagyok a feldolgozására, de akkor már igényt tartanék egy logikus, konkrét ítéletre – nem vagyok cukorból, akár egy nyersebb vélemény is tökéletesen megfelelt volna, ha ad bármi szilárdat.
A kéziratokba fektetett energiát nézve szerintem megérdemelte volna az összes pályázó, hogy ha nem is ütik meg a mércét, legalább leírják nekik 2-3 mondatban, hogy mégis miért nem jó az ő könyve. Ez alatt pedig nem olyan általánosságokat értem, mint a „nem jó a dramaturgia”, „nem jó a nyelvi szint”, „nem jó XY karakter”, hanem némi indokkal alátámasztva, hogy mégis miért, hiszen szerencsétlen szerző nem lát bele az előszűrő fejébe, nem tudja kihámozni ennyiből, hogy mik azok az elemek, amik elvezettek ahhoz, hogy „ez nem jó”, csak tudja, hogy nem jó. Ami pedig a meglátásom szerint vajmi kevés útmutatás az érdemi fejlődéshez, ha nem mondják neki, mivel rontja el a dramaturgiát, egyértelműen kiküszöbölni se tudja a hibát. Rosszabb esetben egy pont olyan oldalán kezd el változtatni a kidolgozásnak, ami pont jó volt.
Arrow megjegyzéséhez csatlakozva nem az a bajom, hogy nem jutottam be, ha nem ér a nyomába a felkerülteknek, amit én alkottam, akkor kissé fájón, de beismerem, izgatottan várom a megjelenését, és elolvasom, majd szívből ajánlom azoknak, akik adnak a véleményemre. Ez eddig is így volt, ezután is így lesz. Azonban nem vagyok ilyen messzemenően belátó, hogyha azt tapasztalom, hogy akik bekerültek, azoknak a munkáira se igazak kevésbé azok a malőrök, amik engem már az első lépcsőfoknál visszaküldtek a startmezőre. Nem sajnálom tőlük a lehetőséget, csak ésszerűen mérlegelve nem értem, hogy ezeket latba vetve én miért nem kaphattam meg ugyanezt – na meg nem utolsósorban azok, akik előttem már felszólaltak vagy csak csendben követték az eredmény alakulását, és hasonló csónakban eveznek, hasonló hibákkal.
Gratulálok Kiának a pozitív lektori miatt. (Nekem amúgy pont a végén bedobott horog vette el picit a kedvem a továbbolvasástól, végig abban a hitben voltam, realisztikus mű lesz.) Sajnálom, hogy a Calidi-fészek kiesett, nagyon tetszett az első részlet. Érdekes viszont, hogy nem az első, ami a YA/NA/felnőtt kategóriák ütközésén csúszott meg. Realista környezetbe ágyazva sokkal egyszerűbb a besorolás, hisz ha középiskolában nyitunk, jó eséllyel YA-ról beszélünk. Fantasy/sci-fi köntösben nyilván sokkal nehezebb eltalálni az arányokat. Ezen a vonalon akár el is indulhatnának a szerzők, mert van a műveikben remény. Mindenesetre várom a folytatást, a Rakéta-projekt nyerteseit, legfőképpen pedig a következő pályázatot 🙂
Nem értem a nagy felháborodást azért, amiért ma nem részlet jött 😀 Jó, utolsó utáni remény, ez világos, de senki sehol nem írta, hogy még három lesz a héten – azt írták, hogy a napokban felkerülnek az utolsó írások. Felkerültek.
Én nagyon örülök ezeknek a részletesebb lektoriknak, mert egy csomó hibát össze lehet írni belőlük. Ehhez kapcsolódóan lenne egy kérdésem. Aranymosó egyik előadásán került elő, hogy az írók félelmetesen rosszul ítélik meg, miben mennyire jók, vagy éppen nem olyan jók, illetve volt szó arról, hogy nehezen tanulnak a hibákból, ha más írásában van megszerkesztve, kiemelve. Viszont kaptam egyszer egy olyan tanácsot Aranymosótól, hogy hallgassak az ösztöneimre. Nagyon sok esetben, amikor olvasom a lektorikat, arra gondolok, hogy az adott dolgokon már túl vagyok. Például amikor egy író kifelé, az olvasóhoz beszél párbeszédnél, vagy amikor felvonultat tíz konfliktust a regény oldalain, de egyik sem fontos a szereplőnek, nem akadályozza a célja elérésében, nem halad végig a cselekményen. Az ilyeneket mennyire érezhetem jól? Mert nagyjából körvonalazódott bennem, mi megy nehezebben, mi könnyebben, meg csinálok olyan dolgokat, amiket azt hittem, minden író csinál (eljátszom a párbeszédeket), de tegnap rájöttem, hogy nem. Ezért gondoltam arra, hogy szintet léptem a tudtomon kívül. Nekem a párbeszédek eljátszása természetes. Vagy azért érzek így, mert csak a nagyon amatőr hibákat látom? Ahhoz, hogy a hibáinkat meg tudjuk ítélni, milyen érzék kell?
Arrow, már ellenőriztük az előszűrést. És ez is nagy munka volt, újabb ellenőrzést már nem tudunk végezni. Megértem, hogy probléma a műved kiesése, de ugyanez a gondja még 243 embernek is.
Stella, mindössze azt mondtuk, hogy e héten kikerülnek az utolsó részletek. Nem véletlenül nem kommunikáltunk egyértelműbben. Nem akartuk, hogy szegény utolsó pályázón csapódjon le a feszültség.
Gothic, a blogírás, újságírás stb nem regényírás. Más eszköztárra van szükség, sajnos.
A kiesett művekről nem tudunk véleményt adni, ez minden évben kérés, egyszerűen fizikailag nem tudjuk teljesíteni. Első évben próbáltuk, az első ötven visszajelzésre olyan e-mailes balhélevelezés született, hogy nem szeretnénk újabb ilyen kört, remélem, megérted.
Kedves Attila!
Egyáltalán nem haragszom, hogy zsuzsának hívsz;)
És én csak annyit mondtam, hogy amit láttunk, abból nem tudunk objektív döntést hozni egy hosszú regény egészére vonatkozóan.
Amúgy Liliom véleményével nagyon egyetértek azzal kapcsolatosan, hogy Kia láthatóan rendelkezik még egy hatalmas plusszal a regénye(i) mellett, nagyon komoly marketinget fektetett már saját munkájába, és ezt profin csinálta. Mindnyájan tanulhatnánk tőle 🙂
Hú, mi lett itt 🙁
Ez olyan mèltatlan.
Dávid Roland István: az oldal legtetején a van az íróiskola gomb, ahol kérdésedre választ találsz. (és ha elolvasod Aranymosó hozzászólásait, akkor azt is látod, hogy nem a profit kedvéért találták ki ezt a szolgáltatást)
A kérdésed alapján (és a kézirat NEM ismeretében) feltételezem, hogy a dramaturgia érdekel(het). Pont most csináltam erről egy youtube videót, keress meg (Novák Zsuzsanna) és alatta beszélgethetünk róla 😉
“Tényleg, egyébként a beküldött és ki nem került kéziratokkal mi lesz? Törlik őket a gép(ek)ről?”
„Nem töröljük (csak ha tele a tárhely). Újra nem lehet ugyanazt az írást beadni, így rákeresünk, ha mégis ez az eset állna fenn.”
2018. 05. 25. után érvényben lesz a GDRP az EU új adatvédelmi rendelete. A beküldött adatlapokban közölt személyes adatok tárolását ehhez kell hangolni. Van adatkezelési szabályzata a pályázatnak? Milyen adatokat és meddig tárolnak a pályázókról? Van hozzájáruló nyilatkozat az adatok kezeléséhez? Érdemes lesz ezt időben tisztázni, állítólag büntethetnek is.
Kedves Aranymosó!
Lenne egy kérdésem azzal kapcsolatban, hogy a fantasy-n belül, ha alzsánerben ír az ember, például kard és mágia típusú történet, azt jelöli-e kiadó?
(Sok kedvencem volt a ezévi aranymosáson például a Mauri legenda vagy a Műsorszünet! című történet, mi kiesett, de a remény hal meg utoljára, fejlődni és hajrá. A kikerültekbe, ha kiadják beleolvasok, bár erotikusabb műben inkább az intenzívebbeket kedvelem, mint az Anita Blake vagy a Trónok Harca jelenetei). 😉
Pacsi és Rakétazáport mindenkinek! (Rakéta Projekten izgulóknak kitartást). 🙂
Lily 🙂
Köszönöm. Az adatkezelési kérdés nálunk egyszerű, nem gyűjtjük, nem küldünk levlistát, nincs semmilyen marketingcél a háttérben, és pusztán a beküldött e-mail címen vannak levelek, semmilyen kiadói szerveren nincs semmi. A korábbi komment arra vonatkozott.
Nem jelölünk alzsánereket, főleg, hogy sokszor nem is tudja besorolni az író.
Kedves Zsuzsa (nagybetűvel írom inkább), köszönöm a választ. a több, mint 60.000 ft-os íróiskola, amiből, ha jól olvastam anno, kettőt kéne elvégezni, az mintegy kéthavi fizetésem, feltéve, ha nem eszek és nem fizetek lakhatást… szóval nem tudom, mi a helyzet a profittal 🙂
majd rákeresek a youtube-odra is, aztán cseveghetünk 🙂
Kedves Aranymosó!
Köszönöm! 🙂
Lily
István, köszönöm a gondolatot. Az ingyenes országos pályázat, és a kezdő magyarok több milliós finanszírozása mellett sajnos nem tudunk két hónapig fizetni szerkesztőket arra, hogy saját munkájuk helyett oktassanak. 🙂
Minden évben érdekes, hogy magánkiadásba százezreket is beletesznek emberek, míg saját oktatásukra a töredékét sajnálják. Az írás tanulása idehaza furcsa gondolat, míg egy varrásról szóló tanfolyam vagy egy nyelvoktatás természetes.
Köszönöm a sokféle kérdést, és jó pihenést mindenkinek a következő négy napon! 🙂
Kedves Aranymosó! köszönöm a válaszát – ha nekem szánta, és logikusnak tűnik, hogy igen 🙂 félreértést okozhatott számomra, hogy én teljes nevemmel írok ide kérdést és István néven valaki más, így meglehet, hogy korábban is kaptam választ a kérdéseimre, csak nem tudtam, hogy azok nekem szólnak 😀
tehát köszönöm a választ. nem is gondolom, hogy az oktatóknak ingyen kellene dolgozni, csak tényként szögeztem le sajnálkozva, hogy az én pénztárcám nagyon (nagyon, nagyon) vékonyka ehhez.
tisztelettel:
Dávid Roland István
Ezt még itthagyom, illik ide:
„Az írás, legalábbis átmenetileg, kiégette belőlem a valóság tudatát. Azt hiszem, végső soron ez is a dolga. Írjon az ember jót vagy rosszat – eltelik vele az idő.”
(Stephen King)
Hajrá mindenkinek, jó írófitnesszt! 🙂
Lily 🙂
Azt a mindenit. Micsoda hisztériatornádó söpört itt éppen. Nézzétek. Mi még a Pillangólány második fejezetét sem olvastuk. Igen, láttunk egy szexjelenetet de itt ahogy látom ezzel az egy db jelenettel kategorizálnak be egy egész könyvet. Hadd hozzam fel a Szigor című könyvsorozatot aminek ugyemlékszem az egyik része rögtön sexel kezdődik de aztán egy politikai csatározás lesz belole. Ráadásul itt vmi misztikumrol is beszélnek amit mi szintén nem olvastunk. Amit megemlített itt valaki,mégpedig hogy történelmi-romantikus könyvek estek ki amik mögött nagyobb kutatómunka áll… nos itten van a kutya elásva. Ugyanis a Pillangolány(gondolom) keveset ígér de azt a keveset maximálisan megadja, míg a nevezett tobbkutatomunkás regények meg szétesnek a hatalmas ígéretük sulya alatt amit nem tudnak megadni. Ha valaki sokat ígér akkor az olvasó úgy is fog bele.
Kedves Aranymosó!
Köszönöm a választ! Az álláspontot tiszteletben tartom, ha egyet nem is értek vele.
Jó pihenést a hosszú hétvégére!
Szerintem igenis illene egy adatkezelési szabályzat a Kiadó részéről: a megadott adatokat (név, e-mail cím, telefonszám) és a pályázók szellemi tulajdonát képező írásokat hogyan kezeli. Kizárólag akkor tárolhatja bármilyen formában, ha ehhez írásban hozzájárultak. Egyébként jogosulatlan adatkezelés lehet belőle, akkor is ha nincs marketing célja. A pályázók is nyilatkoztak, hogy máshol nem közlik és ők írták. Ezt ma már nagyon komolyan illik venni, és én csak jobbító szándékkal vetettem fel, nem rosszindulatot, hanem információhiányt feltételezve.Érdemes lenne utánaolvasni a GDPR törvénynek…
Ugyanezt gondolom a karika 18-as tartalmakról is, van ennek is ajánlott kezelési módja: lásd Internetes Gyermekvédelmi Törvény.
És nem kötözködni szeretnék..
Köszönöm szépen a lehetőséget és a lektori értékelést, nagyon sokat jelent nekem és nagyon jólesik.
Márti, tehát ha kéretlenül elküldöm a vérehulló fecskefűről írt haikumat Ryan Gosling emailcímére, és ő ezt nem törli maradéktalanul, neadjisten megnyitja az okostelefonján, és marad utána egy temp fájl, akkor beperelhetem az adataimmal való visszaélésért?
Abszurdnak tartom a feltételezést, hogy bármelyik kisiskolást ez az – amúgy figyelmeztetéssel ellátott – regényrészlet vezeti majd be a virágok és méhecskék profán valóságába (mégis ki olvas el „véletlenül” 12 ezer karakternyi pornót?), de talán az lepne meg a legjobban, ha túljutnának a részlet elején lévő Ady-idézeten.
Azt írtad, nem rosszindulatból veted fel ezt, de érdekesnek tartom, hogy pont a lektori hírek alatti hisztidömping közepén kellett meglengetni az adatokkal való visszaélést, és nem elégedtél meg azzal, hogy erre egyszer felhívtad a figyelmüket. Itt szerintem egyértelmű, hogy nem segítő jellegű a szándék, kár is ezzel takarózni. Ezt elég ízléstelennek tartom, pont azért, mert valóban fontos dolog az adatvédelem, és nem ott kellene kongatni a vészharangokat, ahol semmiféle visszaélés nem történt. Az összes pályázó pontos tájékoztatást kapott arról, hogy ha beküldi a művét, az megjelenhet a honlapon – hiszen pont ennek reményében küldték be. Senkinek a neve vagy az életkora nem szivárgott ki, még kéretlen hírlevelet sem küldenek, és az, hogy bármelyik kiadó kéziratot lopna, egyszerűen nevetséges, ezt szerintem te is belátod.
Mindenki más elégedetlenkedőnek pedig:
esküszöm, nem értelek benneteket.
Ha nem tetszik a könyv, nagy ügy, vegyetek helyette egy páfrányt a sarokba.
Ha nem tetszik a lektori vélemény, küldjétek be az írást egy másik kiadóhoz, hátha nekik jobban tetszik majd, vagy szimplán jobban a profiljukba vág – mindenki jól jár.
Ha szerintetek ez az egész egy ördögi marketingtrükk az írókurzusok eladására, akkor járjatok túl a gyíkemberek eszén, és ne jelentkezzetek.
Abban a kiadói kultúrában, ahol az is csoda, ha külsősként nem egyből a kukában végzi a kéziratunk, végre itt egy pályázat, ahol garantálják, hogy mindent elolvasnak, ami beérkezik. A nagyon rosszakat szimplán nem teszik ki (ami szerintem a visszautasítás legtapintatosabb módja), a jókról pedig jön szakmai visszajelzés, és egy népes olvasói közönség is véleményez. Az írások nem egymással versengenek, nincs top 10 meg n+1 forduló, hanem csak a zsánerükkel szemben támasztott elvárásoknak kell megfelelniük.
Itt van ez a fantasztikus lehetőség, és ti fanyalogtok. Még csak nem is azon, hogy mi nem jutott be, amit amúgy megértenék, néhány kezdet tényleg ígéretesnek tűnt. De nem, a többségnek elsősorban az fáj, hogy megjelenik valami, ami nektek nem tetszik.
Kit érdekel, hogy az adott írás nem szorított ki senkit a versenyből; kit érdekel, hogy a nagyját nem is olvastátok; kit érdekel, hogy valószínűleg nem ti vagytok a célközönség?
… És nem utolsó sorban kit érdekel, hogy sokan közületek íróként gyalázzátok úgy egy másik (egyelőre) amatőr író művét, hogy tudjátok, olvasni fogja – ráadásul egy olyan napon, amikor felhőtlenül boldognak kellene lennie.
(Most jegyzem meg, hogy nem vagyok KMK-zsoldos, kommentelni sem sűrűn szoktam. De ami itt megy, az tényleg méltatlan.)
Kia és Amira, én a magam részéről szívből gratulálok nektek, mindketten büszkék lehettek magatokra! Szuperek vagytok 🙂
Noémivel teljesen egyetértek (köszi, hogy ilyen szépen összeszedtél mindent). Az, hogy mi jutott tovább, nem vett el mástól lehetőséget (ezúton is gratulálok az íróknak), és nagyon reménykedem benne, hogy ez a vagdalkozás nem veszi el a kiadó kedvét attól, hogy továbbra is nyilvános pályázatot szervezzen, mert jövőre is szeretnék beküldeni írást. 🙂 Hatalmas lehetőség ez a pályázat, minden egyes lektori véleményből tanulni lehet, nem is keveset (idén 39 is volt), és a kezdők, mint pl én is esélyt kaphatnak.
Bár nem voltam aktívan jelen, minden részletet elolvastam. A két pozitív lektorit kapott írónak, Kiának a Pillangólánnyal és Amira Stone-nak a Kitaszítottakkal további sok sikert kívánok, és csak azt tudom mondani, hogy ne vegyék személyeskedésnek, ami itt az elmúlt napokban lezajlott. Csak a csalódottságnak ki kellett mindenkiből jönni, az írásuk vagy a személyük értékéből ez semmit nem von le.
Kíváncsian várom a két regény sorsát, és remélem, hogy egyszer még személyesen is megismerhetem a két írónőt.
Ezúttal is köszönöm azoknak, akik időt szántak a művem elolvasására, és véleményezték. Nekem egy élmény volt azok után, hogy két éve még az előszűrésre sem jutottam ki. Anno egy kedves szerkesztő ismerős azt mondta: kevés az igazán tehetséges ember, de az írás is egy szakma, amit meg lehet tanulni.
Ajánlom minden író figyelmébe, hogy képezze magát (a neten is nagyon sok írástechnikai anyag fellelhető, nem feltétlenül kell íróiskolába járni, például a központozás rejtelmeit vagy hogy egyáltalán mi fán terem a nézőpont és miért kellene nekem azt kezelni én is egy blogról tanultam meg).
Remélem, hogy jövőre sok ismerős nevet viszont láthatok itt, mert végszóként: az Aranymosás pályázat egy egyedülálló lehetőség a magyar kezdő íróknak, amiért köszönet illeti meg azokat akik mögötte állnak!
Én még mindig nem értem, hogy honnan gondolják ennyien, hogy a Pillangólány egy tucatpornó lesz? Talán ide médiumok járnak olvasni? Vagy itt mindenki megkapta az egész kéziratot, egyedül én láttam egyetlen fejezetet? Szexről nem szabad írni egy regényben? Az nem az életünk része? Hát gyilkosságról? Az még belefér?
Megmondom őszintén, én örülök a Pillangólánynak, és gratulálok Kiának! Egyre jobban érdekel a regénye.
Sajnos nem találom azt a hozzászólást vagy megjegyzést, ami azt taglalta, hogy ide is annyi részletet tesznek ki a műből amennyi alapján egy könyvet megítélnek az olvasók. Ha az elején nem kelti fel a figyelmet, visszateszik. Ez alapján sokakkal továbbra is egyet értek, mert a pillangó menni vissza a polcra és nem venném meg. Persze újból előjön, hogy mi nem látjuk az egészet, de az alapján kell ítélnünk! Ne csodálkozzatok a felháborodásokon!
Noémi, egyet értek mivel ha vmit tiltanak, vagy korlátoznak arra még inkább rákattansz és azért is elolvasod, nálunk annyi idősen (12-14 évesen), így volt. Az aranyszamár volt az első +18-as mit olvastunk, ahhoz képest a Prostitució az Ókori Görögországban és Sappho versei felüdülés volt a csapatnak. Ízlés és érettség kérdése. Szerintem hagyjuk a témát és koncenráljunk a Rakéta Projektre.
Aranymosó, lesz még százszavas írástechnikai játék?
Puszi! 🙂
Lily
Ui: Fantasyban vagyok otthon, mint írtam, csak arról tudok véleményt írni. Kitartást e sötét napon. 😉
Kelt Orbelain napján, 2018. ethuil idején. (2018. késő tavaszán, szombaton: tünde nyelven).
Elolvastam a második pozitív lektorit kapott írást. A szerző stílusa kellemes, nekem bejött. Könnyed, nyári olvasmányként biztosan tetszene, de útravalót nem várnék a könyvtől. Az első pozitív lektorit kapott sajnos nem az én világom.
Lehet, a koromból is adódóan, inkább a mély gondolatokat ébresztő, tartalmas, mindennapi gondokat feldolgozó írásokat részesítem előnyben.
Nálam az Összetört életek volt a favorit, ami egy nagyon kényes témát dolgoz fel.
Napjainkban a fantasy a nyerő meg az erotika. Ez van. Egy Zilahy sem nyerne mostanság a Halálos tavasszal, pedig az a könyv letehetetlen, magával ragadó és elgondolkodtató. A kérdés még hetekig marcangolja az olvasót: miért? De erre manapság nincs kereslet.
Elég sokat olvasok és ritka az a könyv, ami képes adni valamit. Általában szólnak valamiről, aztán vége lesz és ennyi. A kereslet meghatározza a kínálatot. Nyilván a kiadónak is az az érdeke, hogy eladható könyveket dobjanak piacra, mert az olvasóknak erre van igénye.
Amirának és Kiának szívből gratulálok, remélem mielőbb olvashatjuk a teljes regényeket. 🙂
Egy olyan írás kap savazást, ami néhány embernek nem tetszett. Ez szubjektív, és ezt ti is belátjátok. Mert belátjátok, ugye? Nem ez fogja eldönteni, hogy mennyire lesz népszerű a megjelenés után, de ugyanúgy nem ehhez képest kell pozicionálni saját magatokat. Szerintem.
Azt látom évről-évre, hogy a pályázók – pár éve én magam is az voltam 😀 rám is igaz volt -, kettős mércét használnak. Egyszerre akartok íróként és olvasóként is reflektálni egy-egy részletre, mikor melyik kerül túlsúlyba, viszont ha a saját részleteitekről van szó, akkor meg ösztönösen jön az elvárás, hogy az olvasó a részlet alapján lássa a történet egészét. Nem fogja. Aki ír, az benne van a történetben, és nem érti, hogy miért nem látják a többiek az összefüggést, és lényeget, a finomságokat. Azért, mert ők nem ismerik az egészet. És ti pont így ítélitek meg a számotokra ismeretlen írást. 😀 Ez nem túl fair.
Annak ellenére is lehet odafigyelni másokra, hogy esetleg nem tetszik az írásuk.
Nem akarok belefolyni a vitába, de azért azt a leborult szivarvégit! „A nagyon rosszakat szimplán nem teszik ki”? Legalább kilenc regényt bétáztam az Aranymosásra, és tény, hogy volt közöttük gyengébb, ami még keményen javításra szorult volna, volt olyan író is, aki későn kapcsolt, és küldte a művét, ahogy volt, javítás nélkül, de egyik kézirat sem volt nagyon rossz!!! Sőt! Némelyik magasan verte a lécet! A kilenc közül egy került ki, meglehetősen nagy népszerűségnek örvendett az olvasók körében, habár nem sikerült nyernie. Én nem pályáztam, de azért hadd kérjem már ki a ki nem került írók nevében, hogy látatlanban véleményt mondunk a műveikről, és tapintatos elutasításról beszélünk, mert hogy nagyon rosszak. Nem azok! Volt bennük hiba, és ez már az elején kibukott, vagy nem fértek be a keretbe, vagy nem illettek a kiadó profiljába, vagy olyannal találta szembe magát az előolvasó (vagy ki dönt), ami nem fért az értékrendjébe, oké, bármivel lehet magyarázni. De ugyan már ne minősítsük egymás munkáját mindenféle módon!
Ildikó, bocsánat, de ki mondott olyat, hogy ami nem került ki, az nagyon rossz? Ami nagyon rossz, az nem került ki, így hangzott el. A kettő nem ugyanaz.
Minden kiesett, amit szívesen elolvastam volna.
Minden kiesett, ami felkeltette az érdeklődésemet.
Minden kiesett, amit értékesnek találtam.
Szeretném ismét megragadni a lehetőséget, hogy megköszönjem az Aranymosás projekt munkatársainak, amiért immár hetedik éve segítik a kezdő írók bemutatkozását, lehetővé téve, hogy egy nyilvános, sokak által követett oldalon mutassák meg tudásukat, tehetségüket. Kevés a regénypályázat Magyarországon, ilyen nyilvános, átlátható, hozzászólásoknak és véleményeknek is helyet adó pályázat viszont tudomásom szerint nincs még egy. Úgy gondolom, minden tisztelet és elismerés megilleti azokat, akik évről évre időt és energiát fektetnek ebbe a munkába, keresik a magyar tehetségeket, miközben megtehetnék, hogy egyszerűek kiadják a népszerű, külföldi szerzők írásait.
Két éve én sem jutottam át az előszűrésen. Nem tagadom, csalódott voltam, de a hibát magamban kerestem. Mikor sok-sok évvel ezelőtt elsajátítottam azt a szakmát, amiből később a kenyeremet kerestem, észrevettem, milyen fényévnyi távolság van a szakmáját hivatásszerűen gyakorló szakember szaktudása, és a laikus, vagy a lelkes amatőr ismeretei között. Azóta szakemberrel a saját szakterületén nem vitatkozom. Jobban ért hozzá, és kész, ezt el kellett fogadnom.
Az író olyan, mint a zeneművész. Lehet bármilyen tehetséges, gyakorlás és tanulás nélkül nem lehet azzá, aki lenni szeretne. Én is tanulni kezdtem, mert bár tehetségesnek tartottam magam, beláttam, hogy ez önmagában kevés. Most, két év után a regényem átjutott az előszűrésen, és bár a lektorin kiesett, mégis hatalmas előrehaladásnak élem meg az eddig megtett utat. Az elmúlt két évben két novellám jelent meg az Aranymosás oldalán. A régebbi írásaimban most én magam veszem észre az akkor elkövetett hibákat.
Köztudott, hogy a kiadónak vannak kurzusai, amit azért tudok ajánlani, mert nem csak elméleti anyagot, hanem profi szerkesztői visszajelzéseket adnak a beadott feladatokról, kiemelve az erősségeket és gyengeségeket. Mivel viszont többen jelezték, hogy a kiadói kurzusok számukra anyagilag megterhelők, nekik azt javaslom, nézzenek szét a neten. Sok, ingyenesen elérhető anyag, blog fellelhető. A teljesség igénye nélkül néhányat megosztok itt is:
…
(Itt az admin, idegen linkeket nem engedünk ki. Az első kettőben a mi szerkesztőink az oldal kezelői, az maradhat.)
http://igyneveldaregenyedet.blogspot.hu/
http://boncnok.blogspot.hu/
Azért annyit jó lenne tudni, hogy mégis mi lehetett a probléma a ki nem került művekkel. Én is küldtem be, és nagyon zavar, hogy sosem tudom majd meg, mi volt a baj vele. Többen olvasták el (idegenek és ismerősök is), viszont nem volt olyan, akinek ne keltette volna fel az érdeklődését már a prológus is (ami max 2 oldal volt). Fogunk kapni bármilyen, akár két soros, vagy hasonló értékelést, vagy csak őrlődjünk magunkban, hogy mégis mit rontottunk el? Én speciel nagyon kíváncsi lennék, hogy mégis mit ronthattam el annyira, hogy még részletem se kerüljön ki. Ráadásul így még fejlődni sem igazán tudunk, mert nem tudjuk, mit rontottunk el.
Sziasztok!
Én már az első pillanatban tudtam, hogy az regényem (740 oldalas) első 10-20 oldala nem fog megfogni egy bétát sem. Főleg, mert E/1-ben mesélek és a karakter akkor még gyerek (a leírások is gyerekesek). In medias res, az olvasó semmit nem ért. Amikor beadtam nagy reményekkel, akkor azt hittem, hogy legalább egy teljes fejezet el lesz bírálva. Akkor adtam volna magamnak esélyt.
Ezért csak építő jelleggel tanácsolnám az Aranymosásnak, hogy a pályázat kiírásnál szerepeljen, hogy a béták mit olvashatnak el belőle. Engem hideg zuhanyként ért a tény, hogy az elejéből 20 oldal lesz elolvasva. Ha ezt tudom előtte, akkor nem bajlódok annyit ezzel a pályázattal. (a könyv már 9 év alatt többször lett lektorálva általam, de az utolsó héten még az utolsó 50 oldalt szinte teljesen átírtam, hogy még ütősebb legyen, hogy érezze szerencsétlen béta, hogy érdemes volt elolvasnia…munkám,tanulmányaim látták kárát)
Tisztában voltam vele, hogy ezekkel a lehetőségekkel semmi esélyem nem lesz. (Építő jellegű kritikát vártam, de olvastam, hogy miért nem lehet ilyet kérni. Nagyon sajnálom, de elfogadom.)
Már az elején szerettem volna ezt elmondani. De olyan kedvesen engedték nekem, hogy a Synapsisom is több legyen, hogy azt hittem, hogy a mű hosszához mérik az elolvasandó részlet hosszát.
Érthető miért, hisz rajtam kívül még 281 csodás kéziratot kaptak az emailre.
Ezért csak tényleg építő jelleggel felhívom az önök figyelmét, hogy esetleg lehetne a kiíráson finomítani.
A továbbiakban kitartást a kemény munkához! 🙂
Mivel úgy érzem, sok a fiatal kommentelő, így – pusztán hogy más szempontot adjak – csináljunk egy gondolatjátékot.
Tegyük fel egy építészeti cég állást hirdet, megbízási szerződéssel új épületterveket keres.
Ha nemet kapunk a tervünkre
– követeljük, hogy magyarázzák el a döntés okát, mert az nekünk jár?
– hangoztatjuk, hogy sosem tanultuk a szakmát, és ha képzést javasolnak, akkor fölháborodunk?
– inkompetens a cég, de majd mi, más kezdők megvitatjuk, ki lenne jó munkaerő – nekik?
Ugye, kicsit irracionális kör lenne? 🙂
A profi építészek megnézik az anyagot, és első látásra kiszúrják, hogy nincs alapozás, nem jó az építőanyag, görbe a fal. Második látásra meg, hogy a tartószerkezetek hiányoznak, és ez csak elméletben ház, de a gyakorlatban összeomlana…
Az írás is ilyen, első látásra látszik, ha nincs meg az alapozás. És ha nem jó a tartószerkezet (dramaturgia), akkor hiába szép a homlokzat (nyelv)…
Egy piacvezető kiadó vagyunk, és szeretnénk jó könyveket adni az olvasóknak. Sokkal egyszerűbb lenne profi írókat felkérni, de hiszünk abban, hogy az új hangok értékesek, és abban is, hogy a világot nem a protekció, hanem a tehetség alapú bekerülés viszi előre.
Arra kérnék mindenkit, főleg a fiatalabbakat, hogy egy percre üljenek le. Ha egy munkahelyre jelentkeznének, így tennék? Ennyire képzetlenül?
Az írás is egy szakma. Igaz, a nyelvterület kicsi, így általában nem lehet főállásban megélni belőle, de mellékállásként igen. Az író pénzt kap a kéziratért. Az olvasó meg fizet a könyvért.
Nem az előszűrő, és nem a lektor dolga megtanítani írni az írót. A pályázat már a dolog vége, a tudás bemutatásának pillanata.
Keressetek fejlődési lehetőségeket!
A Világ bétái egyesüljetek Facebook csoportban más amatőr írókkal egymás művét lehet véleményezni.
Az íróiskolában és a kéziratszervizben meg profi szerkesztőktől kaphattok véleményt (és mellesleg az első megjelenő regényből megtérül az ára).
Tegyetek önmagatokért, haladjatok az utatokon. Mi pedig a későbbiekben is várjuk a jó kéziratokat 🙂
Köszönöm mindenkinek a pozitív hozzászólásokat. Jó látni, hogy van, aki érti, mekkora munka egy ilyen pályázat, és mennyire egyedülálló lehetőség hét éve a hazai könyvkiadásban. Rengeteg írót elindítottunk a pályáján.
Ha van olyan mű, amit szívesen olvasnátok, ne feledjétek, tudjátok jelezni 🙂 Lájkoljátok az adott szöveget, meséljétek el alatta hozzászólásban, mi tetszett benne, mutassátok meg az ismerőseiteknek, hátha elolvassák, és beleszeretnek. A kiadóvezető ezt az írást külön megnézi, és a Public Star íróiskolai kedvezményt, vagy szerkesztési segítséget kaphat. Ha jó az átdolgozás, akkor kiadói ajánlatot is 🙂
Úgy látom, itt egyre több olyan ember van, aki egyetlen fejezet alapján képes megítélni egy egész regényt tartalmi, szakmai és gazdasági szempontok alapján is. Légyszi, bétázzatok már nekem is, mert az első fejezetem megvan, de a regény még nincs kész, és baromira érdekelne, hogy jó lesz-e, vagy nem írtak-e már negyven ugyanilyet tavaly, mert igazából még én sem tudom, hogy pontosan mit fogok megírni… 😀
Kedves Aranymosó! 🙂
Én szeretném megköszönni a lehetőséget és a kiadó munkáját, kicsit sajnálom magam, inkább sajnálok kikerült írásokat, amik negatívot kaptak, de remélem, sokan közülük kapnak egy második esélyt a rakétával 🙂
A pillangólányon meglepődtem… de hát mi nem látunk itt mindent. Karácsonykor olvastam A végtelen térségek örök hallgatását is, és negyedjére kezdtem neki, mire túljutottam egyáltalán az első fejezeten, azóta meg belopta magát a szívembe, egyik kedvenc könyvem lett, szóval lehet, itt is ilyesmiről van szó 😀
Nagy a felzúdulás, látom, én örülök, hogy inkább aludtam párat, mielőtt a komment szekcióba toltam a pofázmányom 😀
Már nagyon készülök a jövő évi pályázatra, remélem, nem marad el, ahogy páran tartunk tőle, bár nálam tapasztaltabbak szerint az eredménynyilvánítás mindig is hasonló lavinát váltott ki. Úgyhogy emberek, ti is aludjatok egyet az eredményre, mielőtt nyafogni kezdtek, mert én és még szerintem sokan mások a kardunkba dőlünk ez a lehetőség nélkül, és akkor az a ti lelketeken szárad 😀 Rázzátok meg magatokat, ha ez akkora törés, hogy ezek után nem bíztok a kiadóban, akkor ne nevezzetek többet, de remélem, sokan akadunk ilyen makacs öszvérek, akik csak azért is megmutatják, mi rejlik bennük, és jövőre ismét találkozok majd ismerős nevekkel 🙂
Idén sem sikerült az előszűrőn átjutnom, de még olyanoknak sem, akiknek olvastam a pályázati anyagát, és imádtam. Ezek szerint a saját ízlésem, stílusom sose lesz a kiadónak megfelelő, amit persze muszáj elfogadni. Viszont! Úgy gondoltam, fejlődtem a pár évvel ezelőtti pályázathoz képest, sokan olvasták az írásaimat, átgondoltam a kritikákat, építkeztem belőlük és később pozitív visszajelzéseket kaptam attól a majdnem 100 bétától, akik hajlandóak voltak foglalkozni az írásaimmal. Erre most itt vagyok, elméletileg a „nyelvi szintet” sem érem el. Ilyenkor mit gondoljon az ember? A kiadónak higgyünk vagy a bétáknak?
Ez persze csak költői kérdés, de jól esett kiírni magamból, köszönöm, hogy részt vehettem a pályázaton. Hacsak a közönség nem juttat tovább a kedvenceim közül egyet, akkor az idei kikerülők könyveiből nem kell vásárolnom, mert nálam egyik sem talált be.
Rebecca, az általad írt Synapsis kifejezés a biokémiából (biológiából?) ered, és az idegsejtek egymáshoz csatlakozásának helyét jelenti. A Szinopszis (amire Te, vélhetően,) gondolsz, az az írás vázlata. A béta előolvasó, esetleg általában véleményt is mondó amatőr író – vagy csupán olvasó, a szerkesztőségben profi lektor, szerkesztő mond véleményt a művekről. (bocs, hogy kijavítottalak, de nem bírt bennem maradni).
Tisztelt Szerkesztőség
még egy gondolattal visszatérve a Rebecca Creek hozzászólásában említett oldalhosszra (mert ebbe a hibába részben nekem is sikerült belesétálnom, és csak későn jöttem rá, hogy hoppá, ez így nem volt jó): olyat esetleg nem lehetne csinálni a következő pályázati kiírásoknál, hogy mittudomén, kiírni, hogy mennyi a pályázatra beadandó anyagok max. oldal vagy karakterszáma? Már pusztán azért is, mert megsajnáltam Rebeccát, hogy ott görcsölt a 700 valahány oldal megírásával-begépelésével, és most rohadt érzés lehet, hogy pl 2 mondatot sem kapott a rengeteg munkájára. Mondjuk ez is a tanulási folyamat része, tehát ebből a szempontból ez sem haszontalan „élmény” – csak hogy a jövőben másoknak ne legyen hasonlókban része. Önök között is vannak íróemberek, szóval gondolom, önök is átérzik (legalábbis részben), hogy ez az írópalánta számára milyen rossz érzés lehet. Pedig pusztán valami pontosításféle kéne ennek elkerüléséhez. Marad tisztelettel: SzM
PS: és utólag is köszönöm a pályázatot, mert a kikerülés-ki nem kerülés ellenére is lehet tanulni és tanulságokat levonni a többiek munkájára adott hozzászólásokból és lektori véleményezésekből.
Gratulálok a kikerült és a ki nem került sorstársaknak! Mindannyian vettük a fáradságot és megírtunk egy könyvet, szerintem már ez is szép teljesítmény! Én is sok évnyi munkát fektettem bele az enyémbe, képeztem is magam, de úgy látszik, hogy ide ez most nem kellett.
A nyelvi szintes dolgot se igazán értem, nyelvészek nézték át a regényemet, azt hittem, hogy legalább az előszűrésen átmegy, de úgy látszik a kiadónak más az ízlése.
Mindenesetre kíváncsi leszek, hogy végül melyik történetekkel fogunk majd találkozni a könyvesboltok polcain. További sok sikert mindenkinek, szurkolok a Public Star-oknak és azoknak is, akiknek ez most nem sikerült! 🙂
Gratulálok minden kikerült írás szerzőjének! Voltak köztük kedvenceim, nekik szurkolok, hogy bekerülhessenek a rakéta projektbe. Nem vettem részt a pályázaton, de olvasóként izgalmas volt figyelni az eseményeket, olvastam minden részletet. A két pozitív lektorit kapott mű szerzőjének gratulálok és sok sikert kívánok írói karrierjükhöz! Mi nem látjuk az egész művet, egy rövidke részletet kapunk csak, de a könyvesboltban se jutunk több lehetőséghez, mikor eldöntjük, megvegyük-e. Megértem a kiadó döntését, ők jobban látják a piaci adatokat, mire van kereslet. Ugyanakkor értem a csalódottságot és az eltérő véleményeket is. Leírom, hogy én mit találok problémásnak, ami miatt sokan igazságtalannak érezhetik a döntést: 1. Úgy tudom, több előszűrő van: elképzelhető, hogy egy mű egyiküknél nem megy át, míg a másiknál továbbjutna? Igazságosabb lenne, ha minden művet ketten is megnéznének és ha egyikük rábólint, kikerülhetne. 2. Az is necces, hogy csak az elejébe olvasnak bele, esetleg kicsit „beletekernek”. És ha később jelennek meg a regény igazi értékei, akkor válik izgalmassá/egyedivé, ahová az előszűrő már el sem jutott? Ha a kezdeti hibák még javíthatóak lennének, de az írás pár kevésbé sikerült oldal után már ment a süllyesztőbe? 3. Vagy itt van pl. a dramaturgiai ív kérdése… Miért kell minden regénynek egy kaptafára készülnie, mintha le akarnánk faragni belőle, hogy beleférjen a sablonba? Mikor ilyesmit olvasok pl. hogy a szereplők nem szerethetnek egymásba már a harmadik fejezetben. Miért ne? Lehet ez teljesen másféle konfliktusokat indít be és egy váratlan irányba megy el a történet. Vagy pl. az ilyesmik: „ide kell még egy konfliktus, oda egy harcjelenet, de ez nem elég hosszú”, stb. Nekem ez nagyon patikamérlegen mért dolognak tűnik. Annyi sok hasonlót olvashatunk, jó lenne néha valami friss, új hang vagy más séma! Lehet éppen a furcsaságát, újszerűségét értékelné az olvasó. 4. Public Star lájkvadászat – nem fűzök hozzá semmit, sokan leírták már a visszásságait. Mindezek ellenére azt mondom, hogy az Aranymosás egy egyedülálló és kiváló lehetőség kezdő íróknak. Az ötlet nagyszerű, bár a kivitelezésen még lehetne csiszolni (pl. a fentebb említett dolgokon). Köszönöm a kiadó elképesztő munkáját és köszönet a szerzőknek is, hogy pályáztak és beleolvashattunk a műveikbe. Akik most nem kerültek ki, vagy nem kaptak pozitív lektorit, ne csüggedjenek, ne adják fel, képezzék magukat, fejlődjenek! Hátha jövőre sikerrel járnak. Szeretném minél több magyar író könyvét olvasni!
Részemről beleolvasgattam a valakinek a blogjára kirakott, előszűrésen kiesett művekbe, és sajnos tényleg maximum az iskolai fogalmazások nyelvi szintjét ütik meg (bár abban a közegben csillagos ötösök, ez tény), így nyilván nem piacképesek. Nem bántásból mondom ezt, egyszerűen aki eleget olvas, az látja, hogy kezdetlegesek a mondatok. A jó hír az, hogy rengeteg olvasással (nem hasonló minőségű házi fordításokra gondolok, hanem igényes művekre igényes kiadásban) ez fejleszthető, idővel meg lehet tanulni szépen/szebben fogalmazni, és izzadtságszag nélkül összerakni egy épkézláb mondatot vagy párbeszédet.
Egyébiránt ha az ember jó akar lenni egy területen, akkor a legfontosabb elsajátítandó tulajdonság a szakmai alázat, amit itt relatíve kevesekben fedezek fel. Tisztelni kell az írást, mint szakmát annyira, hogy az első dühroham elmúltával (amit nem tárunk a nyilvánosság elé, mert a közszemlére tett hiszti gyerekes dolog) leülünk és átgondoljuk az egészet, a végén pedig örülünk, hogy megint egy kicsivel többet tudunk arról, hogy miben kellene/lehetne fejlődni. Illetve tiszteljük a nálunk jóval rutinosabbak véleményét (még ha nem is értünk vele egyet), pusztán azért, mert a szakmában eltöltött évek okán biztosan többet tudnak nálunk, kezdőknél. Rendkívül visszataszító tulajdonság, ha az ember úgy tud mindent jobban a szakembereknél, hogy még semmit nem tett le az asztalra. Nem vagyunk csodagyerekek, nem kaptunk levelet a Roxfortból, nem ébredtünk szuperképességekkel; tanulnunk kell. A tudás pedig a tapasztaltabbaknál van, használjuk ki, hogy segítenek nekünk, és fejlődjünk. Ha nem jó a nyelvi szint, akkor tegyük rendbe. Ha utána valami más nem jó, akkor azt tanuljuk meg. Ha meg nem bízunk a kiadóban, nem vagyunk megelégedve a színvonalukkal, és nem is az ő mércéjükkel mérve akarunk jók lenni, és ez valamiért csak most esett le nekünk, akkor egyszerűen vigyük máshova a művet. Minden problémára van olyan megoldás, ami nem alacsonyít le senkit, de a felháborodás még senkit nem vitt előbbre.
Szia Rita,
A drámai ívre reagálnék: annyira azért nem patikamérleges, de igenis szükség van rá:)
Csak el kell dönteni, hogy miről is beszélünk, amikor drámai ívről beszélünk:)
Az ívekről nagyon sok elemzés született erről (pl Kurt Vonnegut hat érzelmi történetívet talált, amit kutatók később igazoltak 1737 angol nyelvű történetben – Shakespeare, Charles Dickens és Jane Austen is a vizsgáltak között volt) (vagy Christopher Booker hét alaptörténete, mind a kettő kereshető magyarul is). Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ezeket nem úgy találták ki, hogy nosza, kreáljunk hét alaptörténetet, hátha jó lesz valamire. Hanem megvizsgálták az elmúlt x évben írt sikeres sztorikat, és ezeket a törtvényszerűségeket találták. Tehát szó sincs arról, hogy Balzac maga elé húzta a regisztert, és úgy döntött, hogy „ma koldusból királyfi történetet fogok írni”, de a jó mesélők mégis ösztönösen ezeket a szabályokat követték. (bár megjegyzem a hármas tagolású cselekményvezérelt történetvezetést már Arisztotelész is leírta, úgyhogy Balzac akár maga elé húzhatta a Poétikát:)
A történet vázlat (vagyis az, amikor azt mondod, hogy ide kell még egy csatajelenet): szó sincs arról, hogy sablonos lenne attól, ha a szabályokat alkalmazzák. Harry Potter attól lett olyan sikeres, hogy anélkül volt tanulságos, hogy didaktikus lett volna, érzelmileg megérintette az olvasókat és világos, érthető és izgalmas és emelett _újszerű_ volt a történet. Amúgy meg totálisan rá lehet húzni az összes dramaturgiai íves szabályt, pont ott van a csatajelenet, ahol a szabályok szerint annak lennie kell;) Mert ez teszi érthetővé és befogadhatóvá. Egy TED előadásban láttam, hogy az emberiség százezer éve továbbít információt történetmeséléssel. Nem olyan csoda, hogy beleégett az agyunkba, hogy milyen módon kell.
A tehetség ahhoz kell, hogy ezeket a vázlatokat (pl a hős útja, vagy a mentsük meg a macskát, amik kb 150 szóban ismertethetőek, és ugyanazok pepitában) értelmesen és sablonmentesen töltsük ki.
Kedves Zsuszsa! Igen, pontosan erre céloztam. A hős útja (kalandra hívás, kaland elutasítása, próbatételek, stb.) típusú történetstruktúra-sablonokra, ahol lépésről lépésre nyomon követhetők bizonyos metaforikusan értendő cselekményelemek. A híres művek létrejöttek, és UTÁNA vizsgálták meg őket, majd kimutattak bennük ezeket az egyezéseket. Most viszont fordítva van: ismerjük a sablont és az írók kitöltik a regényükkel az üres helyeket, mint egy táblázatot. A cél, hogy beleférjen; ami meg kilóg, azt kihúzzák belőle, mert „nem jó”. Legalábbis ez a tendencia figyelhető meg: ami más, nem illik a sablonba, annak esélye sincs. Értem, hogy sok műre rávetíthetőek ezek a sémák, csak az volna a kérdésem: Csak így jó? Másféle ív nem létezhet, ami esetleg ugyanígy megállná a helyét? Az olvasó lehet, hogy élvezné, hogy kicsit kiszámíthatatlanabb a regény. Mert épp emiatt érzi sokszor úgy az ember, hogy: „Ezt a történetet már olvastam, csak más nevekkel”. Lehet, hogy a szerző ösztönösen ír valamit, ami lehet akár egy korszakalkotó remekmű is, de a szerkesztő látja, hogy nem illik a sablonba, így az írás megy a levesbe, vagy – ami még rosszabb – belecsiszolják a sablonba, és kijön egy újabb ezerszer látott-olvasott tucatregény. Éppen azt értem újítás alatt, hogy lépjünk ki az efféle keretek közül! Vagy akkor már szépirodalomról, művészi szabadságról beszélek? Gondolom, ezt csak nagyon sikeres és elismert írók tehetik meg, ők léphetnek ki a mainstream-ből, a kezdőnek alkalmazkodni kell a trendekhez, hogy egyáltalán bekerülhessen a kiadók látóterébe. Ezt nem kritikaképpen írom, ezért senki sem hibás, csak elmélkedek itt egyszerű olvasóként. No lám, milyen gondolatébresztő ez a pályázat! 🙂
Azt gondolom fő problémaként, hogy akik kiesnek, soha nem tudják meg, hogy miért. Más pályázatnál láttam, hogy mindenki kapott egy egyoldalas összefoglalót az írásról. Volt, akinek ez alapján bétáztam a regényét és kikerült most az Aranymosáson is. Tuti van az a szint, ami felett a kiadónak már nincs energiája ezeket lereagálni, de így tényleg emberek álmai törnek össze, mert nem tudják meg mi a probléma. Nem tudom, hol az arany középút, hogyan lehetne ezt megoldani. Tavaly volt olyan regény, ami csiszolásra szorul, de az író választékosan ír és látszik, hogy nagy olvasottsággal rendelkezik, nem került ki és nem derült ki mi a nem jó. Olyat már szerintem nem lehet írni, amit ne írtak volna meg.
Én hiányolom az életszagú történeteket. Kevés történet hagy bennem nyomot, egyre inkább azt érzem, hogy a fantasy és az erotika elárasztja a piacot. A kedvenceim a valódi történeteket feldolgozó regények, már nem hiszek a happyendekben sem. A fantasyben bármi megtörténhet, akár a fizika felborulásával is. Ez nekem elfogadhatatlan. Egyébként sem érzem magam jól a mesterségesen tákolt világokban. Fantasyben egyedül Az éhezők viadala tudott megfogni a maga utópisztikus előre vetítésével. Szóval nem vagyok reménytelen.
Zárszóként annyit mondanék, hogy a kialakult szakadékot az írók és a kiadó között orvosolni kellene. Főleg, hogy a kiadó azt írja, bármennyi művet meg tudna jelentetni. Érdemes lenne valamiféle visszajelzési rendszert kialakítani, mert ez okozza az elégedetlenkedést. Lehet, hogy az író nem tudja teljesíteni az ígéretet, de ezt látni kellene vagy ki se kellene rakni a részleteket.
Sajnos nekem ebből az egészből az jön le, hogy a kiadó felméri mire is lenne kereslet és azokból válogat… De ez külső szemlélőként mondom. Két éve követem az Aranymosást. Ami feltűnt, hogy korábbi években több pozitív lektori is született, most meg kicsit olyan érzésem van, hogy húú valamire lehetett végre pozitívat adni. Több kommunikáció, a pályázat áttekinthetősége sokat dobna a hangulaton. Mondom ezt úgy, hogy tudom, nem fogom beküldeni az írásomat, mert a kiadó profiljába nem illenék bele (ha sikerül megütni a nyelvi szintet).
A kiadóhoz köthető blogok jók, olvasgatom őket rendszeresen. Sok-sok cikk kellene, már megjelent írásokból részek: ilyen volt, ilyen lett. Nem kell feltenni az egészet, elég lenne egy-egy rész, már sokan tudnák hasznosítani az információkat.
Ami pedig sajnos alap, hogy más írásában könnyebb észrevenni a szálkát, míg a sajátunkban néha a gerendát sem vesszük észre. Erre is jó lenne valami módszer, ami segít kiplántálni a hibákat.
Ötletek sora van, de nem tudom mennyire lehet megvalósítani őket. Lehet érdemes lenne a kiesetteknek novellapályázatot hirdetni, ahol mindenki kapna visszajelzést. A legrosszabb, hogy reménykedik az író és semmi visszacsatolás nincs.
Például én beküldtem a novellámat az Érints meg! pályázatra és hónapokat késett az eredményhirdetés. Nagyon rossz volt mindig úgy feljönni az oldalra, hogy már megint semmi. A végére már nem is érdekelt igazán. Olvastam a könyvből novellákat, de ezek szerint ez sem az én korosztályomnak íródott. Semmi gond ezzel, megvan a piaca, de jó lenne végre egy olyan könyvet találni, amit jól esik elolvasni és hagy maga után valamit.
Tekla Miller: Tekla, mint amatőr író, rengeteg észrevételeddel és hasznos javaslatoddal egyet értek, tökéletesen igazad van. Egyetlen dologban tiltakoznék csupán: a fantasy sokkal-sokkal több holmi valóságtól elrugaszkodott tákolt történetek összességénél. Amennyire tudom, a 90-es években volt nálunk 1-2 fantasy trend, ami mint olyan, jelentette (talán) az átlag magyar olvasó számára a fantasyt „mint olyat”. Hála Istennek, a zsáner mára már jóval több és sokrétűbb holmi „egy kaptafára készült, tákolt történetek összességénél.” Jómagam ebben a műfajban tevékenykedek (és még csak azt sem állíthatnám, hogy bármilyen szinten is jó lenne a végeredmény), de azt tudom, hogy még az én ki nem került, tehát bizonyos szintet meg sem ütő regényem háttérvilágának a kitalálásával is iszonyú sokat dolgoztam. Tehát már csak a saját példámat látva sem hihetem azt, hogy a kollégák a fantasy világokat csak úgy összetákolják (az enyém mondjuk nem a sárkis, vagy a kard és boszorkányság vonal). És főképp egyéb nyelvterületen, de ma már vannak színvonalas, csodálatosan fantáziagazdag fantasy-világok, pl N K Jemisin regényei, amelyek jóval többek, mint holmi karddal rohangászás valami cuccnak/személynek/helynek a keresése közben. Hogy önző legyek, sztem még a saját kis világom is jóval több ennél, de ennek bizonyítására (tkp érthető okokból) jelenleg nem kaptam lehetőséget. A zsánert természetesen lehet nem szeretni, meg nem becsülni a maga helyén, mint ahogy én se szeretem pl a sci-fit, vagy a horrort, ennek ellenére ezeket a műfajokat is az értékükön kell (illik) kezelni. Már csak azért is, mert némely írók nagyon sokat dolgoztak a művek hátterének kitalálásán és a művek megírásán. Én is olvastam már nagyon tetsző sci-fit, annak ellenére, hogy a műfaj nem a szívem csücske. De ami jó, azt az értékén kell kezelni, bármi is legyen a műfaj vagy a zsáner. Szóval a világ jóval több és színesebb a saját húsvilágunknál, szerencsére léteznek körülöttünk más dimenziók is. Szerintem mindezzel együtt lesz az élet és a kortárs irodalom színes.
Hozzászólásod többi részével egyetértek, pl az „ez a novella-fejezet így indult ez lett belőle” ötletedre csillagos ötöst adok, és ha én lennék a Könyvmolyképző (és lenne rá kapacitásom) megcsinálnám. Neked további eredményes alkotást: SzM
Tekla Miller, megértem, hogy elkeserítő, ha az ember kiesik, és meg sem mondják neki, hogy miért, de ez a téma már nagyon sokszor előkerült, és Aranymosó itt is írja az építészes példát. Emellett képtelenség is minden pályázónak egyesével elmagyarázni, hogy mi a gond az írásával. Erre van több „önképzőkörös” megoldási kezdeményezés, pl. a bétás Facebook csoport vagy Cathy Arrow blogjára is kikerült pár kiesett részlet. Nekem személy szerint az a tapasztalatom, hogy tényleg látszik, sokszor már az első pár bekezdésből is, hogy milyen alapvető írástechnikai hibái vannak a szerzőnek, és itt most nem arra gondolok, hogy ki kéne húzni vagy át kéne írni a kérdéses részt, és akkor jó lenne, hanem ezek a hibák tükröznek egyfajta gondolkodásmódot a szerzőnél, amire ráépül az egész regény, és később emiatt borulhat az egész. Persze, ez most durva általánosítás, mert minden eset egyedi, és bocsánat, ha úgy tűnik, hogy próbálom megmondani a tutit, volt már, aki rosszindulatnak vélte részemről az ilyesmit, de szerintem sokszor tényleg látszik – én legalábbis látni vélem -, hogy egy adott részlet miért nem jutott át az előszűrésen. Egymásnak pedig könnyebben tudunk segíteni, mint ha ugyanezt a kiadótól várnánk (bár sajnos pl. nekem sincs annyi kapacitásom foglalkozni a témával, mint amennyit szeretnék).
Tekla:
„Azt gondolom fő problémaként, hogy akik kiesnek, soha nem tudják meg, hogy miért.”
Én azt gondolom fő problémának, hogy mindenki pontosan tudja, hogy ez fog történni (mármint hogy jó eséllyel nem kapnak részletes visszajelzést a kiesettek), és amikor megtörténik, akkor mégis felháborodnak. Ha nem tetszenek a feltételek, nem kell nevezni.
Mellesleg gondoljunk már bele, hogy kinek van kapacitása 282 írást részletesen véleményezni, vagy egyáltalán elolvasni. Rengeteg idő, és azt senki nem fizeti ki a kiadónak. Akinek fontos a profi visszajelzés, annak ott a kéziratszerviz, erre találták ki.
Az álmok egyébiránt akkor törnek össze, ha az az ember álma, hogy csodagyerekként az első regényével komolyabb erőfeszítés nélkül berobbanjon a könyvpiacra. Ha viszont az, hogy jó író legyen, akkor egy visszautasítástól még nem kell lefeküdni. Persze, nehéz, de sokakkal megtörtént már, és túltették magukat rajta. Meg lehet nézni a korai Aranymosások kiesőit, nem egynek mára több könyve is kint van, vélhetően azért, mert jók akartak lenni, és tettek érte, hogy azok legyenek.
„Sajnos nekem ebből az egészből az jön le, hogy a kiadó felméri mire is lenne kereslet és azokból válogat…” Nahát, ki gondolta volna. Nekik sem adják ám ingyen a kenyeret a boltban, nyilván azt adják ki, amire igény van, amiből pénz lesz. Üdvözöllek a való világban 🙂
Szerintem alapvető probléma, hogy ez a pályázat/válogató nem „irodalmi” műveket keres, tehát az elnevezés eléggé félrevezető. Innen eredhet az értetlenség, miért ez vagy az a munka került ki győztesen.
Amikor először meghirdették rettenetesen örültem, hogy végre van egy kiadó, amely a magyar szerzőkre is gondol, hiszen a legtöbb még kéziratot sem fogad. Aztán ahogy teltek az évek, úgy csökkent rohamosan a színvonal és a kiadásra került művek száma.(Idén érkezett el a pályázat a mélypontjára.)
Nem tudom, hogyan fogalmazzam meg, hogy ne legyen sértőnek tűnő (mert nem áll szándékomban), de véleményem szerint azok a lektorok, szerkesztők, akiknek ez a pályázat a kezében van, maguk sem igazán irodalmi szempontból elismert és kitűnő írók. A kiadó időközben kialakított zsánerébe illő szerzőkről van szó, akik nyilván maguk is bizonyos keretek között mozognak, gondolkodnak, eladható, trendi műveket tesznek le az asztalra.
A kirakott részletek némelyikétől égnek állt a hajam, és megkérdeztem magamtól: Valóban ez a színvonal? Olyan sokan írnak ebben a pici országban, de mind olyan középszerűen, hogy kétszáz akárhány írás közül ezek a legjobbak? (Mindenki írósulira szorul?)
Személy szerint én azért nem küldök be művet, mert nem bízom a pályázat értékítéletében, most már jó néhány év példáját látva. Talán a többiek is így tesznek. 🙁 Pedig ez kitűnő kezdeményezés volt. Kár, hogy ez lett belőle.
Liliom megszólalásának olvasásakor a második bekezdés arra ingerelt, hogy ismét megszólaljak. Korábban nem mertem leírni ilyen feketével a fehér képernyőre: „színvonalcsökkenés”, de a mindössze két pozitív lektori – amely mellékesen kisebb értetlenséget is kiváltott belőlünk – azt bizonyítja, hogy a beküldött írások nívója esett, és Lilommal együtt gondolkodva azt hiszem, hogy ebben tényleg ott van a korábbi évek munkájának az eredménye. Ennek az eredménynek az értékelése bizony nem a mi dolgunk. Rövid távon a Kiadót kellene gondolkodásra ingerelnie, hosszabb távon meg majd az olvasók és a könyvkiadással foglalkozó társadalom és kritikusréteg mondja el a magáét. Szerintem nem vezet jóra, ha egy kiadó (zenei vagy irodalmi) az olvasókat maximálisan kiszolgálva főképp az üzleti célokat követi. A popzenével foglalkozó zeneműkiadók ezt már megtanulták, de a hajó elment. Nincs hanglemezgyártás, nincs kottakiadás, csak koncertélet van. Az írók viszont nem „koncertezhetnek”, mert az olvasás nem társas műfaj. Valami majd lesz (vagy nem), de a könyvkiadók, írók és olvasók egyaránt hatalmas veszteséget szenvednek el.
A korábbiakban érezhettük, hogy a „dramaturgiai ív” valóban hasznos kritériumai (amelyek néha eléggé gumiparagrafusok), a kiadó szája íze szerinti felhasználását szolgálták, és szerintem csak fogcsikorgatva engedtek teret a száz százalékosan bevált sablonoktól eltérő írásoknak. Ezért most a formákat faragó szekerce bumeránggá változva visszaszáll. Ez van.
Az „ilyen volt, ilyen lett” jó ötlet, bár erre találták ki azt is, amikor felteszik a honlapra a megszerkesztett részleteket. A visszajelzés kapcsán: Szerintem a ki nem került írások szerzőinek annyi is elég lenne, ha pár mondat visszajelzést kapnának. Ez legegyszerűbben úgy lenne megoldható, ha az előszűrű minden félrehajított írásról lejegyzetelne 3-4 vázlatos érvet, miért is dobta a süllyesztőbe. Ez nem nagy fáradság, nem is telik sok időbe. Pl. sablonos karakterek, kevés leírás, ugráló nézőpontok, helyesírási hibák nagy száma. Ennyi! Aztán ezeket a kis miniértékeléseket el lehetne juttatni az érintettekhez, akár kitenni a honlapra, vagy épp dobni egy kör-emailt azoknak, akik küldtek be írást, hogy mindenki lássa a saját hibáját. Az viszont már más kérdés, hogyan fogadnák az érintettek a kritikát. Senki nem szereti azt olvasni, hogy a munkája egy nagy nulla. Ha belegondolunk, mégis diplomatikusabb az a megoldás, hogy „ha nem kerültél ki, valami nem stimmelt”, mintha a fejedre olvasnák, milyen gagyi szöveggel pályáztál. Így legalább a megaláztatást elkerülhetik a kiesettek, mert anonim marad a próbálkozásuk. Úgy vélem, a kiadó döntése hátterében a kapacitás- és időhiány miatt az az ok is állhat, hogy nem akarnak felesleges konfliktusokba bonyolódni a csalódott pályázókkal, akik – valljuk be -, lehet, hogy kissé elfogultak saját kéziratuk iránt. Én is beleolvastam azokba a ki nem került írásokba a blogon, és tényleg van mit javítani rajtuk. Elnézést, nem akarok senkit megbántani. Sok jó dolog van ezekben a művekben, pl. van, amelyikben az elbeszélői hang tetszett, a másikban ötletes volt a világfelépítés. Szép próbálkozások, van bennük potenciál, de azért kell még fejlődni, hogy a kiadható szintet elérjék.
Ne haragudjatol, de kész vicc, amikor programokat találtok ki a kiadó munkatársainak, miközben ti magatok arra nem veszitek a fáradtságot, hogy visszaolvassátok az előző évek pályázatai alatt futó vitákat. Az elején küldtek visszajelzést e-mailben (már nem emlékszem, hogy mindenkinek, vagy csak a lektorin kiesőknek), amiről azt írták, hogy hosszas levelezgetés alakult ki, és erre már nem volt kapacitás. Persze, hogy miért nem próbálták meg egy noreplyos címről, nem tudom, valószínű, túl nagy kedvük amúgy sem volt ehhez a melóhoz.
Bocs, de komolyan rossz olvasni, ahogy minden évben többen feltalálják a spanyolviaszt. 😀
Egy gondolatot én is hozzátennék a „színvonalcsökkenés” témához:
A 2015-ös Aranymosáson mindössze két írás volt, ami rásegítés nélkül megütötte a kiadásra érett szintet, az Integrálva Bakti Viktortól és az Acélszentek Szöllösi Kristóftól. De ha a hosszútávú eredményét nézzük a pályázatnak, az az évi írások közül könyv lett még a Public Star Eszes Rita Macskarévéből (csak átalakult Illangókká :)), és ha jól emlékszem, a hatból négy Rakéta Projektbe jutott műből is. Az már mindjárt hét új könyv új szerzőktől, aminek lehet olvasóként örülni (és még ki tudja, hány van ezeknek az íróknak a tarsolyában?). Szóval szerintem ezt az idei évet sem kellene már félúton leírni pusztán azért, mert az első lektori körben csak két pozitív született, már csak azért sem, mert az előszűrésen átjutottak száma viszont az előző évekhez képest elég magas.
Kedves Sade Lia! Gondolom rám céloztál. 🙂 Ha elolvasod a teljes hozzászólásomat, nemcsak az elejét, észreveheted, hogy tisztában vagyok azzal, amit írtál. Nem „programokat találok ki a kiadó munkatársainak”, hanem megpróbáltam mind a visszajelzésre váró, ki nem került szerzők szemszögéből, mind pedig a kiadó szemszögéből nézni az írások értékelésre, véleményezésére való felvetéseket. Elméletben kivitelezhető ugyan a visszajelzés, de technikailag (idő, munkakapacitás) és a fogadtatást tekintve több kárt okozna, mint amennyire hasznos lenne. Én nem azt mondtam, hogy igenis csinálja így a kiadó, hanem éppen azt írtam le, hogy bármilyen egyszerűnek tűnik is, miért NEM kivitelezhető ez a fajta megoldás.
Rita: Nem neked szántam, bár tény, hogy a te hozzászólásod után tört ki belőlem ez a vélemény. Azt láttam, ahogy levezetted, hogy miért lehetne, és végül miért jó, hogy így van, ahogy van, csak ezeket ők már leírták (pár évvel ezelőtt, azt hiszem, a második aranymosásnál kell keresni).
Tehát veled kapcsolatban jutott eszembe, az igaz, viszont nem neked írtam.
Az ilyen volt, ilyen lettet, azt nem látványszerkesztésnek hívják véletlenül? 🙂
Rita: ne haragudj, hogy nem válaszoltam, csak már olyan messzire mentünk, hogy úgy éreztem nem itt van a helye. De egy csomó mindennel egyetértek, egy csomó mindennel meg nem, de nem baj, ez visz minket előre:)
Kedves mindenki!
Hosszas gondolkodás után, ha nem probléma feltenném a kérdést, szerintetek melyik módszer lenne jó, az alábbiak közül ha valaki csiszolni akarja a művet?
1) kis szarkazmus és önirónia
2) internet kizárása az adott időre
3) egy oldal per nap és utánanézés a témának
4) fáradtság=pihenés és gondolat összegzése
5) egyéb módszerek.
Szerintetek hasznos lehet ez a lista, vagy van-e valami ötletetek (megj.:fáj a fejem, így nincs kedvem kritizálni, csak segítséget kérek).
Puszi mindenkinek. 🙂
Lily
Ui: Novellapályázat okán, izgulok és elakadtam. ;(
Köszönöm a felmerült gondolatokat.
Ezek minden évben előkerülnek, és igazából azt tudom mondani, mint hét éve minden egyes pályázat során:
Az előszűrés:
Az előszűrőket mindig ellenőrzi egy szerkesztő. Maga a szűrés nem „kizáró”, hanem „befogadó” jellegű. Konkrétan az idei írások közül nagyjából 20-25 mű nyelvi szintje volt jó. A többi azért került ki, mert 1. megvillant benne egy jó ötlet, vagy egy jó karakter 2. egy jó téma (pl. töris) 3. jó az író dramaturgiai érzéke.
Ezeknél az írásoknál jól érzitek, hogy gyengébb a nyelvi rész. Igen. Viszont ennek ellenére is érdemes megmutatni a lektoroknak, mert ha pl. az írók dramaturgiai zsenik, csiszolatlan gyémántok, akkor a többi „csak” oktatás kérdése.
Dramaturgia:
Amerikában már az a gond, hogy írók ismerik a dramaturgiai szabályokat, és mechanikusan belepakolják egy-egy működő ívbe az elemeket. Hát, idehaza nincs ilyen gond. Az íróknak fogalmuk sincs a kreatív írásról. 🙂 A 39 átjutott mű közül egy olyan sem volt, aminél ilyen gond állt fent. Inkább az a jellemző, hogy a szereplők mennek, amerre akarnak, és szétesik a mű, nincs fókusz.
Dramaturgia, mint gumiszabály:
Tévedés, hogy mi valami klisédömpinget szeretnénk látni.
Csinálhattok bármit, csináljátok jól. Ez az egyetlen igazi szabály.
Az egyik évben pl A végtelen térségek örök hallgatása nyert. Rengeteg narrációs és dramaturgiai tanácsot felrúg. Jól csinálja? Igen. Megjelent? Igen. Imádtuk.
Legyetek eredetiek, legyetek mások.
Minőségromlás:
Az első két pályázatkor csak mi hirdettünk nyílt beküldési lehetőséget, és a 2-3 éven át csiszolt kéziratok előkerültek a fiókokból. Eltelt hét év, és az Aranymosás sikere nyomán most már több kiadó is próbálkozik. Ez jó dolog, viszont a hátránya, hogy mivel a lehetőségek bővebbek, sokan azonnal publikálni akarnak, így 2-3 hónapos begépelési szakasz után azonnal bejönnek a kéziratok.
Nincs pihentetés, nincs átdolgozás, nincs javítás. Ilyen értelemben van egy minőségromlás.
Viszont a visszatérő pályázók esetében van egy másik hatás, aminek nagyon örülök, és amiről bővebben majd a vezető lektori cikkben írok.
Visszajelzések küldése:
A „kiadó” egy tág fogalom. A mi oldalunkról iszonyúan kevés ember működtet iszonyúan nagy projekteket. Egy visszajelzés megírása kb 20 perc, azaz 24 adható egy munkanap alatt. 12 munkanapra lenne szükség ahhoz, hogy mindenkinek írjak.
Ez csak a visszajelzés. Innét jönne a levelezés mindazokkal, akik nem értik, és magyarázatot kérnek. Vagy akik felháborodnak, és kikérik maguknak, mert ők a net valamilyen bugyrában nyertek már egy húszfős mezőnyben novellapályázatot, és mi az, hogy klisés a nyelvi szintjük…
Sajnos, nem tudok visszajelzéseket írni. Már az is nagy szó, hogy idén hosszabb lektori cikkek kerültek ki. Ezekben 3-4 munkaóra van, ugyanis nagyon nehéz röviden, de pontosan elmagyarázni valamit.
Fejlődés:
Számos olyan hely van, ahol egy író fejlődhet, itt a beszélgetésben is elhangzott sok.
A kiadónknak van egy oktatási programja, a fejlécben meg lehet nézni az írósulit. (Illetve a Rakéta projekt is egy ilyen lehetőség, ráadásul ingyenes.)
De alapvetően NEM a kiadóknak kell megtanítani írni az írót. Ez fordítva működik: annak jelentetik meg könyvét, aki tud írni. Hol tanulja, az az ő dolga. Rengeteg út áll előttetek, éljetek vele.
Pár gondolat még…
A kiadónak szerelemgyereke ez a projekt. Komoly kiadás maga a pályázat, és utána milliókat fektet be elsőkönyvesekbe, ami hatalmas gazdasági kockázat. Aki kicsit is ismeri a hazai könyvpiaci helyzetet, az tudja, ennél nagyobb támogatás nem létezik.
A Könyvfesztiválon az ekultura felvett beszélgetéseket, és kitett a youtube-ra. Érdemes megnézni, hogy van olyan kiadó, ahol az Alexandra bedőlése, illetve nyomdai gondok miatt 50 tervezett címből 25 jött ki. Érdemes megnézni a fantasztikum kapcsán felvett beszélgetést is, ahol három kiadó a nehéz helyzetről magyaráz.
Ahol meg jobb a kiadói helyzet, ott elvétve adnak ki elsőkönyvest. Még ha nyílt pályázat is van, akkor is csak egy-két fő kap megjelenési lehetőséget.
Tudom, hogy érzelmileg nehéz, ha valaki kiesik egy előszűrésen. Az is nehéz, ha a lektori szakaszban. Tanuljatok, legyetek pimaszul és lenyűgözően jók. Az igazán jó, eredeti hangú írókat ugyanis lasszóval kergetik a kiadók.
Kedves Aranymosó!
Köszönöm. Volt egy kérdésem régről, ha nem probléma megkérdem újra. Mikor lesz újabb százszavas játék, idén vagy a jövőben? 😉
Három éve szenvedek egy fantasy művel, nehéz, de most már könnyebb lesz vele. A bor is csak hosszú érés után lesz igazi ínyencség, remélem kitölthetem majd. 🙂
Még egyszer köszönöm a választ is.
Lily
Májusban lesz játék, de még nem döntöttük el, hogy a 100 szavasokat folytatjuk, vagy újítunk 🙂
Kedves Aranymosó!
Ötven szavas kihívás, mint ötlet az adott tematikai hibák kiküszöbölésére (nézőpont, dramaturgia, stb.), vagy tematikusan (fantasy, scifi stb.)?
Csak ötlet és jó éjt mindenkinek! 😉
Lily
Tiszteletem! Akkor ami ki sem került, arra már nem vonatkozik a szerződés? 🙂
Lily, köszi az ötletet 🙂
Caesar, igen, akinek a műve nem került fel a weboldalra, annak felszabadult. Akinek felkerült, annak a kiadóvezető döntése jelzi a pályázat végét.
A beszélgetés során felmerült az adatvédelem témája.
A Rólunk menüpont GYIK aloldalára bekerül ezzel összhangban egy új pont:
„Mi történik a pályázat után a személyes adataimmal, és a művemmel?
Minden kéziratot és adatot törlünk a gépeinkről, és az e-mail fiókból.
(Amennyiben valaki máshol elindul egy pályázaton, általában előny és jó reklám, hogy nálunk már átment a mű az előszűrésen, de ha szeretné, hogy az Aranymosás oldalról levegyük az írását, akkor a pályázat lezárulta után a konyvmolykepzopalyazat@gmail.com címen tudja kérni.)
A kiadó általános adatvédelmi nyilatkozata itt elolvasható:
https://konyvmolykepzo.hu/adatvedelem/
Kedves Aranymosó!
Szivesen, adtam az ötletet, ha fejődhetünk általa. 😉
Puszi mindenkinek. 🙂
Lily
Ui: Könyhét és a penna legyen velünk és jókat ám! 🙂
Szerintem túlnőtte magát a pályázat és nem tudják lekezelni. Az tervezés példa pedig kicsit olyan érzést kelt, hogy legyél pályakezdő, de öt év tapasztalattal. Biztosan sokan megtalálják a számításukat az Aranymosással, én eddig kívülállóként figyeltem és az is maradok.
Tekla, minden évben 2-300 anyag jön be. És minden évben elmondom ezt a tervezős hasonlatot. Vannak örökzöld dolgok 😀
Kedves Aranymosó!
A Rakéta Projekttel kapcsolatban lenne egy kérdésem. Mennyire ütközik a szabályzatotokkal, ha a lektori vélemény alapján átdolgozott regényemet a bétázós csoportban közre adom próbaolvasásra (még azelőtt, hogy kiderülne, melyik művek jutottak be a rakétába)? Azt nyilvánvalóan nem szeretném, hogy emiatt elessek a lehetőségtől is, akkor inkább várok. 🙂
Köszönöm a választ!
Judit
A tervezős példa azért nem állja meg a helyét, mert kezdőktől nem szoktak ház-terveket rendelni. Ahhoz, hogy valaki önállóan tervezhessen, kell x év gyakorlat és szerintem engedélye is kell legyen. Elméletileg ez egy kezdőknek szóló pályázat… de lehet én tévedek.
Tekla, miért olyan hihetetlenül nehéz elfogadni ezt az építészes hasonlatot? Itt nem arról van szó, hogy valójában kell-e engedély ahhoz a tervhez vagy sem, hanem arról, hogy valamilyen oknál fogva az írók egy része méltóságon alulinak tartja, hogy tanuljon, méghozzá kezdőként, amit egyáltalán nem értek. Nevezel úgy egy kezdőknek meghirdetett díjlovagló versenyre, hogy bizonytalanul ülöd meg a lovat és a programot sem tanultad meg? Nyilván nem. Követeled a bíróktól, hogy ott helyben tanítsanak meg lovagolni, ráadásul teljesen ingyen? Persze, hogy nem. Hibáztatjuk a verseny nyertesét, mert tud lovagolni? Dehogy.
Kezdőnek lenni egy dolog, tanulás és alázat nélkül hatalmas eredményeket várni íróként egy teljesen másik. Rengeteg ingyenes lehetőség van a neten, hogy valaki fejlődjön, ha nem tud eljutni egy drágább kurzusra. Az eredményekért kitartóan kell dolgozni és van, hogy el kell viselni az elutasítást. Minimális tudással kioktatni a szakértőket pedig egyenesen nevetséges. (Főleg úgy, hogy hatszázszor előkerült már az adott téma. Senki sem olvas vissza?)
Rhia: tévedés ne essék, én nem indultam a pályázaton. Csak fura volt az egész. Igen, az írás is, mint minden szakma megköveteli a tanulási vágyat és az alázatot. Én könyvelésben dolgozom és hiába járja ki valaki az iskolát akár kitűnővel, attól még a gyakorlatban nem fog tudni könyvelni. Ha jók az alapok, akkor van mire építeni és megfelelő gyakorlással önállóan is megtanul könyvelni. Ez egy hosszadalmas folyamat (kb. 3-5 év). De van, aki megfogja az illető kezét és megmutatja, hogyan is működik ez a gyakorlatban. Itt a kézfogást hiányolom. Nem kell jönni azzal, hogy de milyen hosszúak a lektorik. Értem én a kiadót is meg a versenyzőket is. Az igazság pedig valahol középúton van.
Tekla a középút az íróiskola, vagy bármilyen módja az írás tanulásának, mert ez egy szakma. És amikor odaállsz egy megmérettetésre, akkor már elvárható, hogyha kiesel, ne kelljen külön fázisokat arra szánni, hogy elmagyarázzák miért, hanem nagyjából – ez esetben pár sok lektoriból- megérted, hogy ez most nem jött össze ezért meg ezért.
A te könyvelős hasonlatod pedig az, amikor már a tanulási folyamat bizonyos szintjén áll valaki, és a kellő gyakorlatot, a szerkesztő adja meg, amikor együtt dolgoznak a kéziraton.
Összekeveritek a képzést, és a szerkesztést 😀 Nem egy kiadó szerkesztőjének a dolga, hogy alapvető fogalmakat elmagyarázzon, hiszen nálatok is már a meglévő tudásra alapoznak a könyvelőirodában.
Gondoltam, visszalapozok, és ide írom a véleményemet a könyvről, ahol Kia annyi szemetet kapott a fejére… Most olvastam el a regényt, és nem találok rá szavakat. Olyan szinten eltelített érzelmekkel, hogy – bár rendeltem mellé más könyveket is – biztos, hogy egy darabig nem kezdek bele másba. Ha egy szóval kéne jellemeznem, azt mondanám, hogy gyönyörű. Bizonyos szempontból az Időutazó feleségét juttatja eszembe, mégis más. Igen, valóban tele van erotikus jelenetekkel, de azok is eszméletlen jól vannak megírva, érzékien és izgatón, és az időről időre felbukkanó verssorok annyira egyedivé teszik az egészet, hogy le a kalappal. Nem vagyok egy érzelgős típus, de bevallom, a végén kijöttek a könnyeim.
Kedves Csilla!
Nagyon szépen köszönöm a soraidat, nagyon sokat jelent nekem, hogy ennyire megérintett a történet. Minden szavad nagy-nagy boldogság számomra, és nagyon jólesik, hogy írtál. 🙂
Szeretettel: Kia (Chiara)