Lektori hírek

A lektorok továbbra is lelkesen olvasnak, kíváncsian várva, milyen történetek születnek ma az emberek fejében, milyen témák ragadnak meg fiatalokat, és felnőtteket.  Eljött az izgalmas pillanat, amikor kiderül, mit gondolnak az elmúlt két hétben felkerült művek kapcsán.

K. Guszti Ágnes: Álmodj magadnak egy boldogabb életet!

A kézirat tematikailag erős témákhoz mer nyúlni és gyerekkori traumák valamint párkapcsolati csalódások feldolgozásával foglalkozik úgy, hogy ezt egy spekulatív elem segítségével próbálja érdekessé tenni, az orvosi kísérletként lehetővé tett álmodással. Egy lélektani regénynél alapvetően nem lenne probléma, ám az orvosi kísérlet ötlete mégis megkívánná, hogy a külső cselekmények több konfliktust generáljanak. Ugyanilyen probléma a belső konfliktusok erőteljesebb jelenléte, a főszereplő többnyire csak átél/álmodik vagy emlékezik, de az ezeket követő reflexiók nem elég mélyek ahhoz, hogy csúcsosodhatnának különösebb ráébredésekben vagy belső dilemmákban, és ugyancsak hiányos, hogy a főszereplőt nem látjuk nehéz választási helyzetekben, amelyek belső konfliktust eredményezhetnének. Jelentéktelen mozzanatok sok teret kapnak, ám nagyon sokáig kevés az információ az orvosi kísérlet hátteréről, annak körülményeiről, céljáról, szereplőiről, és nem látjuk, Évi hogyan került oda. Az is némi űrt hagy, hogy a trauma feldolgozásának a folyamatában milyen lépésekre, netán segítségre van szüksége a léleknek, a tematika komolysága több mélységet igényel. Probléma a regénnyel még a nézőpontok kezelése. Az E/1 nézőponttal írt részek többnyire jól sikerültek, de az E/3-as részek túl hirtelen és túl messzire eltávolítják az addig közelről figyelő olvasót a történésektől. Még nagyobb baj, hogy ezeknek a váltakozása logikátlan, nem érthető, hogy melyikük minek a mentén halad, milyen logikát követ és hogyan válik a történetmesélés eszközévé. Összességében véve egy fontos tematikában utazó regénnyel találkozhatunk, de mind dramaturgiailag, mind a megkívánt lélektani mélységben még nem teljesen kiforrottnak érződik. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.

Floral Carver: ÉGj VELEm!

Felnőtt romantikus regény, ahol a gyász feldolgozása, az újrakezdés, a szövevényes múlt feltárása mind-mind izgalmas témát kínálhat. A hangvétel kissé meseszerű (pl. a két városka bemutatása, unokahúgok kaotikus mindennapjai, Elena munkatársai viszonya), emiatt a regény világa nem érződik valóságosnak, a szereplők képeslap-figurának tűnnek. Problémás az információadagolás: a tudnivalók, legyen szó akár a szereplők környezetének, mindennapjainak a jellemzéséről, akár a kapcsolataik bemutatásáról, vagy múltbeli eseményekről, tömbökbe szedve szerepelnek. Néha narráció formájában, néha egyes karakterek monológjaként; ez helyenként nehézkessé, vontatottá teszi a szöveget. Más, lényeges információk felfedése ugyanakkor túl későn történik meg, szintén információs blokkokban (a késleltetés bizonyos esetekben erőltetettnek hat, pl. Ava és Adam kapcsolatánál). A történet lassan indul, és nagyjából a regény negyedénél rajzolódik ki a téma. Hiába rengeteg a konfliktus a karakterek között, a karaktereken egyik pillanatról a másikra uralkodnak el szélsőséges érzelmek, vagy ingadoznak rapszodikus módon különféle érzések között, a reakcióik sok esetben erőteljesen eltúlzottak – így pedig az ezekhez kapcsolódó fordulatok sem tudnak jól működni, és kellő hatást kiváltani. A szereplők beszédstílusa olykor mesterkéltnek hat, pl „A barátnőm, aki egyben a pékségünk üzletvezetője is, épp az anyja életéért fohászkodik, te pedig az én szerelmi életemért aggódsz?” Illetve Elena négyéves unokahúgai nem gyerekmódon beszélnek. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.

Győri Orsolya Csilla: Időhurok

Kiskamaszoknak szóló fantasy történet, kiváló alapötlettel. Az írói ígéretben felmerül az időutazás, de ez a történet igazából nem erre fókuszál. A főhősöknek nem kell helytállni 1944/45-ben, a kor díszlet, inkább csak azért van jelentősége, mert így a 45-ben kb. tizenegy éves, pincébe záródott kislány az egyik mostani karakter nagyanyja lehet. A lég-őrök, ezek a furcsa lények először meglehetősen ijesztők, később szépen módosul a róluk kialakított kép; mellette nagyon ötletes a tudományos fejtegetés, majd az eredetmonda is. Nem az ő varázslatos lényük vagy tulajdonságaik tartják fogva Csengééket, hanem egy ember, így bár a történet erősen használ fantasztikus elemeket, nem építi erre a konfliktust. A végén Csengéék menekülésénél a lég-őröknek lesz szerepe, de ez nem kapcsolódik a varázserejükhöz, bármilyen képességükhöz. A pincébe való bezáródás erős alap, de utána nem nő a tét, nem mélyül a konfliktus az alaphelyzethez képest. A megszabadulásuk is az, hogy átbújnak a gyökerek között. Nincs külső, de nincs belső konfliktus sem, amivel szembe lehetne nézni. Van némi romantikus szál, de nem igazán erős. A nyelvezet kellemes, a karakterek korához illő a hang, és nagyon üdítő volt, hogy André hangja eltért Csengéétől, és tényleg megidézett egy kiskamasz fiút. A szöveg olvastatja magát, az egyes események továbblendítenek, felkeltik a kíváncsiságot, a lég-őrök első megjelenése átérezhetően ijesztő (de nem túl sok a korcsoportnak). A történet végén nincs erős dramaturgai hatás, csavar, csattanó, hanem filozófiai magyarázkodás, túlmagyarázás. Összességében jelenetek szintjén jó az írás, ám a nagy képet tekintve nem épül erős konfliktus, nem nőnek a tétek; illetve nincs kihasználva eléggé a történelmi, vagy a fantasztikus elem sem. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.

Völgyi Viktória: Szívdobbanás

A második világháború alatt játszódó, fantasyelemekkel átszőtt regény, ahol kiváló téma és a kiindulóhelyzet. Bár az események történelmi korba vannak ágyazva, és meg is jelennek bizonyos elemek, személyek, a regény nem mélyed el a választott miliőben, puszta díszletként, felületesen használja csak fel a korszakot, aminek így nincs valódi súlya, alig tesz hozzá az atmoszférához. Hiányoznak az erős leírások. A stílus, a szöveg érzelmi töltete nem változik akkor sem, ha erős érzelmi töltetű részt mutat be, emiatt a kulcsfontosságú jelenetek is hatástalanok maradnak; mint például a haldokló Balázs meggyógyítása. Nem ismerjük eléggé a szereplőket, nem látunk eleget a kapcsolataikból ahhoz, hogy a döntéseiknek igazi súlya legyen. A történet motorja a gyakori feszült vagy akciódús jelenetek, azonban túlságosan megkönnyíti a szereplők dolgát, néha a hihetőség ellenére is. A regény mintha újra meg újra visszavinne a kezdőponthoz, ezáltal megtörik az épülő történeti ív és új írói ígéret kerül elő. Összességében az alapötlet sokat ígérő, számos érdekes lehetőséget rejt, de túlságosan távoli a narráció, így pedig a karakterek is távoliak maradnak, az érzelmi és cselekménybeli csúcspontok elsikkadnak. A szereplőket időnként érezhetően „plot armor” védi a komolyabb bajtól, így ezek a jelenetek nem működnek. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.

P. Dávid: Kakukk
Realista krimi, aminek középpontjában két közel egy időben történt gyerekrablás áll. Mellette más nyomozásokba is belepillanthatunk, és egy hatalmas szereplőgárda mindennapjaiba. A nyitás erős és figyelemfelkeltő. Viszont utána szétforgácsolódik a szöveg; a filmeken (és élőben is) jól működik egy ekkora színes és sokféle csapat (és talán ez volt az írói szándék), de az írott szövegnél érdemes lenne irányítani az olvasó fókuszát, és átgondolni a dramaturgiai ívet. A párbeszéd és stilisztika is átgondolandó; a szereplők sokszor kibeszélnek az olvasó felé, mindenféle témában, és ennek nagy része indokolatlan, miközben a nyomozók alapvető kérdéseket nem tesznek fel lehetséges gyanúsítottaknak, vagy elhamarkodott, irreális következtetéseket vonnak le. Sok a direkt párbeszéd, de emellett a túlírtság, a nyilvánvaló dolgok magyarázása is. Megjelenik az egyik elkövető E/1-es narrációja a szövegben, de egy ponton túl önismétlővé válik. A regénynek van egy szappanoperás érzete, ahol mintha az lenne központban ki kivel cseveg, és milyen viszonyban van, mint maga a nyomozás, ami elvész a nevek és viszonyok között. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.

Helena White: Két külön világ

Romantikus történet, kulturális keveredéssel, és egy sokat ígérő alaphelyzettel. A szöveg az E/1 jelen idejű narráció ellenére is nagyon nagy távolságot tart a karakterektől, a szereplők gondolatait ugyan közvetíti, de a belső leírások, a testérzetek teljesen hiányoznak, illetve általánosságban is hiányoznak a leírások. A párbeszédek egy része kifelé, az olvasónak beszél (és a köztük lévő narratív részek inkább összefoglalásnak, nem jelenetezésnek hatnak). A szöveg üteme átgondolandó: a sok rövid mondat helyenként pattogóssá teszi az olvasást; a fejezetek egybemosódnak, ahol fejezetváltásnak kellene lennie, mert időt és helyszínt is ugrunk; előfordul, hogy a szöveg ugyanazt a jelenetet ismétli meg csak a másik nézőpontkarakter szemszögéből, így viszont a cselekmény nem halad. A szereplők nem eléggé kidolgozottak, és a vonzalom sem jól felépített köztük. A cím ellenére a két kultúra különbségei felszínesen jelennek meg. A dramaturgiai ív átgondolást igényelne, az erősebb konfliktus nincs előkészítve, és csak a regény utolsó harmadában jelenik meg, de azonnal meg is oldja egy új információ. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.

Tessa R. Lambrick: Beltane hangjai

A történet a fantasy krimi romantikus vonallal, az egyik szál a főhős és a Tündérjogi Párt kiredendelt tanácsadója közt alakuló románc, a másik pedig a nyomozás. Összeszedett írás, tartja a fókuszt, a megjelenő elemeknek mind van szerepe, a mellékszereplők hasznosak. A nyomozás kicsit egyszerű, nem látunk részletekbe menő kihallgatásokat, inkább az amerikai sorozatok szintjén mozog, viszont az újabb és újabb előkerülő nyomok, a tündérek világa érdekes. A regény alapja úgy tűnik, hogy logikailag nincs átgondolva. A titkos tündérbár (amiről Olivia sem tud), honnan tudnak az emberek, hogy odajárnak? Alapvetően prostitúció folyik, a pixie lányok táncolnak és szexelnek kuncsaftokkal. A gyilkos elhívja a lányokat, majd megöli őket. Egy pont után valószínűsíthető, hogy Olivia rendőrőrsén dolgozik: túl jól ismeri a nyomozási módszereket. Az is logikus, hogy van beépített embere a bárban, aki eltűnteti a biztonsági kamerák felvételeit. Azonban a gyilkos személye probléma, ugyanis ő egy egy elég közismert személy ahhoz, hogy ha rendszeres vendég lenne a bárban, akkor felismernék. A rendőrségen dolgozó pixie lány rendszeresen jár a bárba, van ott egy barátnője, vagy pl. az Olivia szomszédságában lakó trollok is megfordulnak ott. A helyi tündérnép valószínűleg pontosan tudja, hogy a kisváros jelentősebb figuráiból kik járnak oda. Ami a szerelmi szálat illeti, a páros dinamikája alapvetően jó, bár a felszínen marad, néhol mintha hiányozna egy-két bekezdésnyi kifejtés, túl hirtelen váltanak a szereplők. Több testérzettel, bizonyos átkötések kibontásával jól működnének. (A regény háttérvilágában sok kisebb következetlenség van, ami a jelen kötetben kozmetikázható, viszont az epilógus alapján a következő kötetben hangsúlyosabb szerepet kapna a fantasy világ, ahonnan a tündérek érkeztek, és így viszont sokkal mélyebb kidolgozást igényel.) A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.

A lektorok elé került mesék – 2. csapat

Claudius Oltarimanus: A nünüke új ruhája
Bogarak között játszódó történet, ami egyszerre akar mesés elemeket hozni, és információkat átadni a rovarvilág szabályairól. Megjelenik egy tiszta konfliktus: a főhős el szeretne menni a rovarbálba, de nincs megfelelő ruhája. A korcsoport ingadozik, kisiskolásokat célzó könyvként túl mesés és túl egyszerűen oldódnak meg a helyzetek, viszont óvodások számára pont az ismeretterjesztő elemek lehetnek zavarók, mert főleg arra korlátozódnak, hogy a rovarok megeszik egymást. Megjelennek jól ismert mesei elemek – pl. három dolgot kell a segítséghez elhozni –, de nincsenek valódi kihívások, a dramaturgiai ív nem erős. Ez a történetmesélés és a szereplők közötti valódi dinamika, és a kihívások teljes hiánya kisiskolásnak sajnos nem elégséges. A cél nélküli  betétek nem tesznek hozzá a fő konfliktushoz. A nyelvezet ingadozó, néha megjelenik olyan szleng, ami kilóg a szövegből. Önmagában létezhet olyan mese, amelyiknek a nyelvezete lazább, de itt nagyon feltűnők a váltások. Összességében jó gondolat a rovarvilágot bemutatni, de a mese nem elég fókuszált. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.

Lázár Dorottya: Barát detektor
Aranyos történet robotokkal, űrhajós utazással, izgalmas bolygókkal. Kalandos történetként túl egyszerű és minden könnyedén, bármilyen erőfeszítés nélkül megoldódik. Ha a barátság témájáról szóló történetként nézzük, akkor is témát vált. Dani magányos, és barátokat szeretne, ezért épít egy robotot. Ám nem baráti, hanem alá-fölérendelt viszonyba kerülnek. A második fejezettől kezdve megjelennek a robot érzései, aki féltékeny az új, kisebb robotra. Ezen a ponton a kezdeti írói ígéret – barátokat kereső kisgyerek – átfordul egy más témába, írói ígéretbe: a kistestvérrel szembeni féltékenységbe. Dani már nem gyerek főszereplő, hanem valamilyen szülőszerű figurává válik. Mindeközben új konfliktusként megjelenik Fanni tette és otthonkeresési vágya, és a lányrobot szerepe, de ez nem tesz hozzá az eredeti sztorihoz, inkább kitérőnek érződik. A két szál – Dani barátokat akar, valamint a robot mint féltékeny nagytestvér – nem erősíti, hanem gyengíti egymást. A kezdéskor letett írói ígéret ugyan a záráskor visszatér, kijelentik, hogy ők mind az öten barátok, de a kalandok, konfliktusok nem a barátság érzésével, barátok találásával foglalkoznak. A  kezdetben izgalmas felvetés után a történetben egyre kevesebb a tét, hogy haladunk előre a fókusz szétcsúszik, a szereplők viszonyai nem egyértelműek, a boldog zárásért lényegében semmit nem tesznek a karakterek, nincs valódi konfliktus és megoldás. Elemeiben átérezhetők ugyan a szereplők érzései, de ezek nem alkotnak világos, kerek egységet. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.

P. Molnár Petra: Daltolvajok
Kalandos, kedves történet az erdőt védő mandérek (manótündérek) és tündérek kalandjaival. Világos konfliktus, növekvő tét, egyértelmű és megnyugtató megoldás, aktív és cselekvő szereplők jellemzik a történetet. Az egyik nagyon szórakoztató eleme a történetnek az a játékosság, ahogy sokáig a mandérek nézőpontjából látjuk a világot, és nekünk kell megérteni, milyen emberi tárgyakra gondolnak. Majd, amikor Kálával, a tündérrel találkozunk, akkor ő már magabiztosan használja az emberi eszközök megnevezését, így amikor komolyra fordul a helyzet, nem kell körülményesen körülírni vagy magyarázni. A narrációnak ez a része a legerősebb (bár, ha önálló olvasásra szánjuk, akkor egy kicsit kell rövidíteni a mondatokon). A szöveg jól megszólítja az olvasót, Viola és Soma személyéhez jól lehet kapcsolódni. Néhány helyen mintha utólagos húzás érződne, és a zárás kicsit „elhadartnak” tűnik, bizonyára a karakterhatár miatt. A fejezeteknek önálló ívük van, és kiválók az olvasásra hívó zárómondatok. (Az utolsó fejezetet ketté kellene bontani, talán eredetileg így is volt, de itt is a karakterhatár miatt eshetett ki a cím.) Kerek, átgondolt, kedves, az érdeklődést fenntartó történet aktív szereplőkkel. A mű pozitív lektori ajánlást kapott.

Köszönjük a beküldött kéziratokat!