A lektorok gondosan olvassák az előszűrésen átjutott szövegeket, kíváncsian keresve az érdekes kéziratokat. A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató második lektori köre a következőképp alakult:
Különleges hangulatú regény. A megvalósítás elnagyolt, sem a téma és a zsáner, sem a célcsoport nem egyértelmű. Kezdetben fantasynek tűnik, aztán kiderül, hogy Dóra által emlegetett lények valóban csak a képzelet szüleményei. Ezzel párhuzamosan előtérbe kerülnek a krimielemek, keveredve a lélektani regények hatásával. Különféle elemei más-más olvasóközönséget szólítanak meg, viszont az ígéretei közül egyiket sem sikerül maradéktalanul beváltania. Nem ás elég mélyre lélektani regényként, bűnügyi történetként pedig valószerűtlen. Dóra gondolkodásmódjában a tizennégy évéhez képest túlzottan fiatalnak hat, főhős létére sok esetben kívülálló marad, így olvasóként nehéz hozzá kapcsolódni. A megkezdett szálak nem tudnak szervesen összekapcsolódni, valódi, egységes egészet alkotni (esetleg mágikus realizmussal átszőtt krimit); a főhős annyira a saját világának foglya, hogy minden, amit rajta keresztül látunk, és ami kívül esik ezen a világon, vázlatosnak érződik. A regény stílusa jól illeszkedik Dóra és az apja álomvilágához, furcsán hat viszont az elbeszélt események mellett. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.
New adult fantasy regény BL romantikával. Az alaphelyzet kellőképp érdekes, a szereplők közötti interakció is jól működik. A regény első felében nem érthetők a célok, problémás az információadagolás pl. hiányoznak az alaphelyzet információi, mit akar Gus ellopni és miért, vagy hogyan lett Josh kurtizán, a helyzetek a karakterek évődéséinek rendelődnek alá. Joseph visszaemlékezései nem működnek a jelenlegi formában, sem egy önálló múlt-szállá nem állnak össze, sem a visszaemlékezés keretében nem maradnak benne. Logikailag érdemes átgondolni Gus bujkálását, az alkímiát és mélyíteni a világábrázolást, hangsúlyosabbá téve az összefüggéseket. A regény második fele jobban átgondolt, a végére kifejezetten letehetetlen olvasmánnyá válik, jól eltalált a harc, menekülés és párbeszédek aránya, átélhetők a személyes tétek. Jó a különböző szálak összesimulása, jók a karakterek és Josh karakterfejlődése. A vége enyhén lecsapott, a történet elbírt volna még pár oldal érzelmi levezetést. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.
Egy rendkívül érdekes témát felvető YA sci-fi, amely a mesterséges intelligencia társadalomra való hatása mellett főként azzal kíván foglalkozni, hogy vajon milyen lesz a vizuális művészetek jövője a technológiai fejlődés útján. Érződik a kéziraton, hogy a szerzőt komolyan foglalkoztatja a téma, ahogyan az is érződik, mennyire otthonosan mozog a YA könyvekben népszerűvé vált E/1 nézőpont használatában. A kézirat fókuszálatlan; sokkal több hangsúly tevődik a főszereplő találgatásaira és a lényegtelenebb mozzanatokra való reflektálásaira, mint amennyi a cselekményességre, a fordulatok előkészítésére és a feszültségkeltésre. A dramaturgiai ív nem jó, az információadagolás hiányos, és fontos információkat későre kap meg az olvasó. A szürke utcák újraszínezése, a tehetség felvállalása egy ilyen világban különösen fontos téma, üzenete akár katartikus fordulat is lehetne, de mivel a világteremtés túl vázlatos és az olvasóban nem szül semmiféle érzelmeket, és elmarad a téma zsigeri kibontása. A főhős motivációja nem elég erős, sodródó szereplővé válik. A Hálózat hekker fiúi szintén több karakteralkotást igényelnének. A mesterséges intelligenciát nem látjuk működésben, bár döntése a kezdeti incidens kiváltója, később nem érződik a fenyegetettség érzet, hiányzik egy konkrét tét. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.
Kulcsár Kata: A zöld fagyi egészségesebb
Történet egy kilencedikes osztályról, akik az osztályfőnök hatására belekezdenek egy környezetvédelemmel, zöldüléssel kapcsolatos, egész tanévet felölelő projektbe. Az írás gördüléekyn, kellemesen olvasható, és érdekes témákkal teli. Az egyes fejezetek részben természet- és környezetvédelemmel kapcsolatos információk sűrű átadásából állnak (párbeszédek formájában), részben Miskolc és Eger környékén folytatott kirándulások leírásából. A történet legfőbb gondja, hogy nincs tétje, nincs dramaturgiája, nincs igazán komoly akadály benne. A konfliktusok azonnal megoldódnak, így ez nem a regény alapja. (Ugyan vannak olyan regények, amelyek jól működnek a fiatalok napi tevékenységét bemutatva, de ott kiemelkedik egy-két szereplő, akivel érzelmileg azonosulni lehet.) A kézirat egész felépítés epizodikus, a legtöbb fejezetet ki lehetne venni vagy fel lehetne cserélni, és ez alig-alig hatna a történetre. A szereplők és a viszonyaik nem fejlődnek. Az alapötlet ingadozik a middle grade és a young adult között. Stilisztikai szempontból vegyes a szöveg: van egy kellemes, szarkasztikus alaphang, de néha túlírttá válik. A párbeszédek pörgősek, még az amúgy teljesen direkt információátadást a környezetvédelemről nagyon sokáig befogadhatóvá teszik a figurák vicces megszólalása. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.
Marc G. Dennis: A madárijesztő és a nem-ügy
Krimi, amelyben a szereplők olyan állatok, akik emberi tulajdonságokkal bírnak. Az alapötlet nagyon érdekes és rengeteg lehetőség rejlik benne, jó gondolat az a kérdés, hogyan segítheti a nyomozást, ha a résztvevők nem csak emberek. Az antropomorfizáció lényege az irodalomban általában a társadalomkritika, mert lehetővé teszi azt a fajta eltávolodást, ami segít nyilvánvalóbbá tenni az olvasók számára a társadalmi problémákat, de a kézirat nem ilyen irányultságú. Viszont nem lép a fantasy terepére sem, ahol a nem emberi lét a világalkotás részévé válhatna. A nyomozás során egyedül a helyszínelés során használt szaglás válik jelentősebbé, de az elem nincs kihasználva végig. Más testérzetek, érzékelési kérdések nem jelennek igazán meg, nem formálják a történetet; ha a karaktereket kicserélnénk emberekre, a történet ugyanúgy működne. Hiányoznak az alaposabb leírások a szereplőkről, a helyszínekről, nincs atmoszférateremtés. Érződik a szerzői igyekezet egy krimi cselekményének a végiggondolására, ám dramaturgiailag problémás a nyomozás. A bérgyilkos szerepe és célja súlytalan, igazi konfliktusformáló erővel nem bír, nincs különösebb ráhatása a történtekre. A szereplők közötti kapcsolatok és konfliktusok, társadalmi különbségek nincsenek jól ábrázolva. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.
Köszönjük a beküldött kéziratokat!
Gratulálunk ahhoz, hogy 268 írás közül sikerült a kiadó tehetséggondozó oldalára felkerülni. Ne feledjétek, a válogató végén a szerkesztők Rakéta-projektbe ajánlhatják a szerzőket, illetve az olvasó tetszéseket is figyelembe veszük, és a szövegrészletek alatti lájkokat megnézve Public Start is hirdetünk., segítve a kéziratok fejlesztését.
Köszönöm szépen a lehetőséget, és a részletes visszajelzést! Borzasztó sokat fog segíteni az átdolgozásban! Rövid verseny volt, de köszönöm az abszolút pozitív élményeket, és sok sikert mindenkinek, aki még versenyben van! <3
Én is köszönöm a lehetőséget. Annak, aki végigszenvedte az enyémet, bizonyára nem meglepetés a vallomásom, miszerint ez egy tavalyi pályázatra készült, melynek a KMK szintén részese volt, a természetszeretet, a könyezetvédelem és turisztika kapcsolatát kellett megmutatni 10-14 éves korosztálynak. Azt a célközönséget, mondanom se kell, mennyire találtam el. Semennyire. Ezt hívják a golfban ‘légipostának’: egy ütés, ami még a pályáról is kimegy :-))) Nagyon kellemesen meglepett, hogy kikerült, és köszönöm, hogy nem taposták meg túlságosan. Egyetértettem a hozzászólókkal, a végső értékeléssel pedig különösen. Jaj, nagyon rám férne egy dramaturgia kurzus.
Az Ajándék apunak-ot elolvasnám. A mai ifjúsági írók közül Wéber Anikót szeretem leginkább, és ő is vegyíti a léléktan és a krimi elemeit.
Köszönöm a visszajelzést és a lehetőséget, hatalmas élmény volt részt venni a pályázaton. 🙂 A hozzászólások is tanulságosak voltak, örülök, hogy az írásom a rengeteg hibája ellenére azért volt, akinek tetszett. A többieknek kitartást és további sok sikert kívánok!
Sziasztok!
Sajnálom, hogy senki nem ment tovább, de így is szuper teljesítmény túljutni az előszűrésen!
Gratulálok még egyszer mindenkinek, és sok sikert a továbbiakhoz!
Sziasztok!
Senki ne kenődjön el nagyon, ezek nagyon erős szövegek voltak, ahogy a lektorik is eléggé hatásos, alapos vélemények; nekem pár éve kevésbé részletes jutott, de az is sok mindent helyre tett. Persze idő kell, amíg az ember feldolgozza… Nekem „olvasóként” most két szövegért is vérzik a szívem, hogy nem fogok tudni hozzájutni, mert a lektori vélemény ellenére is elolvasnám őket; a kevert korcsoport az Ajándék apunak esetben pl. teljesen hidegen hagy, de én nem kiadói fejjel gondolkodom, és műfajilag is kedvelem a kevert dolgokat. Meglepő saját magam számára is, hogy ennyire tudok azonosulni mások szerzői problematikájával. Nagyon remélem, hogy valamilyen formában, átírás után egyszer szembe jön még velem ez a szöveg. Almási Andrea, máshol is pályázz ezzel a regénnyel, mert szerintem meg kell jelennie, és én nagyon szeretném végigolvasni…
Szép hétvégét mindnyájunknak!
Sajnálom, hogy most nem lett pozitív lektori 🙁
Azért még egyszer gratulálok mindenkinek, hogy 268 írás közül kikerültek. Ez szép teljesítmény.
Mindenkinek minden jót, erőt és kitartást kívánok az átíráshoz!
Köszönöm, CsacskaMacska és Kulcsár Kata, a kedves szavakat. Nagyon örülök, hogy ennyi szuper írás mellett az Ajándék apunak is megfogott annyira titeket, hogy továbbolvasnátok.
Én is köszönöm szépen a visszajelzést, és azt, hogy ennyien szurkoltatok nekem 🙂 Persze először szomorú az ember, de aztán elolvassa újra és újra, és kezdi meglátni a pozitívumokat is. Pl. hogy a kiadó szerette az ötletet, meg hogy mennyi támpontot adott a javításra. Hihetetlenül nagy élmény volt ez a pályázat, és ez most úgy érzem elég muníciót adott arra, hogy folytassam, és ezt a történetet is kijavítsam, hogy aki kíváncsi rá, egyszer elolvashassa. Gratulálok mindenkinek, és a többieknek is kitartást kívánok a javításhoz! Remélem mindenki írásaival találkozhatok még! A kiadónak köszönöm a lehetőséget, és persze türelmetlenül várom a Rakéta projekt eredményhirdetését 🙂
Kedves Aranymosó! A mai hír/részlet mikor kerül fel? Azt hittem, mindig reggelente fog felkerülni. Milyen időzítés szerint érdemes nézegetni az oldalt? 🙂
A szövegek mindig reggel kerülnek ki. A lektori hírek mindig délután-este, mert délelőtt zajlik a lektori anyagok összegyűjtése, és feldolgozása.
Köszönöm szépen a választ!
Kedves Kulcsár Kata!
Én első sorban Neked szeretnék itt írni, mert úgy érzem, hogy a lektori összefoglalóból, amit kaptál, egy nagyon fontos dolog hiányzik.
Az a véleményem, hogy a Te történeted legnagyobb hibája az, hogy személyiségi jogokat sért. Ugyanis, mint azt a részlet alatt a hozzászólások között kifejtetted, Gabi, Luca, Anett, stb… létező emberek, akiknek nem változtattad meg a nevét. Ez így jogilag egyáltalán nincs rendben, ráadásul itt még azt is leírtad hozzá, hogy ez a kéziratod már egy tavalyi pályázaton is szerepelt. Abba belegondoltál, hogy ha esetleg a lektori összefoglaló pozitív lesz és mondjuk meg is nyered a pályázatot és így, a valódi nevekkel kerül a könyvesboltokba a regényed, az miféle jogi következményekkel járhat? Mert előfordulhat, hogy Anett megveszi és egyáltalán nem találja jópofának, hogy undok. Vagy valamelyik másik szereplő, hogy koravén, problémás, stb. Ha ez a régi osztályod nem egyezett bele írásban abba, hogy őket így, egy az egyben beemeld egy fiktív környezetbe (vagy az iskola is létezik?), akkor már a részleted is jogsértő.
Miért nem változtattad meg a neveket? Wordben viszonylag gyorsan, könnyedén elintézhető ez, cserével. Azzal, hogy létező személyeket vettél alapul a karaktereid megalkotásakor, semmi baj sincsen, mind ezt tesszük íróként.
Kedves Aranymosó!
Teljességgel érthető, hogy nem olvas el minden hozzászólást a részletek alatt, de azt gondoltam, a blog valamiféle moderálás alatt áll. Emiatt sajnos megdöbbenve tapasztaltam, hogy a részlet alatt (A zöld fagyi egészségesebb), azt követően, hogy a szerző megírta, hogy valós személyeket használt fel a történetében, nem reagált, de még itt a lektori összefoglalóban sem került említésre ez, mint jogsértés, pedig úgy gondolom, ez jóval nagyobb probléma, mint az epizodikus jelleg, vagy a dramaturgia hiánya.
Őszintén szólva azt sem értem, hogy mostanáig, az, amit fentebb leírtam, miért nem szúrt szemet senki másnak a pályázatot követők közül?
Kedves brompton, a lektorok nem követik az oldalt, így a lektori vélemény nem térhet ki olyasmire, amit itt kommentben mond a szerző. Az oldal szerkesztőjeként én azt, hogy ezek a figurák léteznek, nem úgy értelmeztem, hogy ez egy egy az egyben megtörtént valós történet, szó szerinti leirata a szereplők szavainak, viselkedésének, hanem hogy ilyen személyek tényleg vannak a szerző környezetében, ezért tartja reálisnak.
Kedves Aranymosás!
Én aztán nem szeretnék egyik oldalra sem állni, de ezt maga a szerző írta a részlete alá :
„Mikor íródott, tényleg egy gimnáziumban tanítottam. Annyira nem tartottam a nyilvánosságra kerülés veszélyétől, hogy a neveket sem változtattam meg. Ez az osztály, illetve csoport létezik, létezik a koravén Tibor, az okvetetlenkedő, matekzseni Bendi, az eminens, túlbuzgó Jázmin, a két elválaszthatatlan idióta, Máté és Attila, a nem-hiszem-el-hogy-ilyen-létezik, finomlélek Boni, és az őt anyásan védelmező, ‘Lady’ Adrienn, az undok, zöld hajú Anett, még a szótlan, kórosan vékony lány is, akinek ugyan nem tudok a belső monológjáról, mert SZÓTLAN :-), de egy óra után, mikor magunkra maradtunk, olyan igazságérzettel kért ki magának valamit, hogy sokkolódtam. Tényleg titkos fegyver.
Szóval a valósággal való egyezés nem a véletlen műve. ”
Brompton talán ezért érzi ezt az egészet furcsának és jogsértőnek 🙂 Így talán kerek lesz a hozzászólása 🙂
Én nem értek a jogi részhez, csak az írónő ilyetén való megnyilvánulása miatt értem Bromptont 🙂
Kedves Aranymosó!
Szeretnék érdeklődni, hogy a holvolt-holnemvolt lájk gombbal kapcsolatban van-e bármi fejlemény? Én azon szomorú felhasználók táborát erősítem, akik csak hírből ismerik ezt az objektumot, pedig szívesen használnám.
(Próbáltam telefonon, PC-n, IOS-en, facebookból, böngészőből, linken át közvetlenül, AdBlockert kikapcsolva, zéró eredmény.)
Lehetne esetleg valamilyen más módszert találni a like helyett? Esetleg egy facebookos szavazás, vagy bármi egyéb…
Előre is köszönöm a választ!
Csatlakozom Orsihoz… és a többiekhez, ugyanis én sem tudtam még egyetlen részletet sem like-olni, pedig szeretném 🙂 Lehet, hogy már mi vagyunk a többség? 🙂
Csatlakozom.
Próbáltuk Mac-en, PC-n, android és iOs eszközön, sehol nem jelenik meg a gomb. Belépve, átirányítva, sehogy. 🙁
Jövök az ellentábort erősíteni, nekem mindig látszik a gomb, pedig nem mindig az Aranymosás fb oldaláról lépek be, van, amikor sima keresőből indítom az oldalt. O.o
Ami a valós személyek regényekben való szerepeltetését illeti, a kortárs szépirodalom tele van nevesített szomszédokkal, ismerősökkel, pályatársakkal. Ennek nincs jogi akadálya, kivéve, ha az emberi méltóságot súlyosan sértő kijelentéseket vagy rágalmazásokat ír le valaki. Akkor perelhető.
A mi kiadónknál a szerkesztés során általában módosíttatjuk az egyértelműen felismerhető személyeket.
A lájk gomb kapcsán nem nálunk van a probléma, hanem a Facebook alkalmazásainál. A gombot akkor látni, ha valaki be van jelentkezve Fb-ba azon az eszközön, amin nézi, és a böngészőjében a sütik engedélyezve vannak.
Kedves Aranymosó!
Nem tudom, mi lehet a probléma, mert a ma kikerült részletnél látom a Like gombot, az összes többinél viszont továbbra sem jelenik meg.
Mindenesetre köszönöm a választ, megpróbálom kibogozni, mi baja lehet a böngészőmnek az oldallal.
Kedves Aranymosás!
Szerintem is problémás Kulcsár Kata története. És nem azért, mert valós személyekről írt, hanem azért, mert nem írta át a nevüket. Én nem hibáztatom az Aranymosást, mert nem tudhatták a pályázat szervezői, a szerkesztők és a lektorok a részlet kikerülésekor, hogy abban a történetben szereplő karakterek egy az egyben a valóságból lettek átemelve úgy, hogy még a nevüket se változtatta meg az író. Ezt az információt az író csak utólag, kommentben közölte.
Tegyük fel, hogy a kiadó lektorai igent adnak a kéziratnak, és később úgy dönt a felsőbb vezetés, hogy ezt kiadatja. És ez megtörténik úgy, hogy az író nem közli, hogy valós személyekről szól a történet, ahol a nevek is egyeznek. Így adnák ki a történetet. És utána derülne csak ki, hogy az író személyi jogokat sértett, és a volt diákjai, vagy a szülei beperelnék, jogosan, mert rossz fényt vetett az író a gyerekekre. Teljesen jogos lenne egy ilyen felháborodás. Egy ilyen nem vetne jó fényt a kiadóra sem, akár a kiadót is beperelhetnék. Védekezhetne a kiadó azzal, hogy ezt nem tudták a történetről, de a kiadót mindenképpen összekötnék egy ilyen esettel. Ami komoly károkat is okozhat.
És lehet azt mondani, hogy ez nem történhetett volna meg, mert a „szöveg még nem érett a kiadásra”, de szerintem akkor se kéne fél vállról venni egy ilyen esetet.
Szerintem az lenne a legjobb, ha a kiadó határozottan állást foglalna, hogy mik a nézetei ezzel kapcsolatban, és hogy egy ilyen írás fennmaradhat-e. Mert a jelenlegi formájában erősen jogsértő. Mert hiába nem adják ki a művet, attól függetlenül rá bukkanhatnak a diákok, és simán magukra ismerhetnek benne. Ha meg felháborodnának rajta, minden joguk meg lenne perelni, ami az írón csattanna első sorban, másodsorban pedig a kiadón, mert az ő oldalán van fent. És lehetne joga fellebbezni, ha tudja igazolni, hogy nem volt tulajdonában az információnak. De a kommentek mást bizonyítanak. Ezért az ajánlott lépés az lehet, ha a legkésőbb a pályázat után eltávolítják a részletet az oldalról, vagy megkérik az írót, hogy küldjön egy új verziót, amiben más nevek szerepelnek, és kicserélik arra, de erre kevés esélyt látok.
Azt is megjegyezném, hogy itt szó sincs arról, hogy az író azt nem tudhatta, hogy ilyet nem tehet meg. Mert akik már pályáznak, azok általában tisztában vannak ezzel. Illetve az író tanár, ezért az egyetemen tanulnia kellett arról, hogy ő ilyen jogsértő viselkedést végképp nem engedhet meg magának tanárként.
Emellett még az akaszt ki, hogy erre más nem kapta fel a fejét. Hogy akkor ez rendben van? Hogy ilyeneket ír a volt diákjairól úgy, hogy még a nevüket sem cseréli ki. Mert minden joga megvan nem kedvelni egy diákját, meg azt gondolni róla, hogy undok, le is írhatja, de könyörgöm a neveket cserélje már ki.
Kedves Denny,
nem értem pontosan, miért merült fel ez a téma újra. Ha megnézed itt a válaszokat, látod, hogy reagáltunk a kérdésre.
Kedves Aranymosás Szerkesztő!
Talán azért merült fel újra ez a probléma, mert valóban probléma. És úgy tűnik, nem csak szerintem. Egy pedagógus fogta magát és leírta az egyik korábbi osztályát olyannak, amilyennek látta őket. Névváltoztatás nélkül. Undoknak nevezett egy lányt, másvalakit koravénnek, Lucáról, akinek a szemszögéből olvashattuk a felkerült részletet, meg aztán a szerző a részlet alatti válasz hozzászólásában egyenesen azt írta, hogy nincsenek gondolatai. EZ NEM PROBLÉMA?! Hol vannak a személyiségi jogok? Amennyire tudom, ez már bizony jogsértő, Önöknek mégis az a válaszuk rá, hogy „ja, hát van ilyen”. Amennyire tudom, az, amit Kulcsár Kata szerzőként megengedett magának azzal, hogy változtatás nélkül, valódi nevekkel beküldte a pályázatra a művét aztán még hagyta is, hogy így kerüljön (és maradjon kint a mai napig) részlet, ahol egyes szereplők vezetéknévvel együtt szerepelnek és pillanatokon belül felkutathatóak a közösségi oldalakon, bizony személyiségi jogokat sértett. De Önök szerint EZ nem probléma. Nem probléma, hogy megbélyegez embereket, hogy undokok/koravének/nincsenek gondolataik. Ez nem sértené a személyiségi jogokat? Nem sértené a GDPR rendeletet? Kiadóként elég furcsa, hogy Önök szerint ezt teljességgel rendben van és nem kérik számon a pályázót, hogy ugyan már van-e beleegyező nyilatkozata a volt osztályától, hogy megteheti ezt. Mert igenis szükség van rá. Szerintem az, amit a szerző tett kimeríti a nevesített személyiségi jogok közül a személy hátrányos megkülönböztetésére és a becsület és a jó hírnév megsértésére illetve a magántitkohoz és a személyes adatok védelméhez való jogok megsértését.
Örülök, hogy ilyen erős a társadalmi érzékenységetek, és annak is, hogy ez a kérdés felmerült, mert kiváló példa a későbbi fiatal íróknak.
Nézzük először a jogi oldalt. Egy író akkor vonható kérdőre jogilag, ha tényirodalmat, riportkönyvet stb ír, és abban szerepeltet valós személyeket. De a fikciós művek lényege, hogy kitaláltak. Az, hogy egy álnéven írt műben megemlítenek egy meg nem nevezett helyszínen pár embert, semmilyen személyiségi jogot nem sért.
Nézzük ugyanezt emberi oldalról… Igen, teljesen megértem, és a kollégák is értik, hogy mi vele a gondotok. Diákként rosszul esne, ha ilyen jellemzéseket olvasnátok egy tanártól. Pont ezért, ha megtudjuk, hogy valós személyekre van utalás egy műben, akkor átneveztetjük a szereplőket.
Jelenleg ez a beszélgetés pusztán elméleti, mert a kézirat nem kapott kiadói ajánlatot, de természetesen az oldalról lekerül a részlet, ha valamelyik közvetlenül érintett személy írásban kéri.
Meglepve láttam, hogy felmerültem újra. Jézusom. Senki nem mondta, hogy a vezetéknevek valóságosak. Minden vezetéknév fiktív, a keresztnevek egy része valós, de legalább kilenc különböző osztályból ollóztam össze. azokból, akiket érdekesnek találtam, Luca karaktere nem létezik, csak egy kiindulási pont egy lány személyében, aki még véletlenül sem Luca, nyilván 80 %-ban inkább én vagyok, milyen meglepő. Azért mondtam, hogy voltak létező modellek, mert voltak, és mert sokan kinyilvánították, hogy így nem beszél egy valódi gimnazista.
NYILVÁNVALÓ, hogy ha a kiadásnak bármilyen lehetősége lett volna, megváltoztattam volna még a gyanús keresztneveket is, attól függetlenül, hogy minden egyes szereplő elég pozitív vég-imidzsel zárja a történetet.
Kedves Kulcsár Kata!
Akkor hadd idézzek a saját hozzászólásodból, ami a részlet alatt, 2022. április 20-án 20:31-kor került fel az oldalra:
„Annyira nem tartottam a nyilvánosságra kerülés veszélyétől, hogy a neveket sem változtattam meg. Ez az osztály, illetve csoport létezik, létezik a koravén Tibor, az okvetetlenkedő, matekzseni Bendi, az eminens, túlbuzgó Jázmin, a két elválaszthatalan idióta, Máté és Attila, a nem-hiszem-el-hogy-ilyen-létezik, finomlélek Boni, és az őt anyásan védelmező, ‘Lady’ Adrien, az undok, zöld hajú Anett, még a szótlan, kórosan vékony lány is, akinek ugyan nem tudok a belső monológjáról, mert SZÓTLAN :-), de egy óra után, mikor magunkra maradtunk, olyan igazságérzettel kért ki magának valamit, hogy sokkolódtam. Tényleg titkos fegyver.
Szóval a valósággal való egyezés nem a véletlen műve. ”
Ne haragudj, de akkor itt most elakadtam. Megváltoztattad a neveket, vagy sem? Ha igen, akkor az idézett hozzászólásodban miért írtad, hogy nem? Ha nem, akkor itt miért írod most, hogy mégis? Ha Luca karaktere nem létezik, akkor a kórosan vékony lány, aki narrál és annyira nincs belső hangja, hogy szótlan és meglepett Téged, nem is ő? Hát ki? Hiszen a nézőpontkarakter/narrátor Luca, aki kórosan vékony és szótlan.
Az, hogy ezek a gyerekek együtt alkottak-e osztályt, vagy sem a valóságban, az már tök mindegy.
Azt cáfoltam meg, hogy a vezetéknevekkel együtt felkutathatóak lennének közösségi oldalakon. Nem szerepelnek valóságos vezetéknevek. Az a mondat, hogy ‘ Nem tudok a belső hangjáról.’, azt jelenti, hogy nem hallom, nincs hozzáférésem. Nem azt jelenti, hogy nincs neki. Feltételezem, hogy van, azért is válaszottam narrátornak. Vihar egy pohár vízben helyzetnek érzem ezt a vitát, átlagos keresztneveket használtam fel, és megváltoztatnám azokat is, ha bárki érintett láthatná.
Ha gondolod, kezdeményezem, hogy kerüljön le az írás az oldalról.
Kedves Kulcsár Kata!
Tégy, ahogy jónak látod, minden esetre azt gondolom, az levonható tanulság, hogy a hozzászólásokat érdemes úgy megfogalmazni, hogy ne lehessen félreérteni. Akkor nem indul el ilyen „vihar egy pohár vízben”.