Az országban hatalmas változások vannak a vírus miatt, és reméljük, minden kedves pályázónk és olvasónk jól van.
A lektorok a történelmi események közepette is szorgosan dolgoznak, és értékelik az újabb és újabb regényeket. Lássuk, mit mondanak az elmúlt két hétben felkerült írásokról!
A regény egyfelől érdekfeszítő gyógyulástörténet, másfelől szerelmi történet, számos kedves és vicces pillanattal. Az alaphelyzet érdekes, és a leírásoknál érződik a törekvés, hogy szerepet kapjon a többi érzékszerv is. A szöveg viszont gyakran „mond” és nem „mutat”. A tömbökbe szedett hosszú beszédek nem életszerűek. A dramaturgia átgondolatlan, a történet jórészt csak csordogál, nincs feszültség, nincs valódi csúcspont. Az utolsó pár oldalon a semmiből, csodás véletlenek sorával megoldódik Amanda húgának eltűnése. Az érzelmi ív sem működik, a nagy és heves érzelmek mögött nincs meg az a mélység, ami egy lélektani regényhez kellene. A karakterek sokat mesélnek magukról, de mint személyiségek kidolgozatlanok, nem vagy alig alakul ki kötődés feléjük. A narrációban nagy az érzelmi távolság, és hiába íródott E/1-ben, a szereplő nem kerül közel az olvasóhoz. A regény sajnos ebben a formában nem kapott kiadói ajánlatot.
Pollák Gergő: Lamien, az időutazók szégyene
A szerző rengeteg érdekes ötlettel rendelkezik, és a kézirat sajátja a gazdag szókincs is. Sajnos ezek az erősségek csak kis jelenetek szintjén működnek, a nagyban nincsenek alárendelve a történetnek, ettől egy pont után öncélúvá válnak. A kéziratban nincsen igazi tét, a fejezetek nem elég összefüggőek dramaturgiailag, a szereplő kalandozásai a különböző térben és időben nincsenek kellőképpen felfűzve egy fő konfliktusra. Lamien többnyire csak sodródik, ami lehetne abszurd humor forrása, ám nincs meg a dramaturgiai alap: előbb meg kell teremteni az olvasóban az elvárást a normalitás talaján – és csak utána képesek a poénok hatni az olvasóra. Szintén hiány, hogy a világteremtésen belül nincsenek lefektetve kellőképpen a világot vagy az időutazást működtető szabályok. A humorizálás öncélú marad, amit nem erősít, hanem inkább csak fárasztóvá tesz a körülményeskedő mondatszerkezet és a jelzőhalmozás. A képregényekre jellemző akcióleírások túlsúlyban vannak, a hely- és hangulatteremtő leírások kevésbé teremtik meg az adott fejezetek korát és idejét. A regény sajnos ebben a formában nem kapott kiadói ajánlatot.
Efemberger: Másvilág I. A Gyógyszerész
A VIII. Henrik király idejébe kalauzoló történelmi fantasy regényen látszik, hogy a szerző rengeteg munkát fektetett a kor megismerésébe. A regény történelmi része túlsúlyba kerül, a misztikum inkább csak belekeveredik, nem egyenrangú szálként fonódik össze. A sok nézőpontos cselekményvezetés, az akkori angliai események átfogó követésére való igyekezet túlterheli a cselekményívet. A szerző egyszerre próbálja bemutatni a nagyobb politikai képet és szereplőit, valamint a bulfordi szereplők mindennapjait dramaturgiai fókusz nélkül, így elvész az események alakulásában rejlő feszültségteremtés, valamint a karakterek személyes dilemmája is. A regény túl sokat markol, a fejezetek nézőpontjai alapján mindenki egyformán fontosnak tűnik, így aztán senki sem lesz eléggé az. Jók a dialógusok, a leírások, a régi angliai falu bemutatása, viszont egy ekkora időbeli ugrásnál jobban ki kellene éleződnie a gondolkodásbeli, viselkedésbeli különbségnek. A regény misztikus szálának legfontosabb szereplője, Jane Fieldy kevés helyet kap, talán ennek is köszönhető, hogy a fantasy szál háttérben marad. A boszorkányság és a modern gyógyszerek kapcsolata érdekes a regény koncepciójában, de cselekményformáló erőként nem fejtenek ki elég nagy hatást, és bár első kötetről beszélünk, már jobban érződnie kellene a misztikus szál világ-, történelemváltoztató képességének. A történet ebben a formájában sajnos nem kapott kiadói ajánlatot.
Ryan Mile: Hajsza a filozófusért
Jó alapötletre épülő, disztópikus jövőképpel dolgozó sci-fi történet. A technikai háttér nem összefüggő, nincs kellően átgondolva pl. kulcs használata idejétmúltnak hat, míg az „emberi” mosógép nem hihető (ez a technikai fejlődési irány vagy nincs rendesen leírva, vagy valószerűtlen ebben a formában, hiszen már most is elég egy gombnyomás a mosáshoz). A diktatúrát gyakran szóba hozzák a szereplők és félnek tőle, ám maga a társadalom nincsen rendesen bemutatva, a diktatúra a mindennapokra nem gyakorol hatást, a szereplők szabadon beszélnek, nincs igazi fenyegetettség, és mindenki megél, még akkor is, ha nincsen munkája. Mindez hitelteleníti az egyes karakterek világszintű problémákból fakadó motivációit, forradalmi törekvéseit. A karakterábrázolás nem igazán erős, a szereplők nem élők, nem kerülnek közel az olvasóhoz. A személyes motivációk sem működnek, nincsenek tétek, túl könnyen megoldódnak a családi konfliktusok, személyes problémák. A történetvezetés csapongó, az önmagukban jó jelenetek is elcsúsznak a hitelesség kérdésén. A történet ebben a formában sajnos nem kapott kiadói ajánlatot.
A regény gördülékeny nyelven megírt történet egy lecsúszott nyomozóról, jók a helyszínek leírásai és a párbeszédek is működnek. Az írás ismert panelekből építkezik, és háttérként a nyolcvanas évek hangulatát idézi, ami retro érzést kelt. Nem erős a nyomozói szál, nem a rejtély áll középpontban, nincs kihangsúlyozva a tét, hogy ki a zsaroló. Az írói ígéret zsaruregényt sugall, ahol a fő szerepet a nyomozó személye és problémái kapják. Ám a karakterábrázolás nem erős, a heroin hatása nem ilyen, nem fog tudni dolgozni vele, nem hihető, hogy a kollégák nem ismerik fel (akik nem laikusok, hanem testközelből ismerik a tüneteket), így „a drog megöl” vonal nem kap mélységet. A főszereplő ügyetlenkedése a gyerekeivel nagyon hangulatos, ám itt sincs konfliktus, hiszen valójában elfogadja őket és a helyzetet. Az olvasót nem sikerül bevonni, mert nem erős az érzelmi ív, és nem közeli narráció, így a szereplő sorsa nem válik érdekessé. Zsaruregényként nem működik a történet, viszont a rejtély szál sincs központi dramaturgiai kérdésként kezelve. A történet sajnos ebben a formában nem kapott kiadói ajánlatot.
Köszönjük a beküldött írásokat!
Köszönöm szépen a lehetőséget.
(Berecz Ramóna – Az én hibám)
Értek mindent, amit leírtak nekem, egyedül annyi kérdésem lenne, hogy az érzelmi távolság a „mutasd, ne mond” elv kihasználatlansága miatt alakult ki? Ha alkalmazom, azzal elérhetem, hogy közelebbinek tűnjön a karakter, vagy ehhez kell még valami plussz? (Vagy a kettő nem is igazán függ össze?) Előre is köszönöm a válaszukat.
Az érzelmi távolság oka 1. sok magyarázat szituációs megmutatás helyett 2. Az E/1-ben mesélő szereplő nem engedi közel az olvasót. Kevés a testérzet, a zsigeri reakciók, nem érezni, ahogy átéli az eseményeket, és bevonódik. 3. Kialakul ezzel egy olyan gond, hogy mintha a többi szereplő sorsa érdekesebb lenne, ott mélyebbek a drámák, de a főhősnél felszínesebbnek érződnek, mert nincs jól átadva az ő története.
Kedves Aranymosó!
Köszönöm szépen a választ, sokat segített.
Kedves Aranymosó!
„A szerző egyszerre próbálja bemutatni a nagyobb politikai képet és szereplőit, valamint a bulfordi szereplők mindennapjait dramaturgiai fókusz nélkül, így elvész az események alakulásában rejlő feszültségteremtés, valamint a karakterek személyes dilemmája is” pontosan ennek a megoldására lennék kíváncsi. Hogyan oldjam meg azt, hogy a politikai szereplők és a bulfordiak között egységes legyen a dramaturgiai fókusz? Ugyanis mindennek a kezdetét akartam bemutatni: a bulfordiak+fatasy szál kezdetét, ( a fantasy szép lassan hódít csak teret a történelmi korban, nem egyből BUMM) a katolikus lázadás kezdetét és a hatalmon lévő protestánsok helyzetét és a történet végén közvetve mind a 3 kapcsolódik. A kérdésem tehát az, hogyan oldjam meg azt, hogy a dramaturgiai fókusz egyensúlyba legyen pl egy lázadóvezér története és a bulfordi falusiak túlélése között? Ha Tolkien képes volt Frodóék és Aragornék történetét is külön külön érdekessé és fókuszálttá tenni, és George R.R Martin sem kényszerült arra hogy kihúzza Daenerys vagy Sansa fejezeteit a könyvéből így talán nekem is sikerülhet segítséggel. Ugyanis, hogyha esetleg a Rakétába kerülök én már a javított verziót akarnám beadni.
Kedves Aranymosó!
Köszönöm az észrevételeket!
Ezt a kéziratot még tavaly nyáron kéziratszervizbe küldtem, és a hatékonyabb javítás érdekében szeretnék segítséget kérni.
Az elemzésben az állt, hogy „A regény krimi, ezen belül is az úgynevezett rendőrtörténet alzsánerbe tartozik.” „A regény megfelel a fenti zsáner követelményeinek, mind a cselekmény, mind a főhős, mind a környezet tekintetében” „A krimiszál központi mozgatórugója: Castlebeck zsaroló akciója. Mind cselekményszálként, mind szereplőket motiváló erőként megáll a lábán” A lektor szerint mégsem erős a nyomozói szál, és zsaruregényként nem működik.
A heroin hiteltelensége nem szerepelt az elemzésben.
A főhős gyerekekkel való kapcsolatát illetően „A főhős először elutasítással közeledik a hirtelen nyakába szakadt felelősséggel, majd lassan felnő a feladathoz” a konfliktus hiányáról nem esett szó. Ami az érzelmi ívet illeti „Az érzelmi ívben csupán ott érződik törés…” A törést igyekeztem kijavítani, de az elemzésben nem szerepelt, hogy összességében sem elég erős az érzelmi ív.
Mi lehet a két vélemény eltérésének az oka? Ezek ennyire szubjektív dolgok lennének?
A segítséget előre is köszönöm!
STANLEY NORTH, én is beküldtem a szervizben az írásomat, és nekem is más állt benne.
Valamelyik előző lektorinál is volt ilyen probléma, ott azt válaszolták, hogy valószínűleg a javításnál csúsztak el a dolgok. Szerintem nálunk is ez történhetett. Legaláábbis, én ahogy átgondoltam, biztos vagyok abban, hogy ez történt. Gondolom, a szerviz után te is sok mindenen változtattál, és néhány probléma ugyan megoldódhatott, de az átírásuk új hibákat szültek. Pl: nekem nagyon sok dolog van, amit itt már nem említettek, a szervizben pedig igen. Pl: túlírás, helyleírások hiánya, a főszereplőm tökéletessége, valamint a dramaturgiában is más volt a ludas, és pont azon csúsztam el. Azt megváltoztattam, de sajnos új hibák alakultak ki miatta. Nekem akkor túl hamar zárult le a főív (amit egyébként az előző lektor szerint ügyesen építettem fel, csak a háromnegyedénél véget ért.) ,de annak elcsúsztatása miatt kialakult egy olyan probléma, hogy nem kapott olyan erős hangsúlyt a csúcspont, valamint előtte csak csordogál a történet. Szerintem, ha alaposan átgondolod, te is rájössz a miértekre, és megoldást tudsz rá találni. De persze, jó dolog a lektor véleményét is kikérni erről, hogy biztos legyél benne.
*szervizbe
Kedves Efemberger,
nem olvastam a regényt, így ebben sajnos nem tudok tanácsot adni. A lektornak annyi megjegyzése szerepelt a lektoriban, hogy csak a bulfordiak szemén keresztül esetleg személyesebbé, élőbbé válna a történet.
Szerkesztői tapasztalatból azt tudom mondani, hogy az olvasóknak szükségük van arra, hogy kötődjenek egy-két szereplőhöz, és érdekes legyen ezeknek a sorsa. Ha nagyon sok helyszín és sok szereplő van jelen, akkor óhatatlanul kevés játéktér jut mindegyiknek.
Martin azért nem jó példa, mert íróként és forgatókönyvíróként állt már olyan írástechnikai szinten, hogy minden jelenetet érdekessé tudott tenni, személyessé váltak így a sorstragédiák. Sokan szokták ő példának hozni a szétágazó mesélési mód miatt, de nem veszik észre, hogy egy-egy jelenetben milyen erősen jelen van a fókusz.
Másik a realitás kérdése. Egy ismert író a hatalmas angolszász nyelvterületen, 25 éve, a klasszikus fantasy felfutó időszakában teljesen más helyzetben és olvasói környezetben volt. Ám az olvasó szokások megváltoztak, a Netflix korában a láncszerű filmnézéssel, és az egyre nagyobb élményt adó számítógépes játékokkal versenyzik minden könyv. Ha az olvasót nem húzza be a történet, akkor le fogja tenni. Ezt a „behúzást” bármivel el lehet érni. Ha egy-egy jelenet dramaturgiája erős azzal is. Ha a háttérvilágban a fantasztikum hamar bejön, és fenntartja a kíváncsiságot, azzal is. Ha kevesebb a szereplő, így erősebb rajtuk a fókusz, azzal is. Tehát a „hogyan” kérdésre sokféle válasz létezik, ez írói eszköztártól függ.
Kedves Stanley,
utánanéztem a szervizes elemzésnek, de ugyanazt mondja, amit a lektor, csak nagyon hosszan. Javítani kell a dramaturgián, a karaktereket meg mélyíteni, ezt magyarázza oldalakon át. Ezek nem szubjektív dolgok.
Így záródik a szervizes elemzés:
„…ahhoz, hogy túllépjen az „egynek elmegy krimi”-szinten és a felszínes kalandozáson a völgyben, még munkát igényel. Rá kell erősíteni mindarra, amiben kiemelkedhet. Joe Bower karakterfejlődésének és motivációinak az érzelmi átadása és kibontása több türelmet és fokozatosabb építkezést igényel ahhoz, hogy átélhető legyen.
Ahhoz is kell egy kis munka, hogy a krimiolvasó a főhősnek való drukkolás során átélje a keresett izgalmat és olyan sürgető kérdés szülessen meg benne, amelyre mindenképp tudni akarja a választ. Javaslom a feszültségteremtés eszközeinek bátrabb használatát a jeleneteken belül és a fejezetek végén a horgok használatát.”
Mint szerkesztő azt gondolom, valószínűleg, amit tudtál, azt javítottál, ám magát az írói eszköztárat kellene mélyíteni, erősíteni, mert rendben, hogy az ember tudja, mit kéne csinálnia, de nem biztos, hogy tudja, hogyan. Remélem, tudtam segíteni.
Kedves Aranymosó!
Az lenne a kérdésem, ha esetleg már beküldtem egy történetet, ami elutasításra került, de azóta annyira újra lett alkotva, hogy a címen és a neveken kívül minden más lett benne, akkor azt lehet újrapályázni, vagy a cím miatt automatikusan el fognak utasítani?
Kedves Aranymosó!
Igen, köszönöm!