Zajlik az irodalmi válogató, és számos érdekes történettel, izgalmas kezdéssel megismerkedhettünk. Ahogy az olvasók, úgy a lektorok is kíváncsian várták, hogyan alakulnak a történetek.
Az elmúlt két hét anyagairól bővebben:
A kezdés izgalmasan indul, vannak benne horgok, és látszik, átgondolt a nyitóhelyzet, és a világépítéssel is sokat foglalkozott az író. A történet azonban a későbbiekben leül. A fő rejtély és írói ígéret kapcsán nem épül a szál, nincsenek elejtett információk (mi történhetett a hajón a lánnyal), és bár a kolonizálás érdekes, még sincs intellektuális izgalom. Ilyenkor az érzelmi ív és az érdekes szereplők is be tudják vonni az olvasót, de ez a rész sem elég erőteljes. A történet egyik központi eleme a fivér megtalálása, de nem érezni, mekkora az érzelmi kötődés a testvérrel, és mekkora gond a főhősnek a 14 év kimaradás. A narrációban szöveg szintjén ugyan megjelenik az információ, hogy a főszereplő kötődik a testvéréhez, ám mindez nincs megmutatva, nem lett élőn ábrázolva a kapcsolat, így az olvasót sajnos nem vonja be, nem jó a dramaturgiai és érzelmi ív. A regény ebben a formájában sajnos nem kapott kiadói ajánlatot.
A prológus nem szerencsés, háborús, realista történetet ígér, E/1-es narrációval, ahol Emil tűnik fontosnak, és hozzá kezd kötődni az olvasó. Utána a regény Sándor és Tamás szerelméről szól, E/3-ban, misztikus elemekkel ötvözve, majd az epilógus szintén egy mellékszereplő, a szomszéd fiú, Karcsi szemszögéből íródott, ismét E/1-ben. A két férfi szerelmi pillanati érzékletesek, jól megírtak, és érzelmek átadása terén is erős az írás, ám nincs érzelmileg felvezetve a kettejük közti kapcsolat kiépülése, túl gyorsan túl erős kötődés alakul ki. A szerelem előtt sincsenek igazi akadályok, sem külső, sem belső. Minden konfliktus mással történik (szomszédoknál erőszak, 1956). A korszakban hiteltelenül hat, ahogy a mellékszereplők elfogadóan reagálnak, és az apával sincs igazi, mély konfliktus, ami a sorsukat befolyásolja. Rengeteg apró történelmi tévedés van. A narráció kapcsán az információk többszöri elismétlése, a mindennapi cselekvések túl gyakori részletezése nehézkessé, vontatottá teszi a szöveget. A misztikus szál nincs előkészítve, később nem illeszkedik szervesen a történetbe. A mögöttes mitológia és szabályrendszer kidolgozatlannak hat. A regény ebben a formájában sajnos nem kapott kiadói ajánlatot.
A regény egy izgalmas flashforward prológussal indít, majd egy rejtélyes jelenettel folytatódik, amikor a megvert férfi beesik a lányhoz, akinek már egy ideje tetszik. Az alaphelyzet jó, a maffiás vonal felvetése szintén, és a jelenlévő new adult elemek is tetszetősek, láthatóan az író ismeri és szereti az alzsánert. A nyelvi szint még erősen hullámzó. Kevés az érzékletes leírás, atmoszférateremtés. Nem igazán jó a leírás-narráció-párbeszéd aránya, ezért néhol vázlatosnak érződik a szöveg. Előfordul az is, hogy fejezeten belül hirtelen megváltoznak a nézőpontok, ami miatt zavaros lesz a kézirat. A karakterábrázolás kezdetleges, nem mélyül el, nincs kidolgozva, emiatt sok a gyors, melodramatikus fordulat. A kevesebb több, és erősebb, így olyan, mintha kissé rángatva lennének a szereplők, és nincs idejük sem nekik, sem az olvasónak mélyebben bevonódni az eseményekbe, megélni a történéseket. A regény ebben a formájában sajnos nem kapott kiadói ajánlatot.
A bibliai áthallások keverednek a spekulatív fikció elemeivel. Roppant izgalmas, egyedi ötletekből felépített világ tárul elénk, rengeteg lehetőséggel, ritka áthallásokkal és fontos mondanivalókkal, erős prózai képességekkel. A mű mégsem válik dramaturgiailag erős regénnyé, mert minden téren hiányzik a fókusz. Az ötletek sokasága mintegy sűrítve jelenik meg, egyforma szerepet kapnak, és ettől mind kidolgozatlannak érződnek. A cselekmény két párhuzamos szálon fut, de hiányoznak az összefüggések, a hatások. A szerző távolságtartóan kezeli a nézőpontokat, ezért nehézkes azonosulni érzelmileg bármelyik szereplővel is. Az olvasó legtöbbet egy tehetségkutatót követ, illetve Brettet, ám a regény aktív hősei tulajdonképpen Eli és Márk, de az ő nézőpontjukból, érzelmeikből kapni a legkevesebbet. Szintén sok potenciál lenne a kapszulás Roseanne képességében és bezártságában is, de későre kapjuk meg az ő háttér történetét és kihasználatlanul is marad. A regény ebben a formájában sajnos nem kapott kiadói ajánlatot.
Nemes Dalma: A boldogság bazsalikomillata
Kellemes, szórakoztató női regény a romantika ígéretével, ahol izgalmas a környezet, lendületes a narrátor, szerethetők a szereplők, és még különleges betekintést is nyújt a parfümőrök világába. A regény nem annyira romantikus, fő téma inkább az útkeresés (legalább is a fő konfliktusok a munkában, és nem a romantikus szálon vannak, illetve a kémia leírása sem annyira erős). Egy szokatlan dramaturgiai gond jelenik meg, az ösztönös és a tudatos dramaturgiai gondolkodás között félúton rekedt a regény. A főhős számára a legnagyobb veszteség nem válik mélyponttá, hanem kb a 30%-nál bekövetkezik, a felénél elhárítják, majd a tétek csökkennek, sőt, a főhős is kimondja, hogy (az író által vélt mélypont) nem olyan ijesztő, mint ami korábban fenyegette. Mint egy rosszul összerakott puzzle: minden elem jó, de nincs a megfelelő helyen. Mintha a szerzőnek nem lett volna szíve kész jeleneteket kidobni vagy átpakolni más helyre és ennek keretében jelentősen átírni, így viszont nem tud működni a történet érzelmi íve. A regény ebben a formájában sajnos nem kapott kiadói ajánlatot.
Köszönjük a beküldött kéziratokat.
-vb-
***
Olvasó vagy, és szeretted a részleteket? Ha tetszett egy írás, lájkold az adott regényt, és segítsd az írót, hogy Public Star lehessen.
Író vagy, és szeretnél fejlődni? Vár a Dramaturgia kurzus (jelentkezési határidő március 20.), illetve a Kéziratszerviz.
Meséket írsz, és kipróbálnád magad nálunk? Vár az Olvasó Szuperhős gyerekantológia!
Kedves Kiadó!
Nagyon köszönöm a véleményt!
A Noét még nyáron beküldtem Kéziratszervizbe, és az ott kapott lektori elemzés több ponton ellentétes a mostani lektori véleménnyel. Ha lehetséges, a sikeres javítás érdekében szeretnék segítséget kérni ezeknek az ellentéteknek a feloldásához.
„Sok potenciál lenne a kapszulás Roseanne képességében és bezártságában is, de későre kapjuk meg az ő háttér történetét és kihasználatlanul is marad. ” A kéziratszervizes lektor ilyen problémát nem jelzett. Helyette azt írta, Roseanne a „múltjával, jelenével, titkaival rendkívül érdekes figura” és a háttértörténete érzelmileg hatásos jelenet. Valamint kijelentette, hogy észlelte, hogy a Noé egy sorozat első kötete, és Roseanne képességéről a későbbi kötetekben tudhatunk meg többet. Nem jelezte, hogy ez probléma lenne.
„Az ötletek sokasága mintegy sűrítve jelenik meg, egyforma szerepet kapnak, és ettől mind kidolgozatlannak érződnek. A cselekmény két párhuzamos szálon fut, de hiányoznak az összefüggések, a hatások.” A kéziratszervizes lektor ilyen problémát sem jelzett. Helyette azt mondta „A cselekményívvel nincsen probléma a regény utolsó negyedéig. Fokozódik a feszültség, érződik, hogy a történet építkezik valami felé.” (Az utolsó negyedben akkor még volt egy logikai hiba, amit azóta javítottam.)
Ha az ötletek túlságosan sűrítve vannak és a két párhuzamos szál között nincs összefüggés, ez miért nem szerepelt a kéziratszervizes elemzésben?
„A regény aktív hősei tulajdonképpen Eli és Márk, de az ő nézőpontjukból, érzelmeikből kapni a legkevesebbet.” Eli és Mark nézőpontjából szerepelt több jelenet is, de a kéziratszervizes lektor azt javasolta, írjam át őket más szereplők nézőpontjába. Több hónapnyi munkával én ezt meg is tettem, hogy a kézirat megfeleljen a lektor utasításainak.
Azt, hogy az érzelmeiket nem sikerült elég jól ábrázolni, teljes mértékben jogos kritikának tartom. Az érzelemábrázolásban még sokat kell fejlődnöm, ez teljesen egyértelmű.
„A szerző távolságtartóan kezeli a nézőpontokat, ezért nehézkes azonosulni érzelmileg bármelyik szereplővel is.” Ezzel is teljesen egyetértek.
A kérdésem alapvetően az lenne, hogy azokon a pontokon, ahol a kéziratszervizből kapott vélemény és a mostani lektori vélemény ellentétes, melyiket vegyem irányadónak a javítás során? Nagyon szeretném kijavítani a Noét, de őszintén szólva most tanácstalan vagyok.
Előre is köszönöm a választ!
Kedves Tamara,
köszönöm, hogy visszajelezted, ez nagyon izgalmas írástechnikai téma. Tippem szerint az átírással eltolódtak a hangsúlyok, és új problémák jöttek elő. Most sajnos mennem kell, és ma már nem leszek laptop mellett, de hétfőn szívesen utánanézek, kis türelmedet kérem.
Kedves Aranymosó!
Köszönöm a gyors választ! 🙂
Kedves Tamara!
Összekötöttem a szervizest és a lektort, ezt a választ küldték:
„A szerző egy nagyon erős világépítős író, és az átírási javaslatokat megfogadva nem feltétlenül tudatosan, de inkább ezekben erősített, és ezért tolódtak el az arányok. A kéziratszervizes javaslatokban a logikai hiba kapcsán azt fogadta meg, ami a nézőpontok mozgatását tanácsolta, így a tetőpontos fordulatot is megtarthatta. Csakhogy az átírás során nem figyelt arra, hogy ehhez több karaktermélyítés is szükséges lesz, így a gyengeségek még inkább szembetűnőbbek lettek. A több nézőpontos jelenet nem feltétlenül jelent karaktermélyítést is.
Látszik, hogy az író dramaturgiai szempontok szerint választott nézőpontot, ami jó, csak arra kell odafigyelnie, hogy ennek milyen más vonatkozásai vannak, és azokat mennyire kell kidolgozni az összhatás érdekében.
Sok javaslatot megfogadott, de a világépítős hiányosságok kiegészítésével, a cselekményívre való fókuszálással nem fejlődött arányosan a karakterépítés és hiányoznak azok érzelmi horgok, ami miatt az olvasó a következő kötetet várná. Az olvasónak mindegy, hogy kihez kötődik, kinek a nézőpontjában van, ami fontos, hogy tudjon kötődni. Az ötletek sem tűnnének túl töménynek, a párhuzamos szál sem sterilnek, ha közben a szereplőkhöz való kötődésünk is megvalósulna. A világépítős hiányosságokat megcsinálta, a nézőpontot is átírta, de ha a karaktermélyítés szegényes marad, akkor az a kevés érzelmi horog is elvész a nézőponttal együtt. Pl. Roseanne háttér története, Brett tetőpontos változása, Eli elutasítástól fakadó szenvedése – ami sajnos, mégis benne maradt – kevésnek érződik emiatt. Ha az írást sikerül felhúzni karakterek szintjén is, akkor egy erős regény válik belőle.
A kéziratszerviz ezért is tűnik úgymond megengedőbbnek a sorozatnyitó kötettel, mert akkor még nem tolódtak el a nézőpontokkal ennyire a hangsúlyok, megvolt annak a térnek az érzete, ami szükséges az arányos kibontakozáshoz.
Ez a kézirat nagyon jó példa arra, hogy egy regényben mennyire rángatják egymást magukkal a szempontok. Ha valamit átdolgozol, valószínűleg minden mást is át kell. 🙂
Ha valamiben még van kérdés, szívesen segítünk. :)”
Kedves Aranymosó!
Először is nagyon köszönöm a választ, tudom, hogy a kiesést alapvetően nem vagytok kötelesek bővebben indokolni. Hatalmas segítséget jelentett (és nektek minden bizonnyal sok pluszmunkát), hogy mégis megtettétek. Az érzelemábrázolás bármennyire is próbálkozom, egyelőre nem megy. Ma kezdjük a New Adult kurzust, ahol két hónapig ezt fogjuk gyakorolni, én a magam részéről mindent meg fogok tenni, hogy a következő átírás sikerüljön.
Még egyszer köszönöm a segítséget! 🙂
Jó gyakorlást! Két íróiskolás kurzus után újra beadható a regény. Remélem, még találkozunk vele 🙂
@aranymosó. Kedves Aranymosó!
Mivel az elmúlt napokban iszonyatosan ráèrtem, alaposan átolvastam a pályázati szabályokat.
Ami során felvetődött bennem egy kérdés, ezt szeretném megkérdezni.
A VIP pályázók azon felül, hogy egyenesen a vezető szerkesztőnek adhatják be a pályázatukat, ez azt is vonja maga után, hogy automatikus kikerülést kapnak az oldalra?
A VIP pályázók már írnak annyira jól, hogy egy előszűrési szintet könnyedén megütnek. Ha az Aranymosás alatt adják be, akkor van lehetőségük arra, hogy kikerüljenek, ami kiváló bemutatkozás az olvasók felé, de arra is, hogy a háttérben bíráljuk el a művet. Ha a pályázati időszakon kívül adják be, akkor értelemszerűen csak a háttérben bírálunk.
Kedves Aranymosó!
Értem. Köszönöm a választ.
Kedves Aranymosó/Bea!
Ennyi idő távlatából valószínűleg már nem emlékszel a történetemre – a magam hibája persze, hogy ilyen lassú voltam, nem fogok kifogásokat gyártani -, szeretném viszont azt megkérdezni, hogy azok alapján, amit a Silhouette-ről írtál, van szerinted bármi értelme foglalkoznom az írással, fejleszteni magam, avagy jobban jár a világ, ha inkább hanyagolnám a dolgot?
Ez volt életem első pályázata, így nyilván az első komoly (és őszinte!) visszacsatolás is, s bár igyekszem minél pozitívabban megélni, hogy egyáltalán idáig eljuthattam, de zugíróként, aki eddig nem mutogatta másoknak az írásait, elleptek hirtelen a kételyeim.
Válaszodat előre is köszönöm!
E.K.
Kedves Kata!
Valószínűleg nem tudod, hogy sokan éveken át pályáznak, és nem jutnak át az előszűrésen. Hatalmas dolog, hogy rögtön első alkalommal sikerült, és remélem, nagy büszkeség is. Az írással van értelme foglalkoznod, ezt mutatja a bekerülés is. A középiskolákban zseni mítosz plántálnak a diákokba, de a valóság az, hogy az íróvá válás évekig tartó folyamat. Már elindultál az úton, most a fejlődés azon múlik, mennyi időt és energiát teszel bele, hogy kibontsd a képességeidet. Nem tudom megmondani, hogy „van-e értelme”, hiszen ez attól függ, a lelked mélyén mennyire fontos ez a kérdés. Vannak nagy tehetségek, akik elmennek más művészeti ág felé, vagy egy szakma annyira betölti az életüket, hogy nem marad hely az írásnak. Ez mindig egyéni döntés, és életút kérdése. Remélem, tudtam segíteni 🙂
Rengeteget segítettél! Nem lehetek elég hálás a válaszodért, nagyon-nagyon szépen köszönöm!
Nem túlzás azt állítanom, hogy életem egyik legfelemelőbb és legboldogabb pillanata volt egyben, amikor megláttam a nevem -, olyan volt, akár egy álom. Egy különleges, régóta dédelgetett álom, ami valami csoda folytán valóra vált. Köszönöm, hogy Te és az a rengeteg ember a háttérben lehetőséget adott ennek a megélésére!
Az írás mindig rendkívül fontos része volt, és marad is az életemnek. Igyekszem hát továbbfejlődni annak a reményében, hogy egyszer talán még találkozhatunk!
Kedves Kata,
örülök, hogy hasznos volt. Sok sikert kívánok a fejlődéshez! 🙂