Eljött a perc, amikor a 9. Aranymosás első értékelései felkerülnek.
Fontos tudni, hogy a lektori vélemények sosem az írói tehetségről szólnak, mindig csak egy adott mű pillanatnyi állapotáról. (Hogy egy író ki tudja-e bontani a tehetségét, azt az idő mutatja meg.) Nem szólnak továbbá arról sem, hogy egy írás „jó” vagy „rossz”, ezek indokolatlan címkék. Mi nem így gondolkozunk, hanem úgy, hogy egy félkész regény olyan, mint egy báb, melyből a pillangó – egyelőre még – nem tudott kirepülni. Lesz, ahol tudunk segíteni a kikelésben (Rakéta Projekt), és lesz, ahol az időre bízzuk, hogy a mű érett alkotássá válhasson.
Másik fontos dolog, hogy nem általános érvényű igazságokat fogalmazunk meg, hanem egyszerűen csak a saját könyvcsaládjainkba válogatunk írásokat. Nálunk mindegy az író témája, mert széles a kiadói profil, regényes életrajzoktól kezdve fantasztikumig bármi belefér. Tágabb a stilisztikai szint is, amivel egy mű bekerülhet, mert erős szerkesztési háttérrel rendelkezünk, és menet közben is tudjuk fejleszteni az írót, ha netán a tudása gyengébb egy-egy írástechnikai dologban. Ám a dramaturgiát kiemelten fontosnak tartjuk, ebben jóval szigorúbbak vagyunk más kiadónál – ahogy ez az elmúlt évek értékeléseiből is már kiderült.
Ha a bejegyzésben esetleg nem érhető valami, nyugodtan lehet kérdezni, de sajnos a lektori véleményt nem tudjuk az íróknak elküldeni, ezek belső céges anyagok.
Természetesen a lektorcsapat nem tévedhetetlen, ezért hoztuk létre a Public Start. Ha egy írást olvasóként szerettetek, nagy örömünkre szolgál, ha a szövegrészletet lájkoljátok. A válogató végén megnézzük, melyik mű lett kiemelve, és az írónak segítünk a fejlődésben, és új esélyt kap a kiadó kötelékébe kerülni.
Lássuk az első öt regényt:
A nyelvi szint gördülékeny, az árnyalatnyi régiesség kifejezetten jól illeszkedik a világhoz, a párbeszédek is jók. A jelen idejű narráció ügyesen lett kivitelezve, könnyen megszokható. A történet alapja érdekes, de a tét sajnos nem emelkedik. Amennyiben young adult írásnak lett szánva, úgy elcsúszik azon, hogy a főhősnő nem cselekvő szereplő, mindent másvalaki old meg. YA regényhez képest a férfi főhős túl felnőtt, feloldhatatlanul nagy a hatalmi és érzelmi távolság a lánnyal; a kapcsolati dinamika sem működik, kémia egyáltalán nincs, így a történet hibáit nem fedi el a „cukisági faktor”. Felnőtt fantasyként értelmezve nagyon kevés a cselekmény, ott a történet első harmadában történne ennyi dolog. Felnőttek számára a motivációk gyenge lábakon állnak, a boszorkány nézőpontja nem egyediséget ad a szövegnek, hanem gyengíti, mert a karakter nem kap önálló szálat, viszont megsemmisíti Sorel tétjeit, hiszen kiderül, hogy az apát nem fenyegette veszély. Killian háttere jó, de az nem hiteles, miért segít a lánynak. Ahogy az sem, a boszorkány miért akarja a férfit. A mű sajnos nem kapott kiadói ajánlatot ebben a formában.
Izgalmas alaphelyzet az 56-os forradalmat egy apácazárda életével összekapcsolni. A nyelvi rész gördülékeny,és számos jól induló szituációt is láthatunk. Ha történelmi regényként nézzük, a korrajz sajnos szegényes, a nézőpontkarakter alig tud valamit a kint zajló eseményről, és ezek a részek sem elég érzékletesek, hiányoznak a hangulatteremtő elemek. Csak akkor működne a „távoli veszély” keretként, ha közben odabent eléggé érdekes események zajlanának, konfliktusok éleződnének, és ezekben látnánk a forradalom hatásait az akkori fiatalokra. Ha az írást romantikus regényként szemléljük, ahol a történelem csak háttérdíszlet, akkor a karakterábrázolás hiányos, az érzelmi íveket nem sikerül megteremteni, inkább sokat magyaráz, bölcselkedik a szöveg, de nem „mutat”, nincsenek erős érzelmek. Dramaturgiailag ugyan megpróbál építkezni, de a hiányos információadagolás és erőltetett információ visszatartás zavaró, és a gyenge feszültségteremtés ellaposítja az írást. A mű sajnos nem kapott kiadói ajánlatot ebben a formában.
Swarna Pololanik: White Shadow – Az elátkozott hegy
A regény egy ifjúsági thriller, ahol egy csapat fiatal rémisztő dolgokkal szembesül. A nyelvi szint gördülékeny, a helyzet ügyesen kezelt toposzokra épül, és jól indul. A cselekmény átgondolt, a titokzatos gonosz érdekes. Viszont nagyjából a harmadánál ellaposodik a történet, mert a felbukkanó paranormális elemek nem elég dominánsak, és Light fogsága nem elég ijesztő. A kézirat elcsúszik a narráción, és hiába érzékletesek a leírások a rémisztő részeknél, az érzelmi ív nem működik, az elbeszélés nem bevon a szereplők sorsába, hanem narratív távolságot tart. A regényből hiányzik a young adult irodalom lényege, pl a személyközi kapcsolatok és dinamika, amelyek az ilyen írások alapját alkotják. A karakterábrázolás mindegyik szereplőnél esetleges, főként nem indokolt az, hogy Beatrize nézőpontkarakter (vagy pedig a szereplő koherensebb kidolgozást igényelne). A mű sajnos nem kapott kiadói ajánlatot ebben a formában.
Gördülékeny stílus, érdekes indítás és színes, részletgazdag világ tárul elénk. Ám nem működik a dramaturgiai ív, nem érződik, hogy tart valahova a cselekmény. A szereplők inkább árnyékok, létük célja, hogy általuk lehessen a világról mesélni. Hiába érdekes a világ, ha az összkép üresnek hat, mert az olvasó nem tud érzelmileg kapcsolódni a szereplőkhöz, így nem tudja igazán átérezni az események és konfliktusok súlyát sem. Nem jó az információadagolás ritmusa, előfordul, hogy új info nem válik a világ szerves részévé, csak „kis színes” marad, és céltalan, máshol meg fontos információ nincs megfelelően megmagyarázva. A főatya beszédmódja túlzó, emiatt komikussá válik, nem egy hatalmi pozícióban lévő személy választékos stílusát jeleníti meg. Az E/2-be történő szemszögváltások, és a múlt időből jelen időbe való átlépések nincsenek jól kezelve, nem teszik érzékletesebbé a történetet, inkább kizökkentik az olvasót. A mű sajnos nem kapott kiadói ajánlatot ebben a formában.
Carrie Todd: Kimondatlan kívánságok
Egy tűpontosan összerakott, átgondolt pszichothriller, ami a növekvő tétekkel és a jó dramaturgiai ívvel végig fenntartja az érdeklődést. Az ötlet nem újító, de mivel az információadagolása jó, megfelelő ütemben rántja le a leplet a titkokról, őrizget csattanót a történet végéig. Az E/1 és E/3-as narráció váltakozása szerves egységet alkot, erősíti, és nem gyengíti a történetet. A karakterek kidolgozottak, a múltbeli bántalmazások, traumák érthetők. Az árnyalatnyi mágikus realista elem (a kívánság teljesítése) nem kap magyarázatot, de jól illeszkedik a történetbe, nem lóg ki belőle. A szereplők erősek, érthetők, nem csúsznak bele a Stockholm-szindrómába, ám mégis a közös cél összehozza őket. A történet végig fenntartja a figyelmet. Az írás pozitív lektori jelentést kapott, és továbbjutott. Gratulálunk!
Köszönjük a beküldött kéziratokat.
Carrie Todd, gratulálok!
A többieknek is gratulálok. Nem semmi dolog átjutni az előszűrésen. (És még ott a rakéta projekt is.)
Gratulálok Carrie Toddnak és minden társamnak, aki idáig eljutott!
Kedves Magazin!
Először is köszönöm szépen a lehetőséget. Ha szabad, akkor kérdeznék párat. Igazából elég sokat.
„Light fogsága nem elég ijesztő” – Értem, hogy ez feszültség szempontjából probléma. Viszont úgy gondoltam, hogy a fogva tartójának jó oka van nem megijeszteni, mert nem akarja, hogy egy idegroncs legyen. Hogyan tudnám ijesztőbbé tenni a fogságot ennek ellenére?
„A kézirat elcsúszik a narráción, és hiába érzékletesek a leírások a rémisztő részeknél, az érzelmi ív nem működik, az elbeszélés nem bevon a szereplők sorsába, hanem narratív távolságot tart.” – Ez pontosan mit takar? Ez szövegi probléma? A megfogalmazással van baj? Több gondolatnak kellene megjelennie? Vagy másfajta gondolatoknak?
„A regényből hiányzik a young adult irodalom lényege, pl a személyközi kapcsolatok és dinamika, amelyek az ilyen írások alapját alkotják.” – Szóval a szereplőim interakciói nem elég személyesek? Erősítsek rá David és Beatriz kapcsolatának romantikus aspektusára? Esetleg dolgozzak még Kane és Light kapcsolatán?
„A karakterábrázolás mindegyik szereplőnél esetleges” – Ez mit jelent? Nem konzisztensek? Nem elég mélyek?
„nem indokolt az, hogy Beatriz nézőpontkarakter” – Ez azt jelenti, hogy Beatriz nem elég aktív? Nem világos a motivációja? Nincs számára a cselekménynek elég tétje?
Elnézést a sok értetlenkedésért. Előre is köszönöm a választ!
Sziasztok!
Gratulálok a kikerüléshez, jó volt olvasni a részleteket. Bíztam két pozitív lektoriban, egy lett belőle.
Kedves Carrie Todd!
Gratulálok a pozitív döntéshez, izgultam a kéziratodért. A tavalyi pályázatod is tetszett, de itt most olvasás közben csak ennyi gondolatot tudtam kipréselni magamból: Hű(ha)!
Kedves Aranymosó!
Nagyon hasznos, hogy kapunk némi kapaszkodót, észrevételt. A lektori vélemény eleje mégis meglepett, mert elég sokat molyoltam a dramaturgián és a karaktereken. Meg az is, hogy nem lehet tudni, merre tart a cselekmény. Ez felesleges mellékvágányokat jelent? A Mágianyelő kézirattal kapcsolatban az volt a vélemény, hogy túl gyorsan pörögnek a cselekmények. Ilyen téren nem igazán változott az írásmódom. Egy kicsit bővebb magyarázatot kérhetnék a dramaturgiáról? Egyik előolvasóm sem szólt lassú vagy unalmas részekről.
„A szereplők inkább árnyékok, létük célja, hogy általuk lehessen a világról mesélni. Hiába érdekes a világ, ha az összkép üresnek hat, mert az olvasó nem tud érzelmileg kapcsolódni a szereplőkhöz” Itt mintha nem is az én kéziratomról hallanék, pont az ellenkezőjére fektettem hangsúlyt; a háttérvilágról csak annyit írtam, ami az események és hátterük megértéséhez szükséges, ellenben a karaktereknek van múltja, családi és baráti kapcsolataik és az ezekből adódó konfliktusok. Még sokat is lelkiznek. Elnézést, ha ez vitatkozásnak hat, de tényleg az érzelmekre és a motivációkra koncentrálva íródott a történet, azért nem értem.
Nagyon értékelendő, hogy a Könyvmolyképző segítséget ad a továbblépéshez – más kiadó nem tesz ilyet -, de a szűkszavú, konkrétumok nélküli megfogalmazások sokszor félreérthetőek, nem feltétlenül segítőek, inkább összezavaróak. Ha lehet kérdésem, akkor ezeket teszem fel: A dramaturgiai ív hol csúszik? A karakterábrázolásból mi hiányzik? A főgonosz E/1-es nézőpontja mennyire szolgálja a dramaturgiát?
Gratulálok Carrie Toddnak, és persze mindenkinek. Izgalmas volt, és számomra nagyon hasznos. Sok sikert mindenkinek a későbbiekre!
Gratulálok mindenkinek! Nem akarok Aranymosó nevében beszélni, de szerintem a rövid lektori vélemények nem arra vannak, hogy pontos átírási tanácsokat adjanak az írónak. Csak rámutatnak, hogy milyen területekkel van gond, az író dolga beazonosítani és megoldani problémát. Ha jól tudom, ahol részletesen átbeszélik a szöveget, az a Rakéta. Ha Aranymosó elkezdené itt mindenkinek magyarázgatni a lektorit, akkor a Rakétának nem lenne értelme.
Gratulálok Carrie Todd, örülök a sikerednek, még ha van is pár forduló hátra. Szurkolok továbbra is!
Bénának érzem ezt a jobbra-balra gratulálást, mert olyan formálisan hangzik, de tényleg komolyan gondolom, hogy a többieknek is gratulálok, hiába, hogy most kiesett a művük. Az, hogy kikerültek, egyértelműen jelzi, hogy jó úton haladnak, és sok energiát tettek a dologba. Ezek mind olyan történetek, amiket nem szabad csalódottan félredobni, hanem érdemes rájuk még egy kis időt szánni. A kikerült részletek alapján volt még két írás, ami ha szintén pozitív lektorit kap, megértem, de sajnos ez most így alakult, és remélem, a kitartás megmarad az íróikban.
*** Nem értem, hol maradnak a like-ok az olyan írások alól, amiket mindenki dicsér a kommentekben. Carrie Todd részlete erre a legjobb példa – jó írás, pozitív visszajelzések, mégis 3 like. Vagy csak nálam romlott el a like-mutató? Mert ez a 3 valahogy képtelenségnek tűnik.
Nagyon gratulálok mindenkinek! 🙂
@V. H. Réka, ez nekem is feltűnt, az előző évi like mennyiséghez képest ez valóban érthetetlen
Az lett a kiválasztott, aminek a fókusza logikátlanul ugrál összevissza. Ennyi.
KMK: Kedves nézőink! E havi kéziratsorsolásunk Joker-száma a 69. Gratulálunk a szerzőnek!
Random kéziratlottózó: Gratulálok meg sokat tanultam meg minden de most mi a baj a 77-tel, olyan szép szám, tavaly a 22-vel próbálkoztam, akkor meg azt nem húzták ki, szóval most komolyan mi volt a baj?
KMK (egymás közt összenéznek): Ez tényleg nem tudja milyen sokan szeretik a 69et?
Kedves Swarna!
„Hogyan tudnám ijesztőbbé tenni a fogságot ennek ellenére?”
A hogyanokra sajnos nem tudok válaszolni. A lektori jelentés 1-4 oldal szokott lenni, szerkesztők egymás között nem magyaráznak olyan részletesen, mint a kéziratszervizben az író felé, hol a 12-14 oldal példákkal alátámasztott részletezés.
„„A kézirat elcsúszik a narráción, és hiába érzékletesek a leírások a rémisztő részeknél, az érzelmi ív nem működik, az elbeszélés nem bevon a szereplők sorsába, hanem narratív távolságot tart.” – Ez pontosan mit takar? Ez szövegi probléma? A megfogalmazással van baj? Több gondolatnak kellene megjelennie? Vagy másfajta gondolatoknak?”
Olyan értelemben szövegi probléma, hogy az érzések helyett gondolatok jelennek meg. Lényegében az érzelmi ívvel van gond, magyarul ellaposodik a történet, nem vonja be az olvasót, pedig a történet adott lenne hozzá.
„„A karakterábrázolás mindegyik szereplőnél esetleges” – Ez mit jelent? Nem konzisztensek? Nem elég mélyek?
„nem indokolt az, hogy Beatriz nézőpontkarakter” – Ez azt jelenti, hogy Beatriz nem elég aktív? Nem világos a motivációja? Nincs számára a cselekménynek elég tétje?”
Az összes kérdésre igen a válasz. Nem konzisztensek, nem elég mélyek, Beatriz nem aktív, nem erős a motivációja, nincs elég tét a számára.
Úgy tűnik, csak azért nézőpontkarakter, mert őt hibáztatják a fiú eltűnéséért, de amúgy nincs oka az ő tetteinek, a fiúval sem volt köztük szikra. A sztoriban a szereplők között nincs humor, ugratás, románc, nincs kamaszos interakció, a karakterek nem élnek, olyan érzést kelt, hogy azért mozognak, hogy a történet alakulhasson, nem saját motivációból.
Ami a narrációt illeti, apróság, pont ezért fentebb nem írtam le, de majd vedd ki az anglicizmusokat. Pár helyen olyan szöveg, mintha angol nyersfordítás lenne.
Remélem, tudtam segíteni. A karakterek és az érzelmi ív, amin elcsúszott az írás.
Kedves Early Moon,
Lehetséges, hogy az a kulcs, hogy máshol van a határ a „kevés” és a „sok” között Nálad és nálunk.
A kiadónk karakterközpontú történeteket ad ki. Ha jön egy világközpontú író, akkor tudjuk megjelentetni a könyvét, ha képes mellette erősen bevonni az olvasót. Ezt el lehet érni bármilyen eszközzel, a narrációval, világ színességével, és persze a karakterekkel is.
Viszont ha ez a bevonás nem történik meg, akkor fájón feltűnik a szereplők erőtlensége.
A kéziratban érződik, hogy próbál a szereplőkkel foglalkozni, de azok a momentumok, amelyek a karakterépítést szolgálnák elkapkodottnak érződnek; a szereplők tettei mögött húzódó motiváció sokszor homályos, erőtlen, nem a cselekedeteik mozgatórugójának, hanem azok utólagos magyarázatának hat. A szereplők különböző szituációkra adott reakciói nem a személyiségükből fakadnak – amiről amúgy is nagyon kevés derül ki –, ehelyett az szabja meg, mit mondjanak, mit tegyenek, hogy mi gördítheti előre az adott pillanatban a történetet. pl. ilyen helyzet, ahogy Kelu jelére, vagy általában véve Kelu jelenlétére reagálnak a városiak: hol ellenségességgel, hol közönnyel, hol együttműködéssel stb. A magatartásukat nem indokolja se tapasztalat, se megalapozott bizonyíték, ellentmondásos, hogy bár Kelut ártalmasnak kiáltják ki, és látszólag kivetik maguk közül, mégis megtűrik a városban.
Nem az kell, hogy a szereplők „lelkizzenek”, hanem, hogy érezzenek, és erős motivációból cselekedjenek. Ezek nélkül az összkép sajnos üresnek hat, mert nem lehet igazán átérezni az események és konfliktusok súlyát sem.
A dramaturgiai ív erősen összekapcsolódik a szereplők tetteivel, ezért csúszik el.
„A főgonosz E/1-es nézőpontja mennyire szolgálja a dramaturgiát?”
Erre nem tért ki a lektor, így sajnos nem tudok válaszolni.
Kedves V. H. Réka,
év elején átállítottuk az oldalt az új kinézetre, így megszűnt a Facebook sáv. Korábban azért volt sok lájk, mert az FB-n felbukkant az írás. Most akkor bukkan fel, ha az író örül a sikerének, és megosztja. Illetve, ha az itt jelenlévő olvasók lájkolnak, nem a random Fb-s ismerősök. A csökkenés így természetes, de a tetszésekről pontosabb képet kapunk.
Gratulálok mindenkinek! Carrie Todd neked külön is!
Nagyon sajnálom, hogy az Árnyak hangja nem jutott tovább, mert nekem az tetszett a legjobban.:( Megkérdezhetem, hogy ez mit jelent? „YA regényhez képest a férfi főhős túl felnőtt, feloldhatatlanul nagy a hatalmi és érzelmi távolság a lánnyal;” Túl nagy volt a korkülönbség?
Kedves Karni,
igen, nagy a korkülönbség, de ami nagyobb gond, a gondolkozásmódbeli különbség is. Nem hihető, hogy kettejük között erős érzelmi kapcsolat kialakul.
Jó napot. Látom, hogy JOBBAN BÍZNAK s KÜLFÖLDI SZERZŐKBEN, mint a magyarokban! Csak nehogy egy csalódás legyen a vége!( Engem ismer Budapesten,- a Facebook által vagy 4-5 000 olvasó !)
Kedves Rudolf,
gratulálok a sok olvasóhoz.
Mindegy, hogy a mű magyar vagy külföldi, meg kell ugrania a kiadó elvárását. Külföldi sikerírók új könyvére sem szerződünk, ha az nem kap igent a lektoroktól.
Köszönöm, Bea!
Ez árnyaltabb megfogalmazás. Az eredeti lektori mondatokból teljesen más jött le.
Kedves Aranymosó!
Nagyon szépen köszönöm a választ és a kifejtést.
Én is Gratulálok mindenkinek! ^.^ Bár a többiekhez képest kicsit megkésve 😀
Mind az öt írás tetszett nekem, bizonyos szemszögekből, de a ‘Kimondatlan kívánságok’ volt a kedvencem. Örülök, hogy sikeresen tovább jutott! Izgalmas, személyhez szóló kezdése volt, és fájt volna hallani (Olvasni?), hogy a végére netán szétcsúszik a történet.
Remek tapasztalat volt szembekerülni a rövid Lektori véleményekkel is. Sok tudás rejlik bennük, még úgy is, hogy nem éppen a saját írásomról szólnak.
Sok sikert kívánok mindenkinek a következő ciklus során! 🙂
Hát érdekesen indulunk, a magam részéről nagyjából erre számítottam. És persze gratulálok.