Tegnap elkezdődött a Millenárison a Könyvfesztivál, ahová szeretettel várunk mindenkit. A hétvégén két standnál (B10, T17) zajlanak a dedikálások, szeretettel vár mindenkit Csukás István, Böszörményi Gyula, és a Könyvmolyképző Kiadó sok más írója. Szombaton 12 órakor Katona Ildikó kiadóvezető mesél a Vörös pöttyös könyvek sikeréről.
Lássuk, hogyan alakultak a kéziratok, mit látnak a lektorok!
Megyeri Judit: Rózsakői rejtélyek – Holttest az Ambróziában
Kellemes, könnyed kisvárosi krimi, ahol a nyomozó és nő, aki vezeti kávézót, amiben hullát
találták, szépen egymásba bonyolódik, és számos izgalmas szituációba kerül. Ebben az alzsánerben nem szokott csavaros nyomozói szál lenni, a cozy mystery inkább a karakterekről, az egyedi hangról, humorról, illetve sokszor a romantikus életérzésről szól. Éppen ezért az, hogy a nyomozás teljesen egyenes vonalú, még elfogadható, viszont nem elég erős mellette a romantika, nincs igazán erős romantikus konfliktus a dramaturgiai ívben. Nem ugrik ki a mű az egyedi (humoros) hang, vagy a kisvárosi életérzés átadása kapcsán sem. Így viszont egyedül a krimiszál marad benne, ami a romantikus krimihez elég lenne, de a krimihez már kevés. Sajnos az írás jelenlegi formájában nem megjelentethető.
Egy erős alaphelyzetből kiinduló lélektani regény, ami apró rezdülésekre fókuszál, és kellemes duruzsoló írói hangon mesél. Bár a tempó jelenetszinten lassú, összességében kapkodó az elbeszélés, nem épülnek szépen egymásra az elemek, hogy a szerző egy erős dramaturgiai ívet felrajzolva növelje a téteket, hanem inkább epizódszerű darabokat kapunk a szereplők életéből. Ezek a darabkák néha rendkívül erősek, máskor a felszínen maradnak, maga a szerkezet jó, de a megírás módja hullámzó. Hiányzik az a fajta dramaturgiai tudatosság, ami során a szerző kiválasztaná a megfelelő ütőpontokat és alaposan körbejárná, mélységében megmutatná őket. Így néha előránt a semmiből információkat, könnyedén letud korábban beharangozott nagy konfliktusokat (pl. Imola és a párja lánya között), átzökkenünk egyik helyzetből a másikba, és az átvezetést nem építi fel. A szöveg szépirodalmi hatást kelt, de mivel nem engedi igazán mélyre lemerülni a szereplőket, így ez csak eszköztár marad. Sajnos az írás jelenlegi formájában nem megjelentethető.
Cadoghan Hoot: Az Ezüstkezű I. – A rákász, a lesvető és a furcsa öreg hölgy
Kreatív ötletekre épülő fantasy regény, ahol a mikrokörnyezet szintjén zajló világépítés érdekfeszítő, az elcserélt gyerekek toposz izgalmas köntösbe öltözik, és a fajok és élővilágok is jól ki lettek dolgozva. A nyelv időnként megtartja a régies ízt, máskor szleng keveredik bele. A világépítés mellett azonban a dramaturgia sajnos gyenge. Nincs erős kezdőkonfliktus, majd a cselekménynek nincs íve, az akció hiába zajlik, a tét nem emelkedik. A nagy narrációs távolság is gondot okoz, mert így a szereplők problémai és érzelmei nem lesznek erőteljesek, inkább mintha ők díszletek lennének ebben a világban, és csak a világépítésen lenne a hangsúly. Sajnos az írás jelenlegi formájában nem megjelentethető.
Az írás lektorálás alatt áll.
Köszönjük a beküldött írásokat!
-vb-
Kedves Írók!
Ne feledjétek, hatalmas dolog 232 pályázó közül a kiemeltek között lenni.
Idén is lesz Rakéta Projekt, ahol szerkesztői segítséget adunk az átíráshoz, illetve kedvezményt az íróiskolába. Az irodalmi válogató végén kiderül, kik kerülnek be.
Kedves Olvasók!
Ha szerettétek valamelyik írás, lájkoljátok, hiszen minden évben hirdetünk egy Public Star nyertest is, aki elnyerte a közönség szívét. 🙂
Köszönöm szépen a kiadónak a lektori véleményt 🙂 Több hasznos tanácsot kaptam vele, amit megértettem és fogok alkalmazni.
Kedves Mindenki!
Nagyon sajnálom. Összeszorult a szívem, amikor a titkos kedvencemét olvastam. Nincs vígaszszavam, ami most működne, mert sejtem, mit érezhettek. Úgyhogy ebben a hozzászólásban marad a részvét. Sajnálom 🙁
@Zsuzsa: bennem most az dolgozik, amit Aranymosó írt korábban: „minden nem egy lépcső az igenhez” – erre kell gondolni 🙂
Vérzik a szívem az Ezüstkezűért.
Számomra viszont innentől elég okafogyott figyelemmel kísérni az Aranymosást. Nagyon érdekes és tanulságos a kikerült részleteket olvasgatni, és a lektori véleménnyel összehasonlítani a saját és mások benyomásait. Még ezekből a rövid lektorikból is sokat lehet tanulni a kiválasztási szempontokról, a kiadó mércéjéről, és ez a mai nap lektoraira is igaz. Ha azonban a lektori döntés olyan dolgokon alapul, amiket a teljes szöveg ismeretének hiányában nem tudhatunk, nem tudom mennyi értelme van egyáltalán elolvasni és adott esetben véleményt mondani a kikerült részletekről. Kicsit olyan mintha egy tehetségkutatóban a közönség a daloknak csak az első pár ütemét hallgathaná meg, a zsüri viszont az egészet. Persze lehet hogy félreértem a dolgot és csak azért van kommentálási lehetőség, hogy gratuláljunk a kikerüléshez meg hasonlók.
Ebben a körben két részlet is okot adott a bizakodásra. Őszintén reméltem, hogy végre újra gratulálhatok legalább egy sikeres lektorihoz. Sajnos a remény remény maradt, de a sikerhez vezető út nem zárult le. Azon szerencsések, akik megcsillantott tehetségükkel, kreativitásukkal meggyőzték a kiadót arról, hogy a pályaművükben rejlő lehetőségek szakmai segítséggel előcsalhatók, a rakétában folytatják majd a kéziratok csiszolgatását. Könnyelműség volna azt mondani, hogy ne szomorkodjatok, a ma délután, sőt talán a hétvége is az emésztgetés jegyében telik majd, de hétfőtől csak a további munka lebegjen a szemetek előtt, amit még a történetek tökéletesítésére kell majd fordítanotok.
Csikesz, azért érdemes olvasgatni és kommentelgetni, mert nagyon szórakotató. 🙂 Sajnálnám, ha a további részleteknél nélkülöznünk kellene a hozzászólásaidat. (Amúgy a hasonlatod találó, ám én mégis örülök, hogy ez nem egy közönségszavazatos tehetségkutató.)
Több esetben észrevettem már, hogy a lektori véleményekben vannak a kommentekben is megjelenő gondolatok. Ezzel kapcsolatban volna is egy kérdésem Aranymosó felé: A lektorok látják, olvassák ezeket a kommenteket? Nyilván nem feltételezem, hogy nem önállóan fogalmazzák meg a véleményüket, csak kíváncsi vagyok, mert ha nem látják, akkor a kommentelőkkel megegyező véleményük különösen fontos, mivel olyasmit állapít meg, amit már amatőr szemmel, és már néhány oldalból is látni lehet.
Én is sajnálom Az Ezüstkezűt. Kitartást kívánok a szerzőnek!
Az Ezüstkezűért szerintem is nagy kár 🙁 szívesen olvastam volna tovább! De talán majd a Rakéta projektbe bekerül. Vagy ha oda sem, akkor is nagyon bízok benne, hogy a szerző nem fogj veszni hagyni ezt a jó kis történetet. Ugyan nem látom át a teljes regényt, de azt gondolom, hogy egy második nekiugrással és a lektoriban leírtak betartásával ebből még sok mindent ki lehet hozni! 🙂
Szóval ennyi volt, na:D Így jártunk.
Mindenesetre köszönöm a lektori véleményt, hasznos volt, eszem ágában sincs nekiállni apellálni. Minden szerzőtársamnak kitartást, és javasolnék egy bánatűző franciakrémes elfogyasztását, mint gyors segítség 🙂
Még zérusra redukált reménnyel megvárom a Rakétát, de azután nagyon szívesen elküldöm minden érdeklődőnek (akit ezek után még érdekel :D) az Ezüstkezűt.
Addigra kitalálok erre valami kivitelezhető módozatot:)
@Lobo Marunga – hát ebben bizony igazad van. Amúgy ha már bontakozik a bromance, az egyik kedvenc véleményezőm vagy.
Hogy én is vigasztaljam valamivel a negatív lektorisakat: a kiadók már csak ilyenek. Én is jártam úgy, hogy két kiadó is visszadobta a kéziratomat, egy harmadik meg csont nélkül befogadta (és nem a P-betűsről meg társairól beszélek). Ezzel együtt, legyünk őszinték: az eddigi legjobb részletek is legfeljebb ígéretesek voltak, de egyik sem volt azon a szinten sem nyelvileg, sem írástechnikailag, hogy reálisan kiadásra érett szövegnek legyen tekinthető. Amelyik meg annak tűnt, az olyan részeken bukott el amiket csak a lektorok olvashattak.
Mégis, ahogy pont Lobo mondta egyszer: mindenki nyert. Mindenki kapott egy rakás visszajelzést mezei olvasóktól és szerkesztőktől egyaránt. Aki komolyan gondolja az írást, a hasznára fordítja. Akinek meg hiúsági kérdés (ilyen is akadt idén) legfeljebb nyalogatja a sebzett egóját.
@Cad Hoot. inkább dolgozz rajta 🙂 úgy a következő történeted jobb lehet.
Nyilván dolgozni fogok rajta, ez nem is kérdés, de azt nem nevezném gyors segítségnek 🙂
@Csikesz, milyen zsánerben írsz és jelent meg könyved?
Nagyon sajnálom a kiesőket, pedig egy pozitívban teljesen, egy másikban félig biztos voltam. Persze, minden (építő) vélemény hasznos ilyenkor, de az ember akkor is padlóra kerül, kitartást és sok erőt kívánok a kesztyű újbóli felhúzásához! Most mondhatnám, hogy „bezzeg nekem napokig izgulnom kell”, de ezek után nem vagyok biztos benne, hogy van miért. Megyek és megveszem azt a vigasz-krémest, talán el is fogyasztom, biztos, ami biztos 🙂
@Jassó Judit: több zsánerben is, a hozzám legközelebb álló az idei könyvhéten jön ki, de többet nem mondanék magamról mert Aranymosó már amúgy is elkezdett célozgatni és nem túl aranyos kontextusban 😉
Hát őszintén mondom, most meglepődtem!
Én 2 esélyest is gondoltam, és egyik sem kapott pozitív lektorit! Judit romantikus krimije és Cad Hoot írása nagyon jó volt, szerintem a nyelvi szintje is kiemelkedett sok írás közül! (amennyit olvashattunk belőle)
Kíváncsiságból megpróbáltam az egyik korábbi győztes regény „nyers” részletét és a végleges verziót összehasonlítani, és meglepődtem rajta, hogy nem csak 1-2 szó, hanem akár mondatok lettek teljesen átírva vagy hozzáírva! Pár oldal után feladtam! Ezek alapján úgy érzem, még a nyertes történet előtt is nagyon hosszú út áll…
De legalább akik kikerültek, ők már elértek egy szintet, míg több mint 200-an azon izgulunk,hogy vajon tudtunk-e mások számára is maradandót és az adott témában jót alkotnunk!
De sebaj, türelmesen várunk, és abban bízunk, hogy inkább május végéig lesznek majd kitéve újabb részletek (és nem csak május elejéig tart a válogatás ELSŐ köre), és hátha a mienk is közte lesz majd! 🙂
Még1szer gratulálok a kikerülteknek, és azon szurolok, hogy ebből a körből legalább ez a 2 regény bekerüljön majd a rakétába!
Dorának pedig kitartást még két hétig!
Erről már inkább véleményt sem mondok. Úgy tűnik, az a bizonyos léc talán nem is létezik, csak elkeseredett ködharcot vívnak itt a pályázók. Gratulálok mindenkinek, aki idáig eljutott, volt olyan, akiben szinte biztos voltam, hogy átmegy. Van az a szint, amit nem lehet, vagy talán nem is érdemes megugrani 🙂 Csikesz, tanulságos, amit írtál a kiadókról.
Kedves Nelly!
A munkám (amit továbbra is fedjen a tudatlanság jótékony homálya) révén elég sokat foglalkozom szövegek, kösztük szép számmal irodalmi művek értelmezésével. Nyugodtan ki merem jelenteni (merthogy nálam okosabbak is megtették), hogy egy-egy írógéniusz művei sem egyforma színvonalúak, sőt, akár még gyengécske is akad köztük, és ezek nem is feltétlenül a pályájuk elejéről származnak. És az sem mindig igaz, hogy valaki a főművével robbant be az irodalomba, és persze a berobbanás sem egészen úgy néz ki, mint ahogy látni szeretnénk (Aranynak pl. nem az első pályázata volt a Toldi). De vannak „egyslágeres” sztárok is, mint pl. Molnár Ferenc. Mármost miért is írom én ezt:
1. A lektor véleménye nyugodtan vitatható. Nem itt és most, mert itt van egy játékszabály, miszerint pozitív lektori kell. De elsőként neked kell vitatkoznod vele magadban, de őszintén, megengedve azt is, hogy esetleg nem neked, hanem neki van igaza. Tapasztalatból tudom, hogy egy irodalmi művet nem csak egyféleképpen lehet elemezni, értelmezni, és sokféle befogadó van. A lényeg, hogy itt az a játékszabály, hogy ha egy bizonyos befogadó véleménye nem pozitív, akkor nem jutsz tovább a főágon.
2. Ha ennek a kiadónak a mércéjét nem üti meg a műved, de egy másikét igen, az teljesen normális dolog, aminek rengeteg oka lehet. Lehet, hogy a másik kiadó másképp képzeli el a tehetségkutatást, lehet, hogy direkt alacsonyabb színvonalú műveket keres, lehet, hogy másoknak szánja a könyveit, lehet, hogy aki nála dönt másképp látja a műved, lehet, hogy ez a lektor tévedett, lehet, hogy a másik kiadóé téved… tudnék még kitalálni.
Szóval nincs itt semmi gond, helyükön kell kezelni a dolgokat, és nem kell őket nagyobbnak látni, mint amekkorák.
És még egy, amire mindenki figyelmét felhívnám, aki kikerült: Minden lektori vélemény pozitívummal kezd, és olyat egyik sem állít, hogy a tárgyalt mű rossz lenne!
Kedves Lobo! 🙂 Eszem ágában sincs a lektorok véleményét kétségbe vonni, de lassan az az érzésem, hogy a mérce, aminek meg kellene felelni, talán nem is létezik. Félreértés ne essék, nem a saját művemről beszélek, hiszen annak itt nem sok esélye van, hanem arról a sok, mindenféle színvonalú és témájú írásról, amik eddig kikerültek. Azt viszont nem állítanám, hogy azért, mert egy másik kiadó kiad egy művet, az elfogad alacsonyabb színvonalat is. Olvastál itt kiadott műveket? Lehet hasonlítgatni 🙂
@Nelly: Nagyon kíváncsi vagyok a pályázat lezárása utáni összefoglaló véleményre, amiben a kiadó a kapott pályaművekről összességében mond majd véleményt. Az talán megelőlegezhető, hogy sok pályázó azt hiszi, hogy ami jó, az már elég jó. Pedig jó és elég jó között nagy a különbség. Hiányzik egyfajta egészséges mértékű maximalizmus. Pályázati anyagokban nem lenne szabad helyesírási szarvashibáknak, sőt még elütésnek sem maradnia. Nem szabad abban bízni, hogy „jó lesz ez, küldjük csak be, legfeljebb a szerkesztő majd átfésüli”. Ezzel szemben némely szövegnél mintha még a Word helyesírás-ellenőrzője sem lett volna bekapcsolva.
A nyelven túl (ami pedig Stephen King szerint is az egyetlen, amiről írás kapcsán beszélni érdemes) nagy szükségét látom a történetek egészére vonatkozó véleményeknek. Sajnos úgy tűnik, nagyon, nagyon kevés a szigorú, őszinte, az írónál egy lépéssel előrébb gondolkodó béta, akinek segítségével idejekorán felfedhetők azok az elsősorban dramaturgiai hiányosságok, amiket a lektori vélemények műfajtól függetlenül, rendre visszatérően kiemelnek. Attól tartok be kell látni, hogy a baráti szívesség jellegű bétázás gyakran vak vezet világtalant helyzethez vezet. Nagy szükség lenne komoly bétákra, hogy ne csak a negatív lektorikban derüljenek ki a már korábban is felfedezhető hibák. Azt hiszem le kell számolni az illúzióval hogy barátok közt, nulla anyagi ráfordítással is elő lehet állítani egy megmérettetésre kész szöveget. Sajnos a mostani béta-felhozatalt ismerve annak, aki komolyan gondolja, muszáj beruháznia egy profi segítőbe, mint pld a KMK kéziratszervize.
Kedves Csikesz!
Nem tudom, szoktál-e bétázni, már én sem nagyon, mert megmondom őszintén, hogy beleuntam a vízgereblyézésbe. Nagyon kevés az olyan író, aki elfogadja a béták véleményét, vagy legalább elgondolkodik rajta. Ez kicsit olyan, mint amikor a „friss” író szembeszáll a szerkesztővel, csak ha a bétát küldik melegebb éghajlatra, annak általában nincs következménye.
@Ildikó, egyet kell értsek veled. Sajnos pont azok unják meg a vízgereblyézést akik szavára érdemes lenne hallgatni. Sok szerző nem az írást veszi komolyan, hanem azt, hogy ő ír. Némely egót még pénzért is nehéz elviselni, hát még haveri alapon.
Kedves Nelly!
Mint többszörösen visszautasított szerzőnek egyáltalán nem áll érdekemben védeni a kiadót, de azért hadd írjam le ide: a KMK sem utasít el szerzőket jó írásokkal. Ha mégis, akkor annak üzleti okai vannak, ami teljesen érthető. A KMK sem szociális intézmény, mint ahogy a kiadók legtöbbje sem az. Nyugodt lehetsz abban, hogy az itt elbukott írások zöme máshol is elbukna, alig van közöttük olyan, amely valami szeszélyes, netán személyes üzleti ok miatt nem megy át a szűrőn, de máshol csettintenek, és küldenek egy csokor virágot a KMK főnökének, mert a szívességükből ők adhatják ki XY remekművét. Természetesen előfordul, hogy egy könyv itt nem megy át, máshol átmegy a rostán, de nem ezek zsúfolódtak össze az Aranymosáson.
Kedves Csikesz!
Teljes mértékben egyetértek veled abban, hogy aki regényt küld be a pályázatra, az törekedjék a maximumra, és ne vonogassa a vállát: majd a szerkesztő rendbe teszi.
Azt viszont elárulhatom, hogy igen csekély azon szerzőknek a száma, akik a nem baráti béták véleményét megfogadják – persze ez is a maximalizmus hiánya. Korábban sokat bétáztam, manapság kicsit ritkábban, és sosem barátilag. Voltak, akik szíves szavakkal köszönték meg a véleményemet, de sokkal többen voltak, akik csak formálisan mondtak köszönetet, aztán – ez a korábbi években többször is megesett – a jelzett súlyos nyelvtani és egyéb hibák kijavítása nélkül küldték be a pályázatra a munkájukat.
Hiányolod a bétáknál feltételezhető hibajelzéseket a dramaturgiáról. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy a dramaturgia eléggé ingoványos talaj, itt sok lehetőség van a szubjektivitásra még a szakemberek részéről is. (Tudom, a mundérba most belehasítottam egy kicsit, bizonyára meg is fog cáfolni a szakemberek egyike, de ezt tényekkel tudnám bizonyítani, ha merném, de nem akarok haragot.) A másik, és nagyobb probléma a dologgal az, hogy bétázásom során alig győztem a nyelvtani és logikai hibák javítását, és gyakran hiába dolgoztam. Itt is előkerült az a vélemény: senki sem ül le egy könyvhöz plajbásszal és jegyzetfüzettel, ne kukacoskodjunk a nyelvtani hibákon! Csakhogy korábban én is írtam, amit te Kingtől idéztél: egyedül a nyelv, a szavaink és a mondataink segíthetnek abban, hogy az olvasó kitartson mellettünk. A legbrilliánsabb történet sem lesz sikeres pocsék nyelvezettel. (Na, jó! Nobel díjat lehet kapni úgy is, de addig azért el kell jutni.) Ezen a pályázaton is került elő olyan munka, amelyet a legnagyobb jóindulattal bétáztam, és sértődött visszautasítást kaptam cserében: „Ne haragudj, nem tudom komolyan venni a tanácsaidat.” Nem haragszom, de a regény elbukott. van tehát olyan béta, aki igyekszik tenni az íróért, de kevesen hiszik el, hogy egy mezei kolléga képes az általuk zseniálisnak vélt munkát jobbá tenni, és egyébként is: micsoda dolog, ennyi hibát felsorolni? Szóval nem mindig a béta a ludas – persze a barátoktól kapott és ténylegesen hozzá nem értő ajnározás többet árt, mint használ.
Még annyit: Már évek óta nem pályázok, a korom erre most már abszolút alkalmatlanná tesz, de nem tudok elszakadni a műhelytől (pedig biztosan van, aki a pokolba kíván). Te se menj sehová, maradj!
Igen, Attila, én is pont ezt mondom. Egy jó béta csodákat tud tenni, de ehhez az is kell, hogy a szerző nyitott legyen és a földön járjon. Ahogy minden olimpikon mögött is egy jó edző áll.
Kedves Bétázók!
Én is bétázok, egyre kevesebbet, de azért még igen. A bétázás önmagába foglalja, hogy bizony nem mindenki fogja megfogadni a tanácsomat, lesz, aki meg sem köszöni rendesen. Amikor elvállaltuk a bétázást, benne volt az íratlan szerződésben.
De a negatív lektorik alatt sértetten felemlegetni ezt – hiszen én megmondtam, hogy az nem lesz jó úgy! – érzéketlen és (mondjuk úgy) nem elegáns.
Kedves Cad Hoot!
Érdekel a világ és szívesen olvasnám tovább, talán végre egy „hagyományos” letisztult fantasyba botlom.
Kedves Attila! Nyelvi hibákkal pályázatot beadni hanyagság, az ilyen hibás írások jogosan nem mennek át, ezzel teljes mértékben egyetértek (bár ezen az oldalon is láttam már ajánlott, ám hibás írást). A többi pedig szubjektív, ahogy mondod, de a kiadónak ehhez joga van. Nyilván az tud nyerni vagy jó eredményt elérni, aki megismeri az itteni lektorok ízlését, de kérdés, hogy érdemes-e annak az ízlésnek megfelelni. A bétázókkal kapcsolatban pedig olyan tapasztalatom is volt, aki eltűnt, ahogy megkapta az írást. Leginkább vak vezet világtalant. Aki csak kedvtelésből ír, az biztosan nem fog sem kéziratszervízbe, sem íróiskolába befektetni (Csikesz, ezt neked írom).
Kedves Aranymosó!
Én is köszönöm a lektori véleményt! Egy kicsit sajnálom, hogy kevesebb benne a konkrétum, mint az eddigi értékelésekben, mert így sokkal nehezebb lesz a javítás. Azt viszont köszönöm, hogy nem került bele spoiler! 🙂
Kedves Attila!
Nyugodtan nevesíts, mert így másik húsz pályázót hozol kellemetlen helyzetbe a mi kettőnk nézeteltérése miatt. Aranymosó egyébként nem azt kifogásolta a regényben, amit te, tehát nem amiatt „buktam el”, mert nem fogadtam el a javaslataidat. De nem hinném, hogy ezt pont itt és pont most kellene felemlegetni.
Kedves többiek!
Nagyon köszönöm a véleményeket, a drukkolást, a sok jó szót! 🙂 Akiket érdekelnek az írásaim, itt megtalálnak:
https://www.facebook.com/megyerijudit/
Kitartást és további sok sikert kívánok mindenkinek! 🙂
Ez a bètázás nagyon érdekes dolog.
Két éve, amikor szembesültem a „írtam egy regényt, de mit csináljak vele?” dologgal, és rátaláltam a bétás csoportra, a romantikus fantasymra nagyon sokan jelentkeztek. Mindenki véleményèèrt hálás voltam, és azt is köszönhetem annak a kiírásnak, hogy rátaláltam azokra az írótársakra, akik azóta barátaim lettek. Ők az állandó bètáim is, és ha hiszitek, ha nem, egymástól függetlenül az esetek 90%-ában ugyanazok a meglátásaik vannak, pedig nem beszélnek össze.
Jó bétát nagyon nehéz találni, ha valaki talál, azt meg kell becsülni! Mi már túl vagyunk azon, hogy „jaj, a barátom, nem akarok neki rosszat mondani”. Simán megmondják, ha valami nem tetszik nekik, vagy logikátlan. 🙂
Szóval én biztatok mindenkit a bètázásra és a bètáztatásra. Nyilván nem mindenki véleményét kell/lehet elfogadni, de az ember egy idő után megtanulja, kikkel tud hosszú távon együtt dolgozni.
Szomorúak ezek a kétheti péntekek. Bár nekem az Ezüstkezű is tetszett és Jassó Judit írására is kíváncsi lennék, leginkább Megyeri Judit elutasítása szomorít. Ez egy jó regény. Ha összehasonlítjuk a tavalyival, sokkal jobb, a túlírás, enyhe dagályosság eltűnt úgy, hogy nem esett áldozatul a Juditra jellemző hangulat, üdeség, könnyedség. A karakterek érdekesek, nem kétdimenziósak, és nem is sablonosak, van múltjuk és fejlődnek. A bűntény kidolgozott, és annyira lineárisnak se mondanám a nyomozást, vagy ha igen, minden krimi az, hisz a „nem tudjuk ki ölte meg”–től eljutunk, a rács mögé kerül a gyilkos végkifejletig. Szépen sorban megoldva a rejtélyeket. Sajnálom ezt a regényt, különösen, hogy a kiadó elsősorban szerzőket keres. Judit jól ír, és hihetetlen gyorsan fejlődik. Ez a regény lehet, nem teljesen a kiadó szája íze szerint való, de könnyedén az lehetne. Készül a következő kötet, ami bizonyára még ütősebb. Érdemes lett volna Juditot megfogni maguknak.
@Jassó Judit
Igen, ezek csak lépcsőfokok. Dramaturgia, nálad ez a kulcs. Ha fókuszálód az ütőpontokat, ebből egy jó Arany pöttyös regény lehet.
@Csikesz
„nem tudom mennyi értelme van egyáltalán elolvasni és adott esetben véleményt mondani a kikerült részletekről”
Az irodalmi válogató nyilvános szakasza edukációs célt szolgál. Eddig az író egy fekete lyukat látott, a kéziratot elnyelik a kiadók, majd jön egy udvarias elutasítás. Itt viszont kiderül egy nagyon fontos dolog: mit lát az olvasó az első fejezetből. Rengeteg ember úgy vesz könyvet, hogy beleolvas.
Másik célja az irodalmi beszélgetések kialakulása. Az Aranymosás fő ereje a közösségek megteremtésében, írók egymásra találásában van.
Harmadik célja a marketing. Több ezren olvassák ezeket a szövegeket, és ugyan nem szólnak hozzá – hiszen bátortalanul nem mernek beleszólni írók beszélgetésébe -, de megveszik majd a nekik tetsző írásokat. Még a kieső szerzők neveire is emlékeznek, mind az olvasók, mind más kiadóbeli kollégák, és kíváncsian megnéznek egy javított regényt, ha nálunk átment az előszűrésen.
@Lobo Marunga,
„Több esetben észrevettem már, hogy a lektori véleményekben vannak a kommentekben is megjelenő gondolatok. Ezzel kapcsolatban volna is egy kérdésem Aranymosó felé: A lektorok látják, olvassák ezeket a kommenteket?”
Nem olvassák. Viszont az írói hibák mikro szinten gyakran az első fejezetben megjelennek, és pontosan ezek lesznek később nagyobb mértékben is jelen a kéziratban. Még a dramaturgiai ív is látszik. A fejezeteknek is van egy íve, és akinél ez az ív megbicsaklik, nagyon gyakori, hogy a regény vagy mesekönyv teljes ívével is gond lesz.
(Viszont nem mindig. És pont ezért nem az első fejezet alapján döntünk, hanem tovább olvas a lektor.)
@Cad Hoot
Ha elfogadsz egy tanácsot, ülj le és egy barátodnak meséld el a sztorit. Ne a világot, hanem a cselekményt, mintha egy tábortűznél mesélnél. Szóban könnyebben íveket képez az ember.
Illetve E/1-ben meséltesd magáról a főbb szereplőket. Ismerd meg jobban a szereplőidet, és a motivációikat.
@Dora Vikatha
Sajnálom, hogy izgulnod kell. Most húsvét és Könyvfesztivál egymás után van, és ez nekünk iszonyúan sűrű időszak. Én mondtam a lektornak, hogy ha nem lesz vele kész, ne kapkodjon – ez soha nem jó -, inkább várjon szegény író, de legyen alapos és megfontolt a vélemény.
@Csikesz
„többet nem mondanék magamról mert Aranymosó már amúgy is elkezdett célozgatni és nem túl aranyos kontextusban ”
Csikesz, láttam magadra vettél valamit, ami általános amatőr írós probléma. A 40 feletti férfi írók sokan szakértőnek állítják be magukat, ilyen stílben kommunikálnak. Sajnos komoly tévedéseket ültetnek el fiatalabb írókban, gyakran úgy, hogy azok még csak nem is ugyanabban a zsánerben mozognak.
@Sylvia Anthony
Kíváncsiságból megpróbáltam az egyik korábbi győztes regény “nyers” részletét és a végleges verziót összehasonlítani, és meglepődtem rajta, hogy nem csak 1-2 szó, hanem akár mondatok lettek teljesen átírva vagy hozzáírva! Pár oldal után feladtam! Ezek alapján úgy érzem, még a nyertes történet előtt is nagyon hosszú út áll…”
Igen, ez így van. A bejutás az út kezdete, az igazi kemény munka utána jön, és évekig tart. Rengeteget fogtok tanulni a szerkesztés alatt. A mi dolgunk, hogy támogassuk a tehetség kibontását, és segítsünk mindenkinek a saját egyéni és egyedi útjában.
Érdemes visszanézni a régi Aranymosásos nyerteseket, és a konyvmolykepzo.hu oldalán a beleolvasókat.
@Nelly
„Úgy tűnik, az a bizonyos léc talán nem is létezik, csak elkeseredett ködharcot vívnak itt a pályázók.”
Csak csendben mondom, elég drága egy ilyen pályázat levezetése. Nem véletlen, hogy az országban mi csináljuk csak ilyen széles merítésben, és rendszeresen. De a kiadó érdeke az, hogy megtalálja az új hangokat, a jövő tehetségeit.
Ez a szint viszont már a profi ligába való belépési szint. Mindegy, hogy az író honnan hozza a tudást, lehet, hogy zseni, lehet, hogy sokat írt fanfic oldalakra, lehet, hogy fiókíró, lehet, hogy tanult írást valahol, lehet, hogy most lett nyugdíjas, de egész életében újságot írt… valahonnét kell az a tudás.
Kedves Megyeri Judit!
Nem nevesítelek, és nem igazollak. Ha magadra vállalod, az a te dolgod. Az is, ha kitartasz a saját véleményed mellett. A továbbiakhoz jó munkát kívánok!
A bétázásról általánosan…
Amikor alapítottam a bétás csoportot, az volt a cél, hogy az eldugott falvakban lakók is találhassanak írós közeget, segítséget.
A bétás csoportban nagyon sok az önmagát érzelmileg védő kezdő író. Az írósulisok viszont már úgy bétázzák egymást, hogy megvannak az alapok, és a nyitottság, és ez bizony sokkal hálásabb, és könnyebb feladat.
Azt javasolom, találjátok meg azt a 3-5 embert, akivel szívesen dolgoztok együtt. Lehetőség szerint legyen köztük olyan, akinek ellentétesek az erősségei, és cseréljetek írásokat. Sokan itt, a kommentek között ismerkednek össze, és utána írást cserélnek. Ez nagyon jó dolog, és rengeteget lehet fejlődni vele.
Mindig előfordul, hogy béta és író nem illeszkedik kommunikácós stílben. Ez sokszor nem szakmai probléma, hanem az eltérő kommunikációs mintázaté. De ezt most csak úgy lábjegyzetben mondtam 🙂
Ha már kommunikáció… Tart a Könyvfeszt, és nekünk sűrű hétvége jön 🙂 Szívesen felelek a kérdésekre, csak kérném, hogy a nevemet tegyétek bele, meg egy kérdőjelet. (A pontnál hajlamos vagyok úgy vélni, hogy a másik gondolkozik, és bólogatok a gép előtt :))
Aranymosó utóbbi hsz-n felbuzdulva, Cad, ha van kedved cserélni, én örömmel benne lennék. Az Elfeledettek Városa volt az enyém, a nevem alapján facsén megtalálsz (más is). Nincs okom bújdosni 😀
Ja és ha cserélni nem akarsz, azért az Ezüstkezűt dobd már át légyszi 😀
Köszi 🙂
Akkor én is jövök:
Ha vége lesz a Mosásnak, bármelyik kikerült regényt nagyon szívesen bètázom. 🙂 🙂
(Azon a páron kívül, amit már bètáztam.)
@Aranymosó
Így fogok tenni 😀 Sejtettem is, hogy kicsit túlzottan ellubickoltam a világépítésben, úgyhogy hálásan köszönöm így ezt a plusz javaslatot is, meg fogom fogadni. (Az E/1-es ötlet meg pláne izgalmas – lesz mivel kitöltenem üres óráimat:D)
@Ran
Még szép, hogy szeretnék cserélni! Miféle kérdés ez? 😀
Majd valamikor a közeljövőben megkereslek akkor fácsén, ma már hullafáradt vagyok 🙂
Cad Hoot, még van egy izgalmas módszer.
Vegyél elő két széket (és nem árt, ha üres a lakás, és nem hív mentőt a család). Majd Ülj bele az egyikbe, és tegyél föl a szereplődnek egy kérdést az életéről, a mostani bajairól, dühéről, konfliktusairól, vágyairól és a jövőbeli terveiről. Majd ülj át a másikba, és E/1-ben válaszold meg. Mindig cserélj helyet, amikor kérdezel, és egy nap csak egy szereplőt faggass. Ez a gyakorlat gyakran segít a karakterábrázolásban a világépítős íróknak 🙂 (Meg az asztali szerepjáték is :))
@Aranymosó
Ez is nagyon tetszik, majd gyakorlom. És azt hiszem ilyesmi családi körben már rég nem okozna fennakadást 😀 Tényleg köszönöm a remek tanácsokat, iszonyat hasznos eddig minden, amit ettől a pályázattól kaptam a lektorin át a kommentekig, minden:)
És ez meg egy jó indok, hogy gyakrabban hozzunk össze egy-egy Dungeons and Dragons napot 🙂 😀
„láttam magadra vettél valamit, ami általános amatőr írós probléma. A 40 feletti férfi írók sokan szakértőnek állítják be magukat, ilyen stílben kommunikálnak. Sajnos komoly tévedéseket ültetnek el fiatalabb írókban, gyakran úgy, hogy azok még csak nem is ugyanabban a zsánerben mozognak.”
Azt hiszem majd megkérdezem az írástechnikai fórumban, hogy erre egy LOL-lal vagy xd-vel vagy facepalmmal frappánsabb-e válaszolni.
Ha mélyebben belegondolsz, akkor sírós emojival. Huszonévesek eljönnek írósuliba, és a szerkesztő vért izzad, hogy lecsiszolja azokat a téves dolgokat, eszköztárbeli hibákat, melyeket amatőr írós csoportokban önmagukat szakértőnek mutató emberek beléjük sulykoltak. Egy szűk terület, amihez értenek, de általános tudásként kezelik, pl amikor a romantikus író a krimiírónak magyaráz, vagy a sci-fi író a ya írónak. Más terület, más eszköztár, más megoldási módok.
Aranymosó?
Nem gondolod, hogy Csikesz elég érthetően jelezte már a múltkor is, mit vett magára, mi volt az, ami nem esik jól neki? Nem láthatok bele a fejébe, de a 40 feletti amatőr férfiak sztereotipikus emlegetése így második alkalommal már nekem is kezdi piszkálni a csőröm…
Kedves Mindenki!
A negatív lektori ellenére…
Szintet léptünk. Ezt kár tagadni! Nézzétek meg a szavazatok pontszámát (szigorúan általánosságban!), ez is egy mutató. Nem egy vélemény, hanem sok pontozó együttes pozitív érzése. Korábban 1-1 műért volt érdemes izgulni az etapokban, most az aktuális négy bemutatott első részletből legalább három nyomot hagyott bennünk.
Olvastam már, az én véleményem ugyanez, Rakétára erős az esély. Hajrá! 🙂 Tessék behúzni! 🙂
És még egyszer gratulálok, nem a kikerüléshez, mert itt már többről van szó! 😉
Lobo Marunga,
Egy női pályázó kommentjére megemlítettem egy általános amatőr írós jelenséget. Nekem az álnevek mindössze nemtelen és kortalan nickek, de elnézést kérek, ha bárkit megbántottam.
Furcsa, de érzek valami negtív kicsengést az amatőr írók kifejezésben. Nem igazán értem. Ide nem amatőr írók jönnek pályázni?
bocsánat, negatív lett volna a szó.
Nagyon élveztem ezt a kommentfolyamot, ami itt most kialakult. 🙂 A bétázással kapcsolatban merült fel bennem egy gondolat. Feltételezem, hogy a kikerült szerzők mind bétáztatták, jó esetben több olvasóval is a könyvüket. Azt is feltételezem, hogy nyilván rengeteget javítottak is a javaslataik alapján.
Azonban a lektorok – talán az összes – hibásnak találta a dramaturgiát a kikerült anyagokban.
Viszont ha a béták egyike sem veszi észre a dramaturgiai hibákat, – és nagyon úgy tűnik, nem vették észre – akkor a szerzők meglehetősen nehéz helyzetben vannak. Elsősorban olyan értelemben, hogy ha valaki még _az előtt_ szeretné a hibákat kiküszöbölni, hogy beadná pl. erre a pályázatra, vagy akár elküldené a kéziratát bármelyik másik kiadóba.
Aranymosó?
Kíváncsi lennék, vajon Magyarországon léteznek-e szabadúszó szerkesztők, akik efféle segítséget nyújtanak?
Meg az is érdekelne, volt-e olyan pályázója a mostani mosásnak, aki a beadás előtt igénybe vette a Kéziratszervízt?
Kedves Aranymosó! Abszolút két lépés távolságot tartva a fenti eszmecserétől, pusztán kíváncsiságból, ha már így felmerült a téma: meddig amatőr egy író? 🙂
@E.P.Nick! Természetesen vannak Magyarországon független szakemberek. Én mind a három könyvem megjelentetésekor ilyen független korrektúrázókkal, lektorokkal, és szerkesztőkkel dolgoztam. Nagyon sok szakember van a „piacon”, de az biztos, hogy figyelni kell, mert nem egyforma mondjuk úgy, minőséggel dolgoznak.
@Megyeri Judit
„Egy kicsit sajnálom, hogy kevesebb benne a konkrétum, mint az eddigi értékelésekben, mert így sokkal nehezebb lesz a javítás.”
Ha szeretnél kérdezni, szívesen válaszolok.
@Nelly
Az amatőr író semleges fogalom, simán az útját kereső írót jelenti, aki nagyon sok írói szinten állhat.
(A beszélgetésben egy írós problémát említettem. Mi sokat bajlódunk vele, de igazból a pályázat kapcsán nem releváns dolog. Az írói-lélektani előadások kapcsán szoktam mesélni róla.)
E.P.Nick,
„ha a béták egyike sem veszi észre a dramaturgiai hibákat…”
Ezt most csak kiragadom, mert megakadt a szemem rajta.
Valójában nem a bétáknak kell észrevenni a hibákat. Azok az írók, akik olvasottak, és tudatosabban foglalkoznak az írással, a mélyben érzik a saját írásuk gyengeségeit. A béta legföljebb megerősíti ezt. Esetleg abban segíthet, hogyha az író a saját fejében él, akkor felteszi a „miért?” kérdést.
Viszont az az író, aki nem elég olvasott, és a saját benső érzéseire sem figyel, az hiába kapja a legjobb bétás tanácsokat, nem fog figyelni rá.
Illetve olyan is van, hogy érti, de nincs meg az írói eszköztár, hogy megoldja a gondot. Vagy sajnálja a szöveget, mert saját gyerekének tekinti, és nem szeretne erősebben hozzányúlni.
„Kíváncsi lennék, vajon Magyarországon léteznek-e szabadúszó szerkesztők, akik efféle segítséget nyújtanak?”
Általános szöveggondozás kapcsán vannak jó emberek. A kezdő szerkesztőket könnyű megtalálni, és nem feltétlenül jók. Egy gyakorlottabb szerkesztőt inkább ismeretség alapján lehet felkérni, de nem vállal be elsőkönyvest vagy kiadókeresés előtti szerkesztést, legföljebb lektorálást.
Viszont a zsánerspecifikus szerkesztő ritka, mint a fehér holló. Ők nem vállalnak be külsőst, mert a gyakorlott írókkal bajlódnak. Legföljebb íróiskolai oktatásban lehet bejutni hozzájuk, nálunk Róbert Kati, vagy Réka Vilana ilyen (Kozma Réka, Így neveld a regényedet blog).
(A zsánerspecifikus szerkesztők pontosan megmondják az ütőpontokat a regényekben. Ezért jó egy nagy kiadóba bejutni, mert az ilyen szerkesztői csapatokat már esély sincs kívülről felkérni.)
„Meg az is érdekelne, volt-e olyan pályázója a mostani mosásnak, aki a beadás előtt igénybe vette a Kéziratszervízt?”
A mostaninak nem tudom, de igen, általában szokott lenni.
Kevés van, aki azonnal ki tudja javítani a regényét, és publikál. Nekik megvan az írói tudás, és a fókusz kellett.
De legtöbbször hiányos az írói eszköztár. Ilyenkor rájönnek, hogy nem tudják átírni, és lesz egy konkrét cél, miben kéne fejlődni. Gyakran eljönnek írósuliba, és célzottan azokat a dolgokat gyakorolják, és utána már megy a publikálás. pl Bessenyei Gábor anno egy gyerekthrillert hozott, de végül nem azzal debütált, hanem egy görög mitológiás ifjúsági sorozattal.
Mysteria,
„meddig amatőr egy író?”
Ezt a fogalmat szövegkörnyezettől függően máshogy használjuk. Valójában ha szűken nézzük, idehaza a kis nyelvterület és alacsony írói jövedelmek miatt nincs lehetőség igazi profi írói szakma kialakulására. Szinte mindenki amatőr ilyen értelemben, hogy nem csak ebből él.
Belső szerkesztői szóhasználatban azok a profik, akik (a saját zsánerükön belül) tisztában vannak milyen eszközzel milyen hatást érnek el. És ha el is csúszik egy regény vagy mesekönyv, akkor is egy kétórás beszélgetés kell, és utána hozzák pár hét, vagy hónap múlva a kijavított verziót. De ez is amúgy elég kevés író.
A külső, kifelé irányuló szóhasználatban pl ha pályázatról van szó, akkor a Deluxe projektbe soroljuk, ha valaki országos terjesztésben hagyományos kiadónál megjelent, és kialakult olvasói köre van.
Kedves Aranymosó!
Köszönöm a lehetőséget! A romantikus konfliktus kapcsán szeretnék kérdezni, mert a lektori véleményből azt vettem ki, hogy ez az elsődleges gond.
Péntek óta ezen agyalok, végigmentem a regényen, és arra jutottam, hogy ha számszerűsítenem kell, három konfliktus van benne:
1. Ben házasnak hiszi Flórát, és bizonyos múltbéli események miatt nem kezd férjezett nőkkel, hiába vonzódik Flórához. Persze néha nem tudja megállni. 🙂
2. Flóra emiatt a huzavona miatt és Ben nőfaló múltja miatt nem bízik a férfiban, azt hiszi, Ben nem gondolja komolyan, csak játszadozik. Itt a képbe kerül egy másik nő is, ami csak ráerősít erre.
3. Egy végső félreértés, amit így nyilvánosan nem akarnék lelőni, mert ez a romantikus szálban szerintem a végső csavar. Sajnos az én hibám, de a konfliktusvázlatba nem került bele.
Az lenne a kérdésem, hogy az a gond, hogy ezt a hármat nem elég mélyen fejtem ki? Esetleg a három túl sok, elaprózódtam benne, és egy nagyobb, súlyosabb konfliktus kellene? Meg úgy általában az is érdekel, hogyan lehet erősíteni a romantikus szálon, ha esetleg erre van valamilyen eszköz, tanács, amit eltanulhatnék. 🙂
Elnézést, hogy ilyen hosszú voltam, és ha ennyire részletesen nem fér bele, akkor persze megértem. Előre is köszönöm a választ! 🙂
Az első kettő nem konfliktus, hanem kommunikációs probléma (a harmadikat ennyiből nem tudom). Konfliktus az, ami mélyebben gyökerezik, mintsem megoldódhatna egy pár perces beszélgetéssel. Lehet külső konfliktus, ami elválasztja a szerelmeseket, vagy belső, lélektani gond. A lényeg, hogy jóval erősebb egy tévedésnél, hogy a másik házas.
Kedves Aranymosó! Köszi a részletes választ! 🙂
Kedves Aranymosó!
Én úgy gondolom, hogy a kettes pont a belső, lélektani konfliktusba tartozik. A lányt megcsalták, és fél, hogy a következő, aki ráadásul nőcsábász, is meg fogja. Ezt szerintem nem lehet megoldani egy pár perces beszélgetéssel, hanem ki kell építeni a bizalmat. De gondolkozom, hogyan lehetne erősíteni a regényben a romantikát. Köszönöm a segítséget! 🙂
@Megyeri Judit – bocs, hogy kívülről beledumálok, csak épp tegnap vettem le Bea könyvét a polcról, és pont a mit néznek a lektorok?-fejezetnél lapoztam bele (micsoda véletlenek :D), ahol rögtön az első pont az, hogy „A szereplők között valódi a konfliktus? (Vagy csak kommunikációs félreértések halmaza?)” Még mielőtt Aranymosó válaszolt volna, ez alapján nekem is az ugrott be, hogy ezek inkább a félreértés kategóriába esnek. A bizalmatlanság persze lehet lélektani konfliktus, de itt meg az (is) a kérdés, hogy pl. az az említett másik nő valós veszély-e, vagy Bent tényleg csak Flóra érdekli, csak ő azt hiszi, hogy inkább a másik nő. (Mostanában kezdek rákapni a gondolatra, hogy ha eleget foglalkozunk vele, előbb-utóbb csak megértjük azt a misztikus dramaturgiát… 🙂 )
@Aranymosó?
Ha megengedsz egy kicsit offtopik kérdést… Ha már úgyis folyton felmerül a bétázás kérdésköre: nyilván másképp érdemes véleményezni egy harmincas, a regényének épp kiadót kereső szerzőnek, mint mondjuk egy tizennyolc évesnek, aki spirálfüzetbe írja a kis regényét szórakozásból, és titokban arról ábrándozik, hogy író lesz. Hogyan adjunk tanácsot az utóbbinak, hogy segítsünk is neki (tehát ne csak annyit mondjunk, hogy „ügyes vagy, csak így tovább”), de ne is vegyük el a kedvét az egésztől, ha amúgy látjuk, hogy tehetséges, és 25+ évesen akár még jó író is lehet belőle, a hibái is inkább csak a fiatalságának tudhatók be? Én legalábbis érzem a felelősség súlyát, főleg azért, mert hajlamos vagyok nagyon belemenni a részletekbe, és nem is nagyon tudom magamban tartani, ha észreveszek valami hibát, de ha rázúdítom az egészet szegény fiatal íróra, akkor nem biztos, hogy azzal jót teszek.
@Leona
Bár nem engem kérdeztél, de szerintem ahhoz, hogy valaki ne veszítse el a lelkesedését, akárhány éves is a tanácskérő, és bármilyen témáról van szó, a lényeg az, hogy ne csak a hibákra mutasson rá a tanácsadó, hanem emelje ki a pozitívumokat is.
Ugyanakkor, ha írásról van szó, és csak annyi a dicséret, hogy „érdekes, amit írsz,” aztán hosszasan sorolja az ember a hibákat, az eléggé lelombozó. Ugyanez persze fordítva se jó, ha agyon dicsér, és csak egyetlen hibára hívja fel a figyelmet. 🙂
Szóval nagyon sok múlik az arányokon is. Talán a fele-fele lehet a legcélravezetőbb, de valószínűleg sok múlik azon, az illető általában hogy viseli a kritikát.
@Leona, nyugodtan dumálj bele, mindig jól jönnek az észrevételek! 🙂 Amúgy igen, az első félreértés inkább (viszonylag hamar meg is oldódik, nem húzom sokáig). A második, a bizalom kérdése szerintem nem az, és ez nem is csak a másik nőn múlik, hogy valós veszély-e, hanem azon, hogy Flóra férfiakba vetett bizalmának és önbizalmának kell helyreállnia, amit egy megcsalás eléggé megtépáz. De arra jutottam, hogy valószínűleg ez sem elegendő konfliktus így, most azon gondolkozom, mi lenne az. 🙂 Ami eszembe jutott, hogy férjnél van, nem elvált, de egy megcsalós románc nem tudom mennyire férne bele a romantikus krimi műfajába.
@E.P.Nick, úgy örülök, hogy más is így gondolja! 🙂 Én nagyon hiszek abban, hogy bétázás során dicsérni is kell a negatívumok kiemelése mellett, mert akkor az író sokkal hajlamosabb végiggondolni és megfogadni a tanácsokat. Ezt nem egyszer magamon is tapasztalom. 🙂
E.P.Nick, Judit, persze, alap, hogy kell a dicséret is 😀 Figyelni is szoktam rá, hogy ha valamiről nem tudok jót is kiemelni, inkább hozzá se szóljak (bár most a mosásos részletek nagy részét nem ezért, hanem kapacitás hiányában nem véleményeztem…). Az illetőnek is hosszasan soroltam az erősségeit is. A kérdés itt inkább arra vonatkozik, hogy mennyi és milyen hibát érdemes kiemelni egy fiatalabb írónak, amit még fel tud dolgozni anélkül, hogy elkönyvelné magában, hogy bizonyára nem is tud írni, ha ennyi hiba van a regényében? Én még azt is kiemeltem egyébként, hogy én milyen hasonló hibákat követtem el annak idején, még nála idősebb koromban is.
Judit, gondolom, most megvárod a Rakétát, de ha esetleg mégsem kerülne be, és jól jönne +1 nézőpont a javításhoz, szívesen elolvasom, hátha tudok segíteni.
Leona, szerintem sokszor a tizenéves ìróknál az idő sokat segít. Minél többet megtapasztalni az életből, „kiforrni”.
Ezt akkor látom leginkább, mikor előveszem a tizenöt évesen írt próbálkozásaimat. 😀
Persze, ez nem válasz a kérdésedre, csak eszembe jutott. 🙂
De amikor fiatalabbaknak bètázom, ez sokszor eszembe jut.
Leona, köszönöm! Örülnék neki, ha elolvasnád. 🙂
@Leona
Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert a kamaszkor/fiatalkor az érzelmi túlzások időszaka. Valamit fel fog nagyítani, de az, hogy mit, a természetétől függ. Lehet, hogy egy negatív mondatot kiragad, és azt, de lehet, hogy a pozitívumot nagyítja fel, és elszáll, majd később nagyot koppan. Azt javasolom, bármit mondasz neki, legyenek benne a hibák és a pozitívumok, ahogy a többiek mondták, plusz próbáld kerülni az erős jelzőket, maradj középértékben.
A felelősség tényleg nagy, jól érzed. Az is számít, milyen régóta ír, és mit keres a bétázóban, dicsérőt, aki az önbizalmát támogatja, vagy tényleg érett már egy realisztikus értékelésre (de felnőttek sem érettek sokszor).
Igazából nincs jó válaszom, hallgass az ösztöneidre, hogy mit és mennyit bír a másik 🙂
@Leona
Még egy dolog eszembe jutott, amit én szoktam alkalmazni, (bármilyen probléma esetén) méghozzá az, hogy tanács helyett, vagy mellett, javaslok az illetőnek valami olyan forrást, konkrét linkkel a témában, amit elolvashat a neten.
Ez szerintem ezért jó megoldás, mert nem támadó, a kérdező nem érzi magát tőle kicsinek és szerencsétlennek.
Az a tapasztalatom, hogy amit az ember maga derít ki, (mégha súgás alapján is) az egyrészt sokkal jobban, és gyorsabban beépül, másrészt megvan annak is az öröme, hogy büszke lehet önmagára, amiért „egyedül” oldott meg valamit.
Kedves Aranymosó!
Tudom, hogy kicsit off-topic, de a novellapályázat eredményére mikor lehet számítani?
Szombaton lesz az eredményhirdetés 🙂
Köszönöm szépen a választ 🙂
„A 40 feletti férfi írók sokan szakértőnek állítják be magukat, ilyen stílben kommunikálnak. Sajnos komoly tévedéseket ültetnek el fiatalabb írókban, gyakran úgy, hogy azok még csak nem is ugyanabban a zsánerben mozognak.”
Ez a kijelentés sajnos nagyon igaz, bár én lehúznám inkább 30+ évre ezt a korhatárt.
Én is benne vagyok pár amatőr írói csoportban (magyarban és külföldiben egyaránt). A külföldiekben ez nem annyira szembeötlő, de csak a nagy számok törvénye miatt. Ott egy nap annyi a komment, hogy ezek szépen belevesznek (szerencsére). Viszont egy magyar csoportban nem vagyunk sokan, jó ha napi pár kérdés/téma születik, de ezekre azonnal ugrik 1-2 olyan személy, akik a fent említett kategóriába tartoznak. Sokszor kimondott agresszív módon nyomják le a véleményüket mindenki torkán, és nem létezik olyan észérv, amit elfogadnának, bár hatalmas ostobaságot mondanak. Ezzel csak az a baj, hogy végül a kérdező vagy a bizonytalanabbak legtöbbször ezt fogadják el, hiszen ezek az „írók” hangosabbak, ráadásul annyira felnagyítják a saját (nem létező) képességeiket, hogy az már fájdalmas.
Sajnálom azokat, akiket így félreinformálnak, ezért én tényleg ajánlom mindenkinek, hogy olvassanak (az itt ajánlott blogokon túl) külföldi, írással foglalkozó cikkeket(persze ezeket is alaposan szűrve).
Én nem veszek részt ezen a versenyen/mosáson:), de nagyon hasznosnak találom, hogy kiteszik az első fejezeteket, szerintem sokat lehet tanulni abból, hogyan fogadják őket. És persze @Aranymosó válaszaiból. Igazából ezért járok ide fel, szóval köszönöm.:)
Szerintem ne csüggedjetek, mert ha most még nem is sikerült, de legközelebb könnyedén megtörténhet! A többi várakozónak pedig sok sikert kívánok!:)
@Aranymosó, @E.P. Nick, köszönöm! 🙂 Azt hiszem, nála inkább a negatív fog dominálni, bár azt mondja, jó lenne, ha valaki végre normális véleményt is mondana a könyvéről, nem csak annyit, hogy jó… szóval, nem tudom. Azért próbálom nem abszolút érvényű igazságként továbbítani a meglátásaimat 🙂 Az itteni látványszerkesztéseket ajánlottam neki, nem tudom, megnézte-e végül őket.
Kedves Aranymosó!
Szeretném megkérdezni, hogy az előszűrők már beleolvastak és végeztek mind a 232 beküldött írással?
Még hány történet fog kikerülni az oldalra?
Válaszukat előre is köszönöm!
Kati
Kedves Aranymosó!
Kati kérdése engem is érdekelne (meg szerintem még sok más eddig ki nem került pályázot 🙂 ).
*pályázót. 🙂
*pályázót. Már nem látom a betűket. 🙂
Upszi… azt hiszem, tényleg jobb, ha inkább reggel írok kommenteket, nem pedig este a sötétben, amikor már nem látom a billentyűzetet 😀
Kedves Kati és Nóri!
most már nincs hátra sok, e hónapban véget ér a pályázat. Utána még egy kis idő a Rakéta projektesek kiválasztása, és a kiadóvezetői döntés.
Kedves Aranymosó!
Ennél kicsit konkrétabban is kaphatunk választ Nórival? Úgy tűnik, nem csak engem érdekel, hogy MÉG ÖSSZESEN HÁNY TÖRTÉNET FOG KIKERÜLNI az első körben (én egy általam olvasott történetért izgulok, de még eddig nem került ki sajnos).
Köszönöm előre is!
Kati, erre a kérdésre nem véletlenül nem szoktak konkrét választ adni, sajnos az előző évek tapasztalata az, hogy az utolsó kikerült pályázón sokak csalódottsága csapódik le érdemtelenül. Nem könnyű, de ki kell várni kérdezősködés nélkül 🙂
Judit, de azt mondjuk tavaly is tudtuk, hogy „következő héten felkerülnek az utolsó részletek is”, tehát ilyen szempontból mindenképpen kapják majd a frusztrációból született kommenteket az utolsó(k), hiszen nem csak utólag derül ki, hogy akkor ezzel lezárták a pályázat ezen szakaszát, nem? 🙂 Úgyhogy ilyen szempontból talán nem oszt, nem szoroz, hogy tudjuk-e, még 2, 5 vagy 7 részlet kerül-e ki. Akit meg izgat a dolog, mert a sajátját, az ismerősét várja, esetleg csak kíváncsi minden részletre, az úgyis megnyitja az oldalt továbbiakban is.
De ez csak az én gondolatmenetem, lehet, hogy van, amit nem vettem figyelembe. 🙂
Kedves Kati,
nagy öröm, hogy ilyen lelkesen drukkolsz valamelyik írónak. A pontos számot nem szeretném megadni, hogy az utolsónak kikerülő író is megkapja azt a lehetőséget, hogy a szövegével foglalkozzanak.
Mint a jó regényekben, meglepetésszerűen jön majd a drámai fordulat, és kikerül a pályázat ezen szakaszát lezáró cikk. 🙂
Bocsánat, ha kétszer jelenik meg, de mintha az előbb nem ment volna át az üzenet, amikor elküldtem
Kedves Aranymosó!
Egy korábbi Lektori Hírekben felvetődött már mástól is, hogy miért nincs tudatva a szerzővel, hogy melyik mű nem ment át az előszűrésen.
„Komolyan annyira nagy “kapacitás” lenne visszaírni egy rövidke “Köszönjük, nem felelt meg az írása.” mailt a veszteseknek?”
Ezzel én is teljesen egyetértek, ennyit megérdemelne minden kezdő (vagy haladó) író, hogy legalább ennyit tudassanak vele, hogy nem sikerült. Főleg, ha már februárban átolvasta az előszűrő, és nem találta megfelelőnek a nyelvi szintjét, vagy a történetet, vagy ami alapján szűrnek. Ettől függetlenül is kapnak hideget-meleget a kikerült pályázatok, ez nem gondolnám, hogy sokban módosítaná az értékeléseket, vagy akár a kommenteket. Nem is kellene e-mailt küldeni a szerzőknek, hanem az oldalra feltenni akár csak a szerzői névvel, vagy a beküldött mű címével, hogy a héten az előszűrök által nem megfelelőnek ítélt regények listája… Ez max. 10 perces munka lenne hetente.
Köszönöm a választ, és akkor várunk türelmesen a drámai pillanatra! Várjuk a véghajrát…
Előre szólok, hogy ma még egy csöpp kávét sem ittam, ezért elgépelések előfordulhatnak! 🙂
Megértem (sőt örülök is neki), hogy nincs konkrét szám azzal kapcsolatban, mennyi részlet kerül még ki. Csak arra lettem volna kíváncsi, szólnak-e a vége előtt, hogy lélekben felkészülhessünk rá, vagy sem. De hát akkor izgulok tovább, és reménykedek, hogy nem a mai kikerülés volt az utolsó 🙂
Kedves Kati,
köszönöm az észrevételeket és tanácsokat. Ez az irodalmi válogató nyolcadik éve és a két évvel ezelőtti pályázat hatására lett bevezetve az a rendszer, hogy nem küldünk e-maileket, hanem csak a weboldalról lehet tájékozódni, és csak a bejutott művekről esik szó.
Megértem, hogy nagy izgalom az, hogy kikerül-e egy írás, de ne feledjük, aki író lesz, ennél jóval nagyobb nyomást is el kell, hogy viseljen. Ez egy művészeti ág és egy hullámzó szakma, mind időben, mind érzelmileg. Úgy vélem, akinek annyi türelme, lelki stabilitása nincs, hogy egy három hónapos bírálati szakaszt kivárjon, annak nagyon sok problémája lesz íróként. Más kiadónál egy-két év, mire visszajeleznek, ha egyáltalán jön reakció a kéziratokra.
Kedves Aranymosó! Kétlem, hogy az írói létnek csupa szenvedésből kellene állnia. A művészet lényege pont az öröm, amit mind az alkotó, mind a befogadó átél. Ez a direkt nyomás, közben az emberek megfigyelése és a lelki stabilitás tesztelése pusztán csak annak az elfedését szolgálhatja, hogy kevesen vagytok a pályázat kiértékeléséhez.
Kedves Nelly (és többiek)! Látszólag más téma: épp ma (is) szembesültem vele, hogy van egy bizonyos ember, aki, mondjuk úgy, nem csak, hogy nem kedvel engem, de kissé le is néz. Nem ismer igazából, a funkciót látja bennem, és az alapján nem tart sokra. Persze, ilyenkor mindig eszembe jut, hogy „senki sem kelthet bennem kisebbrendűségi érzést a beleegyezésem nélkül” (azt hiszem, ezt Anita Blake mondta), de azért nem mindig könnyű még így se, hogy tudom, hogy abszolút nem releváns a véleménye. Aztán most a fejemhez kaptam – ja, amúgy írónak készülök, és egy írónak ennél sokkal-sokkal többet el kell bírnia a nyilvánosság részéről. Mármint, ha sikeres író akar lenni, és nem csak a húsz fős ismeretségi körétől akar dicséreteket bezsebelni. Az ismert írók kapnak hideget-meleget, épp azért, mert sok embert elérnek az írásaikkal, és ezek az írások egyeseknek tetszeni fognak, mások pedig le fogják húzni őket a sárga földig. Fel kell készülni a szélsőséges érzelmekre. És igen, tudni kell kezelni őket, ép lélekkel, sőt, akár őszinte (!) mosollyal, tudva, hogy ezek a te személyedet egyáltalán nem csorbítják (persze, levonva ugyanakkor a levonható tanulságokat, és a továbbiakban felhasználva őket. Nem azt mondtam, hogy nem kell figyelembe venni a véleményeket/kritikákat, csak helyükön kell kezelni, és nem a személyünk elleni támadásnak venni őket). És akkor ott van a többi bizonytalanság, amiket Aranymosó is említett, hogy visszajeleznek-e a kiadók, ha igen, akkor mikor… Bírni kell. És tudom, keményen hangzik, de aki ezt nem tudja megtenni, vagy legalább nem hajlandó trenírozni magát erre, az minek vágyik ismertségre? Ennek semmi köze ahhoz, hogy „az alkotói lét csupa szenvedés” lenne (ki mondott ilyet? nem is értem, ez honnan jött).
Kedves Nóri: Más megközelítésből, de lényegében ugyanazt írtuk le.
Ez egy kis matek: „Megértem (sőt örülök is neki), hogy nincs konkrét szám azzal kapcsolatban, mennyi részlet kerül még ki. Csak arra lettem volna kíváncsi, szólnak-e a vége előtt, hogy lélekben felkészülhessünk rá, vagy sem.”. Ha tudod, hogy a következő hét lesz az utolsó hét, akkor azt is tudod, hogy még max. 2 vagy 3 részlet fog kikerülni, attól függően, hogy melyik hétről van szó.
Kedves Nelly: Ilyen messze menő következtetésekbe inkább nem akarok bocsájtkozni…
Kedves Aranymosó: „Megértem, hogy nagy izgalom az, hogy kikerül-e egy írás, de ne feledjük, aki író lesz, ennél jóval nagyobb nyomást is el kell, hogy viseljen. Ez egy művészeti ág és egy hullámzó szakma, mind időben, mind érzelmileg. Úgy vélem, akinek annyi türelme, lelki stabilitása nincs, hogy egy három hónapos bírálati szakaszt kivárjon, annak nagyon sok problémája lesz íróként.”. Itt a pályázaton legtöbbször kezdő írók próbálgatják szárnyaikat. Természetes dolog, hogy izgul mindenki. A nemleges válasz is válasz lenne az írónak a munkájára, és ennyit a nem megfelelően megírt művek szerzői is megérdemelnének, hogy kikerüljön az oldalra. Ez csak az én szubjektív véleményem, köszönöm, hogy megtisztelt a kiadó a saját véleményével is!
Akkor lássuk a véghajrát…
Kedves Leona: Érdekes gondolatmenetet írtál le. Az eleje (jelezted is) másról szólt. Itt nem a kritikára kérdeztem rá, ez talán elég világos volt mindenki számára. „Bírni kell. És tudom, keményen hangzik, de aki ezt nem tudja megtenni, vagy legalább nem hajlandó trenírozni magát erre, az minek vágyik ismertségre?” Nem gondolnám, hogy egy jó pár kezdő írónak az elsődleges az ismeretségre vágyódás lenne. Azt sokkal könnyebben is el lehet érni a mai világban, minthogy akár több évet szenteljen vki a munkájára.
Semmi mást nem írtam, minthogy érdeklődnék, még hány rész kerül ki az oldalra, ill. javaslatként leírtam az álláspontomat, hogy a NEM MENT ÁT AZ ELŐSZŰRÉSEN írók is megérdemelnének annyit, hogy ne abból tudják meg, hogy nem volt jó a kéziratuk, hogy egyszer csak vége lett a pályázatnak. Ez nem hiszem, hogy olyan nagy kérdés ill. észrevétel volt a részemről. Te máshogy gondolod, bár vélhetőleg, ha lenne ilyen lista, akkor Te is belenéznél, vajon köztük vagy-e!!!
Kedves Kati! Igen, ez egy kicsit másról szólt, bocs, ha kioktatónak tűntem, csak azért írtam le, mert úgy éreztem, ez is ide kívánkozik, ez is állandóan felmerül, hogy a szerzők nem tudják/nem akarják kezelni a rájuk háruló érzelmi nyomást (bármilyen szempontból – egyébként én is még csak tanulom, na, nehogy azt higgyétek 😀 ). „Nem gondolnám, hogy egy jó pár kezdő írónak az elsődleges az ismeretségre vágyódás lenne.” – Mármint, íróként? De hát akkor miért akarnának publikálni? Vagy kinek? Az ember nem azért akar könyvet kiadni, hogy aztán senki se olvassa, gondolom. Most persze nem a puszta hírnévre gondolok, amit egyszerűbb módokon is el lehet érni, hanem arra, hogy mások is megismerjék az ember munkáját. Ami azzal jár, hogy lesznek kritikus hangok is, amikben vagy lesz igazság, vagy nem. Különben, ha valaki ezt mindenképp el akarja kerülni, azt is megteheti, hogy kinyomtatja egy példányban a regényét, és felteszi a polcra. De akkor nem küldi be egy pályázatra, hátha kiadják. „(…) bár vélhetőleg, ha lenne ilyen lista, akkor Te is belenéznél, vajon köztük vagy-e!!!” – Tudom, hogy nem lennék benne, mert nem pályáztam.
Az egyenlőtlen kommunikáció a kiegyenlítetlen erőviszonyokból fakad. Ha J. K. Rowling lennék új HP kézirattal, nyilván nem én lesném a méljeim, és az oldalt, hanem fordítva.
Leona, igen, az íróknak sajnos sokféle stresszt bírni kell, ez nagyon jó meglátás volt.
Kedves Leona és Kedves Aranymosó: Valószínű, hogy nem fogalmaztam érthetően. Itt nem a stressztűrésről, vagy az ismertségről szólt a bejegyzésem. Kicsit úgy érzem, hogy a fáktól nem látszik az erdő (és ezt nyugodtan lehet ismét félreértelmezni). Ismét megismétlem, hogy mit írtam a legelején: mindenki, aki nem volt olyan jó, megérdemelne annyit, hogy ne a pályázat lezárultával tudja meg, hogy ennyi volt. Az eredmény és a lektorok véleményét nem befolyásolná ez a kiírás, mert ez már tény a KMK részéről, hogy ne lehetne tudatni az érintettekkel. Én ezzel lezártnak tekintem a véleményalkotást, és tiszteletben tartom, hogy nem érdemelnek meg ennyit a pályázók (a szűk réteg, akik kikerültek természetesen kivétel és őszintén gratulálok nekik). És itt nem az Aranymosást húzom le, mert ez egy nagyon jó pályázati lehetőség, de ennyi még talán beleférne a pályázat lebonyolításába. (És mivel minden új bejegyzés új kattintással nyitható meg, így az is kiküszöbölhető lenne, ha lenne ilyen lista, hogy aki akarja, csak az nyissa meg, hogy vajon köztük van-e, aki akarja nyugodtan izgulja végig a pályázatot. Itt még a választás lehetősége is meglenne.)
Igen, ezeket értem, és évekig próbáltuk is csinálni, azonban nem működik. A nemet kapott írók közül többen jöttek, és csak azért egycsillagozták és húzták le mások szövegrészletét, mert frusztráltak voltak. Nagyon látványos volt mennyire más a pályázat eleje és a vége, és aki végén került ki, hát arról leszedték a keresztvizet. A háttérben meg rengeteg felháborodott és sértett levelet kaptunk. Kevesen vagyunk, és megbénítja a munkát, ha ilyen dolgokkal is kell foglalkoznunk, türelmesen válaszolni. Őszintén sajnálom, és tényleg értem a problémát, de egyrészt fizikailag nem megy, másrészt pedig a kikerült szövegrészletek nem érdemlik meg ezt. Pont a pályázók megbecsüléséről szól mindez.
Kedves Kati! Értettem, hogy miről beszélsz. Én meg egy másik felvetett témához részben kapcsolódó másik dologról beszéltem.
Tökéletesen megértem a kiadó érvelését, de azért egy no-reply címről küldött üzenettel talán elejét lehetne venni a sértett reakcióknak, nem? Vagy köztes megoldásként: csak az előszűrésen átesetteket értesíteni egy adott időpontban, így aki addig nem kapott jó hírt, ezután sem fog (és onnantól nyugodtan csiszolhatja-faraghatja tovább a kéziratát).
Csikesz, ez is megvolt már az elmúlt években.