Lektori Hírek

Zajlik a 8. Aranymosás Irodalmi Válogató, számtalan izgalmasabbnál izgalmasabb kézirat kerül a lektorok elé, akik kíváncsian böngészik a műveket. Két héttel ezelőtt volt az első lektori kör. A korábbi Lektori Hírekről itt lehet olvasni: http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/tag/lektori-hirek

Lássuk, hogy alakult az elmúlt két hét, és a 232 pályázat közül milyen írások kerültek fel a weboldalra:

Johhny Silver: Csatornapatkányok

Cyberpunk történet egy gőzgépekkel és (némileg) automatonokkal színesített viktoriánus kori Angliában.  Van egy magabiztos nyelvi szint, erős és érzékletes leírásokra is sor kerül. A kézirat számos izgalmas jelenetet felvillant. Ám a mozaikokból nem áll össze az egész. Kisebbik gond, hogy a leírások helyenként túlrészletezők, a nagytotál helyett csak igen aprólékos képeket villantanak fel (bár jól), így nem áll össze teljesen az egész. Nagyobbik probléma, hogy csak cselekvéseket látunk, a színen különböző szereplők tevékenykednek, de nincsenek motivációk, nincs a „miért” kérdésre válasz. A szerző meg tudja ragadni az elbeszélői hanggal az olvasót, de nem tartja kézben a fókuszt, és – ahogy a jelenetei aprólékosak és hiányoznak a horgok belőlük – úgy a fejezetekben is a nagy egészhez képest túl aprólékos és túl kevés horog jelenik meg, nem rajzolódnak ki megfelelő időben a történeti átkötések, nincs kohézió. Ha az olvasó az első harmadban nem érti a tétet, és a szereplők motivációit, akkor nem vonódik be a történetbe, hiába látványos a cselekmény. A kézirat sajnos ebben a formájában nem megjelentethető.

Tóth-Bertók Eszter: Vakrandi (részlet)

Szépirodalminak szánt szöveg és stílus, amelynek legerősebb jellemzője a narrátor meglehetősen markáns hangja. Izgalmas és erős, bár helyenként az egyedinek szánt fordulatok erős képzavarokká válnak, még nincs meg az a valódi, szépirodalmi erő a szövegben, ami tiszta és erős stílust adna – de látszik, hogy megvannak az alapjai. Ha szépirodalmi szövegként értékeljük, akkor a férfiszereplők kidolgozásra várnak. Most szinte egységes a hangjuk, egységes masszává olvadnak, sokkal erősebb, ütősebb karakterrajz kellene mindegyiknél. Ez egy hatalmas, kihasználatlan játéktér. (Szórakoztató irodalmi szövegként az írás nem értelmezhető. Nincs betartva az írói ígéret, nincs történeti ív, belső történet zajlik – exekkel fejben beszélget a főhős -, nem külső cselekmény,  a szereplő sem feltétlenül lesz szimpatikus az olvasónak.) A kézirat sajnos ebben a formájában nem megjelentethető.

Seres László Klark: Homo Impius (részlet)

Bátor témaválasztás, hogy a regény egy kortárs félelemre – Európa elnyomása – épít, és megpróbál erre egy sci-fi választ adni. A főhőst gyerekkorától végigkísérjük, ahogy megéli a bevándorlók lázadását, katonává válik, később mutáns szuperkatonák vezetője lesz, akik visszafoglalják Európát. Önmagában érdekes témaválasztás, lendületes az írásmód, érdekesek a jelenetek. Viszont mint regény nem működik az írás. A sci-fi világépítés nem mély, a sci-fi elemek nem válnak összefüggő világgá, hanem elszigetelt létezők – így ez nem igazi disztópia. Akcióregénynek sem alkalmas – túl sok a filozófiai beszélgetés, kevés a tett. Filozófiai-lélektani regényként sem értelmezhető (bár valószínűleg ez volt a szerzői szándék) – a kivitelezés ehhez felszínes. Nem kezeli árnyaltan a különbségeket, pl.  a muszlim vallást és az iszlám fanatizmust sem választja külön. És nem az események sora által mutat be egy világképet, hanem az író ideológiai prédikációt végez. Mindez nem bevonja, hanem inkább eltávolítja az olvasót. A kézirat sajnos ebben a formájában nem megjelentethető.

Savannah Taylor: Hullámvasút (részlet)

Romantikus NA történet, amiben a magyar lány kiköltözik Londonba és egymásba szeretnek a híres színésszel. Közkedvelt romantikus alaphelyzet az átlagember-híresség típusú Sztárom a párom történet. A narrátori hang a műfajhoz illő, kellemes, gördülékeny, erős érzelmek jelennek meg, így a mesélés módja eleinte jól működik. Viszont hosszabb távon megjelenik, hogy a párbeszédek céltalanok, kevés a leírás, a háttér felszínes marad (míg egy blogregényben elfogadják az olvasók, addig egy megjelenő regényben nem lehet elképzelt gazdagságban, elképzelt munkakörülmények között, elképzelt helyszínen mozgatni szereplőket). A szerző felvet konfliktusokat, de rosszkor jelennek meg és mindegyiket túl gyorsan és könnyedén feloldja. Bármelyik probléma lehetne egy komoly konfliktus, ami rendes mélyponttal, harccal, tetőponttal járhatna, és amire rá lehetne építeni egy dramaturgiai ívet , de ez így nem valósul meg. A kézirat sajnos ebben a formájában nem megjelentethető.

Horváth Klaudia: Szélese világ (részlet)

A történet erőssége a humora, érzékelhetően gyerekközeli a viccelődés. Jók a különös szereplők, jó a korcsoport, és a testvéri szeretet témája is. A mese lehetőséget nyújt a biztonságos kalandozásra, a félelemmel való szembenézésre is. Mindezt a szerző kellemes nyelvezettel adja át, néha kiforgat olyan szólásokat, melyeket felnőttek használnak, de nem esik túlzásba. A hang együttjátszós, nem mesél felülről. A történetnek azonban nincs íve,  az írás inkább otthoni mesélésnek tűnik, a gyerekkel közösen szövögetett mesefolyamnak. A főhős bár először nagyon proaktívan lép fel, később lényegében sodródik a cselekmény során. A nyitókonfliktus után a sztorit a felbukkanó figurák viszik el, illetve azok az álkonfliktusok, hogy az adott figura ijesztő-e, rosszindulatú-e. A megoldások ad hoc jellegűek. Az egyes fejezetekben nem egymásra épülve haladunk a megoldás felé, nincs igazi dramaturgiai ív. A kézirat sajnos ebben a formájában nem megjelentethető.

Carrie Todd: Anubisz kalandjai (részlet)

Az írás még lektorálás alatt áll.

 

Köszönjük a beküldött írásokat!

-vb-

 


Kedves Írók!

Ne feledjétek, hatalmas dolog 232 pályázó közül a kiemeltek között lenni. 

Idén is lesz Rakéta Projekt, ahol szerkesztői segítséget adunk az átíráshoz, illetve kedvezményt az íróiskolába. Az irodalmi válogató végén kiderül, kik kerülnek be.  

Kedves Olvasók!

Ha szerettétek valamelyik írás, lájkoljátok, hiszen minden évben hirdetünk egy Public Star nyertest is, aki elnyerte a közönség szívét. 🙂

 

30 hozzászólás Szólj hozzá
  1. Hosszú Lektorik Éjszakája…
    Mivel a lektorok velünk ellenétben a teljes szöveg ismeretében dönthettek, Bízni kell abban, hogy tudták, mit csinálnak. Elég szigorú volt a mérce, kizárólag a szövegek irodalmi értékére fókuszált. Ezzel viszont magukat is nagy feladat elé állították, mert ha a győztes mű nem lesz ezekután minden téren kimagasló, sokak kedvét el fogja venni a KMK pályázataitól. Például ha a végleges döntésnél az eladhatóság felülírja az irodalmi szempontokat.
    Klark pályaművét különösen sajnálom, mert ízig-vérig a korszellem terméke. A helyében elgondolkodnék, nem tudná-e angolra áttenni, belevenni egy polkorrekt „nem minden muszlim… stb” fordulatot (vagy épp hihetően megmutatni hogy de bizony igen) és külföldön kiadni.
    Eszter könyvének nagyon szorítottam, remélem a Rakétába belefér.
    Silver steampunk (és nem cyberpunk) kéziratával talán még egy erre a műfajra szakosodott kiadónál lenne érdemes próbálkoznia. A hazai steampunk közösség nem túl nagy, de összetartó.

  2. Csikesz, szerintem joguk van azt a kéziratot választani, amit a legjobbnak éreznek, lévén, hogy anyagi érdekeltségük van a megjelentetésben. A legtöbb amatőr író számára ez egy egyedülálló lehetőség, nem hiszem, hogy számottevően nem élnének vele a szigorú szempontok miatt. Egy pályázatnak sajnos ez is velejárója, művészetben nem lehet és nem is kell teljesen objektívnek lenni, főleg, ha olyan művészeti alkotásról van szó, amit aztán el is kell valahogyan adni.

    Mindenesetre gratulálok minden kikerülőnek, és sok sikert a továbbiakban!

  3. A Könyvmolyképzőnél könnyebb dolog az irodalmi érték kontra gazdasági kérdés, mert nagyon széles a kiadó profilja, és minden korcsoporthoz vannak sorozataink. A kiadó pedig piacvezető, szóval van idő bevezetni az írókat. Nyilván jó, ha az első könyve máris berobban, de kiadunk rétegműveket is.
    Nekem egyik személyes kedvencem a Végtelen térségek örök hallgatása 🙂
    Itt bele lehet olvasni:
    https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/gulyas-peter-a-vegtelen-tersegek-orok-hallgatasa-7598

  4. „amit a legjobbnak éreznek, lévén, hogy anyagi érdekeltségük van a megjelentetésben” – pont az ellenkezője jött le annak, amit mondtam, kedves Agnieska. Még egyszer: abból lesz a baj, ha nem a saját magas mércéik szerint is legjobbat, hanem legeladhatóbbat választják. Ami természetesen a szívük joga. Valószinűleg csak azért van bennem egy icipici szkepticizmus mert még mindig a Pill… izé, a pillanat sokkhatása alatt állok 😉

  5. Sajnálom, hogy egy pozitív lektori sem lett… mindenesetre még ott a Rakéta projekt, abban még lehet bízni 🙂
    És persze nagyon-nagyon várom, hogy vajon az én részletem kikerül-e! 😉

  6. Kedves Csikesz, szerintem jól értettem, mint ahogyan írtam, művészetekben lehetetlenség objektív „legjobbat” találni, a „legjobb” részemről a legmegfelelőbbre vonatkozik. Évek óta látható tendencia, hogy sok mű olyan szempontok alapján esik ki, amik nem-szakmabeliek vagy a teljes kéziratot nem ismerőek számára megítélhetetlen.
    Ez egy másik téma, de szerintem attól függetlenül, hogy valami a szexualitást állítja a középpontba, még lehet jó regény, nem véletlen, hogy az említett mű szerzője évek óta nagyon népszerű internetes amatőr platformokon, ráadásul, ha neadjisten, eladhatósági szempontok szerint (is) döntenének (köszönöm a választ, ezek szerint annyira mégsem meghatározó, mint amennyire elsőre gondolná az ember), az ugyanúgy a szívük joga. Én is pontosan tudom, hogy mennyire frusztráló amatőr írónak lenni, de az első kommentet (és – őszintén – egy korábbi nyertes mű visszatérő zrikálását is) erős túlzásnak éreztem.

  7. Az eddigi pályaművek lektori értékelése és az annak alapján hozott döntés szerintem korrekt volt és szakmai szempontokon alapult. A már meglevő olvasói közönség kiadói-üzleti szempontból komoly előny, és érthető ha ez korábban – mondjuk így – árnyalt bizonyos szakmai fenntartásokat, de a mostani lektorikban nem játszott szerepet. Még egyszer megpróbálom megfogalmazni: remélem, a marketing a győztes pályamű kiválasztásakor sem fog az írástechikai, stílusbeli, sőt pedagógiai szempontok fölébe kerekedni (legutóbbival kapcsolatban: hiszen a kikerült művek elbírálásából valamennyien tanulhatunk).

  8. Ha megnézitek a híres költők, írók életrajzát, láthatjátok benne, mit össze nem közdött némelyik, mielőtt – hogy mai szóval éljek – befutott volna. És volt, akinek sose sikerült igazán, csak az utókor értékelte. És akkor ehhez tegyétek hozzá, hogy a számítógépes szövegszerkesztés mondjuk úgy 20-25, az internet 15-20 éve lett a hétköznapjaink része. Ezt megelőzően papíron, levélben jutott el a kiadókhoz egy-egy mű, ami írógéppel, még az előtt kézzel készült. Ez két dolgot jelent: 1. Aki ebbe ennyi energiát belefektetett, az valóban csak olyasmit küldött be a kiadónak, amit a legjobbnak érzett, vagy amire már sokan mondták, hogy érdemes rá. 2. Sokkal kevesebben voltak a próbálkozók. Mekkora változás ehhez képest, hogy most pár hét alatt beérkezett 232 írás. És ez megint két dolgot jelent: 1. Hatalmas a feladat, a felelősség, a kockázat a kiadó számára. 2. Bizony kell az önkritika a szerzők részéről. A tehetségkutatás lehetőségei ugrásszerűen nőttek a tömegkommunikáció ugrásszerű fejlődésével párhuzamosan. De ez – ahogy a tévés tehetségkutatók mostanra sokadik fordulója óta látjuk – könnyen sztárgyártássá fajulhat, amit az irodalomban (még ha csak „könnyű” irodalom is) jó volna elkerülni.
    Az írás művészet, de a művészethez – néhány kivételes zsenitől eltekintve – nem egyenlő a tehetséggel. A tehetség kell, de nem elég. Mindenkinek természetes, hogy pl. egy színész évekig tanulja a mesterségét. (És mellékesen sok nagy színészt nem vettel fel elsőre…) Hát bizony egy írónak is tanulnia kell. Ezért a kikerülés a tehetség komoly elismerése, az egy vagy pláne két pozitív lektori vélemény már fényes siker, a kiadás pedig ritka csoda, viszont egyik sem jelenti, hogy író vagy, vagy író lettél, mindegyik azt jelenti, hogy lehetsz író. Továbbá megmutatja, hogy ehhez mennyire vagy közel, mennyit kell még tanulnod hozzá.
    Én ennyit tudnék mondani a lektori véleményekről, az, hogy a kiadó nyilván nem nonprofit szervezet, szerintem már mellékes, különösen a saját útjukat járó pályázók szempontjából.

  9. Én, mint idei első kikerült és első negatív lektoris annyit tudok hozzáfűzni, hogy nekem körülbelül két hét kellett, míg feldolgoztam, és nagyon sokat segített a bővebb lektori vèlemèny.
    Ha túl lesztek az első sokkon/csalódáson/fájdalom, el tudtok majd kezdeni gondolkodni, hogyan lehet javítani a kéziratot. És továbbra is higgyetek magatokban, már a kikerülès is hatalmas dolog!
    Még egyszer gratulálok mindenkinek! 🙂

  10. Szerintem van valami alapvető félreértés. Az, hogy valami populáris, nem jelenti azt hogy rossz. Ezek a könyvek 1. jó dramaturgiával rendelkeznek (különben nem kötnék le az olvasókat), 2. botránykönyvek. Ha az első, akkor biztosan kiadjuk. Ha a második, attól függ, milyen jellegű pl politikai tartalmúakat, leleplező írásokat nem szoktunk.

    Nálunk bármennyi mű meg tud jelenni. Nincs olyan, hogy egy kötet kiszorít egy másikat, és a szegény zseniális mű kiesik, noha irodalmilag jó. Minden jó írás elfér a palettán. Eddig az aranymosásos projektben 80 kötet jött ki.
    A probléma inkább az, hogy míg angolszász területen szakma az írás, és természetes, hogy tanfolyamokra mennek, tanulnak, addig idehaza ez minimális szinten van jelen. Tavaly nagy megdöbbenésünkre töröltük az egyik dramaturgia kurzust, mert nem jött össze 8 fő. Igazából nem azon kellene aggódni, hogy a kiadók nem akarnak megjelentetni valamit, hanem azon, hogy milyen kevés írásnak jó a dramaturgiai íve.

  11. Sajnálom, hogy senki nem jutott a második körbe, de a lektori ad némi támpontot a kéziratok átdolgozásához, használjátok ki az értékelésben leírtakat! Anubiszért még szorítok, szegény Carrie Todd, képzelem, hogy izgulhat. 😀

  12. A populáris nemegyenlő rossz tétellel egyetértenék, ha nem láttam volna a napokban egy közönségszavazást a legjobb kortárs magyar író témában ahol Tomor Anitának volt vagy 200 szavazata, Grecsónak meg 7. Tudom, TA nem a ti szerzőtök (szerencsére).

  13. Csikesz, én a világért sem akarok ezen a platformon teljesen más kérdésről vitákba bonyolódni, de számomra Grecsó tipikusan a nagybetűs eladható-populáris szerző, csak éppen az irodalomnak abban az ágában, amit kérdés nélkül az intellektualitás tetejének illik kezelni. Én továbbra is csak annyit akartam mondani, hogy egy pályázat zsűrijének integritását szerintem érdemes és sokszor fontos is tiszteletben tartani, ha a zsűri ténykedésének meglesznek a következményei, akkor majd biztosan le fogják vonni a megfelelő következtetéseket, és okulnak belőle ők maguk. Szerintem felesleges a partvonalról megállapításokat tenni, főleg, ha számodra nem lehet teljesen átlátható a szituáció.

    Megint más kérdés, hogy a populáris irodalom se véletlenül populáris, szerintem az, hogy valamit sokan elolvasnak, kétségkívül egy tök jó dolog, és nem értem, hogy miért képvisel ennyi ember véleményében ennyire erősen negatív felhangot (itt nem kifejezetten a te véleményedre gondolok).

    Az írás tanulhatóságával pedig egyetértek, valamiért nagyon sokan benne ragadnak a zseni-kultuszban, pedig hát, ugye a legtöbben nem vagyunk zsenik, meg zseninek lenni sem elég. Még soha nem indultam az Aranymosáson, de amatőr írói körökben már nagyon régóta mozgok, és sok meglepő hozzáállással találkoztam. Szerintem, akik sorstársaim, biztosan szintén tudnának mesélni róla, hogy nem ritka, hogy valaki egyenesen szentségtörésnek tartja, hogy a jól-íráshoz elsősorban gyakorolni kell, vagy hogy valaki néhanapján elolvasson egy írástechnikai cikket, stb, sokakban nagyon nagy a vágy a misztikum iránt, ami valamilyen szinten abszolút érthető, de sokszor elég nagy hátrányt szül. Ilyen szempontból én egyébként minden itteni pályázót szupernek tartok, mert ahhoz, hogy indulni lehessen, kell egy befejezett kézirat, és talán ez az a pont, ahol iszonyú sokan elakadnak. Szerintem, aki végigírt már egy regényt, sokkal könnyebben megír egy következőt, és szerintem megfelelő igazításokkal már sokkal könnyebb valami jót letenni az asztalra, mint akkor, ha az embernek alapvetően a regényírás folyamatairól sincs semmi tapasztalata. Én most nyáron fejeztem be életemben az ötödiket, és lehet, hogy messze nem olyan jó, hogy az Aranymosáson esélye legyen, de ha megnyitom az első és az utolsó fejezetet, látom a fejlődést, és sokszor ezek az apró örömök is tovább tudják vinni az embert, amíg nem kap valamilyen bizonyítékot arról, hogy nagy művésznek született. 😀

  14. Kedves Aranymosó!

    Közben eszembe jutott két kérdés: Ha jól emlékszem a továbblépéshez két pozitív lektori kell.
    1. Aki már kapott egyet, mikor várhatja a második véleményt?
    2. Aki a második véleményt adja, tudja-e, hogy már van egy pozitív? (Nem arra utalok, hogy baj, ha igen, csak kíváncsi vagyok, hogy működik.)

  15. Először is, nagyon köszönöm, hogy kikerülhettem. Az első regényem volt, és ezért sokat jelent, hogy a kiemeltek között láthattam.
    És ma ugyan rossz volt a negatív lektorira ébredni, örülök, hogy kaptam végre egy hozzáértő kritikát.
    Egy valamit azonban nem értettem meg pontosan.
    „megjelenő regényben nem lehet elképzelt gazdagságban, elképzelt munkakörülmények között, elképzelt helyszínen mozgatni szereplőket”
    Ezt esetleg el tudná nekem valaki magyarázni?
    Előre is köszönöm, és drukkolok a többieknek!

  16. Sajnálom, hogy egyelőre nem jutott tovább senki a most értékeltekből, de a Rakéta Projektre a kitett részletek és lektori vélemény alapján még van esély!
    (Savannah történetét igazàn sajnálom…)

    Nehéz, sőt lehetetlen szerintem ennyi karakter alapján eldönteni nekünk olvasóknak, hogy a regény egésze jó lehet vagy sem, de a lektorok alaposan kivesézhetik a szövegeket a döntésük elött!
    És ahányan vagyunk lelkes olvasók, annyiféle stílust szeretünk, nekem kifejezetten tetszik, hogy ennyi különleges részletet olvashatunk hétről hétre.

    Kitartást Anubisz történetének, szurkolok érte!

    Még egyszer gratulálok a kitett részletekhez, hisz rengeteg munkát fektettetek bele és a Ti erőfeszítésetek már elért egy szintet, ezt ne felejtétek el! Ezt már senki nem tudja elvenni tőletek!!!

  17. Kedves Lobo Marunga!
    A második lektori véleményt a pályázat végén kapják az írók. A rendszer úgy fest, hogy lektorok –> vezető szerkesztő –> kiadóvezető. Így igen, egyértelmű, hogy aki feljebb jut a rendszerben, annak már van egy pozitív lektorija.

  18. Kedves Savannah Taylor!
    Érdemes élettapasztalatokat gyűjteni, például többféle munkahely, külföldi utazások stb. Grafikusokkal is lehet beszélgetni a munkájukról, vagy ha van gazdag ismerős, megfigyelni a szokásait. Élőbbé, hitelesebbé teszi a történetet.
    (Egyszer kaptunk egy olyan kéziratot, ahol az egyetemet osztályfőnkkel képzelte el az író. Meglepődtünk, aztán kiderült, 16 éves volt, és persze, hogy nem volt egyetemről minimális tapasztalata sem.)

  19. Agnieska, az első és utolsó fejezet közti fejlődés öröme az, ami a legfontosabb. Ez a legerősebb visszajelzés, hogy az ember jó úton jár. 🙂

  20. Kitartást mindenkinek, akit most elkaszáltak.
    Aki egyszer már nekifogott, az nagyon jól tudja, milyen órási nagy munka egy regény összehozása.(és mekkora bátorság idegeneknek megmutatni)
    Önmagában már a kikerülés is egy visszajelzés, amire lehet építkezni.
    Ebből a csalódottságból tudtok majd később építkezni.

  21. Köszönöm a lektori véleményt. Egyrészt fáj, hiszen az ember bízik a továbbjutásban. Másrészt örülök, hiszen eljutottam a kikerülésig, és végre kaptam egy külsős, értékelhető szakmai kritikát, amit azért, valljuk be, ismerősöktől nem nagyon kap az ember. Így legalább sejtem, hogy hol állok az írással.
    Amint kiheverem a csalódást, visszatérek a regényhez, és átdolgozom. Most abban bízom, hogy a Rakéta Projektbe bekerülök, és kapok hozzáértő tanácsokat.
    Úgy érzem, hogy óriási lendületet és hitet adott az a néhány pozitív gondolat, amit kaptam, és maga a tudat, hogy beválogattak az ígéretesek közé. 🙂
    Gratulálok mindenkinek, aki kikerült, és kívánok további jó munkát!

  22. Személy szerint összességében pozitívan értékelem az eddigi eredményt. A kikerülés önmagában fontos volt számomra, de úgy gondolom, hogy a lektori vélemény is sokat segített, hiszen rámutatott a meglévő hibákra.
    A „Csatornapatkányok” történetét ezzel együtt nem érzem elveszettnek, hiszen az utolsó mondat szerint „ebben a formában nem megjeleníthető”. Megfelelő instrukciók mellett minden bizonnyal olvasható regény kerekedhet belőle.
    A lektori véleményt köszönöm, ahogy az olvasói támogatást is!

  23. Külön szeretném megköszönni mindenkinek, aki megtisztelt a figyelmével és támogatott ezen a versenyen. Nagyon sokat jelentett és jelent: a folytatást. 🙂

  24. Kedves Aranymosó!

    Egy kérdesem lenne. Angolszász kreatív írás (MICE és társai), vagy a romantika kora által hangoztatott „zseni” a fontosabb írásnál? 😉

    Csak érdekel.

    Lily

    Ui: Most tanultam meg a kalandregénynél egy fontosat. Felejtsd el a klisés főhőst és főgonoszt (itt is láttam egyszer hasonlót)!! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük