Április közepén járunk, egyre izgalmasabb az irodalmi válogató, hiszen két hét múlva véget ér. A lektorok nagy lendülettel dolgoznak, keresik a megjelenésre érett írásokat.
Illés Adrienn: Pézsmapimpő és a nyavalyatörés
Nyelvi játékosság, kreatív ötletek, kellemes nyelvi szint. Ám a kötet zavaros; nyelvileg egy idő után öncélúvá válik, miközben elfelejti magát a történetet. A korcsoport nem tiszta, a szójátékok első felét egy hétéves gyerek meg tudja oldani, de később a banya hamarabb jönne rá, mert pl. a macskagyökér, ládafia szavak nem biztos, hogy benne vannak a főhős szókincsében. A dramaturgiai ív nem jó, a kötet első fele passzív, nem tesz a gyerekszereplő szinte semmit (és túl természetes neki a banya stb mesevilág is), a valódi történet a mesekönyv közepétől indul. Érdemes lenne arra fókuszálni, hogy ez a könyv gyerekeknek íródik. A kézirat sajnos negatív lektorit kapott.
Varga Gy. Brájen: A kék orchidea
Kellemes pillanatok, hangulatos falusi életképek sorozata. Ám a szereplők életében nagyon sokáig nincs igazi tét, nincs konfliktus. A dramaturgiai ív nem jó; a regény első fele lapos, inkább csak egy hosszabb előzmény. Át kellene gondolni, honnan indul az igazi cselekmény, és azokat a jeleneteket megírni, ahol megjelenik az érzelmi tét, a szereplők nyomás alá kerülnek, és elindul egy változás. Nyelvileg túlírt a szöveg; a számos hangulatos kép egy pont után sok lesz, jobban kellene a szereplőkre összpontosítani, az ajtó színe helyett az ő érzelmi állapotukat leírni. A sok apró mozzanatból álló cselekményt is érdemes átgondolni, hiszen ha nem látni a történet ívét, nincs fókusz, akkor elaprózódik az amúgy hangulatos regény. Sajnos az írás negatív lektorit kapott.
Papp Brigitta: Műsorszünet!
Krimis-thrilleres felütésű regény, ahol az első fejezetek ügyesen megalapozzák a feszültséget. Azonban mindezzel nem kezd semmit az író; később nem jó az információadagolás és nem tiszta kinek, és miért íródott ez a regény. Az indítás után a történet leereszt, a szereplő sokáig nincs igazi veszélyben, a thrilleres írói ígéret nem működik. A nyomozás szálai egyszerűek és kiszámíthatóak; a krimi lényege a rejtély és a csavar, így ez az írói ígéret sem működik. A politikai szál akkor lenne érdekes, ha összeesküvés alakulna ki, nem vitafórumot látnánk. A karakterek közötti kapcsolatok felszínesek, így lélektani regényként sem működik. Humor megjelenik benne, de nem elég erős a stílus, hogy ez elvigye a hátán. A kézirat sokféle írói ígéretet letesz, de mivel nem fókuszál egyikre sem, így nem rajzolódik ki a dramaturgiai ív. Az írás sajnos negatív lektorit kapott.
Callie: A Csillagvezér
Alapos utánjárással készült regény, ahol a kuruc időszak egy kevéssé feldolgozott ideje elevenedik meg. A párbeszédek laposak, kevés a konfliktus, nincs íve a történetnek. A megírás módjában keveredik a régi, klasszikus narrációs stílus, és a mai filmes vágások, érdekes dramaturgia problémát okozva. Az E/3-as távoli narráció elavult írói eszköz (de akár jól működhetne, ha az író nem csak a történelmi eseményekre fókuszálna, hanem a karakterek személyes életére, konfliktusaira is), viszont a filmes eszköztárral keverve kioltja a kétféle dramaturgiai eszköztár egymást. Sok jelenet nagytotállal indul, részletesen bemutatja a környezet, elhelyezi benne a szereplőt, leírja aprólékosan a ruhát, karakterek kinézetét, majd jön a dialógus, kis esemény, és vágás. Ezek a vágások rossz helyen vannak, nem ilyen módon kell egy regényben sűríteni, és nem így jelenetet váltani. Ráadásul üti a klasszikus, ódivatú narrációt is, aminek pont az a lényege, hogy semmi nem rántja ki az olvasót a regényből. A kézirat sajnos negatív lektorit kapott.
Köszönjük a kéziratokat!
—————————————-
Ne feledjétek, az irodalmi válogató végén kiválasztjuk azokat a műveket, melyek a Rakéta projektbe kerülnek, illetve fény derül a Public Starra is! 🙂
E hónapban is tart az IMÁDOK OLVASNI véleményezős játékunk, ahol többféle nyeremény közül választhatsz, megnyerheted akár Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán regényét, vagy Varga Bea: A siker tintája. Kalandos lépések az írói karrier útján könyvét is, vagy akár a szövegrészleted szerkesztését.
Jövő hétvégén szeretettel várunk mindenkit a budapesti Könyvfesztiválra!
Április 26-án, csütörtökön Varga Bea vezető szerkesztő a szegedi BölcsészFeszt keretében az egyetemen írásról beszélget, és élő szövegelemzést végez. Szeretettel várunk mindenkit! Részletes program hamarosan.
Sajnálom a Pimpőt 🙁 Hát igen, amit jeleztetek, nem látszik a kezdeteken.
Köszönöm a visszajelzést.
Egy sem kapott pozitívat….Valóban két hét, és kifújt az első szűrő? Kezdek fellélegezni, már nem kell sokat várni. Én magam már nem számolok arra, hogy a Flamenkór bekerül. Spanyol cigányok, az nem menő. A Flamennco végképp, Andalúzia végképp. Viszont ez esetben megvan a kiadóm…..
A szerzőknek kitartást kívánok és gratulálok az eddigi remek munkához és kikerüléshez!
Csak egy gyors kérdésem lenne az előszűréssel kapcsolatban!
Körübelül hány regény részlete van még hátra?
Stella, két hét még a válogató, és kész az idei írások szemlézése.
Oh, Pézsmapimpőt sajnálom, a kategóriájában eddig az tetszett a legjobban :/
Fognak még kikerülni regényrészletek? És ha esetleg valaki nem jutott tovább, az kap valami értesítést erről, vagy csak nem kerül ki a regénye?
Gale, igen, még két héten át tart a pályázat, és felkerülnek részletek.
Leggyorsabb, ha az ember az oldalról tájékozódik. A fejlécben a Pályázók aloldalon minden kikerült neve szerepel.
Természetesen, amint lezárul a pályázat, és a kiadóvezető döntése alapján megvannak a Rakéta projektesek, akkor mind a 282 pályázónak kiküldjük az értesítést.
Köszönöm a vélemény! És további sok sikert kívánok a még versenyben lévőknek! 🙂
Szomorúan nyugtáztam, hogy a „Műsorszünet!”, negatívot kapott mivel szeretem a krimiket és szívesen olvastam volna könyvként. Az írásról általában az a véleményem, hogy csak akkor érdemes, ha az ember nem egyből 900 oldalban gondolkodik, hanem novlettben, ami 200-310 oldalas és például mítikus fantasy vagy más kedvencnél a pobtosság és a fantázia egyensúlya. Szerintem ez ideális és nem halsz bele, nincs írói blokk. 🙂 (Mellékesen megemlítem, hogy a Wattpadon egy csomó segítség van finomítani az írástechnikát, nekem segített csak ajánlani tudom, angolul van).
Remélem mindenkinek sikerül majd, és kitartást. 😉
Puszi!
Lily
Ha a pályázat legvégén jön csak mindenkinek a kiértesítés, az kb azt is jelenti, hogy a kiértesítés után kezdhetem el felvenni a kapcsolatot a könyvkiadóval, akiknek eredetileg ment volna a kézirat. Mégis muszáj kivárni a júniust?
Szandra: Mikor beadtad, vállaltad, hogy kivárod a végét. Tehát az előszürés végét, ami még két hét, ha kikerülsz, akkor pedig a rakéta és a public star végét, ami akkor lesz meg, amikor lezárják. Miért adtad be, ha van kiadód, aki kiadná? Itt a többség maximum magánban adná ki, vagy kiadót keres. Te lehetsz az egyetlen, akinek van kiadója, és jelentkezett rá.
Anikó, mielőtt beadtam, nem tudtam, hogy jön egy kis pénz. Hogy jön éppen annyi, hogy elindítsam a Pepét.
Most két verzió van. Vagy itt sikerül valami, annak a hozadéka pedig talán az, hogy megmarad a lóvé.
Vagy ha itt nem, akkor jön az eredeti terv a kiadómmal…..és a saját vállalkozás….
Várni nem nagyon szeretek, az van most inkább. Úgy általában. Más téren is azonnal megyek a falnak sokszor.
Amúgy eddig mindig magánban nyomtam az ipart+ a nem fizetős hanem elbírálás után eső irodalmi folyóiratos publikációk. Egyelőre az utóbbi az erősebb, magánkiadást úgy 2 évente tudok eszközölni vagy 3 évente. Kivétel ez a furcsa szituáció, ami múlt év novemberében történt. Tehát most nyáron nem tudom milyen úton egy önálló kötet ki tud menni, és nem a jövő évben történik ez.
Aha. Tehát nem kiadód van, aki kiadná, hanem van egy kiadó, aki kiadja, ha kifizeted. Ilyen kiadóm nekem is lenne, néha megnézem a szerződést, ha eszembe jutna, és gyorsan visszadugom 😀 Tőlem ott lehet az is, hogy x db után a második könyv már ingyenes, elsődlegesen kiadót keresek. Lehet, hogy ha nagyon nem megy, felteszem a netre, online vásárlással.A kiadják, mert kifizetem nekik, nekem valahogy a mardekáros kviddicscsapatot juttatja eszembe, és gyorsan meggondolom magam. 🙂
Kedves Aranymosók! A múlt szombati lektori hírek alatt érdekes vita alakult ki a Public Star kapcsán. A következő mondat gondolkodásra késztetett: „Önmagunk, és tehetségünk képviselete szintén egyfajta képesség.” Tisztában vagyok vele, hogy ez utóbbi alapvetően a már kikerült regényrészletek marketingjére vonatkozott, most mégis kísérletet tennék arra, hogy itt a végső hajrában „kampányoljak” kicsit a kéziratunk mellett. Leírom hát, miért hittem/hiszem mostanáig, hogy a Vérvonal igenis egy jól sikerült könyv:
Azért, mert imádták. Nem titok, hogy a tesztolvasóink mind ismerősök, akik nyilván az átlagnál kissé elfogultabban nyilatkoznak egy baráti házaspár által írt könyvről, viszont elsősorban nem is a később megfogalmazott véleményükre alapoztunk, hanem a tempóra, amiben olvastak. A legtöbben (bár itt csak húsz emberről beszélünk) pár nap alatt a könyv végére értek, saját bevallásuk szerint úgy a felétől már le sem bírták rakni, majd követelték a folytatást (azóta született még két regény, most a negyediken dolgozunk). Egy kedves olvasónk olyannyira nem bírt magával, hogy várakozásában még egyszer nekifutott a Vérvonalnak pár hónap leforgása alatt. Mások arról érdeklődtek, odaadhatják-e a könyvet az édesanyjuknak, testvérüknek, mert ők is kíváncsivá váltak. Mindettől persze lehet még ez egy gyenge írás, de én komolyan hiszem, hogy emberek százainak/ezreinek okozhatna minőségi kikapcsolódást, és szerintem a lektorok is szeretnék.
Amiért mostanra kezdem azt hinni, hogy talán mégsem sikerült annyira jól:
Az Aranymosás miatt. 😀 Azt kell gondolnom, hogy a prológus (és az első fejezet) valószínűleg nem éppen erőssége a kéziratnak, hiszen nem sikerült átlépnünk az előszűrő küszöbét.
Hogy miért írtam le mindezt? Csak azért, mert kikívánkozott belőlem. (Az itt kommentelőktől tuti megkapom majd a magamét… :D)
Köszönöm az Aranymosásnak a rengeteg izgalmas percet, amit okozott, egy élmény volt nyomon követni a pályázatot! Sok sikert kívánok a szerzőtársaknak, és további jó munkát a kiadónak!
Meerah Krane!
Nem fogsz kapni szerintem semmit 🙂 Kivéve hogy méééér kellett neked is prologust irni? 😀
Még van reményünk, ahogy Ujj Kati felhivta rá a figyelmem, nincs vége. Bár egyre kiboritóbb.
Nekem a család nem igen tudta olvasni, az (azóta már) exem nem olvas, anyám nem olvas, más nincs. Két embert ismerek az olvasóim között, és ebből az egyik rendelte magát a könyvet 🙂 Szóval máris csodás helyzetben vagy, ha ismerősök, barátok, család olvasta a könyved 🙂
Amit akartam mesélni, hogy a Freerunningot is többen ujraolvasták, és ha nem adok a kezükbe novellát, még mindig hallgatnám, hogy miért nem folytatom tovább. Én 5-6 oldal felett csak váz alapján tudok dolgozni. Tudtam a neveket, helyszineket, eldöntöttem nagy vonalakban miket akarok irni, utána kezdtem bele, és akkor lett vége a tervezett három fejezetnek (szakasznak, résznek, stb). Jó érezni, ha az olvasók azt kérik, hogy akár más szereplőkkel is írjak belőle folytatást.
Sajnos nem függ tőlünk sok minden. Megírunk valamit, amit akarunk, és bizony amatőrök vagyunk. Tanulnék is, ha lenne kitől és hogyan. Nem irom át ezerszer ész nélkül amatörők kérésére, mert a végén totál más könyv lesz, mint amit irtam, bár meghallgatom a tanácsokat, átgondolom, és sokat változtattam az eredetihez képest, de ameddig nem látja hozzáértő, benne marad sok minden, amit rendbe lehetne hozni. Próbáltam segítséghez jutni a napokban, hogy egyedül is gatyába rázhassam, de bebukott a dolog. Legalább már csak néhányszor tudunk belehalni az uj kikerülésbe. Ez is valami.
Kedves Meerah Krane! Ne keseredj még el, maradt még öt szabad hely! (Mondom ezt úgy, hogy közben én is kezdem veszíteni a reményt.)
Én nem írtam prológust az Aya című regényemhez, mert engem nem kapott el ez a járvány akkor még! 🙂 Azonban annyira kezdő vagyok, hogy csak átadás után szereztem tudomást az író két legnagyobb ellenségéről: a lét igéről és a hogyról. 🙂 Ennyire amatőr vagyok! 😀 Új szemmel beleolvasva a művembe, elszörnyedtem, annak ellenére, hogy bárki olvasta (egyikük sem kispályás olvasó, hanem olyan személyek, akik több ezer könyvet elolvastak már), imádták és nem róttak fel szóismétlést!
Ettől még nem nyomok delete-t, mert az írás a szenvedélyem, ami nélkül már nem tudom elképzelni az életem, pedig csak három éve kezdtem igazán. Szeretném másokkal is megosztani képzeletem szülötteit, nem adom fel, ahogy másnak is ezt ajánlom! 🙂
Szerintem meg nincsen semmi baj a magánkiadással. Ha akad pénzed, miért ne? Tette ezt Stephen King – aki a szintén magánban kezdte. Vagy a hazai történelmi regényíró csaj, művésznevén Izolde Johannsen. Nem minden jó, amit kiadó ingyen adott ki és a magán is lehet jó. Például olvastam már nem magán kiadott young adultot, ami iszonyat rossz, unalmas, klisés volt.
Többféle út létezik. Ki mit választ vagy tud választani.
Stone: Én egy éve még arra se gondoltam, hogy valaha ki akarjam adatni bármimet. Most meg teli vagyok ötlettel. Legfeljebb több lesz nem kiadva 😀 Ettől még irni fogok, mert muszáj. Sokan olvasták mindenem, többnyire idegenek, tetszett is nekik, különben meg se próbálom. De amatör vagyok, aki boldogan megtanulná, amit nem tud. Bár ez ugy tünik, csuszik egy évet. Saját szemmel irásilag minden, amit irtam, jobb lett, mint a korábbiak. Még irok egy halommal, és jobbak lesznek.
Remélem, kikerül, még van esélyünk 🙂
Szandra: Magánkiadás alatt én nem azt értem, hogy ha fizetek egy kiadónak, hajlandó kiadni, hanem hogy beadom egy nyomdába és kiadom én, próbálom reklámozni, stb., vagy feltöltöm valahova, ahonnan meg lehet vásárolni. Én az elsőt a végére hagynám, ha már semmi se megy 🙂
Kedves Pálfi Anikó!
Az általad vázolt magánkiadási forma – grafikát, nyomdát, kötészetet keresel, azután terjeszted – a legmacerásabb, és a legnehezebben működtethető. A marketing szakma, aki nem ért hozzá, rosszul fogja csinálni, és ráfizet. A kész kötet valószínűleg olcsóbb lesz, mintha keresnél egy kiadót, de az eredmény nagy valószínűséggel pénzkidobás lesz. A baj az, hogy a magánkiadással foglalkozó kiadók többnyire a lehúzásra utaznak. Elkészítik a könyvet, ha kifizeted még tessék-lássék meg is szerkesztik, de a marketinget és a terjesztést általában nem végzik el. Ilyen kiadó a Publió is, de van még néhány lehúzó cég. Hatalmas utánajárással találhatsz tisztességes vállalkozót, aki a saját munkáját maradéktalanul elvégzi, de bizony az sem dolgozik ingyen, hiszen abból él, amit megtermel. Az üzlet ilyen. 🙁
Attila: Én is ezzel a hozzáállással találkoztam több felé, ezért nem is nevesítettem, és pont ezért nem akarok kiadót, akinek fizetek, hogy kiadja. Honnan tudjam, kitől kapok többet a pénzemért, mint egy nyomdában?
Ha fizikálisan kinyomtattatom, olyan nyomdát keresek, akik – természetesen pénzért – megtervezik a borítót is. Van pár, áraknak is utána néztem. Egyébként arra a megoldásra gondoltam, mikor a kész könyv fent van a neten, reklámozod, és ha kell valakinek, akkor a rendelt darabszámot kinyomják. Ma, a digitalizáció korában van ilyenre lehetőség. x időnként az összes feltöltött és megrendelt könyvet kinyomják, szétküldik, levonják a költséget, némi százalékot, többi a tied. Amivel a gond van, hogy nem látja senki, ha bent maradt hiba. De ezt a kiadók se nézik a fent vázolt esetben. Tavaly nézegettem ilyesmit.
Én nem úgy adok ki magánban. Az Aposztrof kiadó vállalta a művek kiadását kicsi példányszámban és nem horrorisztikus áron. Ez a kiadó a kiadványait reklámozza és terjeszti is. Online könyváruházakba bejuttatta a dolgaimat, illetve könyvtárakhoz a hírlevelet, a könyvheti polcra kerülés is benne van. Szakmailag pedig mindennemű javítás, korrigálás.
Azt mondták, hogy én is reklámozhatom a dolgaimat nemcsak ők. Így két fronton támad a mars….60 db szerzői példányt kérte, 7 köteles példány ment a Fszek felé, és 134 van a kiadónál.
Amúgy a kiadó honlapjára pillantotok, éppen új kéziratokat keresnek. Nem tudom, hogy ez csak fizetős út, vagy belevágnak abba is, hogy új szerzőkbe tesznek igen nagy bizalmat.
Szandra: Értem. Néha ezért jó pontosítani 🙂