Bár itt a hosszú hétvége, a lektorok nem pihentek, hanem szorgosan olvasgatták a beküldött regényeket, hogy megtalálják a leendő szerzőinket. A friss lektori hírek következnek:
Anne Raven: Mindenképp
Lendületes nyitás, kellemesen romantikus felütés egy kibontakozó szerelmi történethez. Ami azonban nem lesz kézzelfogható, ellaposodik, részben mert az írói eszköztár fele hiányzik (leírások), részben mert az érzelmi ív rossz. A szereplők szinte azonnal egymásba szeretnek, aztán álproblémák sorozata jön, és végül a legnagyobb jelenet nem vált ki semmilyen katarzist. Látjuk az eseményeket, zajlik a cselekmény, de valójában nem vonja be az olvasót. Jóval erősebb érzelmi töltet kellene és élő karakterábrázolás, vagy esetleg egyedi író hang, ami fűszerként hatna, és amiért kiemelkedne a mű. Sajnos az írás negatív lektorit kapott.
Szabó Krisztina: Tempus
Népszerű, időutazós téma, és egy író, akinek jó az arányérzéke, és látszik, hogy szánt időt a történet és a háttér összerakására. Az írás azonban két szék között van. YA sci-fiként kezelve jó a történet és elégséges a háttérvilág, viszont hiányzik belőle az egyéni hang, színtelenek a karakterek, nincs igazi feszültségkeltés (pl. csavar nincs előkészítve), és az író nagy érzelmi távolságot tart a saját szereplőitől, mintha elemeket pakolna bele, és csak fejjel értené, de nem érezné, mi a YA regények lényege. Felnőtt sci-fiként kezelve sem működik, oda elnagyolt az ötlet kidolgozása, és a háttérvilág sincs kibontva, illetve a feszültségkeltés hiánya ott is probléma lenne. Sajnos az írás negatív lektorit kapott.
Ivády Nóra: Fák a Tom folyónál
Érdekes alapötlet, és alapos, sok-sok utánjárással kialakított történelmi körkép, amit az író nagy, és korhű szókinccsel jelenít meg. Azonban a narrációs mód, ahogy megteszi, sajnos, rendkívül elavult; a regény nem rossz, de évtizedekkel ezelőtti írói módszerekre épül. Az első pár fejezetben egy évtizedes sorsot zsúfol össze, összefoglalja, és nem bemutatja a történetet. Hullámzó az időkezelés is, nem mindig lehet tudni, egy-egy esemény között mennyi idő telik el. A legfőbb probléma, hogy nincs sem cselekmény-, sem karakterközpontúság: nincs a történetnek íve, és csak villanásokat kapunk abból is, hogy a szereplő hogyan éli meg a háborút, pedig ez az, ami igazán lekötné az olvasót. Sajnos az írás negatív lektorit kapott.
Köszönjük a beküldött kéziratokat!
A hírek visszakereshetők a http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/tag/lektori-hirek linken, vagy az írók nevét beírva.
Ne feledjétek, az irodalmi válogató végén kiválasztjuk azokat a műveket, melyek a Rakéta projektbe kerülnek, illetve fény derül a Public Starra is! 🙂
E hónapban is tart az IMÁDOK OLVASNI véleményezős játékunk, ahol többféle nyeremény közül választhatsz, megnyerheted akár Róbert Katalin: Kezdjetek el élni vagy On Sai (Varga Bea): Scar regényét.
Ezt már tényleg nem hiszem el… Bocsánat,tudom, nem valami információdús hozzászólás. Lassan kár pályázni 🙁
A csupa pozitív komment ellenére is negatív. Tényleg kár pályázni. Nem értem akkor mi számít jónak. Hihetetlen
@Dyta: tanuljunk a lektorikból, csak pozitívan 🙂
Sajnos az látszik meg, hogy az írók nem képzik magukat (stilisztika, leírás, karakterábrázolás), nem írnak novellákat (dramaturgiai gyakorlás), nem olvassák a saját területükön az elmúlt tíz évben megjelent könyveket (narrációs technikák, témák)…
Tanulni, fejlődni kellene.
Aranymosó, ezt most olyan komolyan vettem, hogy egy perce el is küldtem a jelentkezést a Dramaturgia kurzusra 😉
A Tempust én is nagyon sajnálom. Remélem, hogy a lektor által felsorolt hibák javíthatóak, és a regény belefér a Rakéta projektbe. Szerintem ez volt eddig a legnépszerűbb regény, és az indítása valóban ennek a legvonzóbb. Ami utána van azt sajnos nem láttuk, csak a szerkesztő olvashatta, remélem, hogy javítható. A szerzőnek sok sikert és eredményes fejlődést kívánok!
A Tempust nagyon sajnálom, de sok sikert és kitartást a Szerzőnek, remélem hamarosan olvashatom a teljes regényt 🙂
Oh a francba. Remélem javítható a Tempus.Az volt a kevesek között, amik tényleg megragadtak. De hát igen. A regényírás fárasztó és időigényes elfoglaltság. Nagyon kell figyelni, hogy a történet szépen ívelődjön. A csavarokat, fejezeteken át kell építeni, mindeközben a karakterek folyamatosan árnyalódnak és változnak.
Ezért nevetek nagyot, amikor néhány barátom azt mondja. Áh, könyvet írni… pite.
Mindegy. Azért reménykedni még lehet.
Értem én, hogy fejlődni kell, de ez egy amatőr íróknak szóló pályázat, nem? Nagyon sajnálom a Tempus és a Fák a Tom folyónál című regényeket, egészen biztos, hogy megvettem volna őket. A többi pályázónak még drukkolok, én már tudom, hogy labdába se rúghatok. Azért még próbálok pozitív maradni, remélem kerülnek még ki jó kis írások.
A Tempust sajnálom. Nem tudom, mi a különbség a YA és nem YA sci-fi között, és bevallom, nem is érdekel, csak hgoy egy érdekes könyvet kapjak a kezembe, akárkinek szánták eredetileg. De ez a könyvnyitás tetszett, és hazavinném.
Nem tudom, mennyi van még hátra, és azt se, az enyém kikerül-e egyáltalában, de furcsa, hogy ennyire nincs pozitív lektori 🙁
Aranymosó: én tuti nem fogom az elméletileg zsánerembe tartozó könyveket olvasni az elmúlt tíz évből, mert korábbiakat is azért nem olvastam, mert többnyire nem érintettek meg. Ezerből ha egyet találok érdekesnek, mert a romantikus könyvek jó része nem 2-3-4 ember életét mutatja be, amiben benne van az életük ÉS a szerelmük ÉS a körülöttük lévő világ, ami engem érdekel, hanem valami minimál történetszál van benne (mint a gatyipornókban a sztori), és arról szól a könyv, hogy találkoztam valakivel, sóhajtoz, sóhajtoz, oh be szép, sóhajtoz, sóhajtoz. Könyv vége. No ezért kezdtem írni inkább, mert elegem lett belőle, hogy órákig kell keresni egy könyvet, amit el is olvasnék a témában. És mikor egyet véletlenül találok, akkor kiderül, hogy az erotikus vonal a kézfogás és a csók. És akkor inkább átmegyek másik polchoz dühöngeni. Biztos nem fogom ezt a fenti stílust átvenni, mert minek írjam, ha én se olvasnám el?
Részben Pálfi Anikó hozzászólására reagálok, amikor azt írom, hogy nehéz ez a műfaji besorolás. Ugyanis nem a hagyományos értelemben vett felnőtt regényt írtam, ez biztos, de nem is igazán YA-ot, hanem a kettő közötti korosztálynak, amit jobb híján csak NA-nak tudok nevezni így utólag, sok beszélgetésen túl, alaposan belegondolva, viszont azt érzem, hogy a magyar piacon ez mostanság egyet jelent az erotikus meg egyéb romantikus regényekkel, amiknek a nagy részétől én is falra mászok (itt jön a képbe Anikó hozzászólása 🙂 ), ezért ezt nem mertem ráírni. Elrontottam volna? Lehetséges.
Bizonyára vannak hiányosságok, hibák az írásomban, ezt készséggel elismerem, és lehet, hogy még a nem felnőtt, de nem is YA korosztálynak sem lenne elég… – mi a jó szó ide – magával ragadó a regény, bár a különböző korú olvasóim erre nem panaszkodtak. Egyéb negatívumokat említettek, igyekeztem is tőlem telhetően kiküszöbölni őket, de senki sem mondta, hogy semmilyenek a karakterek vagy nem tudtak velük érzelmileg azonosulni, szóval erre a kritikára nem igazán számítottam. Át fogom gondolni, mit lehetne tenni ellene.
Persze szomorú vagyok, de reménykedem, hogy bekerülök a Rakéta projektbe, szeretem a történetemet, és hátha egy szerkesztő segítségével képes lennék a kiadó számára is elfogadható formába önteni.
Fura ez a sok negatív visszajelzés. Ez a pályázat a megjelenésért megy.
Ami azt jelenti, hogy a kiadó vállalja a teljes anyagi felelősséget a könyvért, ami nem kevés, így a szigor sztem érthető.
Mellesleg a szerző magával szúr ki, ha nincs kész az írás, mert bár némi marketinggel a kíváncsiak meg fogják venni az első kötetet, de mivel nem fog teljesen stimmelni a sztori, a következőt már biztosan nem veszik meg a szerzőtől, aki pedig érthetetlenül pislog majd, hogy mi a baj.
És még valami: lehet, hogy a fenti hibákat most nem érzitek kardinálisnak, de amikor az átlag olvasó leteszi a könyvet, érezni fogja, hogy valami nem stimmelt. Nem biztos, hogy tudni fogja, pontosan mi volt a baj, hisz nem szerkesztő, de azt biztosan tudni fogja, hogy csalódott.
Szerintem bízzatok a lektorok ítéletében, és örüljetek annak a lehetőségnek, amit a pályázat nyújt, azaz megmérettetik a szöveg és kaptok egy visszajelzést a főbb problémákról. Teljesen mindegy, ki mikor jelenik meg, nincs jelentősége. A lényeg, hogy a debütálás erős legyen. Szerintem élvezzétek inkább az írást és a pályázatot. : ) És persze píszendláv, meg ilyesmik. :))
A Tempus tényleg jól kezdődött, nem tudom, mennyire volt tudatos az írótól ez a nyitás, de pont az erősségével indított. 🙂
„Értem én, hogy fejlődni kell, de ez egy amatőr íróknak szóló pályázat, nem?”
Ez egy piacvezető kiadó országos pályázata, amire bárki beküldhet írást.
Az olvasót nem fogja érdekelni, kicsoda az író, ő egyszerűen jó regényt akar.
„Nem tudom, mi a különbség a YA és nem YA sci-fi között, és bevallom, nem is érdekel, csak hogy egy érdekes könyvet kapjak a kezembe”
Az olvasónak nem is kell tudnia. Igazából igen nagy távolság van, talán ez leginkább az a zsáner, ahol a korcsoportbeli ugrás teljesen más írói technikát igényel.
„én tuti nem fogom az elméletileg zsánerembe tartozó könyveket olvasni az elmúlt tíz évből, mert korábbiakat is azért nem olvastam, mert többnyire nem érintettek meg”
Minden zsánerben vannak kiváló könyvek, és vannak rosszak. Nagyon nehéz úgy íróvá válni, ha az ember nem olvasott legalább a saját terepén.
Én mint a lektorin negatívot kapott azt tudom mondani, hogy első részletekből mi úgysem tudjuk, hogyan folytatódott volna a történet. Számtalan könyv indul zseniálisan, hogy aztán aláhulljon a mélybe az egész, és vannak olyanok is, amiken át kell rágni magunkat az elején, hogy utána egész életünkben emlegessük, hogy milyen jó lett (Jókai Mór: Az arany ember. Hajózásos leírás, rémlik? Aztán pedig egy csodálatos, izgalmas, fordulatos regényt kapunk. Ha túltesszük magunkat azon, hogy kötelező, akkor hirtelen megértjük, miért is lett kötelező :D).
Akik most nem kaptak pozitívat, azt üzenem: ne adjátok fel! Én sem tervezem. Próbáljatok meg erőt meríteni abból, hogy legalább kikerültünk, kaptunk egy esélyt és csomó visszajelzést olvasóktól és profiktól egyaránt. Ebből próbáljunk meg építkezni. Szerintem nem érdemtelen az, hogy ide éppen ezek a részletek kerültek ki. Kívánom nektek, hogy az itt kapott pozitívumokat tudjátok beforgatni a munkátokba, és hogy ne adjátok fel, mert minden részletben volt valami, ami kiváló.
Szabó Krisztina, nem az NA sf önmagában a probléma. Esetleg nézd meg ezt a regényünket. Itt a jók a horgok, jól kelt feszültséget az író, és érzelmileg közeli a narráció. Olvass bele:
https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/neal-shusterman-unwind-6427
Aranymosó: Mindenképpen, már régóta a várólistámon van a sorozat. 🙂 És persze, én sem azt mondtam, hogy az a probléma, csak megjegyeztem, hogy bizonyos tényezők miatt nem könnyű a besorolás. Ugyanakkor ahogy látom, az Unwind is YA, és továbbra is élek a feltételezéssel, hogy a YA, a NA és a felnőtt SF olvasója különböző élményre vágyik. Ezt a saját írásomtól függetlenül írom, nem vitatom, hogy van mit javítani rajta. Nekem a nagyon tini YA sokszor már fárasztó, a felnőtt nem mindig ragad meg, gyakran máshol van a fókusz, mint ami engem érdekelne. A kettő között vágyom valamire, ezért is írtam olyanra a regényt, amilyenre. Az már megint más kérdés, hogy hogyan sikerült, milyen írástechnikai javítanivalók vannak benne, és mennyire vannak hozzám hasonló igényű olvasók a magyar piacon. 🙂
Az Unwind csak azért jutott eszembe, mert nem a YA sorozatunkban van (Vörös pöttyös disztópiák pl Napszemű Pippa Kenn), hanem a felnőtteknek szóló Hard Selection sorozatban. 🙂
Még ami kicsit szerintem jobb is volt, most az is kiesett. Sajnálom a Tom folyós történetet.
Azt, hogy egy pályázaton mi számít jónak, a zsüri ízlésétől függ. Ugyanez játszódik le, amikor irodalmi folyóiratnak küldesz. Ha a műveid modernebb hangvételűek, akkor a Tiszatáj, a Műút és az Élet és Irodalom biztos vissza fog utasítnai – azok nagyon konzervatív irodalmi lapok. Viszont a Holdkatlan, Várad, Prae kedveli a modern írásokat – ők meg az özönvíz előtti stílust nem kedvelik….
Kedves Aranymosó!
Beleolvastam az ajánlott regénybe. Nem mondom, „és”-sel kezdődő mondatot nem találtam benne – bár a „de” egy helyen felbukkant a szemelvényben a párbeszéden kívül is, viszont nem ez volt számomra az igazi tanulság. Most már tudom, hogy miért szeretnek a fiatal, kezdő írók rengeteg rövid mondatot írni. A könyvkiadók ezt részesítik előnyben.
Persze a háttérvilágot sem találnám egy klasszikus sci-fi regény működőképes terepének, de ebben a zsánerben ez gyakori, tulajdonképpen csaknem lehetetlen valóban működő hátteret alkotni. A történet egyébként erősen emlékeztet egy negyven évvel ezelőtti magyar kisregényre, már nem tudom ki követte el, azt hiszem, valamelyik humorral is foglalkozó írónk. Abban a kisregényben a család a nagymamát szállította – persze Wartburggal – a „bontóba”. Aztán a végállomáson piros nyakkendős úttörők fogadták a búcsúzkodó anyóst.
Azt a depresszióval telt történetet sem olvastam szívesen.
Ranymosó: Nem stimmel, hogy LEGALÁBB amiben beküldtem a könyvet. Én MINDENT olvasok. A problémám, hogy pont a zsáneremben a megjelentek jó része olvashatatlan számomra. Leírásban túl sok, minden másban túl kevés. És nem, nem akarom megtanulni, hogy lehet olyan könyvet írni, amit nem olvasnék el. Ha nekem se tetszik, minek írjam?
A másik gondom több zsánerben is, hogy úgy érzem, erősebben veszik a felnőtteknél a kort, mint az olvasótípusokat. Mire gondolok? Manapság sok olvasó modern típusú. Szeretik az igényes könyveket, de nincs idejük a klasszikus, régimódi oldalakon át tartó leírásokra. Tehát ha van egy rézváza, ezt ne úgy adják tudtomra, hogy 5 oldalon leírják a vázát, hanem a szereplő keres egy vázát a rózsának, körbefut a szeme, megakad egy rézvázán, amit két mondatban leír, és felkapja. Ez a fajta leírás szerintem jobban emészthető azoknak, akik modern emberként szeretnek olvasni, de valahogy sosincs idejük rá. Ez nem korkérdés, ilyen ember van 20 és 70 éves korban is. Mire egy hosszú prológust, egy hosszú leírást végigolvasnának, mittomén elmegy a busz, vége a egyek edzésnek, vagy bármi, amikor ki tudnak maguknak lopni negyed órát az olvasásra, amit majd folytatnak mondjuk este, amíg fő a vacsora. Sokszor az az érzésem, hogy vagy az írók, vagy a kiadók erre az olvasóközönségre úgy tekintenek, mintha nem létezne. Pedig ahogy csökken az idő, nő az informatikai befolyás, úgy fog bővülni ennek az olvasóközönségnek a köre.
Sci-fi ügyben tényleg nem értem a különbséget, én olvasó vagyok 😀 De jó lenne tudni, mert nem akarok az maradni…
@Attila
„Most már tudom, hogy miért szeretnek a fiatal, kezdő írók rengeteg rövid mondatot írni. A könyvkiadók ezt részesítik előnyben.”
Nem, mi szeretjük a ütős mondatokat, és a hosszas leírásokat IS 🙂 Nem ez a lényeg, hanem az, hogy milyen maga a történet, hiszen sokféle módon lehet jó egy regény.
@Anikó
„Manapság sok olvasó modern típusú. Szeretik az igényes könyveket, de nincs idejük a klasszikus, régimódi oldalakon át tartó leírásokra.”
Itt is ezt tudom mondani. A rövidebb, pergősebb könyveket is szeretjük, nem csak a hosszan ecsetelő leírásokat. 🙂
„És nem, nem akarom megtanulni, hogy lehet olyan könyvet írni, amit nem olvasnék el. Ha nekem se tetszik, minek írjam?”
Ilyesmit senki nem vár el.
A saját témát, a saját stílben kellene jól megírni. Ettől lesz egyedi egy regény.
Itt például nincs sok leírás, elég ütemesen mesél, és nem szépít semmit a nagyszájú new adult főhős:
https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/tara-sivec-csabitasok-es-csemegek-6852
Aranymosás: Igen, az ilyesmi tetszik, de sajnos kevés van ebből a típusból. Vagy hiába nyálazom a könyvesboltokat, nemigen találok rájuk.
Amiket írtam itt feljebb, azt olvasóként nyavalyogtam. Egy csomót beszélgetünk a barátnőmmel könyvekről. Hasonló az ízlésünk a stílust illetően. Mindketten még óvodában kezdtük az önálló olvasást, és mindkettőnknek szabad-rablása volt a családi könyvtárhoz. Jókait például még iskolás korom előtt találtam meg, és beborítottam az ágyat lexikonnal és idegen szavak kéziszótárával, hogy mindent megértsek, még ha egyedül is voltam otthon. A témákban már nem mindig értünk egyet a barátnőmmel, de néha saját témánkba a másik kezébe nyomunk könyveket 🙂 Valahogy mindketten hiányoljuk a mai, gyorsan pergő, de tartalmas, jó stílusú irományokat. Manapság már nincs annyi időnk, mint általános iskolában, de ugyanúgy szeretünk olvasni 🙂 Én főleg krimit, sci-fit, fantasyt, ő fantasyt és romantikát. Meg persze a klasszikusokat is mindketten.
Csak mikor kicsit ideges vagyok, előjönnek az ilyen fájó témák 🙂
Tegnap kicsit ideges voltam, ezért is jött ki belőlem az olvasói panaszkodás, de az kimaradt, hogy pont azért örültem ennek a válogatónak, mert a kiadónál arányaiban több olyan könyvet látok, ami mai és tetszik. A kesergésem úgy általában a könyvesboltok kínálatára vonatkokott.
A Tempus témája bejött, de én is éreztem azt, amit a kritika mond, mintha külső szemlélő lenne az író, aki nem bújik szereplője bőrébe. A másik kettő nem állt közel hozzám.
Akkor is nagy szó, ha valaki eljutott eddig! Gratulálok!
Máris sokat tanultam a válogatóból. 🙂
Tempusnak drukkolok!