Péntek van, és igen izgalmas pillanat a mostani, hiszen kiderül, milyen írásokat olvastak a héten a lektorok. 🙂
A kéziratok száma mindig változni fog, hiszen függ a művek hosszától az olvasás ideje, illetve a lektorok egyéb tevékenységeitől is.
De lássuk a heti termést…
Sajnos, az alábbi kéziratok nemet kaptak, a zárójelben szerepel a kiesés oka. Részletesebb magyarázatot, megvitatást nem tartunk, ezt ne kérjétek. Visszajelezzük azt is, ha valami nagyon jó volt az írásban, és tetszett a lektornak, hogy ez is segítse a fejlődést.
Joe Miller: A széttört idő legendája (dramaturgiai hibák, lapos rejtély, valószínűleg nem önálló mű)
Bakti Viktor: Integrálva (infoadagolás, karakterábrázolás, párbeszédek)(A háttérvilág ötletes.)
Berki Zsófi: Rose – A Bradburg testvérek (közepe után ellaposodik, logikai hibák) (A téma jópofa volt.)
Kálmán Mari: Katica úr és a többiek (dramaturgia ív, konfliktus hiánya) (Stílus életteli)
Hebert Márta: Nizzában bármi megtörténhet (dramaturgiai ív, logika, hullámzó cselekményvezetés) (A stílus nagyon jó.)
Sághy Zsuzsanna: Arte Mízia titokzatos eltűnése (leírások hiánya, élettelen párbeszédek, dramaturgia)
Victoria Rosen: Angyalok legendája (A karakterek és háttérvilág kidolgozatlansága, sablonok, logikai hibák, dramaturgia)
Ne feledjétek! Amelyik mű átjutott az előszűrésen, az a pályázat legjobb 15%-ban benne van, vagyis az író jó úton jár, még akkor is, ha most nem kerül kiadásra az adott írás.
Ezek az írások kiestek (sajnos újra csak akkor lehet beadni őket, ha két írósulis kurzust elvégez az író nálunk). Aki részletes elemzést szeretne, annak ajánlom figyelmébe a Kéziratszervizt.
Maga a pályázat folytatódik, reméljük, a jövő héten tudunk jobb híreket is közölni. 🙂
Off: Megpróbáltam feleleveníteni a pályázatokat, de kettőnek rossz a linkje. Kálmán Mari és Berki Zsófi írásait nem lehet innen elérni.
On: Tök jó ötlet, és szerintem értékes gesztus ez a rövid értékelés. Ha valaki komolyan veszi, és rágyúr a hiányosságokra, mérföldekkel messzebb juthat. Sok szerencsét a jövő heti csapatnak!
Köszönöm a részvételt ^^ Hajrá a bent maradóknak 🙂
Azt hiszem, ezt az egymondatos értékelést én is örömmel fogadtam volna mindkét esetben, amikor kipottyantam a lektorok markából. 🙂
Sok sikert a továbbjutóknak!
(Ádám, köszi, javítottam a linkeket.)
Vérzik a szívem Katica Úrért és Delphoi-ért is..:(
Kedves Aranymosó!
Nagyon szívesen. 🙂
Keményen odacsaptatok a sebességnek. 🙂 Lean-pályázat.
A kiesőknek tanulságokkal teli gyászt, és gyors talpra állást kívánok. 🙂 Mint tavalyi kieső, erős sorsközösséget érzek veletek. Épp ezért szeretnék egy emlékeztetőt: nekünk sem érdekünk félkész művel kiállni a nagyérdemű elé.
Ami jó, az csak jobb lesz a szünettől, ami pedig nem… az most kap egy esélyt, hogy az legyen.
Kedves Aranymosó!
Nem teljesen értem… Bakti Viktor: Integrálva című művéből kikerült a 2. rész, ami alapján azt gondoltam, hogy továbbjutott, itt viszont kiesőként van felsorolva. Valamit félreértettem? Noémi
Ó. Majd legközelebb.:) Köszönöm a lehetőséget, érdekes és izgalmas ez a pályázat, sok sikert kívánok a többieknek.
Most negatív lektorit kapott szerzőknek üzenem: fel a fejjel! Sajnálom mindet. Remélem, jövőhéten azért lesz olyan mű, ami fennakadt a rostán.
Tetszik ez az újítás, hogy a kiesett szerzők kapnak két szavas értékelést. Legalább van valami támpont, ami alapján el tudnak indulni. Aranymosóéknak nagy köszönet érte!
Ó, de sajnálom! Katica úr és a többiek
és a Széttört idő legendája nekem nagyon tetszett. Minden elismerésem az íróké, és további sikereket kívánok nekik!! 🙂 Egyébként így már mi sem olvashatjuk el?
Nem akadékoskodni szeretnék, csak érdekelne ez a 15%. Elvesztem a számításban. 284 mű, 51 továbbjutó, 15%?
Egy kissé szíven ütött, hogy rögtön az összes bekért mű negatívat kapott, sajnálom, jó lett volna legalább egy, amelyiket átengedi az első lektor. Szinte mindegyiknél ott van a kiesés okaként, hogy dramaturgiai hiba, és ezen most eltöprengtem egy kicsit. Kedves Aranymosó! Ha megkérdezhetem: mire mondjátok azt, hogy ez még javítható hiba (amit érdemes is javítani)? Emlékszem, volt már róla szó, hogy az olyan dramaturgiai hibák, amik miatt az alapjaitól kellene újraírni a regényt, mindenféleképp elutasításhoz vezetnek, ez tiszta sor, de van egy határ, ameddig még „belefér”? Gondolok itt arra, hogy ha pl. lehetne valamelyik (mellék)szereplő egy kicsit árnyaltabb, vagy be kellene toldani egy-két plusz jelenetet, vagy jobban kifejteni valamit. Nyilván van ilyen határ, mert úgyis minden regényt kell még szerkeszteni, csak érdekel, hogy nagyjából hol.
Rita!
Ezt Varga Bea nyilatkozta egyszer az Aranymosással kapcsolatban.
„Ha az első lektor pozitív értékelést ad, az írás megy a másodikhoz, ha az is igent mond, akkor a pályázat végén Katona Ildikó megkapja a műveket és a lektori véleményeket, és ez alapján dönt.”
„Két igenlő lektorival általában papírmegjelenés lesz. Ha egy igen és egy nem van, vagy pedig egyenesen e-book besorolást ad a lektor, akkor valószínűleg vagy a célcsoport kétséges, vagy jó a szerző stílusa, de olyan dramaturgiai vagy egyéb gond van, ami szerkesztéssel nem biztos, hogy javítható. Az első lektor átengedi a határon billegő írásokat, hogy a második is megnézhesse, ezért akad látszólag vegyes értékelés. Drága egy könyv, és az olvasók igazán erős élményt akarnak. Viszont mi sem szeretnénk elveszteni a tehetségeket, így köztes megoldás az e-book. Szerkesztés után még egyszer átgondolja a kiadóvezető, és előfordul, hogy mégis papírkiadás lesz.”
A másik dolog…remélem, az előszűrésen kiesett írásokat a kiadó semmilyen formában nem őrzi meg. ? Ezt fontosnak tartom, az én számomra legalábbis biztosan az lenne, ha pályáztam volna.
Örülök, hogy tetszik az újítás, és jó támpontnak érzitek. 🙂
Noémi, igen, a fenti művek továbbjutottak az előszűrésen, és a második fordulóban a lektoroknál kiestek.
Jusztina, csak egy nagyságrendi becslés volt, de igazad van, 18%.
Rita, nem olyan hibákról van szó, amiket felsoroltál, mert azok javíthatók szerkesztés alatt, hanem az egész szerkezetet érintő dolgokról. Például ha nem tartja az író a fókuszt, és szétesik a könyv, az irgalmatlan nagy átírás lenne. Nincs értelme. Nem csak azért, mert nekünk túl nagy munka, hanem mert az író úgy érezné, megerőszakolják a könyvét.
Ráadásul jó eséllyel meg sem tudja csinálni, hiszen idehaza sok író spontán ír, nincs elméleti ismerete vagy stilisztikai gyakorlat a háta mögött. Nyugaton egy kezdő író ma már legalább 8-10 írástechnikai könyvet elolvas, egy-két írós kurzuson részt vesz a pályája legelején, de ez idehaza hiányzik. (Szerkesztéskor nagyon meglátszik, hogy ki az, aki szakmaként gondol az írásra, és egyáltalán érti, hogy miről beszélek javításkor…)
Elidegenítő Effektus, köszönöm. 🙂
Annyi kis módosítás van, hogy mostantól ha az első lektor e-bookra gondol, akkor az jelenik meg az oldalon, nem a sima igen. És ezek a művek is kapnak második lektort.
Zorka, a mélcímen megmarad az írás, nem törlöm, ugyanis ez alapján ellenőrizzük, hogy korábbi években elutasítottuk-e. Ha minden évben be lehetne adni ugyanazt, akkor 284 helyett nyolcszáz körüli pályázatot kapnánk.
Tisztelt Aranymosó!
Kedves Írótársak!
Elsőként szeretném megköszönni a lehetőséget, amelyet a kiadó biztosított számomra! Nincs bennem sértődés, sőt nagy örömömre szolgált ebben a mezőnyben látni pályamunkámat. Mindezzel együtt hadd fogalmazzak meg néhány gondolatot, és előre is elnézést kérek, ha kissé terjengős leszek!
Pár évvel ezelőtt olvastam egy kutatás eredményét, amely a legtöbbször félbehagyott könyveket vette górcső alá, azaz olyan regényekkel foglalkozott, amelyeket az olvasók letettek, mert érdeklődésük lankadt vagy másra számítottak (mondjuk a hírverés, a kritikák vagy a fülszöveg alapján). A listán előkelő helyezést ért el többek között A 22-es csapdája és A gyűrűk ura. Korántsem lepett meg az eredmény, mivel az irodalom (a többi művészeti ághoz hasonlatosan) igencsak szubjektív. Nekem ez tetszik, neked az, ő amazt kedveli, de mindez csöppet sem von le az örökbecsű művek értékéből. Véleményem szerint azonban nem csupán erről van szó. Akadnak művek, amelyekhez meg kell érni (például a Száz év magány egészen más irodalmi élvezetet jelent felnőtt fejjel, mint tinédzser korban), és olyan regények is, amelyek pillanatnyi hangulatunk okán akadnak fenn érdeklődésünk rostáján: most mást olvasnánk szívesebben, de pár év múlva (vagy akár heteken, hónapokon belül) ismét lekerülnek a polcról, és akkor már egy szuszra fölfaljuk azokat. A félbehagyott könyvekről lehetnek impresszióink, fogalmazhatunk meg róluk személyes véleményt, de magvas, tényszerű és reálisnak mondott értékelést csak akkor adhatunk, ha végigolvassuk őket. A szerző szándéka is az, hogy egészet alkosson, nem félmunkákkal traktál bennünket, joggal várhatja tehát el, a kerek egész birtokában fogalmazzuk meg észrevételeinket.
Hogy miért e szószátyár bevezető? Mert meglátásom szerint az én regényemet elbíráló lektor (és egyáltalán nem ironizálva írom: tisztelet előtte), nemhogy a művet nem olvasta végig, de a harmadáig sem jutott el. Amikor az első, illetve a második fejezet végén fölfedezett két (vélhetően) más (előzmény-) regényhez kapcsolódó gyönge szálat, nem folytatta az olvasást. (Ugye, igazam van? )
„Valószínűleg nem önálló mű” – szólt a sommás verdikt, és majdnem igaz! Ugyanis nem csak valószínűleg, hanem ténylegesen is folytatástörténetről van szó. Ezen tényt sosem rejtettem véka alá, a szinopszisban leírtam, illetve a regény végén található A szerző megjegyzései is tartalmazza az idevágó információkat. A pályázati kiírásban nem szerepelt, hogy a folytatások automatikusan negatív elbírálást kapnak majdan a pályázat bizonyos szakaszaiban; ha tudom, nyilván nem is adom be a regényemet. A széttört idő legendája valóban (nem szerves – ezt fontos hangsúlyozni) folytatása egy korábbi, országos kiadó által megjelentetett, országos terjesztésben kapható (saját nevem alatt írt) regényemnek, mindazonáltal (nem csak az én véleményem szerint) megállja a helyét önálló munkaként, a mű meghatározott részein kellő alapossággal elmagyarázott kapcsolódási pontok, valamint a teljesen független cselekményvezetés okán érthető és reményeim szerint kellőképp élvezhető. A lektornak, ha továbbolvasott volna, bizonyára ez föltűnik.
„Lapos rejtély” – ez a közbülső meglátás. Talán igaz lehet, annál is inkább, mivel szó sincs rejtélyről. A regényem nem A Da Vinci-kód és nem a Poirot karácsonya, mivel a zsánere sem krimi, misztikus irodalom etc. Nem akar sem több, sem kevesebb lenni, mint ami: szórakoztató kalandregény, amely a három bemutatott történelmi kor egy-egy eseménye kapcsán talán tágítja az olvasó ismereteit – kicsit bővebben, mint a történelemkönyvek megfelelő fejezetei.
Előző regényem irodalmi lektora Pátkai Tivadar volt (irodalmi berkekben bizonnyal mindenki által ismerős a név). Liszkay Szilviával (a Narnia krónikái regények és filmek műfordítója) együtt hasznos tanácsokkal és meglátásokkal segítettek eme regény megírásában. Az előzménytörténetben is maradhattak természetesen hibák (ezektől nem mentes a legjobban megírt és a legalaposabban szerkesztett mű – még nyomtatásban – sem), de az olvasók ezeket vagy nem vették észre, vagy nem érdekelte őket különösebben, mert a regény a 2012-es Libri Aranykönyv szavazáson a szórakoztató irodalom – magyar szerzők szekciójában a második helyezett lett (Frei Tamás akkor megjelent regénye előzte meg). Írásaim rendszeresen jelennek meg (eddig kivétel nélkül a saját nevem alatt) irodalmi folyóiratokban (Hitel, Kalligram) és antológiákban, több novellapályázat díjait zsebelhettem már be. Ezeket nem azért írom, mert el vagyok telve saját irodalmi kiválóságommal (szó sincs ilyenről), pusztán azért, hogy kiemeljem, mekkora fontossággal bírnak számomra a magasabb szintre emelt elvárások. Természetesen szépirodalmat másként kell írni, mint lektűrt, de ugyanazon irodalmi normatíváknak kell megfelelni mindkét műfajban.
Folytatástörténet A széttört idő legendája? Persze! Lapos a (nem létező) rejtély? Kezdeti impressziók kérdése. Vannak fogyatékosságai? Nyilván! De hogy dramaturgiai hibái lennének?! Hááát…
Búcsúzóul még egyszer szeretném megköszönni a megmérettetést, és eloszlatni azt az esetleges félreértést, mely szerint a fentiekben a lektor szakértelmét kérdőjeleztem meg. Szó sincs ilyesmiről! Pusztán azt gondolom, az alaposság, a kitartás és a kell idő hiányzott. Ez utóbbi biztosan széttört…
A kiadónak és írótársaimnak is nagyon sok sikert kívánok!
Kedves Joe!
A regényt végigolvasta a lektor, és írt róla egy alapos dramaturgiai elemzést, ez alapján esett ki. Attól, hogy egy korábbi kötet esetleg jól sikerült, nem biztos, hogy a második is, sajnos ez az írói életben előfordul.
Idővel, és némi átírással bizonyára megtalálja az úját a regény az olvasók felé.
Elidegenítő Effektus, Aranymosó, köszönöm a választ! (Közben rájöttem, hogy kissé pontatlan voltam, mert a karakterábrázolás pl. nem dramaturgia…)
Ja, és én is örülök, hogy van visszajelzés 🙂
Kedves Joe Miller!!!
Azt kérdeztem, már nincs is rá lehetőség, hogy elolvassuk a műved. Bocsánat, én nem voltam egyértelmű..ez a kérdés Neked szólt!. Nekem ugyanis leginkább ez a mű keltette fel az érdeklődésem.
Előre is elnézést, senkit sem akarok megbántani; sokat gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán hozzászóljak-e a kérdéshez. Szerintem nem szabad elfelejteni, hogy a kiesett művekhez írt rövid indoklás egy gesztus a kiadó részéről: még ha a teljes lektori véleményt nem is kapják meg a szerzők, ez akkor is jó támpontot adhat, és szerintem illik megbecsülni. Eddig nem volt ilyen, és ki tudja, talán a jövőben nem is lesz, amennyiben többen „védekezni” kezdenek vagy feltételezéseket posztolnak arról, hogy a lektor nem olvasta végig/rosszul értelmezte a kéziratot. Állítólag az első Aranymosás után is a kialakult viták miatt szüntették meg azt a gyakorlatot, hogy véleményt írnak a szerzőknek. Tudom, néha nehéz lehet ellenállni a kísértésnek, és nem vagyok sem az oldal moderátora, sem a pályázat részvevője, de résztvevőként mindenképp végiggondolnám, hogy minden megnyilvánulásom kihathat akár magára az Aranymosás-projektre is.
Azt hiszem, Gergelynek igaza van, de közben reménykedem, hogy Aranymosó nem mimóza, és nem kapja fel a vizet a nagyjából normális hangú megszólalásokra. Mindenki másképp viseli a kudarcot, és varga Bea ért az emberekhez. Bízom benne, hogy amíg az elkeseredés szülte hangok nem lépik túl a kulturált panaszkodás mértékét, elviseli a néhány elégedetlenkedő szavait. A többség pedig alighanem okul, mint ahogy én is és mások is igyekeztünk okulni akkor, amikor mi kiszédültünk a versenyből.
Abban a tudatban kellett indulni, hogy a verseny szervezői előre elárulták, a tapasztalatok szerint 2-3, de max 5 % lehet a sikeres pályamunka. Ezzel az jár együtt, hogy a 95-98% kiesik. Egyszerű matek. A 98 százalékhoz tartozni nem lealázó.
Ismétlem, Gergelynek nagyon igaza van. ezt nemcsak a többi, tanulni vágyó versenyző érdekében kellene megjegyezni, de azoknak sem árt szem előtt tartani, akik jövőre újra szeretnének indulni. Mert jövőre is lesz 2-3 százalék elfogadott kézirat, és kilencvenhét százalék elutasított. Jó lenne, ha a lektoroknak még akkor is lenne türelmük egymondatos összefoglalót írni.
Bocsánat, a baloldali Shift lomha a gépemen. Természetesen Beának nem a szakmája varga, hanem a vezetékneve Varga. Elnézést kérek az elírásért.
Teljesen igaz az, amit Gergely és Attila mondanak. Már csak a jövőre nézően is. De azért az ne felejtsük el, hogy akiknek máshol, más közegben, más lektorokkal és előszűrőkkel, ha volt ilyen utóbbi rosta, már egyszer-kétszer sikerük volt, nekik nehezebb feldolgozni a kudarcot. Mert akárhogy is vesszük, egy díjazott, többkötetes (nem magánkiadásos) szerzőnek még nagyobb pofon ott kiesni, amely akadályt már máskor és persze máshol sikerrel leküzdött már. Kicsit olyan érzés lehet ez, hogy amit eddig csináltál az nem jó, és kezd újra az alapoknál. Ez az érzés viszont nem több emberi reakciónál, és nem biztos, hogy minden igazságtartalom benne foglaltatik. Például az, hogy attól, mert most itt és most az elutasítással kellett szembenézniük, attól még azok a munkák, amik eddig sikert hoztak, még teljes értékű, elismert művek.Szerintem az összes eddigi felszólaló mögött mély bánat és elkeseredés is lehet, nem láttam bennük a rosszindulatot. Ez csak egy külsős, igen szubjektív vélemény a dolgokról, az igazán fontos az, amit a kiadó munkatársai átélnek egy-egy ilyen pályázat alatt. Azt hiszem a fáradságos munka mellett az izgalma töretlenül fennáll, és hozzátartozik a kiadó szemléletéhez is. Nekem is volt, ami kimondottan tetszett a kiesett írások közül, de a szakmai hozzáértést a lektorok részéről semmilyen formában nem kérdőjelezném meg. Még akkor sem, ha teli van a fejem mindenféle összeesküvés-elméletekkel, mert az már régen másról szól.
Elnézést a pár elütésért, gyakorlatilag félvakon írok.
A most kiesett szerzők semmiképp se gondolják azt, hogy alkotásuk sehol sem találkozik bizonyos kiadói igényekkel. Minden kiadó véleménye, minden lektor véleménye szubjektív, mivel ez nem matematika, hogy csak egy eredmény a helyes, a többi pedig rossz.
Itt egy tanulságos gyűjtemény azokról a művekről, amiket visszautasítottak egyes kiadók:
http://www.literaryrejections.com/best-sellers-initially-rejected/
Csak a teljesség igénye nélkül: Twilight, Da Vinci kód, Elfújta a szél, A legyek ura, Carrie, A keresztapa, Dűne, Óz, a csodák csodája, Szerelmünk lapjai stb.
Nyilván számtalan olyan példát is lehet hozni, amikor egy kiadó éles szemű lektorgárdája meglátta egy regényben a siker kulcsát (és/vagy a magas minőséget), a regény később mégsem érdekelte a kutyát sem.
Eh… gépeltem egy órát, hogy elemezzem, szerkesztős szemmel mit jelentenek a publikációk, díjak, milyen rendszereknél mit érdemes figyelni, és pont mire elküldtem volna, agresszíven rendszerfrissített a laptopom…
Nagyon röviden, címszavakban:
– A belinkelt lista érdekes, de nem tudni, hogy az írók az első variánssal házaltak később is, vagy az elutasítások hatására csiszolták a művet, és elérték egy idő után a megjelenési szintet.
– A díjak jók, de nem mérvadók teljesen. Érdemes ismerni a szavazati rendszert. A fent említett Aranykönyvnél csak a Libris forgalmi adatok alapján kerül be egy könyv a kezdő listára, amire szavazhatnak az olvasók. (Vagyis nincs benne rengeteg máshol értékesített könyv, például a mi kiadónk hatalmas webbolt forgalma sem.) Nem kezeli a megjelenési időszakot (vagyis egy decemberben megjelent könyvnek nullák a bejutási esélyei). Megjelenik a közönségszavazás hátránya (címre is szavaznak emberek, olvasás nélkül).
Amúgy nincs második helyezett, mert csak az elsőt hirdetik ki minden kategóriában, és utána cím alapján ábécé sorrendben van a többi könyv.
Most csak egy példát hoztam, de minden díjat lehet rendszer alapján elemezni. A szakmai díjaknál pl az elvi alapon nem nevezők listája néha érdekesebb, mint a díjazottaké.
– A novellapályázatoknál nem mindegy, hogy egy 30 fős mezőny, vagy 100-200 fős és pénzdíjas. Az előbbi kissé komolytalan.
– Az újságbeli publikációknál más hatások is érvényesülhetnek pl. a szerző irodalmi aktivitása, tekintélye, vagy épp az anyaghiány
– a szépirodalom felől jövőknél sokszor jobb a nyelvi szint, de rosszabb a dramaturgia, mert nem ismerik belülről az adott zsánert, amiben írni szeretnének. Ezt a hatást főleg a fantasztikum területére tévedők kapcsán látom, de kalandregényeknél is előfordult.
Nem árt, ha egy író csak kifelé reklámozza önmagát, az olvasónak, de azért tudja a mélyben, hogy minek mi az értéke. Egészségesebb.
Sajnos minden egyes kéziratnak meg kell állnia önmagában, a szerző személye nélkül. Az olvasót nem biztos, hogy érdekli a szerző, ő simán jó könyvet akar.
A kiesők még sokan lesznek, nem baj, ha nyűglődtök, ez normális, és a mi szűrési rendszerünk sem tévedhetetlen (bár elég hatékony). Meg a kiadóknak is vannak preferenciái. Nálunk a jó dramaturgia kell, de más kiadóknál lehet, hogy a radikálisan egyedi világteremtésre mennek rá, vagy épp a regénybe bújtatott ismeretterjesztésre, esetleg az erotikára, és a dramaturgiailag gyengébb írást is elfogadják, szóval ami itt kiesik, lehet, máshol még meg tud jelenni. (Részemről örülök, ha van az írónak korábbi tapasztalata más kiadókkal, mert az elsőkönyvesek nagyon elszállt elvárásokkal jönnek.) Érdemes mindig javítani, átírni, fejlődni, mert sok esetben az a megoldás. Nincs világvége egy itteni nemnél.
Azért a későbbi kéziratokat is – főleg a jókat – majd nekünk küldjétek. 🙂
Azt hiszem, kell egyfajta érettség ahhoz, hogy az ember elfogadja a nemet és ne hőbörögjön. Én magamon is megfigyeltem, hogy kezdetben szupernek tartottam az írásomat, nem értettem, hogy másnak miért nem tetszik, vagy miért talál benne hibát, amikor az enyém is van olyan jó, mint xy kiadott szerzőé. Jön az összehasonlítgatás.
De idővel rájöttem, hogy azok az első írások tényleg nem voltak jók. Lehet, hogy két év múlva a mostaniakat sem látom jónak, ezért szó nélkül elfogadom, ha egy hozzáértő azt mondja, hogy nem kiadásra nem alkalmas. Lehet vitatkozni, de érdemes? Nem változik tőle semmi, az ember csak kellemetlen benyomást hagy hátra magáról.
Végül majd eljutunk odáig, hogy a kiadó még ezt a néhány szavas indoklást sem fogja adni, mert akkor nem lesz min vitatkozni. Vagy meg sem hirdeti a pályázatot, mert elege lesz a negatív visszajelzésekből.
Én személy szerint nagyon fogok örülni ennek a néhány szónak, mert legalább tudom, mire kell majd figyelnem. Inkább tanuljatok belőle, jobban jártok, mintha megsértődtök, hogy a ti írásotok igenis hibátlan.
Kedves Aranymosó!
Kedves Írótársak!
Köszönöm szépen a választ és az észrevételeket!
Tiszta szívemből bánom, hogy felszólaltam pár napja; nem kívántam „hőbörögni”, a lektor munkáját kritizálni. Bea azt állítja, hogy a szakember végigolvasta a regényt, részletes dramaturgiai elemzést írt. Készséggel elhiszem. Sajnos (úgy tűnik) téves következtetést vontam le abból, hogy az értékelésnél elhangzott a „valószínűleg nem önálló mű” kifejezés, míg – a teljes regény elolvasása után – ez bizton lehetett volna állítani.
Meggyőződésem, hogy egy írás (lett légyen az regény vagy novella) legnagyobb fogyatékosságai a dramaturgiai hibák (nyilván az elvárt nyelvi szinten túlmenően), mellbevágó tehát, ha ezzel szembesül a szerző. Teljességgel igaz: ilyenkor a magunkba (és írásunkba) mélyedés az indokolt, nem a támadó, kritikai hangvételű kifakadás.
Elnézést kérek ezért mind a kiadó munkatársaitól, mind írótársaimtól!
Aranymosó publikációkkal és díjakkal kapcsolatos kommentjével is teljességgel egyetértek. A Libri Aranykönyv szavazás legutóbbi gyakorlatát nem ismerem, de 2012-ben az adott szekciókban az első tíz művet szavazatok (nem ábécé sorrend) alapján rangsorolták. Valóban egy díjazott volt szekciónként, de a díjátadón a másik két dobogóst is kiemelték. Ez a gyakorlat természetesen az utóbbi években változhatott. A novellapályázatok rangját nyilván egyformán súlyozza a mezőny, a díjazás és a kiíró személye. Az általam említett két irodalmi folyóiratba történő bekerülés korántsem egyszerű, neves szépírók írásait is gyakorta utasítják vissza. Több tucat visszautasításra jut egy-egy elhelyezett írás; ebben nyilván meg tudnának erősíteni azok, akik már – jobbára ajánlásra – megpróbálkoztak a publikálással ezen lapok hasábjain. Valóban (én is ekként gondolom), a szépirodalomban inkább fogalmazódik meg elvárásként a nyelv míves használata és struktúra.
Végezetül még egyszer elnézéseteket kérem!
P.S.:
Kedves Zorka!
Köszönöm szépen megtisztelő érdeklődésed! Ha valamilyen úton-módon hozzájuthatnék az elérhetőségedhez, nagyon szívesen elküldeném Neked a kéziratot.
Kedves Joe!
Nincs semmi gond, érdekes beszélgetés keveredett belőle. Jó ezeket a dolgokat több szempontból megnézni.
Szeretettel várjuk később is az írásaidat!
Kedves Joe, Bea és többiek!
Ha tényleg hasznos több szempontból nézni a dolgokat, íme még egy. Bár, ha Joe ilyen reakciókat kapott, valószínűleg rám is ez vár.
Én is emlékszem az előszűrés során tett bejegyzésre, miszerint az előszűrők nem végig olvassák a művet. Nem lehet, hogy a félreértés emiatt történt?
A tömör indoklásokról annyit mondanék, hogy remek ötlet, és legalább irányt ad, merre kéne esetleg változtatni. De azt nem tudom, a változtatást minden esetben kell-e hangsúlyozni? Hiszen ezek is műalkotások lennének, ezek „tökéletességét” pedig csak az alkotójuk tudja megítélni. Nekem legalábbis nagyon hiányzik az egyéni írói perspektíva hangsúlyozása. Ne feledjük, a sablonozástól nem biztos, hogy javul a mű. Én kifejezetten szeretem kezdő írók műveit olvasni, éppen ezért. Persze ez a nagy szabadság is bizonyos határokon belül elfogadható. Bejegyzésemmel nem szeretnék átesni a másik végletbe, de az még kikívánkozik belőlem, hogy a világhírű vörös pöttyös könyvek között is akad olyan mű, aminek valamely lényeges részlete logikátlan,, illetve a mű cselekményhiányos. Természetesen ezt nem bántó, áskálódó szándékkal írtam, ez csupán a véleményem. Kérdés esetén meg is nevezhetem.
Kedves Joe, köszönöm, a hozzád intézett sorokat őszintén, mindenféle illedelmesség nélkül írtam. Műved nagy izgalommal várom a verteszorka@gmail.com-ra. Köszönöm, hogy megtisztelsz bizalmaddal. Ígérem, nem élek vissza vele!
Kedves Zorka!
Igen, az előszűrők csak az első 5-10 oldalt olvassák. A lektorok nézik meg mélyebben a művet. (Amúgy nekik sem kötelező elolvasni, ha egyértelműen kiadhatatlan, de ezt jelölik akkor a lektoriban.)
A sablonosítástól nem javul egy írás, ez való igaz. Csakhogy a cselekmény logikus íve, és a figyelem fenntartásának képessége, az írói ígéret betartása az adott regény belső törvényszerűségeinek alkalmazása. Ha ez hiányzik, akkor a regény vagy mese nem érett a kiadásra.
A VP könyvek cukik, és teljesítik azt, amire valók: a fiatalok szórakoztatása és érzelmi bevonása. Nem a logika a lényeg, bár a magyar könyvekben azt is javítjuk, a külföldi sikerkönyvekben ezt nem mindig teszik a kinti szerkesztők. No, meg időnként olvasói nyomásra hozunk át könyveket. 😛
Jó tudni, hogy minden zsánerben mások a szempontok, a VP könyvekben az érzelmi hatás a lényeg, és nem a tökéletes háttérvilág, ezt majd szerkesztéssel felhúzzuk, amennyire lehet, és amennyire a szerző hagyja.
Az egyéni írói perspektíváknak részemről nagyon-nagyon örülök, mert inkább azt látom, nincs új ötlet, másolatok másolata érkezik. Szóval hajrá! 🙂
Kedves Aranymosó!
Nagyon örülök, hogy felmerült ez az apróság (számomra nem annyira apró 🙂 ), amit a külföldi sikerkönyvekről írtál. Magamtól soha nem mertem volna rákérdezni, de most nagyon megnyugodtam, hogy Ti is láttok benne „fura” dolgokat (van amikor csak fura, de vannak hibák is), csak nyilván nem „nyúlhattok bele”. Noha sejtettem, hogy így van, megnyugtató volt olvasni a hozzászólást. Nagyon bosszantó tud lenni olvasóként, ha tetszik az történet, de logikai hibák akasztják meg az élvezkedést :). Köszönöm! 🙂
Kedves Írisz!
Ha hozzászólhatok, amit írtál, arról az jutott eszembe, mennyire szeretem a Twillgght-sorozatot, a New Moon-t is, de ahányszor olvasom, mindig rádöbbenek, hogy az egész könyv Bella nyavajgásából áll ki. Nem elég változatos az érzelmi színvonala, a cselekmények pedig teljes mértékben hiányoznak. (tudom, ezt le fogjátok hurrogni 🙂 ). És ez egy sikerkönyv! Hát írjunk mi is ilyet, és az majd tetszeni fog. Kár azon agyalni,mi tetszik az olvasónak. Az tetszik, ami híres. Hogy az jó vagy nem….először úgyis fantasztikus, utána pedig mindenki leszólja. Bár én ezt elsőre is így láttam, ahogy írtam. Innentől kár erőlködni, ha erre van igény…
Kedves Zorka!
Aranymosó pont azt írta, hogy azok a könyvek, amik teljes egészében rajtuk és a szerzőkön múlnak, odafigyelést, gondozást, ha kell javítást is kapnak. Én éppen a papnő kalandjait olvasom, és eddig nem találtam kivetnivalót, nem véletlen, hogy már díjat is kapott. Tudom, a díjakról is volt már szó, de azért mégis… 🙂 Én éppen azért reagáltam úgy, mert az nekem nagy dolog, hogy a Kiadó is látja, sőt megosztja velünk, hogy tisztában van vele, a külföldi sikerkönyvek sem tökéletesek. És ahogy mondani szokták: tökéletes könyv nincs, de törekedni kell rá! Én ezt a szándékot véltem felfedezni Aranymosó sorai között, ezért is gondolom, nem kár erőlködni. 🙂
Hoppá
Nyavalyogni ly-al.
Hát, kedves Írisz…remélem, így van.
Remélem, nem baj, ha beleszólok ebbe a beszélgetésbe, ami egyébként sok szempontból nagyon érdekes. 🙂 Szóval az jutott eszembe ennek kapcsán, hogy ki miért ír. Mert más a helyzet (és valószínűleg a regényünk minősége is), ha azért írunk, mert ezzel akarunk híresek lenni, vagy ha azért, mert belső késztetés, hogy leírjunk egy történetet, hogy valósággá tegyünk egy addig homályos érzést. Az előbbi esetben valószínűleg igaz, hogy a szerző követni igyekszik a trendeket, a másodikban viszont inkább csak a saját útját fogja járni, tetszik vagy nem tetszik ez a népeknek. Egy írástechnikai oldalon olvastam még régebben, hogy akkor leszel jó író, ha szívből írsz; ha van mondanivalód, aminek utat kell törnie, aminek valósággá kell válnia. És azt hiszem, épp ez választja el a sikerkönyveket az utánzatoktól: hogy a sikerkönyv szerzőjének le kellett írnia azokat a dolgokat, bármilyen bugyuták legyenek is, míg az utánzó csak a hírnév érdekében ír ebben a bugyuta stílusban, de nyilvánvalóan (illetve feltételezhetően) hiányozni fog belőle a szív, a szenvedély, a mondanivaló. Szóval szerintem nem érdemes a trendeket követni és megpróbálni megfelelni az olvasói (vagy kiadói) igényeknek. Inkább érdemes magunkba nézni, föltenni a kérdést: miért írok? és csak akkor leülni írni, amikor már megtaláltuk hiteles önmagunkat, saját mondanivalónkat. 🙂
Érdekes kérdés, de nem szükséges, hogy ennyire fekete-fehér legyen az íráshoz való viszonyunk, az átmenetek is működnek 🙂 ráadásul mindenki saját definícióval indul a „szívből írni” meghatározásakor – más írókörök ugyanezen témakörben őszinteségről és hazugságról beszélnek, és a szépirodalomban a hitelességet kérdőjelezik meg állandóan. (eszerint úgy írhatnánk „hiteles” űrcsatajelenetet, ha már átéltük, és ha mágusokról írsz, akkor is az a minimum, hogy otthon kipróbálod az összes világot nyomorbadöntő átkot a feloldásával együtt 😀 – de ugye, a fikciós irodalom egy másik eset) – szerencsére a téma szubjektív, és nincsenek „csak így helyes” szabályok. Az írás sokkal szorosabban kapcsolódik a személyiség és egyéniség rétegeihez, és a számos lényeges összetevőt mérlegelhetjük általunk választott fontossági sorrendben. De fontos, hogy ismerjük ezeket az összetevőket, magas minőséggel tudatosan használjuk, és ne a véletlen műve legyen az alkalmazásuk.
Az, hogy az olvasónál mi milyen sikerrel működik egy másik kérdés, és számos az alkotói folyamattól független összetevője van – nem érdemes azon agyalni, hogy „márpedig sikerkönyvet kell írnom”. Egyébként is, neked mit jelent a siker?
és Phoenix utolsó gondolatát is megkérdőjelezi az az eset, ha az írást a „hiteles önmagunkhoz” vezető útként éljük meg (olyan is van) 🙂
Kedves Valter! Az ugye nem gond, hogy a szépirodalom is fikciós irodalom. Weöres Sándor például nem hiszem, hogy volt kora 19. századi félig cigány nemesasszony és költőnő (Psziché), Dragomán Gyögy sem nagyon lehetett tizenéves lány a földi pályafutása során (Máglya), valamint Dosztojevszkij sem nyírt ki senkit, bár tény, hogy az édesapját meglincselték.
Kedves Ádám! Természetesen, ha így értelmezed, ebben a variációban neked van igazad. Én is csak szavakat használok fogalmakra, és a mögöttes tartalom széles skálás szórhat – remek dologokat hoznak a különbözőségeink 🙂