I. Jeanne Esküszöm Escargot[1], nálad nagyobb lustát nem hordott még hátán a föld! Igazán nem is tudom, miért nem hagytalak odahaza. Elhozlak magammal az erdőbe, ahol együtt hempereghetnénk a jó szagú fűben, téphetnénk kakukkfüvet, köthetnénk varádicskoszorút, egymás mellett fekve bámulhatnánk az égen a bárányfelhőket, amik ma délelőtt leginkább csirkéket, meg tornyokat formáznak. Erre te csak … Bővebben: Kocsis Noémi: A dajka