Kleinheincz Csilla gondolatai az írásról

Decemberben lezárult a Leírás kurzus, melyet Kleinheincz Csilla író, szerkesztő (Ad Astra) tartott. A tanfolyam záró gondolatait most elolvashatjátok mindannyian:

 

Utószó

Arra vállalkoztam, hogy némi segítséget adok Nektek abban, hogy minél színesebb és jobb leírásokat írjatok, viszont mindaz, amit az eddigi leckékben leírtam, fabatkát sem ér, ha ezt az utolsó anyagot nem teszem melléjük.

Minden, amiről korábban szó volt, technika. Mint ahogy meg lehet tanulni azt, hogyan kell reffelni egy vitorlát, kezelni a hajólapátot, pádlizni, ugyanúgy meg lehet tanulni azt is, hogyan lehet a legjobban használni a szavakat. (Előbb persze magukat a szavakat kell megismerni.) De a vitorlázás minden csínja-bínja nem elég ahhoz, hogy az ember eljusson a céljához, ha nincs iránytűje, szextánsa, térképe.

Szerintem a jó írás titka nem az írástechnika.

A jó írás titka a szenvedély, hogy amit épp leírsz, azt mindenáron meg akard mutatni az olvasónak, hogy mindenáron meg akarj értetni valamit vele. Ez lehet olyan nagy dolog, mint hogy szerinted az életben a legfontosabb, hogy az ember hű legyen az elveihez, de olyan kis dolog is, mint hogy a napfelkelte a falud határában megindítóan szép. Akármilyen történetet írsz meg, annak személyes jelentőséggel kell bírnia számodra. Akkor is, ha azt a történetet csupán gyakorlásképpen írod meg. Mindig benne kell, hogy legyen a szíved.

Ha bármit írsz le, az vezérel, hogy elmondj egy nagyszerű történetet, valamit, ami fontos számodra és amit fontossá akarsz tenni az olvasónak is, akkor a jeleneteid hitelesek lesznek, a karaktereid élőek, és mindaz, ami eddig fejfájás és görcsölés okozója volt, világossá válik – vagy legalábbis könnyebben megérezhetővé.

Az arányérzéket, az őszinteséget és a hitelességet ugyanis nem lehet tanulni, azt érezni kell. Érezni pedig akkor fogod, ha őszinte vagy magadhoz és a történetedhez.

Vannak emberek, akik azért írnak, hogy megéljék az írói létet, és vannak, akik azért, hogy elmondják azokat a történeteket, amiket érdemes elmondani. Tudnod kell, melyik csoporthoz tartozol.

Szerintem valódi író az, aki – függetlenül attól, hol jár az íróvá válás útján – mondani akar valamit, ami számára fontos. Sok történet csak egy villanásnyit ad az író személyes igazságából, karakterek életébe, sodró cselekménybe, izgalmakba és kitérőkbe csomagolva. A lényeg, hogy Neked, az írónak legyen fontos, amit írsz. Legyenek fontosak a karakterek, a sorsuk, a lecke, amit megtanulnak.

Ilyenformán egy kezdő író is lehet valódi író. És egy több publikált kötettel bíró másik egyszerű szöveggyáros.

Túl értékes az időnk ahhoz, hogy olyasmit írjunk, ami érdektelen. Az olvasó ideje is túl értékes ahhoz, hogy ilyesmit olvasson.

Ez teljesen független attól, hogy mennyire van rutinod az írásban, vagy hogy mennyire tudod használni a nyelvet. Az is fontos persze: azt szabja meg, hogy mennyire vagy képes átadni azt, ami a fejedben él (vagyis mások mennyire értenek meg). De az alap az, hogy a fejedben legyen valami, egy kristálytiszta kép arról, miért mondod el a történetet.

Ez a meggyőződés, ez a szenvedély lesz a sarkcsillagod, mindent ehhez kell igazítanod, és mindent ez fog megszabni. Bőven lehet, hogy menet közben, bár azt hiszed, Indiát akarod megtalálni, Amerikára bukkansz – mert ami a szíved és a tudatod mélyén van, nem feltétlen ugyanaz, mint amit a felszínen vallasz; de fontos, hogy ismerd magad és tudd, mi a fontos számodra, vagy legalább képes legyél arra, hogy hagyd felbukkanni magától a választ.

Ha mindig őszinte vagy magadhoz, nem fog számítani, hogy mennyire messze vagy még az áhított tökéletességtől: mert tudni fogod, milyen utat kell bejárnod addig (és teljesen sosem érheted el persze).

Lehet, hogy írsz majd úgy is, hogy nincs benne a szíved, de tudnod kell, hogy ezt az olvasók éppúgy megérzik, mint ahogy Te is tudod, mikor nem vagy egészen jelen az írásodban.

Eddig sok tanácsot adtam írástechnika címén, de a legfontosabbak ezek voltak: írj sokat. Olvass sokat. Merjél hibázni. Most itt a legeslegfontosabb: teljes szívedből akard megírni a történetet.

Ha úgy érzed, nincs ilyen történet, várj, amíg megérik benned, amíg, amit mondani akarsz, formára, szereplőkre és stílusra nem talál. Mert biztosan van, amit mondani akarsz, ha nem lenne, nem választottad volna az írók útját.

Mi volt az, amiért írni akartál?

Mi az a történet, amit el akartál mondani?

Gondolkozz el rajta…

…és aztán írd meg.