Kia: Pillangólány (részlet)

A VII. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga

Figyelmeztetés: erotikus tartalom, korhatár: 18 év!

*

A történet margójára

Ady Endre: Megöltem egy pillangót

Megölök egy pillangót,
Óh, áldott isteni perc,
Szent kéje az ölésnek:
Minden gyűlöletemért
Hal meg e szines féreg.
Ki várja a holnapot:
Igy várja azt a holnap.
Vágjon elé a halál
Minden boldog mosolynak,
Szakadjon meg az erő,
Kezdetén nagy vívásnak,
Ne legyen víg lakoma
Az élet mindig másnak.
Tűz legyen minden arany,
Minden boldog csók méreg.
Szárnyad van, csapkodsz, örülsz?
Hát ezért öllek én meg.
S boldog vagyok, mert öltem.

*

I.

„Amikor a fény hirtelen alszik ki, a sötétség mindig emésztőbbnek tűnik. Emésztőnek és feketének. Pontosan ilyen a bennem élő sötétség.”

1. Törékeny mámor

Virág

 

A férfi tekintetében tükröződő feneketlen éhség végigperzseli a testem.

Kacér mosolyt villantok rá, hívogatót, incselkedőt. Így mosolyoghatnak az álmok, amikor csábítón a fülünkbe súgják, hogy egyszer majd valóra válnak.

A férfi felvonja az egyik szemöldökét, én pedig bólintok. Mert igen, akarom, hogy ma éjjel én legyek az, akivel az éhségét csillapítja.

Egy pillanatra összemosódik a kép, elvesznek az élek és határok, de ahogy pislogok, megint tisztán látom őt.

Lusta mosolyra húzza az ajkát, miközben elindul felém. Fekete farmert és egy sötétkék inget visel, melynek ujját egészen a könyökéig tűrte. Vonzó pasi, sötét, veszedelmes színekkel. A szeme villanása olyan, akár egy ragadozóé, és mintha a tél minden hidege zsúfolná magát belé. Tetszik nekem ez a rideg érzéketlenség.

Elfordulok tőle, megemelem a pulton nyugvó poharat. A jéghideg pezsgő és a bárt átitató fülledt meleg találkozása apró cseppeket csalt a pohár oldalára. Nedvesek lesznek az ujjaim, de nem zavar, még jól is esik ez a leheletnyi hideg felhevült bőrömnek. A türelmetlenség és a sóvárgás lángot vet testem minden porcikájában. Ahogy a nagy kortynyi pezsgő végiggördül a torkomon, mintha csillapodnának ezek a lángok. Csak éppen nem eléggé.

– Helló! – Érdes, szuroksötét hangja van. Rosszul végződő esti mesék és erotikus fantáziák hangja.

A férfira emelem a tekintetem, az ajkamat kényszeríteni kell, hogy őrizze még kicsit a mosolyomat. Így közelebbről harminc-harmincötnek saccolom, nem mintha számítana. Amíg ő nem kérdez a koromról, nincs értelme feszegetni a köztünk tátongó különbséget.

– Mi lenne, ha ugranánk a felesleges részeket?

– Ezt hogy érted? – A meglepettség fakó ráncokat vés a homlokára.

– Meg akarsz dugni, nem? Nincs ellene kifogásom, de nem érdekel, ki vagy, szóval… – hallgatok el kérdőn.

A férfi előbb hitetlenül néz rám, aztán mélyről jövőn elneveti magát.

– Gyere! – nyújtja felém a kezét, amikor szétgurulnak körülöttünk a nevetése hangjai.

Mielőtt megfognám a kezét, egy hajtásra megiszom a pezsgőm maradékát. Nem szeretek pazarolni.

A kezem szinte elvész az övében. Határozott, erős szorítása van – reményeim szerint szexelni is így fog. Az se baj, ha kemény és durva lesz. Csak égesse ki belőlem annak a maradékát, amivel az alkohol és a fű nem bír.

– Gyakran csinálod ezt? – kérdi, mikor már a tavasz illataitól undorítóan reménykeltő éjszaka borul ránk. A virágillat mintha átitatná a levegőt, rózsaszín és fehér illatok – hamis káprázat. Nem rajongok a tavaszért, a virágokért még úgy se. A szépség rothadó illúziója mind. Az irónia netovábbja, hogy Virágnak hívnak – bár, ha jobban belegondolok, végül is én magam se vagyok más, mint a szépség lassan rothadó illúziója.

– Hogy elmegyek idegenekkel egy körre? – pillantok rá, és mikor bólint, gúnyos kis félmosoly szökik az arcomra. – Igen.

Nem látszik rajta, hogy meglepődött volna, bár ezt nem is feltételeztem. Aki csak rám néz, nem láthat bennem mást, mint egy könnyen kapható, gyors menetet. Se a felsőm, se a szoknyám nem bíz sokat a képzeletre, az enyhén szólva is ribancos magas sarkúról már nem is beszélve. Aztán ott a füstös smink, a buján hullámos fekete tincsek, és persze a pillantások, mosolyok – vagyis mindaz, amilyennek látszani akarok. De nem érdekel, ha megbámulnak. Csak a testemet látják, és végtére is mi a test? A lelkemet nem érhetik el – bár már nem is nagyon van mit elérni.

– De ugye nem hivatásos vagy?

Milyen szépen fogalmaz, mindjárt meghatódom.

– Nézőpont kérdése. De ha ez aggaszt, nem kell a pénzed.

Nem, én nem pénzért szexelek, hanem felejtésért, de ehhez semmi köze.

Nem szólunk többet egymáshoz. A pasi nem messze a bártól egy patinás épülethez vezet. Kényelmes, hogy ilyen közel lakik, legalább nem kell taxizni sem oda, sem vissza.

Beüti a kódját a kaputelefonon, az éjszaka álom-illékony szövetét felsérti a berregés. Kitárja előttem az ajtót, és roppant udvariasan előre enged. A lépcsőházban állott, dohos szag fogad, az a fajta, amit csak régi épületekben érezni. Szétkenődött idő és megannyi élet itt felejtett kipárolgásai.

A férfi villanyt kapcsol, ebben a közegben nagyon idegenül hat a neon temetőhideg fénye.

Fanyalogva nyugtázom a lift hiányát, és a lépcső felé indulok. Hátrapillantok a férfira, és rajtakapom, hogy a fenekemet bámulja.

– Tetszik, amit látsz? – kérdem kihívóan.

Nem felel, csak mosolyog.

Mosolyog akkor is, amikor már a lakásában szembefordul velem. Nem lép közelebb, és én nem is hívom.

A nappalijában vagyunk. Csak lopva nézek körbe az előszobából beszűrődő gyér fényben. Soha többet nem jövök ide, és most sem lakásnézőbe érkeztem. Elég tudnom, hogy hol van a kanapé.

Lassan vetkőzöm le. Megoldom a felsőmet tartó zsinórt – rafinált kis felső ez: csak ki kell bontanom az elején lévő fűzőt, és könnyedén lehullik rólam. Nem viselek melltartót, ez alá a felső alá valóságos bűn lenne.

A férfi tekintete éhesen kalandozik a testemen, és ettől forróság vágtat végig az ereimben. Akarom, hogy kívánjon. Akarom, hogy akarjon. Hogy elveszítse az eszét, a józanságát, a gátlásait, és megadja nekem mindazt, amit én akarok.

A szoknyám is a földön köt ki. Falatnyi csipkés tangában és magas sarkúban állok előtte.

Szégyentelenül csúsztatom a kezemet a hasamra, majd lassan a lábam közé, és gátlástalanul kezdem simogatni magam. A bugyin kívül, a vékony selyemanyagon át, hogy jól láthassa, ahogy mozognak az ujjaim. A törékeny fehéret a puhán csillogó feketén. A másik kezem a mellemre téved, lassú köröket rajzolok ágaskodó mellbimbóm köré.

Kéjsötét türelmetlenség mélyíti el a férfi tekintetét, ahogy figyel.

A csend és a vágy lüktetve, egymást ölelve feszül közénk.

Lassan, akár egy áldozatát cserkésző vad, közelebb lép hozzám. Remegős izgalom járja át a testem, mikor végigsimít egyszerre mindkét karomon. Felhőkönnyű az érintése, egészen addig, míg a csuklómig nem ér. Mindkét karomat egyszerre húzza a hátam mögé, hogy egyetlen kezével satuként fogja össze a csuklóm. Másik keze a derekamra fonódik, és magához ránt. Ívbe feszül a hátam, ahogy hozzá préselem magam.

Felém hajol, meg akar csókolni, de félrefordítom a fejem, így a szája csak súrolja az enyémet. Ilyenkor mindig eszembe jut Julia Roberts és a Micsoda nő, de elhessegetem a gondolatot az alig-mosollyal együtt.

A számba veszem a fülcimpáját, majd végignyalom a nyakát. Vadító morgás szakad fel a torkából, és szorosan magához húz. Érzem az erekcióját, érzem, hogy szinte átdöfi a nadrágját. Érzem, és ez felizgat, kívánom őt.

Valahol bennem a lelkem maradéka szűkölve kucorodik össze.

A gondolataim csúnyán vicsorognak rám, és gúnyosan azt firtatják, hova tűnt az eminens jó kislány.

Se a lelkemre, se az eszemre nem figyelek. Már nagy gyakorlatra tettem szert ebben. Néha még eszembe jut, hogy ha látnának, mennyire meglepődnének ebben a pillanatban azok, akik úgy tartanak számon, mint a jó tanuló, hallgatag lányt. Mit szólnának ehhez a tanáraim, akik mind azt hiszik, csendes és kedves mintadiák vagyok?

Az igazság az, hogy fogalmuk sincs arról, ki vagyok igazából. Nem ismerik a lelkem sötét és rothadással teli posványát. Nem engedem, hogy ismerjék.

Egyszer megmutattam magamból mindent, kendőzetlenül és nyersen. Aztán megtanultam hazudni, leginkább azt, hogy jól vagyok, pedig én már sosem leszek jól – talán csak ezekben a pillanatokban, amikor olyan közel van az áhított feledés.

A férfi nyakát csókolom, a nyelvemmel végigsimítok a bőrén. Érzem az arcszesze friss illatát, érzem a vére pulzálását. Megőrjít a tudat, hogy ez miattam van, hogy én vagyok rá ilyen hatással. Egészen olyan érzés, mintha irányíthatnék, mintha lenne hatalmam a történések felett.

Felmordul, elengedi a csuklómat, és belemarkol a fenekembe. A másik keze feljebb vándorol, és a mellemet érinti.

Most, hogy szabad a kezem, nekiesek az inge gombjainak. Hamar végzek vele – ebben is nagy gyakorlatom van már.

Lerángatja rólam a tangát, én pedig róla a nadrágot, a tárcájából elővesz egy óvszert, a kezembe nyomja, aztán megragad a derekamnál fogva, és megemel. Tetszik, ahogy megfeszülnek a karján az izmok, ahogy kirajzolódnak az erei.

Köré fonom a lábam, és átölelem a nyakát. A magas sarkú rajtam maradt, de ez egyikünket sem zavarja.

A kanapéhoz visz, és a széles háttámlára ültet.

– Nem kell velem finomkodnod, nem vagyok törékeny – szólalok meg.

– Pedig úgy nézel ki – feleli rekedten, és a keze az oldalamról a nyakamra siklik. Átfogja a torkomat. Nem szorítja meg, és tudom, hogy nem bántana. Nem az a fajta. Az érintése nem durva, nem kegyetlen, inkább csak… kísérletező, felfedező. Mintha nem hinné el, hogy valakinek lehet ennyire vékony a nyaka. Elbűvöli az, hogy mennyire sebezhetőnek látszom. A legtöbb férfit elbűvöli.

A szemébe nézek, és mosolygok. Talán azt hiszi, megijeszthet, de lehetne akármilyen durva, engem nem hatna meg. Senkit nem hatna meg, aki nap mint nap látja mindazt, amit én látok.

A férfi mosolyogva elengedi a torkomat, a keze visszasiklik a mellemre. Lehajol, és mohón a szájába veszi az egyik mellbimbóm, amivel izgatott, sóvárgó nyögést csal ki belőlem. A keze a lábam közé siklik, és elmerül a forró nedvességben.

Amikor finoman megharapja a mellbimbóm, olyan izgalom fut végig a testemen, hogy a vállába kell kapaszkodnom. Elégedetten mormog, tetszik neki, hogy hatással van rám, hogy a végletekig korbácsolja a vágyam.

Végigsimítok a mellkasán, izmos hasán, aztán a kezem a kőkemény és vastag merevedésre kulcsolódik. Nem vagyok gyengéd, keményen markolom meg, aztán pedig hevesen kezdem mozgatni a kezem.

– Akarlak – nyögi zihálva, és újra megpróbál megcsókolni, de ezúttal sem hagyom. Beletörődve a nyakamra tapasztja a száját, a nyelve forró és heves.

– A tiéd vagyok – suttogom.

Most a tiéd, erre a pillanatra csak neked létezem, ugyanúgy, ahogy te pedig nekem.

Kibontom az óvszert, és felhúzom rá.

Egyetlen gyors lökéssel hatol belém. Meg kell szoknom, hogy bennem van, de nem bánom a feszítő fájdalmat. Ahogy mozogni kezd, már nem is érzem.

Hátrahajtom a fejem, és élvezem, ahogy minden lökésnél villámcsapásként árad szét bennem a borzongás.

Remegek én is, ő is. Kapaszkodunk egymásba, a körmöm a bőrébe mélyed, a foga nyomot hagy rajtam. Nem finomkodunk, hagyjuk, hogy a testünkbe állatias ösztön marjon.

A szenvedély sötét illataitól megperzselődik körülöttünk a levegő.

Nincs ebben semmi szépség. Mindketten a saját vágyunkat hajszoljuk.

A rajtunk végigömlő gyönyör csalóka, csak pillanatnyi. Törékeny mámor, a valóság széthasadt szilánkjai – és az üresség, amikor kicsúszik belőlem. Ez az üresség, ez a megfosztottság az egyetlen, ami értelmet ad annak, hogy itt vagyok. A gondolatok nélküli lebegés. Amikor már egyedül vagyok, de még nem zuhantam vissza a valóságba. Amikor a magány nem vet bennem féktelen tajtékokat, amikor a világ elmém peremére szorul.

Ez az a pillanat – a feledés.

Mosolygok.

Mikor elhúzódik tőlem, óvatosan leszállok a kanapéról, és tétovázás nélkül a padlóra ejtett ruháim felé indulok. A cipőm sarka kopog a fényesre lakkozott parkettán.

Úgy kezdek öltözni, hogy egyetlen pillantást sem vetek rá. Amiért jöttem, megkaptam. Ő is megkapta, amiért ide hozott, úgyhogy már nem tartozunk egymásnak semmivel.

– Nem maradsz?

Ugyan mi értelme lenne? Beszélgetni nem akarok, vele aludni meg pláne nem. Soha senkivel nem alszom. Nem akarom, hogy hallják a nyöszörgésemet, az éjszakát szétszaggató sikolyaimat. A rémálmaim és én, köszönjük szépen, remekül megvagyunk magunkban.

Megrázom a fejem, miközben befejezem az öltözködést.

– Hogy hívnak?

Milyen édes, hogy eszébe jutott megkérdezni. Nem érdekel, hogy velem így bánik, de valahol mélyen dühít, hogy talán más lányokkal is így fog viselkedni. Én akartam, hogy ne tudjon rólam semmit, hogy ne kérdezzen, de más lányok esetleg reménykednek majd, még akkor is, ha könnyen adják magukat. Mert a reményt iszonyat nehéz kiirtani magunkból.

– Most őszintén: szerinted tényleg számít? – mosolygok rá fanyarul, aztán a szex illatával a bőrömön magára hagyom a férfit, aki négy év múlva, egy ködös őszi reggelen, csúnyán összeroncsolt testtel egy autóbalesetben veszti majd életét.

*

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 7.1/10 (69 votes cast)
37 hozzászólás Szólj hozzá
  1. Megèrte várni! 🙂
    Van egy nagyon jó hangulata az egésznek.
    Kíváncsi vagyok a folytatásra!!
    Gratulálok!

  2. Kedves szerző!

    Gratulálok a kikerüléshez.
    Nekem úgy tűnt, hogy az utolsó pár sor kivétel akár az egész szöveget át lehetett volna emelni egy 1987-es Júlia vagy Romana magazinból. Sablonos klisék egymás hegyén hátán. A költőinek szánt átvezető sorok a dugás rövidke mozzanatai között inkább hangzanak nevetségesnek, mint őszintének. Ha reszelés, akkor legyen reszelés, kisanyám!

    A szöveg egyébként gördülékeny, jól olvasható. Hogy kit hoz izgalomba, ha izgalomba hoz, az nagy kérdés.

    Sok sikert a folytatásra!

  3. A témához képest méltatlanul értékesnek szánt mondatok óhatatlanul a Szürkét juttatják eszembe. A hasonlat sántít, mert az említett világsiker lényegesen silányabb nyelvezettel hódította meg olvasók millióit. A romlottság és az igényesség szembenállása itt kiáltó. A regényről természetesen semmit sem tudunk meg a rövid szemelvényből, ha csak azt nem, hogy a szerző tud fogalmazni, szerintem kicsit színesebben is, mint ahogy a romlottságnak ehhez a fokához illik.
    A mondatok alapján akár pozitívnak is tekinthetném az egész feltárulkozó részletet, de azért mégiscsak kivillan valamennyi a lényegből. A szerelmi aktust számomra írásban és valóságban mindig az egyenrangúság működtette. Itt, bár léhaságban egyenrangúnak látszanak a résztvevők, mégiscsak arról kapunk képet, hogy önző, a másikat a végletekig kihasználó hím és nőstény párzásáról olvashatunk, és ez nekem nem tetszik. Van ilyen, tudom, de akkor sem tetszik. Persze az első fejezet után bármi következhet, a főszereplő végtelen egoizmusa elnyerheti méltó büntetését, az utolsó fejezetben vonulhat akár zárdába is. Kicsit hosszabb szemelvény számomra hasznosabb lett volna.

  4. Gratulálok Kia!
    Nagyon boldog vagyok, valósággal felsikítottam, mikor megláttam Aranymosás facebookos oldalán, hogy kikerültél!
    Imádom minden regényed. Ez is fantasztikus lett, ahogy tőled várható.
    Gyönyörűen fogalmazod szavakba az érzéseidet. Imádom, ahogy írsz. Sosem győzlek eléggé dícsérni! Nem lehet abbahagyni, egyszerűen olvasni kell, mert magával ragad az egész.

    Tetszik Virág karaktere, nagyon kíváncsi lettem a múltjára, és arra, hogy mit hozol majd ki ebből a történetből, hogyan fog fejlődni a karaktere. Benned eddig sosem csalódtam, így valószínűleg az egész csodálatos lett! Ha megjelenik, mindenképpen megfogom venni! <3
    A férfi is szimpatikus eddig, bár nem sokat tudtam meg róla. Ezért türelmesen várom, hogy egyszer olvashassam! Megéri rá várni!

    Nem tudok belekötni, negatív dolgot írni, mert az egész tetszett mindenestül. 🙂

    Imádlak!

    Üdv. Haori

  5. Kedves szerző!

    Mit keres itt Ady?
    Muszáj minden férfinak fekete farmert és kék inget viselni? Ez volt az Alávetett trilógiába, a róla lopott és jóval gagyibb és unalmasabb 50 árnyalatokban, és azóta is kötelező viselet. Alig láttam igy öltözött férfiembert.
    Kicsit érthetetlen, gagyi ingyenkurva csaj, kicsit gagyi, olcsóra beinduló pasi (ha müködő szereplő lenne, rendelt volna a csajnak egy pezsgőt, és elmegy billiárdozni inkább). Ahogy csinálják, egy pornószínésznő élvezeti szintje jutott róla eszembe
    Nem tudom. De a vége teljesen összezavart. Miért viselkedne úgy a pasi minden nővel, mint vele? Ő nem várta meg még azt se, hogy azt mondja az ipse: Hali! Pityu vagyok, dugunk? Mellesleg ettől lett számomra unalmas, olcsó és érdektelen az egész. Annyira izgatott, mint egy puffasztott búzaszelet. Nem értem, mitől lett a nőnek feledése. Van egy tengely meg egy anya, tengely az anyában, ki-be mozog. Tudom, hogy ez ízlések és pofonok kategória, de lehetett volna igazi, szuper szexet írni legalább a slapp-slapp helyett, ha már se beszéd, se érzelem, se érzés.
    Még annyi kötődés sincs, hogy „Megcsodálom gyönyörű farkát: hát ez jó kis menet lesz!” Vagy valami.
    Elvben az én világom, gyakorlatban alig vártam, hogy olvassam a folytatást. Azt hittem, rövidebb a slapp-slapp, és valami érdemi dolog is belekerül a kikerült részbe. Fogalmazni tudsz, jó lett volna megtudni, hogy érdekes dolgot is tudsz-e írni.
    Bocs, de annyira sikerül eltávolítanod a szereplőidtől, hogy nem érdekel, mi lesz velük. Lehetett volna máshogy is. Csak pár mondat, ami feloldja az unalmat.

  6. Kedves Kia!

    Nagyon távol áll tőlem a főhős lelki világa, ezt a személyes tényezőt félre téve azonban emelem kalapom, remekül írsz!

    A virágok, mint a szépség rothadó illúziói – ezt a részt többször is elolvastam, ízlelgettem a szavakat, nagyon tetszik. Ügyesen csempészted be a horgokat is, pl. hogy először csak az derül ki, hogy Virág és a férfi között nagyobb a korkülönbség, és csak később rántod le a leplet arról, hogy mennyire és milyen irányban; vagy a ködös utalás a korábbi traumára, a nap mint nap látott borzalmakra, a végén pedig a sok múltbeli utalás után felbukkan egy előre vetítős horog is.

    Kíváncsivá tett, hogy milyen Virág kettős életének másik oldala, mi történt vele.

    Nem igazán szoktam ilyen történeteket olvasni, mert nagyon lehangolnak, de ez semmit nem von le a részlet értékéből. Egy alaposan átgondolt, összeszedett, szépen megfogalmazott munka, amiben az én amatőr szemem nem lát hibát, szóval megy a tíz csillag!

    Gratulálok a kikerüléshez, és drukkolok a pozitív lektorinak!

    Judit

  7. Ez eszméletlen, nekem nagyon átjött a hangulat! Nincs összehasonlítási alapom, mert nem vagyok oda az erotikus regényekért, nem olvastam és nem is láttam a Szürke ötven árnyalatát sem, így nem is foglak hozzá hasonlítgatni, de gondolom ezt megbocsájtod 🙂 Virág karaktere nagyon megfogott, és igazán kíváncsivá tett, hogy hova fog kanyarodni a történet. A szöveg szinte olvastatja magát – tényleg nem tudok rosszat írni. Gratulálok a kikerüléshez, és szurkolok a továbbiakban!

  8. Azért a végén egy kis megrendültséget vártam volna, mert így a kezdés kissé tét nélküli. Legalább csak egy nagyon kicsit sajnálta volna meg a férfit, ha már ő is ugyanúgy használta a maga érdeke szerint, amiért előre látja tragikus sorsát. Lebegtesse meg a közelgő véget, vonja a titokzatosság felhőjébe, mondjon valamit, egy fél szót, hiszen a médiumi képességekkel rendelkezőket épp túlérzékenységük miatt nem jellemezheti ekkora szívtelenség. Persze mindig érdekes a magyarázat arra, hogy valaki miért, milyen folyamat során válik ennyire lelketlenné. De akkor hol van a küzdeni vágyás? Bocsánat, türelmetlen vagyok, biztos, hogy megvan ennek is a helye a történetben. 🙂
    A leírások érzékletesek, a főkarakter kiégettsége viszont lehangoló, engem sajnos nem érdekel a folytatás. Annyi ilyen destruktív hajlamokkal rendelekező nőről szóló történetet ismerünk, ez miben lenne/lesz más? Hogyan fogja visszafordítani az író arra a pontra, ahol megjelennek a főkarakter érzelmei és elkezd velük dolgozni? Sajnos ebben nem bízom, de ez legyen az én bajom.

  9. Kedves Szerző!

    Egészen kivételesen a folytatás miatt aggódom, sok minden megfordult a fejemben, ami miatt hiteltelenné válhat a kitett részlet, és talán maga a történet is. Ugye, megint a fülszövegnél tartunk. 😀

    A titokzatoskodást a végére és rövidebbre hagytam volna, így nekem egy kicsit soknak tűnik a „majd meglátjátok, hogy mi lesz”, és szerintem töri a hangulatot is, de ez talán szándékos volt a részedről.

    Az írói stílus nagyon bejött, nagyon szépen írsz, Virág is érdekes karakter, a romlott bujaság és a gátlástalan viselkedés érdekes történetet ígér. Nálam tíz pont, tetszett.

    Gratulálok a kikerüléshez!

  10. Kedves szerző!

    Nekem nem jött át a történet, bár gyorsan olvasható, ám néhol mégis megakadtam. Számomra néhány pont, vessző rossz helyen van és megakadok a szövegben, lelassít mikor nem kéne. A szex is hihetetlenül unalmas számomra, többet vártam, annak ellenére, hogy semmilyen történetszál nem bújt ki előttem. Fogalmam sincs miről fog szólni! Az utolsó mondatról sem lehet biztosan megállapítani, hogy a nő jós, médium vagy csak tippelt, még az is felmerült bennem, hogy megbízták a feladattal és innét tudja, mi vár a férfira(ami egy igen érdekes történet is lehetne).
    Bocsánat, hogy ezt írom, de a szereplők is olyan távoliak az olvasó számára, mintha pornót néznék (bár ott érdekesebb a szex).
    Ezt már csak a lektorok dönthetik el, én viszont nem venném meg.

  11. Gratulálok a kikerüléshez. Nagyon szépen, gördülékenyen írsz, csak gratulálni lehet hozzá.Számomra idegen a világ, amibe bepillantást engedsz, talán nem olvasnám tovább, ha nem gondolkodnék el azon, miért vált ilyenné Virág, és vajon sikerül-e változnia? Amennyiben nem változik a jelleme, nem oldódnak meg a nyilvánvalóan létező lelki problémái, csalódást okozna a történet. Ady idézetet nem értem az elején, de lehet, hogy erre is fény derül. A történet bűnügyi fordulatot vesz? Az előre vetített események erre engednek következtetni, vagy Virágnak különleges képességei vannak, abban az esetben hogyan lehet ennyire érzéketlen? Elgondolkodtató, annak ellenére, hogy nem olvasok ilyen jellegű írásokat.A stílus nagyon jó, szépen írsz és itt áll vele szemben az érzéketlenné váló főszereplő, nyilván vannak benne lehetőségek, bízom benne, hogy éltél vele.

  12. Gratulálok a szerzőnek a kikerüléshez!
    Őszintén nem tudom, mit gondoljak. Átrágtam már magam pár hasonló regényen, nem idegen a műfaj. Mondhatnám, hogy kedvelem, de nekem már kicsit sok az ilyen.
    Az Ady-idézetet elengedtem volna, ismerjük a költő életét, de nem érzem idevalónak az idézetet.
    A főhőssel nem tudok azonosulni, ami jelen helyzetében picit sem baj. Így könnyebb elfogadni mit tesz magával.
    A szerzőnek hatalmas tehetsége van a szövegalkotáshoz! Csodás mondatok sora… a párbeszéddel azonban pofon vágja az egészet. Értem én, mire megy ki a játék, de szerintem, aki ennyire utálja magát, nem ilyen szép mondatokkal írná le ezt az eseményt. Hiányoltam az egyensúlyt, én ezen dolgoztam volna még.
    A folytatás ígéretes, remélem, az lesz, amire én számítok, akkor folytatnám a történetet. De még nem mondanám, hogy volt alkalmam megkedvelni.
    Sok sikert a szerzőnek a jövőben!

  13. Gratulálok a kikerüléshez! A szöveg gördülékenyen olvasható,de én minden egyes bekezdésnél vártam valamit,ami kevésbé sablonos. Nekem nem igazán tetszett, hogy a főszereplőnek semmit sem tudunk a gondolatairól, pedig számomra ez nagyon fontos része a regénynek.

  14. „A pő, ha engemély, kimár –
    De mindegegy, ha vildagár…
    …mert engemély mindet bagul,
    Mint vélgaban a bégahur!…”
    Karinthy Frigyes

    „Írósiheder koromban egy folyóirat szerkesztője átadott nekem valami elbeszélést. (…) Megkért, hogy fésüljem meg a tíz gépírt oldalnyi kéziratot, alakítsam át, kedvem szerint hozzam rendbe.

    Miután elolvastam, mélységesen elszomorodtam.(…) Ennélfogva húzni kezdtem.

    Az első mondat – emlékszem – ez volt: „A Nap puffadt aranykorongja haldokolva csorgatta kincses vérét az ájult vidékre.” Eltűnődtem, hogy mit tehetek e mondat érdekében? Mindenekelőtt kicseréltem a Nap hencegő nagybetűjét egy szerényebb kisbetűvel. De így is ízléstelen volt, megokolatlanul cifra, tolakodó. Rövidesen rájöttem, hogy itt a napnak semmi esetre sem szabad „haldokolni” és vére semmi esetre sem lehet „kincses”. Kiirtottam ezt a két szót. Akkor bántani kezdett, hogy a napnak „puffadt aranykorongja” van és hogy a vidék „ájult”. Ezeknek a szépségeknek sem kegyelmeztem meg. Most a szöveg ekképpen hangzott: „A nap vérét csorgatta a vidékre.” Egyszerre fölöslegesnek tetszett a vérző nap is, meg a vidék is. A sokat hánytorgatott mondatot ezzel helyettesítettem: „Alkonyodott”. Majd javításomat megint átjavítottam ilyenformán: „Esteledett.” Amint tovább olvastam az elbeszélést, láttam, a következőkből ez is kitetszik, tehát töröltem az egész első mondatot. Körülbelül hasonló változáson ment át mindegyik. Végül a tíz oldal egyre zsugorodott. Biztosítalak azonban, hogy tízszer jobb lett.”
    Kosztolányi Dezső

    Gondolkodtam, hogy írjak-e, de nem állom meg. A szöveg számomra nem gördülékeny, ha meg kell állnom egy-egy költői képet értelmezni, hiába van a helyén az alany és az állítmány. Nem vitatom, a szerző nagy szókinccsel rendelkezik, amit bátran és színesen használ, ez pompás. Sajnos szó szerint: pompás. A történetre szeretnék figyelni, nem a szóképekre. Ezt hosszan olvasni borzasztó fárasztó lehet…
    Tökéletesen értem, hogy van egy olvasói réteg, akit elvakít a csillámló felszín, de egy jó történetnek nem kell efféle tupír.

    (Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső azért van itt, mert én is hiú vagyok, mint a fene:)

  15. Szokvány erotikus regény, ilyen formában volna helye a piacon. Amúgy nekem másféle erotikus a kedvencem, nem ez. Vagy az ókori római szerzők vagy De Sade márki.

  16. „Nincs ebben semmi szépség.” Ha jól sejtem, ezt hívják angolul purple prose-nak? Az elbeszélő melankolikus, lírai gondolatai ütköznek azzal, amit igyekszik elhitetni velem, hogy márpedig ő érzéketlen. Hát nem az! Fáj, és ez rendben van. Sajnos egyes lírai részeken inkább mosolyogtam, nekem ez túl sok.
    A vége izgalmasan hangzik.
    Gratulálok a kikerüléshez!

  17. Gratulálok a kikerüléshez! 🙂

    Én is beleesem a célközönségbe, tetszett is a szöveg, a csavar a végén nagyon ügyes, ott szegezed az olvasót igazán a képernyő elé.

    Viszont az odáig vezető utat, a szavak szintjét nagyon igyekszel gyönyörűen megfogalmazni, és ettől nekem sok helyen modoros a szöveg. Vannak valóban szép kifejezéseid, én arra mennék rá a helyedben, hogy kevésbé legyenek a szóvirágok meg a szépelgő kifejezések az arcba tolva, mert pont ez fog ráerősíteni a hatásra.

    Sok sikert!

  18. Jelen időben van ìrva a regèny, akkor hogyan tudthatta a lány, hogy mi törtènik 4 èv mùlva? Ha esetleg mèdium a lány, akkor szìvesen elolvasnám a törtènetet, mèg akkoris, ha erotikus regèny. Ès ez hatalmas bók a rèszemről, mert nagyon-de nagyon nem èn vagyok a cèlközönsèg. De a szöveget olvasva èreztem, hogy ez nem valami olcsó, felejthető erotikus regènyecske, hanem a zsánernek az igènyesebb, esetleg mindanivalóval is rendelkező ágát kèpviseli. Nagyon tetszett a szerző stìlusa, gördülèkeny fogalmazása. Gratulálok! Nagyon ügyes ìrás! Mèg akkor is, ha nagyon nem szerettem meg a főhősnőt. De ìgy van igazán lehetősèg a jellemfejlődèsre. Nagyon szurkolok, hogy a dramaturgia is rendben legyen.

  19. Kedves Ildikó! Teljesen igazad van. 🙂
    Egy idevágó idézettel szolgálnék a Felhőatlaszból:
    Sir Felix Finch szelleme így nyafog: »De ilyet már megírtak százszor!« – mintha lenne bármi, amit nem írtak meg ezerszer Arisztophanész és Andrew Lloyd Kókler között! Mintha a Művészet a Mi lenne, és nem a Hogyan!

  20. Kedves Olvasók, Hozzászólók!

    Nagyon köszönöm mindenkinek, aki elolvasta a részletet, ez nagyon sokat jelent nekem. Hálás vagyok minden hozzászólásért, véleményért, negatívért, pozitívért egyaránt, rengeteg gondolatot adtatok nekem a szavaitokkal, nagyon köszönöm.
    Örülök, hogy akad, akinek tetszik a részlet és kíváncsi a folytatásra, ez elmondhatatlanul jólesik. Bízom benne, hogy a felmerült kérdésekre, kételyekre a történetnek lesz esélye választ adni, hiszen ezt igazán a teljes történet tehetné meg, én valószínűleg elfogult vagyok – szeretem, amit írtam.
    Nagyon boldoggá tesz minden kedves szó, szurkolás, köszönöm szépen.

    Szeretettel: Kia

  21. Kedves Szerző!

    Gratulálok a kikerüléshez! Nem olvastam végig a részletet, mert engem nem érdekelnek az egy kaptafára épülő tucatáruk, de olvasva a hozzászólásokat, biztos vannak olyanok, akiket ez nem zavar 🙂
    Tény, hogy nehéz újat írni, mert sok mindent megírtak már előttünk, de attól, hogy más a szereplők neve, más városban, vagy épp országban játszódik, még nem lesz több, mint az előtte levő egy tucat. És ezt most nem feltétlen a kikerült részletre mondom, csak úgy általánosságban.
    Ha már az idézeteknél tartunk, én is beszúrnék ide egyet az adatlapról, amit csatolni kellett:
    „4. formáld meg néhány szóval, ki az az olvasó, aki örömét lelheti benne
    5. írd le röviden, miért érdekes a számára, miért épp ezt a könyvet válassza több tízezer másik helyett.”

  22. Ildikó:
    A megjegyzésem nem arra vonatkozott, hogy jajj, még egy erotikus regény, hanem hogy még egy UGYANOLYAN. Én is úgy gondolom, hogy az ne tántorítson el senkit az írástól, hogy a műfajában vagy a témájában már rengeteg regény született, hiszen az ő verziója még nincs elmesélve. A probléma számomra azzal van, hogy a kikerült részlet alapján az író ugyanazokból az ezerszer használt panelekből építkezik, amikből a megjelent erotikus könyvek 98 százaléka.

  23. Biztos velem van a baj, én vagyok ilyen értetlen, de nekem fogalmam sincs, hogy ebből mi fog kikerekedni, vagy hogy milyen kaptafára épül. Ha tippelnem kellene, valami pszichothrillerre gondolnék, ami mindenféle társadalmi kérdéseket jár körül, megfejelve egy kis hazai környezettel. A főszereplő szóhasználata azt sugallja, hogy nem egy egyszerű lélek.
    Hohy ilyen regénnyel lehet-e Dunát rekeszteni? Hát nem is tudom, lehet, hogy én vagyok műveletlen, de szívesen fogadok ajánlásokat a témában.
    Szerintem ígéretesen indul ez a regény, lehet ebből még bármi.

  24. Kedves Kia!

    Az utolsó mondat arra enged következtetni, hogy egy misztikus történettel van dolgunk, és ha valóban így van, kifejezetten érdekel a történet. 😀 Virág karaktere nekem nem túl szimpatikus, de ez nem probléma, kíváncsi lennék, hogy miért lett ilyen.
    A stílus olykor-olykor szerintem is döcögős, néha túl költői a megfogalmazás a történethez, de akad egy-két olyan mondat is, ami viszont túl hétköznapi a szöveg többi részéhez képest (pl. Beszélgetni nem akarok, vele aludni meg pláne nem.).

    Gratulálok a kikerüléshez és további sok sikert! 🙂

  25. Meglehetősen műveletlen vagyok a zsánert illetően, bár néha elmeséltetem egy barátommal, hogy ez vagy az az erotikus(nak szánt) regény, amit olvasott, miről szól, és hüledezek, hogy nemáá’. Itt is volt pár „na, ne már”-élményem, mégis, úgy érzem, van (vagy lehet) ebben valami kis plusz. Nem tudom, mondom, fogalmam sincs, hogy ilyet írtak-e már. A mások halálát előre látó nő (gondolom, erről van szó) ötlete nem új, lásd pl. Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány, ettől függetlenül érdekes alap lehet. Az sem egészen szokványos, hogy a főszereplő nem is igazán nő, inkább még lány, hiszen elmondja, hogy diák. Középiskolás? Egyetemista? Egyelőre nem derült ki. A nyelvezet igényes próbál lenni, szerintem nem reménytelenül, de csak azokat a szóvirágokat kellene megtartani, amik működnek. „az éjszaka álom-illékony szövetét felsérti a berregés”, „Szétkenődött idő és megannyi élet itt felejtett kipárolgásai”, ezek például tetszettek, viszont a „temetőhideg fény”-t nem tudom értelmezni. Remélem, valami tartalmas dolog lesz ebből, és nem csak a főszereplő sötét lelkivilágáról lesz szó, mert ilyen általánosságokban az egy idő után nagyon fárasztó lenne. Így talán – esetleg – még engem is érdekelne a regény. Ami nagy szó.

  26. Gratulálok a kikerüléshez! Az utolsó mondatok nagyon tetszettek, abszolút beindította a fantáziámat, nagyon kíváncsi lettem, hogyan folyatódik a történet, mi lesz belőle. Szeretem a lírai hangulatú írásokat,a szép, költői képeket, bár itt néhány megbicsaklik, de látszik, hogy a szerzőnek nagyon jó lírai érzéke van, és egy különleges látásmódja. Viszont egyáltalán nem tudtam elhinni a narrátornak, hogy ő valóban vágyik a férfira és a szexuális kapcsolatra vele. Nekem végig olyan érzésem volt, mintha konkrétan erőszak történne, és nem ként fél közös beleegyezésen alapuló együttlét. Így az erotikus részek részletezése belőlem inkább szorongást váltott ki, hiába ismételgette a narrátor, hogy mennyire vágyik a férfi testére, nem hittem el neki. Ráadásul folyton azt vártam, mikor kínozza vagy öli meg a férfi Virágot. Nem tudom, mennyire volt ez a szerzői szándék, de ha ez, akkor nagyon jól sikerült. Összességében a vége miatt érdekel az írás, viszont eddig ezt nem erotikus regénynek tartom, hanem inkább lélektaninak vagy akár thrillernek.

  27. Az előző véleményt elnyelte az éter 🙁
    Nem adom fel, csak azért sem!

    Kedves Kia és többiek!

    Nem zsánerem ez a műfaj, de Kia korábbi művei alapján, bele mertem vágni, így az elsők között olvashattam, ami nagy kiváltság. Nem spoilereznék, de sokkal több van benne, és inkább pszichodrámának, semmint egyéb erotikus műnek tenném a besorolását, bár nyilván vannak ebben nálam kompetensebbek. Cserébe majd lerágtam a körmöm, hogy mi lesz a vége, hogyan alakul, vajon tényleg így működik-e a predesztináció (ami a regényen belül persze jó, a valóságban sosem hittem benne, így érdekes volt látni ebből a szemszögből a világot). És van némi áthallása a címnek a Pillangóhatás kapcsán, de pont ez a titok jót tesz neki.

    Szeretem a képiségét, ha művész lennék, egész képtárat tudnák ezekből rajzolni/festeni. Olykor Pilinszkyre hajaz, nekem minden furábbnál furább képnél a plakátmagány jut eszembe, az is éppoly fura, de mindenki maga előtt látja, a korábbi hozzászólók emlegették ezt a temetőhideg fényt: na, ez bennem kiváltotta a nem tudok nem odanézni erre a szörnyűségre hangulatot. Nyálkás, rideg, halottfehér, taszít és mégsem tudom otthagyni, mert közben már bevonzott, és tudni akarom, hova lyukad ki ez az egész.

    Szóval, Kia, itt is gratulálok, egy vevőd már biztosan van! 😉

  28. Kedves Hozzászólók!

    Köszönöm szépen a hozzászólásom után érkezett véleményeket is. Nagyon sokat jelent nekem, hogy elolvastátok a részletet, és örülök, hogy megosztottátok a gondolataitokat, hálás vagyok minden észrevételért, tanácsért, biztatásért. Köszönöm szépen.

    Szeretettel: Kia

  29. Gyorsan átfutva és az eredmény okán nekem csak nyolc csillag ugyanis nálam, ha erotikus műről van szó, akkor Anita Blake a mérce és ahhoz képest szerintem, egy fejezet alapján nehéz megítélni, szerintem több szenvedély kéne bele, mivel „a szeretet nagy kincs, (…) amit még akkor sem szabad félrelökni, ha rossz ötletnek tűnik.” Remélem bólogatást kapsz; de van mit csiszolni. Az idézet honnan van, ha szabad kérdeznem?

    Gratula és álmodj tovább, ma verité! 🙂

    Lily

  30. Kedves Lily!

    Az idézet az első rész jelölése alatt a történet főszereplőjétől, Virágtól származik.
    Jólesik, hogy elolvastad a részletet, és köszönöm a gondolataidat.

    Szeretettel: Kia

  31. Hát először soknak tűnt a stílus, de aztán rájöttem, hogy ez egyszerűen ilyen, és így jó. Attól, hogy valami erotikus, még nem kötelező igénytelennek lennie. Az első pár sor után kifejezetten megtetszett a hangulata, az az utolsó mondatért meg külön pacsi, rögtön elkezdett érdekelni a folytatás, meg a háttér, meg egyáltalán 🙂
    Mondjuk a jelen idejű E/1-től kiráz a hideg, de meg lehet szokni. Kíváncsian várom a folytatást 🙂

  32. Sokan támadták már ezt a részletet, emiatt egy kicsit félve olvastam el, és kíváncsi is voltam, hogy ez hogyan lehet, ha pozitív lektorit kapott. Most, hogy olvastam, már kezdem érteni, ugyanis nekem tetszett.
    Megfogott a sajátos hangulata, tetszett a szöveg, és a stílus, ami egyedi és valami egészen olyan, amit eddig még nem sok helyen olvastam. A kezdés nekem bejött, a horog is a végén, ami csak még inkább felkeltette az érdeklődésemet és még jobban kíváncsivá tett.
    Szerintem nincsen komolyabb baj az eddigi résszel, tetszettek a kifejezések, a mondatok összetételei, szívesen olvasnám tovább. Nagyon remélem, hogy ez így is lesz! 🙂

  33. Kedves Akumi, kedves Holdfény!

    Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastátok a részletet, azt pedig még inkább, hogy megírtátok a véleményeteket, nagyon jólesett olvasni a szavaitokat, hálás vagyok értük. 🙂

    Szeretettel: Kia

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük