Kemese Fanni: Interjú

1. Mióta írsz?

Komolyabban úgy két és fél évvel ezelőtt kezdtem el írással foglalkozni. Eleinte meséket írtam, novelláztam, majd miután többszöri újrakezdés után is beletört a bicskám egy regénybe, megint novelláztam. Talán nem csoda, hogy igazi diadalt éreztem, amikor befejeztem a Pippás kéziratot. Nagy pillanat volt: jó ég tényleg be tudok fejezni egy könyvet!
2. Jelent meg más műved korábban?

Nem még, A napszemű Pippa Kenn lesz az első.

 

3. Mit jelent számodra maga az írás?

Az írás erőfeszítés, kihívás, küzdelem. Máskor öröm és diadal.  Azért bírom ki a küzdelmes időszakokat, mert tudom, hogy lesznek győzelmek is (például amikor újraolvasáskor egy kicsit megint szerelmes leszek a fiú karakterbe ;)). Az írás végső soron egy újabb hobbinak indult (legyintettek is rá otthon), amire éppen olyan belső késztetés vezetett, mint korábban a varrásra, rajzolgatásra és bloggerkedésre. Ezen területeken tűztem ki célokat, és aztán gyűjtöttem be sikerélményeket. Amolyan útkeresésről van szó, remélem jó irányba kanyarodtam.
4. Van valami egyedi módszered, vagy szokásod írás közben?

Magát az írást, mint tevékenységet nekem is sikerült leválasztanom bármilyen dologról, ami megkötné a kezem a hol, hogyan és mikor kérdéseket illetően. Minden nap írok valamit, ha nem az éppen aktuális történetet, akkor blogbejegyzést. Ha csak egy bekezdést, akkor annyit, az is több a semminél.

Ha módszer, akkor a mozaikolást talán egy kicsit ritkábban használják a szerzők. Ez azt jelenti, hogyha elakadok, akkor elég könnyen váltok egy másik jelenetre, és ha eljön az ideje, összekötöm a megírt részeket. Persze átírással, hogy illeszkedjenek az ívek.
5. Hogyan keletkezett a mostani regény ötlete?

Először egy lányt láttam, aki a semmi közepén ragadt, és esélye sem volt rá, hogy emberekkel találkozzon. A húgomnak meséltem róla először, lelkesített, hogy egyre több és több részletre jöttem rá beszéd közben. Aztán egy ültő helyemben megírtam a prológust, öt hónapra rá befejeztem a kéziratot.

Egy korábbi regény kifogott rajtam, háromszor kezdtem neki, nyolcvan oldalnál sosem jutottam tovább. Fejben kész volt az egész tetralógia, egy giga fantasy háttérvilággal, és örülök, nagyon örülök, hogy el tudtam engedni azt a történetet. Az ötlet középpontjában álló lányba még mindig kapaszkodom egy kicsit, de még nem jött el az ideje, hogy újra figyelmet kapjon. Legközelebb készen állok majd.

6. Írás közben voltak elakadások, nehézségek? Hogyan győzted le?

Saját tapasztalat, hogy minden megoldható, ha eleget gondolkodik rajta az ember. Még akkor is, ha elsőre kétségbeejtőnek tűnik a helyzet. Ha adódik valamilyen probléma egy jelenetben, hagyom egy kicsit pihenni. Előbb-utóbb minden a helyére kerül.

7. Melyik a kedvenc karaktered a saját könyvedből?

A kedvenc karakterem a második részben bontakozik majd ki igazán. Nehéz volt megfejteni a döntései okát; amennyire bosszantott eleinte, annyira megszerettem később. A béta olvasók azonban egytől egyig utálják, így még érdekesebb a sorsát alakítani.

Ha mindenképpen a Pippás könyvből kellene választanom, akkor egy mellékszereplőt mondanék, a Kutyaorrút. Kutyaorrúnak szó szerint kutya orra van, és nem ez az egyetlen zavarba ejtő tulajdonsága. A főszereplőket túlságosan ismerem, szinte velem élnek; ha megnevezném az egyiket, megsértődne a másik. 😉

 

8. Lesz a műnek folytatása?

Lesz bizony. Trilógiáról beszélünk, a második rész kézirata papíron, a befejező részé fejben alakul. Szinte az elejétől kezdve tudtam, hogy több részes lesz Pippa története.

9. Miközben megjelenik a regényed, milyen íráson dolgozol éppen?

Jelen pillanatban éppen csapongok. Van egy elkezdett novellám, mellyel véres csatát vívok; van egy karakterpárosom, akik saját történetért és világért toporzékolnak; illetve közeleg a karácsony, jó lenne témába vágó mesét írni. Ráadásul éppen csak kezdetét vette a Könyvmolyképző Leírás kurzusa, úgyhogy fel kell kötnöm a gatyámat, a házi feladatok összpontosítást igényelnek.

10. Mi az, amit tanácsként elmondanál az amatőr szerzőknek?

Azt hiszem, az én esetem is példázza, hogy a könyvmegjelenés nem csak egy elérhetetlen álomkép. Rengeteg írásról szóló anyagot olvastam, mire nagyjából megtaláltam a saját utamat, amin éppen csak elkezdtem járni. Az írástechnikai cikkek mellett fontosak az inspiráló gondolatok is, amik segítenek legyőzni a kételkedést vagy éppen megerősíteni a kitartást.

Mindig azt tanácsolják, hogy a szerzőknek sokat kell olvasnia, szerintem elengedhetetlen ehhez egyfajta tudatosság is: minden olvasmány végén érdemes megfogalmazni, hogy mi tetszett vagy éppen mi nem. A könyves bloggerkedés rákényszerített erre; regényírás közben konkrét elképzelésem volt, hogy milyen hibát/fogást nem szeretnék elkövetni.

Köszönöm az interjút.