Karácsonyi játék: nyerj egy szerkesztőt!

Sokakban felmerült a vágy, hogy szeretnék ők is látni, mit mond egy szerkesztő a művükre. Szeretnénk megajándékozni Titeket Karácsony alkalmából, így játékra hívunk minden kedves szerzőt.
Semmi más dolgod nincs, mint bemásolni a művedből egy kedvenc mondatot hétfő délig ide, a cikk alá.

Hétfő este nyolckor sorsolunk, és a szerencsés nyertes elküldheti az írása első öt oldalát, melyet Karácsonyra visszakap e-mailben lektori magyarázatokkal.
(Mindenkit várunk a játékba, akár felkerült az oldalra, akár nem; akár kapott korábban lektori véleményt, akár nem.)

 

15 hozzászólás Szólj hozzá
  1. Kezdem a játékot, de szerkesztést nem kérek. Köszönöm, de egy írásom már átesett rajta, legyen másnak is szerencséje.

    Az idézett mondat valóban az egyik kedvencem, de előzmények nélkül vajmi kevésbé értelmezhető. Az előzmények:
    A Kalászkirály vándorlása során feldúlt tanyára lelt, amelynek lakosait – csecsemőt is beleértve – lemészárolták a szökött katonák. Továbbhaladva utolérte a martalócokat, és megölte őket. Az egyik fiatal legény, a haldokolása közben elmondta, ő és a társa nem vett rész a mészárlásban, később csatlakoztak a csoporthoz, ártatlanok. Utolsó szavaival a kedvesétől búcsúzott el. A Kalászkirály – lelkiismeret-furdalástól gyötörve – megfogadja soha többé nem fog embert ölni. Itt következik az egyik kedvenc mondatom, ami szerzői beszólás a szereplőnek:

    „Ó, dehogynem, mesém koronás kóborlovagja, sorsod kusza lapjait nem te írod, csupán éled!”

  2. Örömmel csatlakozom a játékhoz:

    Ebben a térségben úgy ültek a Kis-Antilláknak nevezett szigetek, szigetcsoportok és zátonyok, mintha egy óriási magvető karjának egyetlen lendítésével szórta volna szét őket széles, félköríves sugárban.

  3. Ide is beírom, mivel a facebookos megjegyzések hajlamosak elkeveredni.

    Az enyém is szpojleres lenne, ezért kicseréltem benne a nevet egy olyan karakterére, aki ebben a történetben nem is szerepel. Remélem, ennyi „csalás” belefér. 🙂

    „Még távolabb pedig, túl már minden világi hívságon és szenvedésen, utolsót rebbent Szelram al-Dorenna szemhéja, ahogyan a szelleme végső búcsút mondott halála helyszínének, teste pedig ott maradt a falnak dőlve, ahová még a démon ültette le.”

  4. Egy próbát én is teszek…

    „Huncutul elmosolyodott, amit bárki külső szemlélő félreérthetett volna, hiszen ez a mosoly semmiben nem különbözött attól, mintha egy szaftos pletykáról küldött volna SMS-t egy nem létező barátnőjének”

    Szerkesztést én se biztos, hogy kérek (ha valami csoda folytán rám esik a választás), mivel nem nagyon van mit.

    Üdv, jó játékot mindenkinek,
    FP

  5. Ez idézet igazából csak pár szó és hogy értsük, tudni kell, mi történt előtte 🙂
    Az 1800-es évek Vadnyugatán járunk, ahova a főszereplő Doroti Evans véletlenül került. A Grayson cslád pártfogásába vette, miután Alex megmentette a banditáktól.
    A legidősebb fiútestvér nem bírta megállni a piszkálódást, ezért Doroti kihívta őt egy párbaj-féleségre, ahol is be kell neki bizonyítani, hogy egy nő is képes fát vágni, vigyázni az állatokra, „cowgirlösködni”.
    Éppen fát vágott kint, amikor megzavarták és elrepült a kezéből a balta:

    „– Ha mindenkit így fogadsz, többet nem mentelek meg! – nézett a falba igen csak mélyen beleágyazódott baltára Alexander, fejétől talán harminc centire. „

  6. „Feltartott kézzel lépett be az érzelmek háborújába, s egyetlen lövés nélkül adta meg magát, az ő szíve viszont vérezni látszott egy hóesésben tovasuhanó csalóka feromon-áttűnés miatt.”

  7. Galád leszek: mivel nem volt kikötve, milyen műből legyen az egy mondat, én egyszem színdarab próbálkozásomból citálok most, amely verses formában íródott. Egy önjelölt hősről és az általa kiirtani szándékozott vámpírról szól – a szereplők fogadást kötnek, melyben azt vizsgálják, létezik-e jó ember, vagy mindenkiben ott lapul a gonoszság.

    Vámpír:

    – Nehéz szembenézni a csupasz tényekkel, ha az érzelmeink ellent mondanak, de sokkal nehezebb önmagunkba nézni és elfogadni az ott találtakat.

  8. Egy szép mondat A Programozó Könyvéből, amikor az E/1-ben mesélő főhős végre odaülhet a két éve külföldre távozott, és rejtélyesen eltűnt Marton Béla asztalához:

    „Érdeklődve vizsgáltam közvetlen közelről a felületén sorakozó tárgyakat, egy régi, lassan-lassan feledésbe merülő hajótörés maradványait, az idő tengerének parti homokjába süppedve megőrződött relikviákat: becsukott határidőnapló, kiszáradt, csorba üvegbögre, kólás konzervdobozban viseltes ceruzák és golyóstollak, két év előtti asztali naptár, benne egy november eleji napnál az utolsó tintával írt, bekarikázott bejegyzés: Gallia-expressz, ind. 22.05 Nyugati pu.”

  9. Ki kellett zárnia agyából a reménytelenség képeit: Mark kétségbeesett igyekezetét, hogy még beszéljen velük; a kis vörös cseppet a szája sarkában; Lili világoszöld pulóverét, amit lassan átitatott a bátyja vére…

  10. Nekem ez a kedvencem. Eddig. 🙂

    „A kövek közt megült apró tükörszemek hangosan loccsanva hullottak szilánkjaikra ütemesen doboló lábuk súlya alatt, majd ugyanilyen játszi könnyedséggel öltötték újra magukra viharszürke ábrázatukat az elrohanó pár mögött.”

  11. Még időben vagyok!

    „ Miért fáj annyira, hogy nem tudlak elérni, amikor nem is tudom, ki vagy? ”

  12. „Ha választhatok a Túloldalon aközött, hogy éberen megtapasztalhatom a csodáit, vagy hogy Alaric-kel legyek egy fény nélküli álomvilágban, akkor szemrebbenés nélkül az utóbbit választom.”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük