Ismerd meg A szerelem a Corona idején antológia novelláit – 3. rész

Szerelem a Corona idején – ez a címe a Könyvmolyképző Kiadó 2020 karácsonyára megjelenő antológiájának. Ebbe a kötetbe olyan novellákat válogattunk, amiket az idei év ihletett, azonban szívmelengető, megható, életigenlő történetek. Az antológiába az Írástudó Íróiskola diákjaitól kerültek művek, illetve a Könyvmolyképző Kiadó szerzőinek novellái színesítik a kötetet.

Ismerd meg a kötet novelláit! Cikksorozatunk első részét ide kattintva olvashatod el, a második részt itt találod, most pedig bemutatjuk az utolsó harmad novelláit is.

Vasváry Csilla: Lány a smink alatt

Vasváry Csilla novellájának főhőse nem tud hova költözni az albérletből. A lány, aki helyette fogja bérelni a lakást, megengedi, hogy maradjon. Ez lehetne egy jó barátság kezdete is, ha nem lenne a lány ennyire idegesítő. Vagy lehet, hogy elég a smink alá lesni…?

Less bele!
„Bármelyik pillanatban betoppanhat a főbérlő, és fogalmam sincs, mit fogok mondani neki. Azért durva, hogy a cuccaim egy sporttáskában elférnek. Plusz a kávéfőző. Azt nem hagyom itt akkor se, ha az aluljáróban fogok csövezni.
Idegesen vakargatom a háromnapos borostámat, amikor léptek koppannak és női hangok szűrődnek be a folyosóról. Csengetnek. Kinyitom az ajtót, két szempár néz velem szembe a maszkok felett. A fiatal csaj, akit nem ismerek, két lépést hátrál. De a figyelmemet így sem kerüli el, hogy a szeme pont ugyanolyan ívesen van tussal kihúzva, mint…
– Te nem hordasz maszkot?!”

Így készült a történet:

A tavaszi bezárások előtt egy étteremben dolgoztam. Mivel az éttermek az egyik legnagyobb vesztesei a járványnak, nem volt kérdés, mi lesz a novellám alapja. Már csak bele kellett tenni egy fiút, aki emiatt elvesztette az albérletét, egy lányt, aki titkos utakon jár, aztán megnézni, mit is kezdenek ők egymással, és mire képes egy tökéletesen elkészített kávé. 🙂

Sümegi Emília: A jövő ígérete

Sümegi Emília novellájának főhőse nemcsak iskolás kislányával záródott össze a karantén idejére, hanem valaki olyannal is, akivel egyáltalán nem jó már együtt lenni. Vajon van ilyenkor kiút az összezártságból? És ha igen, merre vezet…?

Less bele!
„Dorka úgy szívta magába a frissen locsolt, cserépnyi föld illatát, mintha ez jelentené a délutánból maradt utolsó nyugodt óráját.
A délelőtt amikor nem elsős lányának segített a háziban, a gyerekszobát takarította. Róza meseszakköre előtt Dorka még kihasználta, hogy kritizáló megjegyzések nélkül videótelefonálhat a barátnőjével, aztán megnyitotta az iskolai szakkör Zoom ablakát Rózának, és csak óra után tért vissza a locsoláshoz.”

Így készült a történet:

Mindig van itthon tea. Fekete, zöld, gyümölcsös, sárga és piros – mert néha bizony színeket is meg lehet kívánni –, filteres és pár szálas. Mióta felfedeztük, hogy barátnőm is és én is szeretünk teázni, lelkesen hozunk új fajtákat kipróbálni, és már magától értetődő, ha reggel teát főzünk, akkor kétadagnyi vizet forralunk. A karantén alatt különösen gyakori volt az ilyen alkalom, sokkal többet voltunk egyszerre itthon, és több lehetőségünk adódott hosszan beszélgetni a gőzölgő bögréket szorongatva. Ő kávézóban dolgozik, ahol kevesebbet volt rá szükség, és innen jött a történetben Dorka munkahelyének az ötlete. De mivel mindketten jobb szeretjük a teát, hát a novellában a kávézó átalakult illatos dobozokkal teli teázóvá.

Sereg Gitta: Ki kell mondanom

Sereg Gitta novellájának főhőse olyan embertől kénytelen segítséget kérni, akit legszívesebben soha többé nem látna: a volt főnökétől. Csakhogy a szükség nagy úr, és ha már szóba kell állniuk egymással, kiderülhet talán az is, miért volt olyan kemény és szigorú mindig a főnök, és mit kell Rékának megtanulnia…

Less bele!
Kedves Réka! Kérlek, írj egy címet, hogy felvehesselek, ha még aktuális. Este tizenegyre tudok ott lenni. Üdv, Bence.
A macska is jöhet.

Megremegett a kezem.
Miért pont Bencének kellett megtalálni a szálláskeresős posztomat? A szigorú és igazságtalan volt főnökömnek, aki mindezek mellé még merészelt reménytelenül vonzó is lenni? A haja dús volt, fekete, mint a virágföld nyáron, eső után. Az illata meg… megőrültem tőle.”

Így készült a történet:

A tavaszi karantén idején több időt töltöttem el a férjemmel, mint valaha. Reggel legfeljebb a nappaliig, az egyre kevésbé ideiglenes irodáig jutottunk, és legfeljebb akkor maradtunk egyedül, ha az egyikünk elment boltba. Jobban megismertük egymást ebben az időszakban, mint azalatt az öt év alatt, mióta együtt vagyunk.
Kíváncsi voltam, mi a helyzet akkor, ha olyan emberek kényszerülnek összeköltözni, akik vonzódnak ugyan egymáshoz, de se nem kedvelik, se nem ismerik egymást igazán.
Végül írtam belőle egy novellát.

Tavi Kata: Hirtelen szívek

Tavi Kata novellájának főhőse kénytelen minden nap bejárni a munkahelyére. Hogy ne kelljen vonatoznia, leszerveznek neki egy fuvart – csakhogy éppen Gáborral, akivel nemrég szakított. Mi történik, ha két ember összezáródik minden nap egy autóba? Lehet, hogy végre kibeszélik magukat…?

Less bele!
„Ma sem bírtam kikelni az ágyból. A napok összefolytak, és mint mindig, most is csak az a tudat segített lerúgni magamról a takarót, hogy egyszer ennek a napnak is vége lesz. És ha este sikerül a rengeteg hánykolódás után végre álomba merülnöm, akkor a következő reggel újra pár pillanatnyi békére lelek. Csak az ébredés utáni néhány másodpercet tudtam ép ésszel elviselni. Ilyenkor az elmém nem elég éber ahhoz, hogy a szívfájdalmammal foglalkozzon, de sajnos mindig hamar felpörög, és a röpke béke azonnal odalesz, amint kinyitom a szemem.
Mégis azért az egy reggeli pillanatért gyötörtem oda magam a kávéfőzőhöz, és ez tartotta bennem a lelket, amikor tükörbe néztem, és elborzadtam a sápadt, szomorú lánytól, aki üres tekintettel bámult vissza rám.”

Így készült a történet:

Tavasszal, amikor kényszerből beszűkült körülöttünk a világ, sok egyedülálló ismerősöm érezte magát elveszve, a kapcsolatban élők pedig – hozzám hasonlóan – azzal küzdöttek, hogy egy érzelmileg ennyire nehéz időszakban valódi támaszként álljanak a párjuk mellett, történjen bármi. Ezt a két élethelyzetet fűztem össze a novellában, és próbáltam valami jó és reményteli megoldást kihozni belőle.

 

L. K. Patrícia: Újra. Megint. Mindig.

L. K. Patrícia novellájának főhőse nagyon-nagyon szeretne bejutni a kórházba a nagypapájához. De vajon annyira szeretne, hogy szembenéz a fiúval, akit valaha megbántott, és tőle kér segítséget? És ha kér, milyen választ remélhet?

Less bele!
Nyugi, kislány! Nincs más megoldás.
Hiába a belső hang biztatása, képtelen vagyok megmozdulni. Mintha a beton megolvadt és a lábamat bekebelezve kötött volna vissza.

A szívem kábé a normális ezerszeresével dübörög, és a vér úgy zúg a fülemben, hogy a forgalmas utca minden zaját elnyomja. Az emberek körülöttem elmosódnak, színüket vesztik, mintha valami hatásvadász fi lm kellékei lennének.
A gyógyszertár széles üvegablakán keresztül látom, hogy Krisztián dolgozik.”

Nagy Roxána: Vaktérkép

Nagy Roxána novellájának főhőse Ausztráliában kalandozik, amikor elrendelik a karantént. Hova mehet egy hátizsákos turista, ha minden bezár? Térjen haza? Vagy tartson oda, ahová a szíve húzza…?

Less bele!
„Párás üveg simul a nyakszirtemhez. Beleborzongok a kellemes érzésbe, ahogy hűvös cseppek gördülnek át a kulcscsontomon.
Kinyitom a szemem.
Vibrál, hullámzik a kép, mint hőségben az aszfalt felett a levegő. A hangok bábeli zűrzavarban kavarognak: pattogó olasz szavak keverednek a keményen dörrenő némettel és a dallamos franciával. Egy elmosódott arc. A tagjaimban zsibbadtság zümmög, az izmaim elgémberedtek. Hol vagyok?
– Jól vagy? – kérdezi egy srác, és közelebb hajol.”

Így készült a történet

A koronavírus kirobbanásakor a nővérem éppen backpackerként járta Ausztráliát, így első kézből értesültem tőle az ottani helyzetről. Ausztrália izgalmas helyszínnek tűnt egy novellához, ahogy a backpackerek kalandos élete is megmozgatta a fantáziámat, a szívemet pedig az „Adopt a backpacker” csoportok melengették meg. Sok ausztrál nyitotta meg az otthonát a fedél nélkül maradt, a világ számos pontjáról érkezett backpackerek számára. Az én történetemben is akad egy ilyen karakter, Bruce, aki bár csak kicsi szerepet játszik a novellában, de az életben annál nagyobbat (mert ő bizony létező személy, és még nem is sejti, hogy elrejtettem számára egy „köszönöm”-öt a történetemben).

Kíváncsi lettél? Olvass bele a kötetbe!
A kiadó honlapján most elő is rendelheted.
Olvasd el a két korábbi részt is!

A sorozat első részét ide kattintva olvashatod el, a második részt itt találod 🙂

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük