2020 karácsonya biztosan más lesz, mint amilyenek a karácsonyok általában – a Könyvmolyképző Kiadó viszont ebben az évben is olyan történeteket kínál az olvasóknak, amik mosolyt csalhatnak az ajkukra és boldogságot a szívükbe. A Szerelem a Corona idején antológiába olyan novellák kerültek, amiket ez az év, a tavaszi karanténidőszak ihletett. A kötetbe az Írástudó Íróiskola diákjainak műveiből válogattunk, illetve a Könyvmolyképző Kiadó szerzőinek novellái színesítik az antológiát.
A novellákat most is László Maya illusztrálta.
Ismerd meg a kötet novelláit! Cikksorozatunk első részét ide kattintva olvashatod el, a második részben pedig folytatjuk a történetek bemutatását.
Agatha Keyguard: Üvegre írt szavak
Agatha Keyguard novellájának főhőse kórházban dolgozik, és meg kell küzdenie azért, hogy a stresszel és feszültséggel teli mindennapokban meglássa a szépet. Ablakra írt üzenettel igyekszik erőt adni magának – és egy nap válasz érkezik a szavaira, amiből sokkal több bontakozik ki, mint hitte volna.
Less bele!
„Lili fáradtan ért vissza a lakásába. Becsukta maga mögött az ajtót, levette a maszkot, és aznap először megkönnyebbülten felsóhajtott.
A sötétség jóleső magnóliaillata vette körül, amibe a saját, púderes parfümje keveredett. Mint általában, az előszobaszekrényre dobta a táskáját, a kulcsát – csörgése felverte a lakás üres csendjét. Miután levette kabátját és a hintőporos gumikesztyűt, a fürdőben kezet mosott. A mai napon már nem számolta, hanyadjára. A bőre teljesen kiszáradt a fertőtlenítőtől.”
Így készült a történet:
A novellám alaphelyzete, hogy egy lány motivációs üzenetet írt az ablakára, még az első karantén előtt pár nappal született. Akkoriban valahogy elkapott a tavaszi fáradtság, belevesztem a napi rutinba és a motivációimat is elfújta a szél. Ebben az állapotban baktattam az utcán, amikor az egyik kirakatba hatalmas csattanással ragasztottak ki egy papírlapot. A négy sarkára nyekeregve tapasztották a celluxot, ahogy azt kell. Miután megéberedtem, a szépérzékem úgy döntött visszamegy téliálmot aludni, mert azért a minimalista stílusnak is van határa. Az utam további szakaszán folyamatosan ezen gondolkodtam, hogy igazán csikorgathattak volna a papír köré valamiféle mintát, valamiféle filccel, csakhogy nézzen már ki valahogy az a hirdetés, vagy akció, vagy mi a fene, mert így a kutya se fogja észrevenni. Aztán ez pár lépés után tovább hömpölygött, hogy amúgy miért nem rajzolok fel magamnak is valamiféle mintát az ablakba? És ha már minta, lehetne benne valami szöveg, hogy legalább motiváljon.
Ezt a gondolatot végül nem ültettem át a gyakorlatba (mert nem jutottam megegyezésre magammal a mintát illetően), helyette viszont megírtam a novellát, ahol a főhősnő nem vacakolt ennyit. 😀
Vinnai Klára: Gyalog d4
Vinnai Klára főhőse szókimondó és határozott. De egy napon szembekerül valakivel, aki megszorongatja – mégpedig egy online sakkjátékban. Vajon Ákos tanul a helyzetből? És lehet ennek az egésznek köze a csinos lányhoz, aki mintha észre sem venné Ákost?
Less bele!
„Nem marasztalom, elvégre nem a barátnőm vagy ilyesmi. A földszinten bérel lakást, és ő is az egyetemre jár. Láttam már néhány előadáson. Egészen mostanáig viszont nem volt közöttünk semmi. Még a nevében sem vagyok biztos. Kitti? Kata?
– Menj csak – mondom, mire beharapja az alsó ajkát.
– Megadjam a számom? – kérdezi, de én csak legyintek.
– Nem kell, köszi.”
Így készült a történet:
A sakk mindig is központi szerepet játszott az életemben. Voltam leigazolt játékos, majd később sakkozni tanítottam gyerekeket. Ennek a sportnak köszönhetően bejártam az országot; versenyekre, táborokba utaztam, ahol barátságok, szerelmek szövődtek. Ez egy olyan játék, ami összehozza az embereket, ráadásul van egy igen fontos tulajdonsága: nem feltétlenül szükséges szemtől szemben, ugyanazon helyiségben tartózkodnod az „ellenfeleddel” ahhoz, hogy egy jót játszatok. Elegendő egy kényelmes kanapé, egy laptop és internet-hozzáférés. 🙂 Ákosnak sem kellett elhagynia a lakását ahhoz, hogy összeismerkedjen egy titokzatos idegennel.
D. Nevra: Ez nem szerelem, de tényleg
D. Nevra történetének egyik főhőse egy boltban dolgozik eladóként, a másik viszont szert tesz egy macskára. És a macska-örökbefogadás még csak az út kezdete…
Less bele!
„Becsuktam a könyvet, amit vagy századjára olvastam – most kivételesen nem volt hangulatom hozzá. A borítón Harry épp meglovagolta Csikócsőrt, én is szívesen felpattantam volna a hátára, hogy elrepüljek innen. Nem tudom, hová, egyszerűen csak szárnyalni akartam. Úgy éreztem, mintha be lennék börtönözve az életembe.
Ültem a buszon, fehér sportcipőm összeért egy fekete, szépen karbantartott bakanccsal (nesze neked másfél méter távolság), és azon gondolkodtam, milyen ízesítést vegyek a húshoz a Tescóban és milyen ágyneműt a régi elnyűttek helyett, mert ennyi volt jelenleg az életem: fűszerkockás makarónik és rongyos takaróhuzatok. Üres.”
Így készült a történet:
A koronavírus sok ember életében megváltozott helyzeteket teremtett, nekem például ideiglenesen más helyen kellett dolgoznom, ahol új embereket ismertem meg. Azonban a maszkhordás miatt sokszor félig rejtve maradt az arcunk egymás előtt. Arra gondoltam, hogy kölcsönös vonzalom esetén a maszk és a vírus miatti szigorítások talán nemcsak frusztrálóak tudnak lenni, hanem inkább lehet valami izgalmas a titokzatosságban. Nem igaz? Ebből adta is magát egy romantikus történet. 🙂
Spirit Bliss: Maguknak valók, egymásnak valók
Vajon hogyan küzd meg a vírussal és a bezártsággal egy Asperger-szindrómás ember? És valaki, aki gyenge immunrendszere miatt kiemelten veszélyeztetett? Spirit Bliss novellájának különleges párosa talán más, mint a megszokott, de éppen olyan problémákkal néz szembe, mint mindenki más.
Less bele!
„Ahogy meghallom a kattanást a kapucsengő felől, már fogom is a fertőtlenítőspray-t, és indulok a bejárati ajtóhoz. A nyitott ajtóban várom Ádámot, aki a két teletömött szatyor terhe alatt lihegve-fújtatva kanyarodik be a lépcsőház folyosóján. Már megint használják a liftet – hallom a gép zúgását –, és ő ebben a helyzetben nem szállna be mások mellé a szűk fémdobozba. Főképp, hogy a többség semmiféle elővigyázatosságot nem mutat.
– Az emberek idióták – morogja a maszk alatt, ahogy belép az ajtón. Tengerkék szeme dühösen villog, látszik benne az elmúlt óra összes frusztrációja.”
Így készült a történet:
Az írókat általában nem hétköznapi tevékenységeket végezve szokták elképzelni az emberek, hanem az elefántcsonttoronyban ülve, miközben reggeltől estig írnak. Pedig hát mi is nap mint nap végzünk olyan egyszerű tevékenységeket, mint például a bevásárlás. Na jó, a vírushelyzet alatt a nap mint napból inkább 10 naponta lett, hogy minél kevesebbszer kelljen tömegbe menni… Szóval most az elefántcsonttoronyban ücsörgés helyett képzeljetek el maszkban, két hatalmas, megtömött és iszonyatosan nehéz szatyorral, amint a súly alatt tántorgok hazafelé másfél hétre elég étellel, vécépapírral és egyebekkel. Szakad rólam a víz, zihálok, a karom konkrétan majdnem kiszakad a helyéből. Közben magamban azokon az embereken morgok, akik képtelenek helyesen viselni a maszkjukat – és persze, hogy mindig ők azok, akik végigköhögik és -tüsszögik a bevásárlás idejét! Nos, ez az élmény volt a Maguknak valók, egymásnak valók című novella kezdőjelenetének alapja. Úgy gondoltam, kiírom magamból a boltba járás szenvedéseit azzal, hogy a karakteremet, Ádámot is hasonló szenvedésnek teszem ki. Igen, azt hiszem, kicsit szadista vagyok, de nyugi, csak akkor, ha írásról van szó. 😀 Egyébként megnyugtatok mindenkit, aki aggódik a karom leszakadása miatt (és hogy ezért nem fogok tudni írni…): azóta beszereztem egy „banyatankot”. Szóval most képzeljetek el úgy, hogy azt húzom magam után… 😀
Kulcsár Kata: Deus ex machina gondozó módra
Kulcsár Kata novellájában mindenki Dávidnak és Nikinek szurkol, de mintha Niki nem venné észre a jeleket… Vajon lehet kerítőnősködni a vírus közepette?
Less bele!
„Négyen vagyunk, mint egy jól szervezett betörő banda. Dávid a menekülő sofőr. A közfelügyelettől irányították át. Én vagyok az agytröszt, a szervező elme a buliban. Tizenöt éve vagyok a szociális gondozók vezetője. Hátul ülök, a tervet adom elő.
Mellettem Niki, a zöldfülű. Van egy érzésem, hogy magába szippantja majd a szakma. Mindig azt mondom, vannak született és vannak megélhetési gondozók. A született magában hordozza az eseteket. A megélhetési le akarja tudni. Niki egyébként lehetne a testőrünk is. Ki van gyúrva ez a szőke fonatos, apró lány, folyton a dagadó vádliját bámulom.”
Így készült a történet
Az én történetem annyira valós, hogy kedves ismerősömet, magát a szociális gondozók főnöknőjét interjúvoltam meg, hogy autentikusabb ízt adjak a Korona idején zajló eseményeknek. Az első telefon alkalmával az általánosságokat tárgyaltuk meg, annak még munkaköri leírás szaga volt, a második alkalommal viszont már tudtam, milyen szerelmi szálat szeretnék és kíváncsi voltam, mennyi realitása van hasonlónak ilyen helyzetben.
Hatalmas beletrafálás volt, Mónika nagy titokzatosan mesélte, hogy milyen érdekes, hogy említem, tényleg van valami kialakulóban az egyik, kicsit nagyobb darab, jólelkű srác és a fiatal, zárkózott gondozólány között. Hogy mindenki nekik szurkol… A fiút a közfelügyelettől helyezték át és most sofőrként segít be náluk… A lány komolyan veszi a munkáját és sokat edz… Miután megjelent a történet, elküldtem Mónikának, megköszönve a közreműködését. Nevetve írt vissza, hogy a szóban forgó leányzónak ‘tényleg nincs szaglása’.
Kíváncsi lettél? Olvass bele a kötetbe!
A kiadó honlapján most elő is rendelheted.
Hamarosan mesélünk a többi novelláról is